Királyok ​könyve 95% 13 csillagozás

Mesét akartam, megkaptam. Gonosz király vállából kinövő emberevő kígyót, hős gazdájával egy időpontban születő lovat, óriásmadárként jelentkező tündér keresztanyát, emberfelettien erős, ám becsapható démont. Mindezeket koncentráltan leginkább több száz éves művekben lehet megkapni (mert manapság, ahogy rövidülnek a távolságok, úgy lehet egyre kevesebb képtelenséget lenyomni a közönség torkán), ezért kezdtem bele egy ezeréves perzsa eposzba. Meg a Nagy Sándor kedvéért, mert ő is szerepel benne. És akkor még a Devecseri Gábor gyönyörűséges fordítását nem is említettem.

Sajnos csak válogatást nyújthat ez a kötet Irán klasszikus eposzából, amely az első ezredforduló környékén íródott, népmesei és -mondai alapokkal. A teljes eposz angolul sincs meg (bár a magyarnál bővebb az angol, cserébe nem verses), orosz fordítása van. Eggyel több ok, hogy rendesen megtanuljak oroszul. (Mert a perzsa esélytelen.) Még jobban sajnálom, hogy nem mindig azokat az elemeket válogatták ki, amelyek engem érdekeltek volna, ennek a felháborító ténynek köszönheti a fél csillag levonást. spoiler

De még így is rengeteg mindent megmutat ez a válogatás, és el tudja bűvölni az olvasóját ezer év után is. Tessék föltenni az 1001 könyv listájára. Ilyeneket nem lehet lehagyni róla, akkor se, ha a fordítás nem teljes. Sok évszázadot átfogó családtörténet, amely a mitikus előidőkben kezdődik, és a történelemben végződik. A kettő között hallunk országok sorsát megfordító, nemzedékeken át tartó családi viszályról, vallásháborúról, kultúrhéroszokról és az ő eposzi méretű csatáikról, mindent feláldozó szerelmesekről, valamint olyan egzotikusan vad kalandmesékről, hogy azokat szerintem már a saját korukban se hitték el. :) spoiler Hadd említsem meg továbbá azt, ami még vadabbul hihetetlennek tűnik: egész normálisan kezelik a női szereplőket.

De minden kalandossága ellenére melankolikus történet is ez. Már az előszó is kiemeli azt, ahogyan Firdauszí az elmúlás törvényszerűségét ábrázolja. Minden elmúlik, majd valami újabb lép a helyére, hol értékesebb, hol értéktelenebb, visszavonhatatlanul. Annak pedig, ami elmúlt, nyoma sem marad. Csak a szó. De az aztán a legtöbb: https://moly.hu/idezetek/984595.

Sőt, nemcsak „a legtöbb”, hanem még közkincs is, azaz föltették az egészet a Terebessre. Link az adatlapon. :)

Tudtam én, tudtam, hogy ha valaha rászánom magam a Sáhnáme elolvasására, utána nem leszek többé ugyanaz, aki előtte voltam. Halogattam is, mert már megszoktam magam, de végül nem bírtam tovább. Segített a meggyőzésemben, hogy rátaláltam Devecseri Gábor fordítására. Mert csodálatos, mint minden, amit Devecseri a tollára vett. Életre keltek a keze alatt az ősi mesék, mítoszok, és bár sokat ismertem vázlatosan közülük, így rímekbe öntve egészen egyedülálló hatása van. Igen, tényleg olyan sokszor, mintha varázsigéket mormolnánk az orrunk alatt.

És mennyi olyan mesei motívumot találtam, ami ismerős máshonnan! Megtaláltam például az ősi Faust alakját, de számtalan olyan apró kép is felmerült, amelyeket európai népmesékből ismerek. Ám a legkedvesebb hősöm, Zál, a hófehér hajú királyfi alakjában megtaláltam egyik kedvenc istenségemet, és fő kutatási alanyomat, Heimdallr-t is. Nyomokban legalábbis.

Mindig csodálkoztam, miért van az, hogy kötelezőként ismernünk kell Homérosz eposzait, ajánlott a Kalevala, de már annyira nem szigorúan vett ajánlás a Gilgames és a Mahábhárata. Ez a mű viszont még csak említésre sem szokott kerülni, pedig nekem személy szerint sokkal jobban tetszik, mint az Iliász. Véleményem szerint az általános műveltség részét képezi ennek a csodálatos verses eposznak, valamint az általa megfestett lenyűgöző világnak az ismerete. Főleg hogy ilyen fordítással rendelkezünk.

Nem csalódtam: keleties cikornyákkal gazdagon díszített, izgalmas, csodás epizódokban hiányt nem szenvedő alkotást olvashattam. Le a kalappal Firdauszí (és Devecseri Gábor) előtt, aki ezt a perzsa hősmondát versbe szedte és az utókorra hagyományozta. Nagyon kíváncsi lennék az eredeti Királyok könyvére, a Szászánida történeti krónikára, de az sajnos elveszett, és csak ez a remek, verses változata maradt fenn.

Jó móka volt a történelemkönyvekből ismert uralkodókról olvasni, hogy miféle csodás tetteket, hódításokat és kalandokat tulajdonítanak nekik. Volt itt Odüsszeusz- és Mátyás-utánérzés, sárkányok és gonosz szellemek, szerelem és árulás, szóval minden, ami egy pörgős filmhez kell. Tanulságos volt, hogy a perzsa kultúrában mi számít erénynek, és hogy a nők nem buta mellékszereplők, még ha sok szerep nem is jut nekik.

Több olyan történet is van benne, amelyből hollywoodi kasszasiker lehetne (vegyük csak a nagy hős Rusztemet vagy a világhódító Nagy Sándort). A magyar kiadás csak töredéke a teljes műnek. A töredék nem is jó szó itt, inkább a válogatás lenne a helyes. Minden jelentősebb hősről olvashatunk valami rá jellemző részletet, rövid bevezető vagy utólagos magyarázattal az előzményekről és következményekről.

Összességében remek élmény volt, nem is értem, miért halogattam eddig…

„Mesémben ha értelmet érez füled
a forgó világot csodásnak leled.
Szerelmek meg ármány, varázs, küzdelem,
a bölcs és derék rám figyel szüntelen."

Már egy hónapja halogatom az értékelés írását, erről a csodáról egyszerűen azért, mert nem tudok mást mondani, mint amit maga Fírdaúszi megfogalmaz a fent idézett négy sorban. Legfeljebb ismételni, variálni tudom a szavait. Egy a lényeg: engem elvarázsolt. Annyira, hogy azóta is itt van a kötet a közelemben kartávolságra, hogy bármikor elérhessem, olvasgassam újra, néha csak néhány sort, felcsapva a könyvet, ide-oda lapozgatva, máskor meg belemerülve valamely történetbe. Talán gyerekkoromban tudtam így feloldódni a mesékben. Tökéletesen kikapcsol, megnyugtat, lecsendesít, mint a gyermeket az esti mese.
Nem hittem volna, hogy épp egy hősköltemény lesz rám ilyen hatással. Nem kedveltem különösen az eposzokat, főként a lassú, komótos történetmesélés miatt. De itt annyi a kaland, izgalom és szépség meg érzés, hogy nem tudok betelni vele. Ebben bizonyára szerepe van Devecseri Gábor fordításának, a zenélő soroknak, csilingelő rímeknek is. Pedig van itt könnymosta, vérmosta történet is bőven, de azok is valahogy mások, mint a megszokott. Valahogy derűsebbek, bármily furcsa ez a szó egy állandó közdelemmel, véres harcokkal teli történetre, amely az elmúlást sem engedi feledni, és sűrűn találni bölcselkedő sorokat is:

„Ó, sors, mért növesztesz, ha aratni vágysz?
Mi volt haszna szülnöd, mit egyszer levágsz?
Az embert égig magasztalgatod,
sötét földnek aztán megint átadod.”

Egyetértek azzal, hogy alapmű, és nekem is jobban tetszett, mint az Iliász vagy a Kalevala, vagy bármely hősköltemény, amihez eddig szerencsém volt. Ismerni kellene. Amúgy én Pamuk miatt szereztem meg. Annyit hivatkozik a könyv történeteire, szereplőire, én meg csak szégyenkeztem, hogy fogalmam sincs miről beszél. A mű kultúrtörténeti jelentőségét jelzi az az érdekes véletlen is, hogy az utóbb olvasott két könyvemben szintén találtam utalást a Királyok könyvére: az egyikben egy kurdok eredetéről szóló monda https://moly.hu/idezetek/1153173 , a másikban a piramisok építését elbeszélő arab legenda https://moly.hu/idezetek/1157383 kapcsán.
Nemrég rátaláltam a MEK-en egy jópofa történetre a mű keletkezéséről, és arról, hogyan is kapta vagy nem kapta meg Fírdauszi érte a megígért jutalmat. Állítólag a történet szájhagyomány útján terjedt, valóságalapja semmi, de jól hangzik, és néhányan azt feltételezik, hogy maga Fírdaúszi találta ki. Bizonyára nem ismerte a szólást, hogy jó bornak nem kell cégér. Mindenesetre itt a link, ha valakit érdekel. Rövid és ötletes, érdemes elolvasni. https://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag025.htm

Sáhnáme. ha kimondom, mintha egy varázsszó lenne. kicsit sejtelmes, kicsit misztikus. és nemcsak a címe. maga az egész eposz varázsos, keletien pompázatos. túlzásoktól sem mentes, mégis gyönyörű mítosz: évezredig, többszáz évig is uralkodó királyokkal, kisgyereket felnevelő óriásmadárral, elefánt és oroszlán erejű hősökkel, világhódító uralkodóval, perzsa Don-Juannal.
mindezen mesés alakok mellett is azonban ez mégiscsak régvolt perzsa uralkodók sorolója, történeti múltjuk megőrizője, ha nem is történelmileg hiteles élettörténete, de halhatatlanná tétele.
tökéletes. hogy ebben mennyi szerepe van Devecseri Gábor fordítónak? gyanítom, hogy óriási. azt a keleti miliőt, mentalitást, szóvirágos beszédstílust, a perzsa pompát nagyszerűen visszaadta.
örülök, hogy @Jeffi sorsolása nekem kedvezett, így megismerhettem ezt a csodálatos hősi eposzt.
természetesen 5 *

Nagyon érdekes találkozni a perzsa kultúrával. Ez a szöveg annyira tökéletes ahhoz képest, hogy mikor íródott. Le a kalappal, nem véletlenül hatott annyi íróra (néhány magyarra is). Kicsit idegen a világ tőlem, mégis a komplexitása lenyűgöz.