A Vadvilág frissítő, szívhez szóló ifjúsági regény az első szerelemről, a barátságról és a be nem illeszkedésről. Két merőben eltérő szemszögből ismerjük meg a történetet. Az egyik mesélő a rút kiskacsából lett hattyú, Sibylla (Sib), a másik az új lány, Lou, aki nemrég veszítette el a barátját egy tragikus balesetben.
A Vadvilág egy középiskolai osztály erdei iskolai története, ahol túlélési és tájékozódási technikákat tanítanak nekik, és ahol megismerhetik a valódi életet az iskola falain kívül. Miközben Sib igyekszik kideríteni, hányadán is áll új, népszerű barátjával és féltékeny legjobb barátnőjével, Lou pedig azért küzd, hogy túlélje a mindennapokat, ez a páratlan páros felismeri, mi – és ki – számít igazán.
Vadvilág 43 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2013
Tagok ajánlása: 14 éves kortól
Enciklopédia 10
Szereplők népszerűség szerint
Holly · Lou · Michael · Sibylla
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 3
Most olvassa 6
Várólistára tette 52
Kívánságlistára tette 37
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
„Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy magamat adjam.”
Nem emlékszem már, ki és mikor mondta ezt a mondatot, mindenesetre annyira megragadott off, hogy rögtön fel is írtam, és most, hogy eljutottam az értékelésig, bele is tettem rögtön az elejére.
Csodálatos történet volt, sokkal komolyabb és fontos témákkal szinesített könyv, egyszóval többet adott, mint gondoltam volna. A borító és a fülszöveg alapján vettem ki a könyvtárból, csak utána láttam, hogy csupán 77 százalékon áll, így kicsit féve vágtam bele. Pedig aggodalomra semmi okom nem volt, nagyon hamar magához láncolt a könyv, és nem is eresztett egykönnyen, éjszakába nyúlóan olvastam. Gyorsan olvasható a napló forma miatt, ám közel sem olyan könnyed, mint a kissé becsapós borító alapján gondolná az ember.
Egy kissé Sib és Lou karakterében is saját magamat láttam, és nagyon könnyen a szívembe zártam mindkét főszereplőt. Michael is egy remek szereplő volt spoiler, hiába volt egy viszonylag sablonos karakter a maga jellemvonásaival. Holly, a zsarnokoskodó, erős akaratú „legjobb barátnő” nekem határozottan ellenszenves volt, és nem csodálom, hogy Sib se tudott rajta kiigazodni. Mindenki annyira élethű és kidolgozott volt, hogy már-már valóságosnak hatottak, és még a lányok szobatársait is kissé meg tudtuk ismerni.
A kedvenc részem egyértelműen az volt, mikor a helytelenül írt útjlző táblákat átírták, kötőjelet tettek oda, ahova kellett, és mivel én is vérszemet kapok a rossz helyesírástól, nagyon szórakoztató volt olvasni ezeket a részeket, hogy lám, nem csak én vagyok ilyen XD
Barátság, szerelem, boldogság, szomorúság, őszinteség, fejlődés, önbizalom, magány, mind megtalálható ebben a remek történetben, egyszóval ajánlom mindenkinek, akit nem riaszt vissza, egy nem felhőtlen, de szórakoztató és elgondolkodtató könyv. Ezt aztán jól megfogalmaztam, de az a lényeg, hogy olvasd el, na.
Újabb csodás könyvtári könyv!
Egy ideig csak olyan „lapos” élményeim voltak a könyvtárral kapcsolatban, mert mindig valami olyat fogtam ki, ami nem adott semmi újat, nem volt benne semmi különös. De ez!
Először a könyvesboltban láttam, a borítója fogott meg, de nem akartam megvenni, mert nem tudtam, mire is számítsak, az írót sem ismertem, és mástól sem hallottam róla. Amikor viszont megláttam a könyvtárban, rögtön leszedtem a polcról, és biztos voltam benne, hogy akkor én ezt most elolvasom.
Azt hittem, valami kis „lightos” nyári regény lesz, ami csak egyszerűen kedves, de nem elgondolkodtató, nem nehéz témájú. Ehhez képest ez igenis egy komoly könyv.
A történetet ketten mesélik: Lou és Sib.
Lou egy okos, kiegyensúlyozott, de kicsit kocka lány. A barátja, Fred halála után befordul, és azért megy el a táborba, hogy kicsit kimozduljon. Naplót ír, benne az érzelmeivel, a véleményével a Bennet-házban lévő lányokról, az egész táborról, úgy mindenről.
Sib is értelmes, de hagyja magát kicikizni. Időnként ez okozza a problémákat, főleg, hogy ott van az arrogáns „legjobb barátnője”, Holly, aki mindig mindenbe beleüti az orrát, olyannyira, hogy csoda, hogy le nem törik. Beleszól Sib Bennel való kapcsolatába, mindig megszívatja, és egészen undorítóan (erre már csak ez a szó van) viselkedik. Sibylla pedig hagyja magát, és megpróbál jó képet vágni az egészhez. Időnként már legszívesebben pofon vágtam volna, hogy lássa már normálisan a helyzeteket! Ne olvadjon el annyira Bentől, aki egyáltalán nem is tiszteli őt! Szóljon már vissza Hollynak!
Azokat a részeket jobban szerettem, amikor Lou mesélt, mert nekem ő szimpatikusabb volt Sibyllánál, nem agyalta túl a dogokat. Ezért sajnáltam, hogy az író neki kevesebb részt „szentelt”. Sibyllának sokkal több rész jutott.
A végén mindenki rájön, mi – és ki – az igazán fontos. Egyetértek a fülszöveggel.
Nekem tetszett az Írónő stílusa, a karaktereit is jól alakította ki. Ennek a korosztálynak a
problémáiról, útkereséséről, és barátságok alakulásáról olvashatunk. A két lánnyal együtt sok dolgot élünk meg, és élünk át a történet során. Az első csók, az első szerelem, az első együttlét :) csalódások, egy szeretett személy elvesztése. Mondhatni út önmaguk megismeréséhez. Igazán olyan dolgok amivel mindenki szembe nézett már élete során.
Bővebben a blogunkon:
http://konyvjelzobloog.blogspot.hu/2015/10/fiona-wood-v…
Ez a könyv nem fogott meg. Olvastam, de mit is? érzem ezt a végén. Volt mondandója, de nem jött át igazán. A szereplőkkel semvtudram azonosulni. Lehet mégis csak „öreg” vagyok a hasonló könyvekhez. Nem bírom már a csitris hisztiket, túl agyalásokat…
Határozottan aranyos volt. Bár már nem az én korosztályom, de jó volt visszatérni, újra tininek lenni, még ha csak egy rövid ideig is. Sibylla egy naiv lányka, akit néha megráztam volna már, hogy álljon ki önmagáért és ne engedje, hogy bárki is így bánjon vele, főleg ne a „legjobb” barátnőnek nevezett valaki. Lou egy belevaló kocka, akinek a szarkasztikus humora megegyezik az enyémmel, bár én állítólag súlyosabb eset vagyok..khm…khm… :D kár, hogy ilyen kevés oldal jutott neki, többet olvastam volna az ő szemszögéből.
Fiona Wood jól megírt története, fogok még olvasni tőle, ebben biztos vagyok.
Nem egészen azt kaptam, amire számítottam. Azt hittem, a kötet végére Sib és Lou nagyon jó barátok lesznek, felfedezik a közös pontokat, sokat beszélgetnek, esetleg együtt is túráznak. Ez nem így valósult meg, és nem is értem, miért két női kéz fonódik egybe a borítón, akkor már lehetne három kéz is, vagy egy fiúé és egy lányé. Ettől függetlenül a borító meseszép, beleszerettem.
Nagyon jó ötletnek tartottam ezt a vadonban élős dolgot, és az író is szépen felvezette, nem az volt, hogy na, akkor kidobom őket a történet kezdetén, mert ott kell történnie minden fontos dolognak. Iskolai szinten vettek részt ebben a projektben, és komolyan, nagyon jó dolognak tartom ezt! Mert még akkor is sok mindent meg lehet tanulni, ha esetleg soha többé nem mész erdő közelébe. Nincs internet, nincs telefon, és ez a legtöbb tininek csak jót tenne!
Szóval itt volt nekünk Sib, aki, mielőtt a vadonba ment volna, felkerült egy óriásplakátra, és így kicsit nagyobb figyelmet kapott. Nem tudta eldönteni saját maga sem, hogy akkor most szép-e vagy csúnya. Nézőpont kérdése. Volt neki egy legjobb barátnője, Holly. Senkinek sem kívánok ilyen ellenséget! spoiler Sib nem valami határozott lány, szerencsére a végére visszanövesztett egy kis gerincet… Sibnek egyébként van egy másik nagyon rendes és okos – következésképp majdnem kiközösített – barátja, Michael spoiler, akit én nagyon megszerettem.
Igazából Lou lett a kedvencem. Persze sajnáltam, ami vele történt spoiler, de nagyon szerettem azokat a jeleneteket, amikor megnyílt Michael felé, meg amikor visszaszólt Hollynak. És igen, amikor felnyitotta Sib szemét.
spoiler
Sok fájdalom volt ebben a kötetben, de szeretet is. Melengette a szívemet, amikor például Lou gondolkodott a többiekről, és látszott, hogy ismeri, és kedveli őket – kivéve Hollyt. Meg ahogy Sib aggódott Michaelért. Amiket Michael tudott Sibről, aztán Lou-ról.
Más volt, mint amire számítottam, de nem rossz értelemben. Örülök, hogy elolvashattam, és hogy a birtokomban lehet.
Kellemes, felejthető könyv, tisztességes tanulsággal, kedvelhető karakterekkel és egy tényleg totál idegen világgal: az amerikai nyári táborokéval.
Népszerű idézetek
Ma reggel, gazolás közben megkérdeztem tőle, tetszik-e neki valaki. Azt felelte: – A fiúk hülyék, úgyhogy megvárom, amíg férfivá érnek, és majd akkor foglalkozom a kérdéssel.
A szeme se rebbent, Fred. El tudta viselni. Megfogta a kezemet, és a két meleg tenyere között tartotta. Ott ült velem, és fogta a kezemet, és átvett egy kicsit a fájdalmamból. éreztem, ahogy beáramlik a testembe az együttérzése, és mohón szívtam magamba. Addig fogalmam sem volt róla, mekkora szükségem van rá, hogy beavassak valakit.
– Mi a számod, Sibylla? – kérdezi.
– Harmincöt. És a tiéd?
– Negyvenkilenc. Szerettem volna prímszámot kapni, de hát ez nem kívánságműsor.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Cath Crowley: Szavak kékben 87% ·
Összehasonlítás - Julie Buxbaum: Remény és más csattanók 83% ·
Összehasonlítás - Melina Marchetta: Jellicoe Road 83% ·
Összehasonlítás - Ling-Balogh Erna: Amikor beüt a cukor 96% ·
Összehasonlítás - Kelly Oram: Cinder és Ella 94% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Ég veled 93% ·
Összehasonlítás - Sáfrán Judit: Az írisz áldozata 96% ·
Összehasonlítás - Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk 92% ·
Összehasonlítás - Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság 91% ·
Összehasonlítás - Mary E. Pearson: Az árulás csókja 90% ·
Összehasonlítás