Ez a 6. kötet a szerzőtől, amit olvastam és szerencsémre eddig még nem kellett csalódnom benne. Versei, a felnőtteknek szóló Madárasszony című kötete és eddig megismert meséi is tetszettek. Szegedi Katalin illusztrációi remekül kiegészítik a meséket, annyira kedvesek, szerethetőek.
Nagyon tetszik ez a tájegységekhez kapcsolódó mesegyűjtemény, amelyben növények és állatok, mesebeli lények egyaránt helyet kapnak. Először azt hittem, hogy gyűjtött anyag felhasználásával készült, majd rájöttem, hogy saját mesék. Lehetnének hosszabbak, kidolgozottabbak, de engem levett a lábamról az a sokszínűség, amivel a körülöttünk élő világot feldolgozza. Apróbb-nagyobb, talán kevésbé ismert növényeket, madarakat, állatokat is megismerhetünk.Többek között a levendula, a tűzlepke, a molyhos tölgy, a közönséges nünüke, a mezei szegfűgomba, az árvalányhaj, a hiúz, a pettyes szalamandra, a lipicai ló, a fehérszárnyú szerkő, a szürke marha, a puli, a daru, a hermelin, a mezei katáng, a seprűmoha, a havasi cincér, a fekete tárnics, a szakállzuzmó, a sávos szitakötő, a vidra, a jégmadár, a kékbegy, a molnárpoloska, a sün, a kárókatona, a kérész, sövényszulák, a nagy kócsag, és a hód kedves ismerősökké válhatnak a mesék szereplőiként. Nagyon szeretem ahogyan együtt él a természettel, próbálja megismertetni, megszerettetni ezeket az élőlényeket.
Több mese is szól az emberek és az állatok egymás segítő tevékenységéről, a gyerekeknek is megfelelő útmutatás, hogy hogyan ismerjük meg, őrizzük, védjük környezetünk értékeit. Kell ez a kötet az Unokákra váró polcomra, http://moly.hu/polcok/unokakra-varo-polc
Szerencsére a lányaim is nagy növény, állat és madárkedvelők, lehet majd közösen elmerülni ebben a mesevilágban.
Szegediként azt hiszem érthető, ha egy különös jelenségről szóló mese varázsolt el legjobban http://moly.hu/idezetek/614810