Akkor ​is 71 csillagozás

Finy Petra: Akkor is

Salamon ​Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez.
Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?
Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937489
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
300 oldal · ISBN: 9789632937830

Enciklopédia 4


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Finy Petra: Akkor is

„A felhők egyszer csak szétnyíltak, aztán az ég kék fényt öklendezett a földre.”*

Na ennél a mondatnál kezdtem érezni, hogy ez nem az én könyvem. Sajnálatos tény, hogy ez a mondat egyben a könyv első mondata is. Nem akarok túl élesen fogalmazni, mert bizonyára jó szándékú** mű, és biztosan rengeteg embernek fog szép perceket szerezni – de én egy percig sem tudtam irodalomnak tekinteni. Inkább egyfajta önsegítő olvasmánynak: hogyan építi fel magát újra egy kétgyerekes anyuka, akinek a férje egyik percben Indexet olvas a mobilján, a másik percben meg kijelenti, hogy jól van, kicsim, én most elhagylak. Úgy érzem, Finy olyaténképpen*** állt neki az írásnak, ahogy a gyerekirodalomban szokták a kényes témákat (halál, válás, zaklatás) kezelni – szépen ívbe rendezett klisékkel és félreérthetetlen leírásokkal operál, csak épp itt a szereplők olyat is mondanak, hogy „a kurva életbe”. Ettől lesz felnőtteknek szóló a könyv. De nekem igenis szükségem van arra, hogy ha már irodalom, akkor legyen alkalmilag félreérthető – vagy, hogy a kifejezést pozitív kontextusba fordítsam: legyenek többféle olvasatok. Enélkül a könyv kiszámítható és mesterkélt marad. Következésképpen hiába az érzelmi korbácscsattogtatás e könyv lapjain, én magam nem éreztem semmit, nem fájt és nem is szórakoztatott. Felmerült ennek okaként, hogy talán azért, mert ez egy „csajos” könyv – hát, nem tudom. Női főszereplő specifikusan női problémájáról van benne szó, az igaz, de hát a jó irodalom ismérve éppen az, hogy specifikus problémákat képes úgy elmondani, hogy univerzálisan érthetővé váljanak. Ilyen értelemben, megengedem, ez a könyv lehet jó „csajos” könyv ('chick lit'), de nem jó szépirodalom. Persze hogy kit gondolt műve ideális olvasójának Finy, és gondolt-e valakire egyáltalán, azt nem merem megtippelni – de hogy engem nem tudott megérinteni, az ziher.

* „…az ég kék fényt öklendezett…” – tipikus példája annak (szerintem), amikor egy szerző egy kirívóan eredeti szóképben akar kifejezni valamit, azt gondolva, hogy pár kirívóan eredeti szókép végül szükségszerűen kirívóan eredeti szöveget eredményez. De 1.) ezeket a kirívóan eredeti szóképeket néha nem véletlenül nem használták eddig 2.) egy pár kirívóan eredeti szókép sosem eredményez automatikusan kirívóan eredeti szöveget – sokkal gyakoribb, hogy modoros prózává áll össze. Persze ezt csak úgy általános értelemben jegyeztem meg.
** spoiler
*** Bizonytalan vagyok benne, van-e ilyen szó egyáltalán, de a helyesírás-ellenőrző szerint van.

15 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P
Finy Petra: Akkor is

Nagyon érdekesen alakult a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Nem is igazán terveztem elolvasni, de a körülmények alakulása (baráti vélemények, elolvasott interjúk, stb) folytán végül nagyon kíváncsi lettem rá.
Az olvasás sem alakult átlagosan, bevallom egyszer le is tettem a könyvet, mondván, hogy nekem ebből a hisztis, undok Sárából tökéletesen elég, mert igaz, hogy nagyon megvisel egy nőt, ha a férje elhagyja, ha pedig egy másik nőért hagyja el, akkor az egyenesen dühítő, ha pedig az a nő még fiatalabb is, ráadásként gyereket is vár, akkor nincs az a nő, aki normálisan tudna viselkedni ebben a helyzetben, ám Sára extrán ellenszenves volt nekem.
A történet vége már-már meseszerű volt, de én imádom az ilyen végeket, és nekem most ez is hozzátette a magáét ahhoz, hogy tökéletes és nagyszerű élmény lett ez a könyv.

Könnyedén komoly, viccesen szomorú, önbizalmat adó, tanulságos. Megmutatja, hogy erővel, szeretettel és kemény kitartással akkor is lehetünk újra boldogok, ha úgy érezzük, hogy elölről kell kezdenünk mindent. Akkor is, ha minden elromlani látszik, ha semmi sem jó, és nem tudjuk, hogyan tovább. Mert anyák és nők vagyunk. És erősek és bátrak, és okosak és szépek. Akkor is.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/05/finy-petra-akkor-is.html

>!
fióka P
Finy Petra: Akkor is

Körülbelül akkor olvastam ilyen könyvet utoljára, amikor tizenévesen, rokonoknál az ehhez hasonló szerelmetes kis füzetkék voltak elhelyezve a mellékhelyiségben. Mindenki olvas a mi családunkban, igen, a vécén is, így az egy személyre számolt, ott eltöltött idő nagyon fel tud duzzadni. Valaki kitalálta, hogy Romana meg Júlia füzetkékkel a vécén eltöltött idő csökkenthető. Bevált, ráadásul ezt a fajta romantikát (?) mind sikeresen összekapcsoltuk az ott eltöltött idővel. Két legyet egy csapásra.
Olvasás közben és azóta is folyton azon gondolkozom, hogy kiket akart megszólítani Finy ezzel a regénnyel? Azokat, akik szépirodalmi jellegű kísérlet címszó alatt Romanakra vágynak? Katasztrófák túlélőinek? Elhagyott, és/de bosszút állt nőknek? Gyerekeknek? Nagyatyai indíttatású, másokat mindenáron megmenteni kívánó idős uraknak? Arra jutottam, hogy fogalmam sincs.
Először is, ebben a könyvben minden van. Boldog család, szétesett család. Diadalamas férj, megalázódott férj. Széteső feleség, összeálló feleség. Szeretők és megcsalások tobzódnak, szerelmek derülnek ki és halnak el. Van benne szerető nagyi/anya, nemtörődöm nagyi/anya. Kómás beteg, aki száz év után csak úgy magához tér, ráadásul ennek az amúgy egészen nagy horderejű eseménynek egyetlen sor sincs szentelve a könyvben. Van benne valami egészen fantasztikus menyiségű rákos megbetegedés, olyannyira, hogy az embernek szuicid hajlamai támadnak a könyv végére, hiszen így nincs értelme élni. Vannak benne megdöbbentően bölcs és érett gyerekek, akik maguk igazgatják szüleiket az élet rögös útjain, yeah. Magától értetődő természetességgel mindenki értelmiségi, aki nem, az gonosz.
Aztán a nyelvezet. Azok a rettenetes, erőszak hatására szült, borzalmas jelzős szerkezetek meg szóképek. Az eredetiségvágynak azok a kétségbeesett kísérletei. Nem attól lesz valaki eredeti, hogy szörnyszülötteket gyárt, ettől legfeljebb lepattant, engedély nélküli vidéki cirkuszok freak show-jaiban mutogatják. Kell ez bárkinek is? Nem hinném.
Vagy valaki magyarázza meg nekem, legyen olyan kedves, hogy olyankor, amikor valami rettenetes és igazságtalan(nak látott) történik velünk és annyira bőgünk, hogy taknyunk-nyálunk egybefolyik, akkor, normál körülmények között, miért zöld a taknyunk? A könyv hősnőjének orrából folyamatosan ömlik a zöld takony, amit Finy nem felejt el minden alkalommal közölni a gyanútlan olvasóval. Arra nem derül fény, hogy valamilyen fertőző betegsége lett volna Salamon Sárának, így nem tudom, talán az író kedvenc színe a zöld? Vagy úgy gondolta, hogy a zöld takony gyakori használata majd elmélyíti az olvasóban a probléma befogadásának lehetőségét? Fogalmam sincs, viszont a könyv többé-kevésbé ilyen stílusban csörgedezik tovább. Telis-tele van mesterkélt megoldásokkal, tobzódnak benne az ehhez hasonló öncélú megoldások, sablon sablon hátára épül, borzasztó. És azért borzasztó, mert az író, a könyvben alkalmazott megoldásokból ítélve, feltétlenül szépirodalmat akart írni és ez nem az. Nem az, viszont mindenképpen több szeretne lenni annál, ami. Ezért pl. egy Romananak látszó füzetke kiütéssel győz ebben a meccsben spoiler, ui. az az, ami, és nem is akar másnak, többnek látszani.
Vannak használható részletek a regényben: pl. az, amikor főszereplőnk rádöbbentetik arra, hogy néha a katasztrófák kétszerzősek, a felállás nem mindig 1 áldozat + 1 elkövető, van amikor 2 szerző van + 2 áldozat. Használható a végkicsengés is, az a tudat, hogy szinte mindenből fel lehet állni, és ez biztosan egy olyan történés, amiből igen. És hát ott az örök klasszikus: az, hogy ha van kire támaszkodnod búban-bánatban, akkor minden sokkal, de sokkal egyszerűbb. A legfontosabbnak én a meg nem alkuvás lehetőségének felvillantását találom, hátha van, akinek segít. Kár, hogy nem sikerült jobban megírni.

25 hozzászólás
>!
robinson
Finy Petra: Akkor is

Fontos problémák kerülnek terítékre, női szemszögből… Sára lett az egyik legellenszenvesebb női karakter idén, egészen a könyv feléig.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/04/akkor-is_18.html

11 hozzászólás
>!
meseanyu P
Finy Petra: Akkor is

Rém gyenge, sablonos, banális, sem történetben, sem stílusban nem tudott igazán értéket felmutatni. Volt egy-két jó mondat, érdekes ötlet, és összességében jól olvastatta magát, de mindig kizökkentett valami oda nem illővel. Erre szoktam azt mondani, hogy ha kicsit megerőltetem magam, ilyet én is írok, de olvasni azért sokkal jobbakat akarok.

4 hozzászólás
>!
Goofry P
Finy Petra: Akkor is

Jó lehetett volna, ha nem lett volna ennyire túlságosan is jó.
Ezt az erős kezdést visszaolvasva akkora mondatnak érzem, amit piszkosul sajnáltam volna kihagyni ebből recenzióból. Tudom, néha nagyon nehéz felérni az ecceri olvasót föltételező műbírálataimhoz. Maradnék hát akkor mostan szívélyességemnek háziasult jóindulatot valószínűsítő és jól prosperáló termőtalaján. Ezért, de csakis ezért mindenképpen kerülni szeretném azt a bizonyos lektűri mivoltra utaló fordulatot, amit ide például simán lehetne… (eh, ezt hamar elgombáztam).
Kezdem elölről. Jó kis populáris határok közé szorult mesei elemeket is felvonultató és szórakozástatásomra két idősíkkal is megkeletkeztetett, néhány momentumában mesterkéltre sikeredett olvasmányom a társas együttélés nehézségeit hivatott satöbbi… (Áh, nem megy ez ma nekem!) Inkább onnan, hogy egy ilyen, Finy Petra által ábrázolni kívánt konfrontált és hintán játszó házastársi viszony pontos megírásához minimum Ingmar Bergmannak kellene lenni… És hát izé, ö, méltányolva az írónő azon erőfeszítéseit, hogy még véletlenül sem akar olyan lenni, amilyen nem tud lenni, erre az élményre most én hármat adok.

3 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Finy Petra: Akkor is

„ A nők soha nem olyan erősek, mint amikor a gyengeségeikkel fegyverkeznek fel.”
Madame Marie du Deffand

Átalakulások, változások, egymásra hatások terápiás könyve a szerző felnőtteknek szánt második regénye. Több közhely van felsorakoztatva, kissé talán sokféle sorstragédia van belezsúfolva (halálesetek, elhagyások, betegségek) annak magyarázatára, hogy az ellenszenves szereplők miért olyanok, ahogyan a szerző láttatja őket. A gyermekszereplők viszont okosak, nagyon megértően viselkednek a felnőttekkel ellentétben, ami nem igazán életszerű. Összességében ez mégis egy jól olvasható könyv, ha nem várunk tőle többet, mint amire vállalkozott, és lehet gondolkodni is az emberi kapcsolatok sokféleségén.

>!
cseri P
Finy Petra: Akkor is

Én azért örülök ennek a könyvnek, mert annyival jobban áll ez Finy Petrának, mint a Madárasszony-féle szenvelgés. Azzal értek egyet viszont, aki szerint ez nem szépirodalom, hanem szórakoztató, chik-lit, érzésem szerint nem is akar más lenni, úgyhogy ilyen mélységeket nem kell tőle várni. (Ebben a témában lélektanilag hiteles könyvként Elena Ferrante Amikor elhagytak című regényét ajánlanám, az a könyv egy teljesen más dimenzió.) De megvan a létjogosultsága azoknak a könyveknek, amelyek komoly témát szórakoztató, könnyed formában dolgoznak fel. Felpaprikázott Madárasszony-értékelésemben azt kértem számon a szerzőtől, hogy miért nem olyasmiről ír, amit ismer. Nyilván nem kiváló tanácsomat fogadta meg, de mégis az történt, hogy negyvenes, budapesti, értelmiségi családanyáról írt most, amilyen ő, és ezt szerintem tök jól tette, mert látszik, hogy tényleg ez a közege, és erről tök jól tud írni. Az igaz, amit mások írnak, hogy sablonos, kiszámítható a történet stb., de szerintem ez teljesen jó irány.

>!
csucsorka P
Finy Petra: Akkor is

Előre bocsátom, rég nem akadékoskodtam ennyire sokat, mint az Akkor is olvasása közben és most az értékelésemben, ami azért is nagyon rossz, mert sokkal jobban akartam szeretni, mint ahogy végül sikerült.

Kezdődött azzal – és ez is lett számomra a legnagyobb gond – ,hogy minden szereplő “karakter” maradt, éreztem, hogy ki vannak találva, és nem tudtak a gondolatomban megelevenedni, ezért a teljesen hétköznapi történet, ami filmként pöröghetett volna előttem, kicsit nyögvenyelős maradt. Teljesen elmaradt a várt hatás: hogy majd beszippant és egy délután alatt végzek vele…
Ez a karakter-dolog leginkább az Ove szerű szomszéd bácsinál volt zavaró, de a tiritarka mellékszereplő gárda – ami esetünkben egy tanári kar- se lopta be magát a szívembe; ahogy a kötelezően idegtépőre legyártott mama sem.

Legjobban mégis a gyerekekért haragudtam… Persze, a gyerekek nagyon sok mindent érzékelnek a világból és nem kell őket hülyének nézni, attól, hogy aprócskák – de az, hogy a könyvben kvázi Sára támogatói a maguk négy és talán hét évükkel, azt olvasni is borzalmas volt. Elhiszem, hogy rengeteg egyedülálló anyukának kicsúszik a talaj a lába alól, legfőképp az első, labilis napokban, miután api lepattant, de a regényben látottakból egyszerűen nem lehet példa. Tudom, hogy durvának és igazságtalannak hat, amit most leírok, de egy anyának muszáj, hogy a végleteken eggyel túl is legyen tartása, ha arról van szó, hogy sérülhetnek a gyerekei. Nem vagyok szörnyeteg, nem azt mondom, hogy anyu mosolyogjon a gyerekek kedvéért – tudhatják, ha valami nem oké, tudhatják és érezhetik, hogy valami fáj… de egy négy és hét éves gyerek nem támogathatja be a zokogó, járóképtelen anyját a házba, és ne legyenek már mindig, mindenben annyival bölcsebbek egy felnőtt pedagógusnál, hogy az lépten-nyomon rájuk csodálkozik…

Történetünkben az anyaságra agyilag maximálisan alkalmatlan Sárára végül olyan formában talál rá a boldogság, ami alaposan meglepett, mert a 100. oldalig meggyőződésem volt, hogy tudom, mi sül majd ki az elejtett utalásokból (amikből nem sült ki semmi sem). Az a szál nagyon tetszett és az odavezető úton is voltak kedves pillanatok.

Amikor az Akkor is-nek (és vele Finy Petrának) a Könyvhéten megtett két kör és egy jó nagy levegő után esélyt adtam, az azért volt, mert nagyon szerettem volna egy Bookline-os bögrét- elhittem, hogy megérdemelheti. Hogy egy okos történetet olvashatok majd, gyönyörű, léleksimogató szavakkal megírva. Ez utóbbira voltak esetek, de ahogy más is írta, sajnos itt-ott indokolatlanul túlcsordult.

Biztos vagyok benne, hogy fogok még Finy Petrától olvasni. Remélem, megtalálja majd a hangját, amin stabilan tud elmesélni egy olyan történetet, amiben nem találok majd ennyi kötözködnivalót.
Ez a barátságos három és fél csillag pedig szeretettel húzódzkodik a négy felé, csak még nem éri el.

5 hozzászólás
>!
White13
Finy Petra: Akkor is

Salamon Sára nagy utat jár be attól a perctől kezdve, amikor a férje kisétál az ajtón, és közli vele, hogy elhagyja. Kénytelen lesz valójában „felnőni”, és elengedni olyan dolgokat az életéből, amikre valójában nincs szüksége – ha szép volt, ha jó volt, de már csak volt.
Van ilyen. Van, aminek akkor és ott kell megtörténnie, de egyáltalán nem biztos, hogy mindent el kell nézni, megbocsájtani valakinek.
Zseniális karakterek – imádom Őze bácsit, legnagyobb arc!
Sára komoly gyerekei is sokszor mosolyt csaltak az arcomra.

Egy igazi fejlődésregény, olvassátok!


Népszerű idézetek

>!
robinson

– Tudod, anya, az úgy lenne igazságos, ha a papírfal másik oldalára, azokat a dolgokat írnád fel, amikkel te bántottad meg apát.

>!
Bea_Könyvutca P

A gyerekek mindent észrevesznek, akárhogy is titkolózunk. A szülők gyengeségeit élesebben látják, mint ők maguk.

>!
Mariann_Czenema P

Van minden emberben egy titkos erőforrás, amelynek pontosan nem ismerni a helyét. Nem tudni, hol fakad, vagy mi táplálja, de amikor szükség van rá, éppen a legnagyobb bajok és fájdalmak idején felzubog, és talpra állítja azt, aki a földre zuhant és azt hiszi, már semmi reménye sincs.

210. oldal

Kapcsolódó szócikkek: remény
>!
robinson

A papírba csomagolt krémesek letoccsantak a földre, és szétkenődnek. Éppen, mint Sára élete.

>!
robinson

– Tudod, egy megcsalásról mindig két ember tehet. Az, akit megcsalnak, és az aki félrelép.

>!
adrykacska P

– Pötyögje be a telefonjába. Biztosan magának is van olyan perverz készüléke, amit dörzsölgetni kell az ujjaival. Az a tájfun, vagy mi.
– Iphone. Persze, van (..)

20. oldal, 2. fejezet (Athenaeum, 2018)

>!
robinson

A felhők egyszer csak szétnyíltak, aztán az ég kék fényt öklendezett a földre.

(első mondat)

>!
Mariann_Czenema P

Azért néha az élet is lehet olyan dió, amit fel tudunk törni. Csak alaposan ki kell találni, hogyan fogjunk hozzá.

104. oldal

>!
robinson

Este nyitott szemmel fekszik az ágyban. Az agya és a szíve egy-egy lángoló húsdarab. Hajnalban bekómázik pár órára.


Hasonló könyvek címkék alapján

Garaczi László: Hasítás
Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!
J. K. Smith: Szerelem hirdetésre
Bálint Szabina: Péntek? Csajok!
Csukás István: Keménykalap és krumpliorr
Böszörményi Gyula: Szer'usz világ
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Márai Sándor: Válás Budán