Madárasszony 134 csillagozás

Finy Petra: Madárasszony Finy Petra: Madárasszony

Linger Lea anyja különleges nő volt: megszállott madarász, aki súlyos depressziója elől a természet világába menekült. Az asszony öngyilkossága után Lea végigjárja a rokonait, hogy az emlékeiken keresztül felgöngyölítse családja történetét, miközben maga is épp az anyaságra készül. Ám a nyomozás során önmagáról és a rokonairól is többet tud meg, mint amire valaha is
számított.

Finy Petra első regényében a hazai növény- és állatvilág soha nem látott gazdagságban tárul az olvasó elé. A magyar irodalomban egyedülálló vállalkozás, mely a természet nyelvén mesél el egy nagyon is emberi történetet.

Finy Petra 1978-ban született Budapesten. Első felnőtt könyve a 2006-ban megjelent „Histeria grandiflora” című verseskötet, 2008 óta kilenc nagysikerű gyerekkönyvet írt. Ez az első felnőtt regénye.

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632939360
>!
Athenaeum, Budapest, 2019
304 oldal · ISBN: 9789632939650
>!
Libri, Budapest, 2012
316 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633101070

Enciklopédia 16


Kedvencelte 15

Most olvassa 5

Várólistára tette 99

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Finy Petra: Madárasszony

„Minden család életét számtalan tragédia mérgezi. Csak a legtöbben nem beszélnek ezekről. Hagyják, hogy belülről rágja szét a lelküket.”

A Madárasszony egy különös atmoszférájú könyv, amely természeti képekkel tűzdelve és lágyítva tárja elénk egy család megrázó történetét. A regény fókuszában a 28 éves lány, Lea útkeresése áll, aki édesanyját gyászolva szembe kell nézzen családi örökségével, hogy rátalálhasson önmagára. Depressziós anyja mellett félelemben nőtt fel, egész életét végigkísérte az anyátlanság érzése, miközben a múlt fájdalmából a jelenbe saját terméketlenségét hozza. A gyűrűző édesanya, akinek a holló volt a totemállata, sokkal jobban szerette a madarakat az embereknél, beleértve sajnos saját lányát is. Lea végighallhatja többek között édesanyja két férjének, testvérének, barátnőjének, sógorának és anyósának a visszaemlékezéseit is, hogy az ő emlékeikből rekonstruálja anyja életét, és ezáltal megismerje önmagát. A legendaszerű történetek egy széles érzelmi amplitúdójú nő múltját, illetve egy titkokban és tragédiákban bővelkedő család történetét tárják fel, miközben Lea gyermekkorának elfelejtett és elhallgatott fájdalmai végül felszínre törnek. A regény vége egyszerre megnyugvást hozó és abszurd, pont olyan összetett, mint Finy Petra első regénye, amely a természet és az emberi lélek mélységeibe invitálja az olvasót.

Kókuszka>!
Finy Petra: Madárasszony

A gyermekkor elfelejtett és elhallgatott fájdalmaiért. Huszonnyolc év összegyűjtött kínjaiért. Ezért a gyötrő, és egész életre szóló anyátlanságért.

Linger Lea végigjárja rokonait, anyja egykori barátait, hogy megértse saját magát, hogy fel tudja dolgozni anyahiányát. Fél a családi örökségtől, meg szeretné tudni ki ő valójában, honnan jött és hová tart. Édesanyja a madarakat jobban szerette az embereknél, kiszámíthatatlan pánikrohamokkal, depresszióval küzdött. „Ő a természetben hitt, abban, amit megérinthetett. A fűben, a fában, az égben. Az égre olvadó felhőkben. A viharban rezgő imában. A folyóban áramló fényben.” Miközben elfelejtett anya lenni. Lepe apránként, emléktöredékek, meseszerű képek, apró mozaik darabkákból építi fel múltját, a családi titkokat, mely aztán segít felépíteni saját jövőjét.
A fejezetek címe az állatvilághoz, növényvilághoz kapcsolódik, melyeknek a történet szempontjából szimbolikus jelentésük van. Tele van költői képekkel, megszemélyesítésekkel, hasonlatokkal. Egyedisége magával ragadott, de a kedvenc továbbra is „Marlenka” marad.

2 hozzászólás
robinson P>!
Finy Petra: Madárasszony

A történetmozaikokból egy kerek egész családtörténet áll össze a végére. Kemény és személyes, fájdalmas dráma bontakozik ki a lapokon.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/11/madarasszony.html

dagikám>!
Finy Petra: Madárasszony

A történet főszereplője,Lea a saját és családtagjainak emléke alapján rakja össze,hogy ki és milyen is volt valójában az édesanyja. A könyvnek a különlegessége,hogy minden emlék egy madárhoz köthető,hiszen az édesanyja imádta a madarakat.
Szép leírásokat tartalmaz a történet,és sok érdekességet meg lehetett tudni 1-1 madárfajról.

Kabódi_Ella P>!
Finy Petra: Madárasszony

„Tele volt álmokkal a teste, mese nőtt a bőre alatt is. Érezni lehetett rajta, hogy valami szépet nevel magában” […]

Így lehetett ez tán Finy Petrával is, mikor megírta ezt a regényt. Hibát követtem el, mert miközben a Madárasszonyt olvastam, nem jegyzeteltem, nem jelölgettem, nem írtam fel mondatokat, kifejezéseket, szókapcsolatokat, hasonlatokat. Az egész könyvet kiírhattam volna, vagy csak jelölésekkel lenne tele: post-it post-it hátán. Megannyi kis színes csík a könyv lapjai között, mint valami hevenyészve felskiccelt nem-is-szivárvány.

Finy Petra legelső felnőtt regénye, a Madárasszony 2012-ben jelent meg, és azóta jóformán beszerezhetetlenné vált. Amikor megtudtam, hogy az Athenaeum Kiadó idén újra elérhetővé teszi az olvasók számára, nem volt kétséges, hogy a polcomon szeretném tudni. Őszintén megvallom, én ezt a könyvet olvastam a buszon, botladozva sétálva, főzés közben, fürdés közben, alvás helyett. Nem tudtam abbahagyni. Nem tudtam letenni. Mesei. Varázslatos, és mint olyan, fájdalmas is egyben. Azok a gyönyörű hasonlatok, képtelen-szép hangulatfestő szavak, szóvirágok, lelki képek! Színtiszta költészet ez a regény. Ugyanakkor színtiszta természet. Már a fejezetcímek is: Viharsirály, Cifrarák, Fényseregély (a teljesség igénye nélkül)! Lüktet benne a szív, és az élet. Minden egyes sorában. Kerek, egész, teljes a történet, és minden apró részlet a helyén van. Ez a regény úgy bújhatott elő Finy Petra lelkéből: egyben, egészben, mert valószínűleg annyira nagyon kikívánkozott. Minden sorát áthatja az ihletettség áldott állapota. Ha olvasod, már attól is ihletett leszel.

A történet maga végtelenül egyszerű. Egy fiatal nő keresi a maga helyét a világban, ezért elindul, hogy a családtagjait kifaggatva megérthesse rég halott anyját, és talán végre önmagát is. Megkeresi a bölcs nagyapját, a távoli apját, a szomorú, titokzatos nagybátyját, a fagyos-kegyetlen nagymamát, anyja régi barátait, szerelmeit és persze, személyes kedvencemet: Böbebút. ("Böbebú egy kiöregedett boszorkány. Egy faházba gyömöszölt vihar. Egy holdat babusgató felhő.") Dióhéjba foglalva, ennyiről szól a regény. Az anya figurája a szereplők emlékein keresztül elevenedik meg, és rajzolódik ki előttünk. Labilis, lelkileg, de talán pszichésen is sérült asszony, aki sehol máshol nem érzi jól magát, csak a természetben, a madarak között. Madárasszony. Rendkívüli ember, olyan, akire a környezete felnéz, akire csodálattal emlékeznek, aki nyomot hagy maga után. Ugyanakkor depressziós. Többször kísérel meg öngyilkosságot. A madarak fontosabbak neki bárkinél. Néha kétségbeesett igyekezettel próbálja mindezt jóvá tenni, és kitör belőle az anyaság. Talán ezzel okozza a legtöbb sérülést a lányának, aki képtelen feldolgozni viharfelhős gyermekkorát, az anyja halálát, és ez a borzalmas, feloldatlan feszültség gátat szab benne: ő maga képtelen anyává válni. Maga sem tudja, de retteg.

Ennyi hát. Útkereső, önfeltáró, mélyre ásó regény. Ököllel nyúl a mellkasodba. Mégis felszabadít. Mint a múlt, ami legyen bármilyen keserves, ha szembenézel vele, a fájdalmon és a könnyeken keresztül végül meggyógyít. Az igazság feloldoz, azt mondják. Hogy megéri a kínok között az áporodott, fekete, sűrű legaljára leásni, vérrel-verejtékkel, gyötrődve. Hiszen a világra is így jövünk: mire a szülőcsatornán kiverekedjük magunkat nyúzottak, gyűröttek, kimerültek leszünk, és lila fejjel ordítunk a csalódottságtól és a dühtől, meg a diadaltól, hogy mégis sikerült. Sok jó könyvet olvastam már ebben az évben, igazán kiemelkedőt is egy párat. Olyat is egyet, ami lelki táplálékként szolgált, ismerős melegséggel, iker-lélek érzéssel. A Madárasszony az idei olvasmányaim közül úgy magaslik ki, mint egy fehér világítótorony, melynek fénye elér messzire a végtelen, fekete óceánon, és utat mutat: ott a part, vándor! Megszűnt a világ. Nem történt több: itt szív szólt szívhez, és ennél több nincsen. Hogy nem csak megszólítani, de megérinteni is képes volt. A lelkemet. Ahogy korábban is írtam már: éjjeli menedék, atombunker, paplankuckó. Segít megásni a magad alagútját. Javaslom e könyv bújását magányosan töltött téli estéken, forró csokival, bebábozódva egy puha plédbe. Hiszen ezek a legjobb történetek, nem igaz? Amik csak úgy magukkal visznek bennünket egy hosszú útra, melynek végére busásan megszedjük magunkat, s lelkünk úgy dagad tőlük, mint szélben a vitorla, vagy a száradó lepedő. Melyektől gazdagabbak leszünk belül, ahol ez igazán számít. Igen, ezek a történetek a legjobbak mind közül.

Az eredeti bejegyzés a blogomban található:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2019/11/finy…

2 hozzászólás
morcos>!
Finy Petra: Madárasszony

Bizonyos szempontból zavarba ejtő ez a könyv: nem tudom nem szeretni, és nem tudok rá nem haragudni.
Ezek a nevek, ezek a foglalkozások… meg esetenként a cirkalmas, modoros metaforák, a szintén mérsékelten cizellált karakterű szereplők – azon túl, hogy azt érzem, a drága író hülyének néz – ki is zökkentenek, kiejtenek ebből a különös, mesés világból. És F. P. – (vélhetően) szándékával ellentétben – nem a realitástól való távolítással éri el, hogy mégis csak érdekes, olvasásra, és rendszeres belemártózásra érdemes világnak éltem meg ezt a történetet, hanem azzal, ahogy viszonylagos szikársággal, letisztultsággal megmutatja, hogy egy emberben milyen érzelmi lenyomatokat hagyhatnak teljesen banálisnak tűnő események, és hogyan marad hűséges az ember a családjához, a családi sémákhoz – akár tudattalanul is.

6 hozzászólás
Mariann_Czenema P>!
Finy Petra: Madárasszony

Könnyen, gyorsan olvasható anekdotagyűjtemény egy diszfunkcionális családról, pontosabban anyáról. Mágikus realista, nem követ időrendet, nem egy konformista, konzervatív kötet.
(Szabó Magda Freskója, vagy éppen Katalin utcája lehetett az alapötlet a cselekményre, szerkezetre; kicsit hasonlít az anyuka karaktere a Merre jársz Bojangles női szereplőjére.)

2 hozzászólás
Bianka_Kincsei>!
Finy Petra: Madárasszony

Nagyon különleges kötet. Miközben a magyar növény- és állatvilágot felfedeztem a könyv segítségével, egy család nehéz élete is felsejlik az oldalakon. Lea próbálja megismerni az édesanyját, aki nem lehetett része a gyermekkorának a depressziója miatt. Először saját emlékein keresztül mutatja be kapcsolatuk szépségét, de leginkább nehézségeit. Aztán sorra látogatja meg a rokonokat és a barátokat. Titkok, történetek, néhol misztikus dolgok derülnek ki. Az út során Lea nem csak az anyját, hanem saját magát is jobban megérti.

A történet feltárása, ahogy az élővilág és az emlékek kapcsolódtak mind varázslatossá és egyben fájdalmassá tették a könyvet. Nagy szerepet kapott a depresszió, a meddőség, és az emberi kapcsolatok, ahogy egymáshoz viszonyultak a szereplők, hogyan szerettek vagy épp gyűlöltek. Megrázó volt, ahogy Lili betegsége mindegyik emlékben előkerült, de még megrázóbb volt arról olvasni, ahogy egyes szereplők segítség helyett csak még mélyebbre lökték a depresszió sötét örvényében.

Egyszerűen a bőröm alá mászott ez a könyv. Ott volt a gondolataim között, sőt amikor rovarokról készítettem fényképeket eszembe jutott Lea, amikor pedig nem rég gyurgyalagot fotóztam óhatatlanul Lilire gondoltam. Együtt tudtam érezni velük. Elképesztett, ahogy Petra feltárta előttem a madarak világát. Eddig is vonzott, ezután pedig még inkább érdekel a magyar állatvilág.

Bővebben a blogomon írtam erről a könyvről is :)
https://biankakincsei.blogspot.com/2023/05/finy-petra-m…

makitra P>!
Finy Petra: Madárasszony

Nehéz egy év után értékelni a könyvet, de néha megéri érlelni, mert így látszik igazán, mennyire más érzéseket, gondolatokat hoz ki az emberből:

„Finy ragyogó prózába öntötte történeteit, élvezetes olvasni a sorokat, gyönyörű mondatokkal írja le mind a természetet, mind az emberi sorsokat. Különösen tetszett az, ahogy az egyes részeket az elbeszélők személyiségéhez igazította: mindegyik figuránál megjelenik egy-egy jellegzetes szó vagy kifejezés, ami a személyiségükre vagy csak egyszerűen a munkájukra utal (különösen kedvesen és hatásosan a bábjátékos esetében). Legyen a szereplőnk kedves vagy rideg, egyedi hangon szólal meg, ami pontosan jellemzi a beszélőt. A szövegből pedig az érződik, hogy a szerző ismeri és megérti az embereit, így nem csak azokat ismerjük meg, akikről szól a történet, hanem akik megismertetik velünk.”

Bővebben: http://tubicacezar.blogspot.com/2015/10/finy-petra-mada…

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Málnika P>!

Rájöttem, hogy ez így nem lesz jó. A saját félelmeim közé zárva nem lehet leélni egy egész életet.

247. oldal (Athenaeum, 2019)

2 hozzászólás
Málnika P>!

Hogy merre tartok, még nem tudom. De fogom életem kis pókfonalát, és belevetem magam az ismeretlenbe.

183. oldal (Athenaeum, 2019)

3 hozzászólás
egy_ember>!

Böbebú egy kiöregedett boszorkány. Egy faházba gyömöszölt vihar.

11. oldal, Hangyaleső (Libri, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány
1 hozzászólás
Málnika P>!

[…] széthúzta előttem az élet függönyét. Hogy elkezdődjön végre az előadás. Az én rendezésemben.

176. oldal (Athenaeum, 2019)

Málnika P>!

Minden család életét számtalan tragédia mérgezi. Csak a legtöbben nem beszélnek ezekről. Hagyják, hogy belülről rágja szét a lelküket.

247-248. oldal (Athenaeum, 2019)

Gólyanéni>!

Akit nem vertek meg soha, az nem tudja, milyen érzés egy simogatásra lendülő kéztől is vinnyogva menekülni. Nem tudja, hogy a megvert később is minden érintéstől meg van fosztva. Mert minden érintéstől ugyanúgy retteg.

56. oldal, Ájtatos manó (Libri, 2012)

robinson P>!

A születésnapi meglepetés alapján úgy tűnt, mintha teljesen egészséges anyám lenne. Aki nem hektikusan szeret, akkor, amikor eszébe jut. Hanem mindig.

26. oldal

Kókuszka>!

Szerintem az, hogy mit jelent számodra egy másik ember, csak akkor derül ki, amikor az illető halálos veszélybe kerül. Ha végig kell pörgetned magad előtt a filmet, amelyben nélküle boldogulsz.

12. oldal

robinson P>!

Azt mondják, az embernek az a testrésze betegszik meg, ahol valami gond van. Az odatartozó csakrával.

27. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás
Oravecz Imre: Ondrok gödre
Lontai Léna: Könnyező liliomok
Tapodi Brigitta: A hajtű
Roy Jacobsen: A láthatatlanok
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak
John Cure: Istentelen vidék
Vámos Miklós: Apák könyve
Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert