Az ​utolsó esély 9 csillagozás

Fiala János: Az utolsó esély

Fiala János érdekes és megkerülhetetlen pont a hazai média térképén. Íróként, újságíróként, rádiósként hosszú évek óta elemzi Magyarország sorsát és eseményeit. Új könyvében azonban befelé tekint.
Az utolsó esély egy különlegesen összetett személyiség önvallomása és önértékelése múltról, családról, gyökerekről és az élet sorsfordító tréfáiról.

>!
Alexandra, Budapest, 2016
320 oldal · ISBN: 9633579435

Enciklopédia 6


Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Carmilla >!
Fiala János: Az utolsó esély

Ahhoz képest, hogy egy rádióriporter írta a könyvet, elég pongyola módon van fogalmazva, és a szerkezete is teljesen átgondolatlan. Az elején három levél szerepel, amelyek szerepeltetése nem feltétlenül lett volna szükséges: az első egy hallgató levele a rádiós édesanyjához, a másodikat az anya írta a fiához, a harmadik pedig egy réges-régi szerelmi vallomás az édesapa tollából az anyához. (Különösen ezt találtam zavarónak, már-már kellemetlennek. Úgy éreztem, nem illendő egy ennyire intim, és nyilvánvalóan nem a nyilvánosságra, hanem kizárólag két emberre tartozó szöveget olvasni.) Ezután döcögősen, és zavarosan folytatódik a könyv: a koncepció, az előzetes elképzelés teljes hiányát éreztem abban, ahogy váltakoznak a szereplők. Különösen a rádiós barátjának E/1-es beszédmodora ami bántóan kilóg, ráadásul feleslegesnek is tűnt. Mi akart ez lenni vajon? Gesztus? Afféle baráti tisztelgés??…
Azután még mindig túl kevés volt a mamából – és túl sok pl. Piroskából, az erdélyi, nem hivatalosan foglalkoztatott házi ápolónőből. (Számomra ellenszenves figura, ráadásul mintha már ismertem volna valahonnan… Talán Polcz Alaine valamelyik könyvében találkoztam „vele”.) A könyv kb. utolsó ötöde tetszett csak, ahol már egy kis humor is felcsillan néha, és valahogy helyrerázódnak a szerepek, és mindenki a saját hangján szólal meg. De ha már valaki könyvírásra vetemedik, akkor szerintem igényesebbnek kéne lennie, és az „úgy állt rajta, mint tehénen a gatya” és „ritka, mint a fehér holló” hasonlatok és közhelyes kifejezések használatát inkább mellőzze…

Ciccvarek>!
Fiala János: Az utolsó esély

Nem lett valami színvonalas a megfogalmazása. Fiala Úrtól egy kicsit többet vártam. Eléggé csapongó az egész írás. De azért végig olvastam.

Barbár>!
Fiala János: Az utolsó esély

A sajátos stílusú rádiós műsorvezető érdekes felütéssel, egy elmarasztaló levéllel kezdi könyvét, amiről a címlap alapján azt képzelnénk hogy egy önéletrajzot fogunk olvasni. A szokatlan bevezető után kiderül, hogy az egész a Mamáról szól, akivel fia állandó, sírig tartó küzdelmet folytat. De tart ez a küzdelem még a síron túl is, mert egy ilyen uralkodó nőtípust nagyon nehéz elengedni.
Nagyon jó, éles párbeszédek sorozatai teszik élvezetessé és gyorsan olvashatóvá a könyvet. Ezekkel a párbeszédekkel a Mama bemutatása olyan jól sikerül, hogy az olvasók egy része saját édesanyját is felismerni véli bennük. Más olvasók meg az anyósukat ismerhetik fel ugyanilyen biztonsággal.

Malnai_Istvan>!
Fiala János: Az utolsó esély

Kik vagyunk, és mit akarunk ezen a földön?
Mikor tudunk kinőni, felnőni a szüleink mellé?
Soha?
Mennyit „köszönhetünk” bajainkból anyánknak?
És az ő hibája-e, ha felnőttként sem vagyunk felnőttek?

Bővebben: http://kulturpara.blog.hu/2017/02/21/fiala_janos_maskep…

Daniel_Cserhalmi IP>!
Fiala János: Az utolsó esély

Ez a könyv úgy gondolom főként azoknak szól, akiket kicsit is érdekel Fiala János műsora, illetve személye. Ahogy korábbi regényei, ez is (egy rövid, fikciós, és számomra indokolatlan rész kivételével) dokumentarista jellegű. Mintha a naplóját olvasnánk, melyben főként az édesanyjáról ír, a hozzá kapcsolódó érzésekről, a halálról, az utána érzett gyászról, s így a könyv egyfajta emlék állítás neki. Sokáig gondolkodtam, hogy vajon mit mondana valaki e könyvről, aki nem ismeri a szerzőt. Érdekelné-e? Az utolsó lapra érve végül arra jutottam, hogy érdemes nekik is végigolvasni. Nem a kimagasló irodalmi értéke miatt. Egyszerűen gondolatok ébreszt az ember édesanyja kapcsán, és hacsak ennyit ér el, akkor már megérte megírni.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Meghallgattam a legutolsó zárójelentését, amit úgy olvasott fel, mint egy verset, amit az orvosa költött. Nem sokat értettem belőle, mert telis-tele volt latin kifejezésekkel, de elég vészjóslónak tűnt.

273. oldal (Alexandra, 2016)

Carmilla >!

     – Ott laksz, ahova mások kirándulni járnak – mondta korholóan anyám, amikor felköltöztem a hegyre.

106. oldal (Alexandra, 2016)

Carmilla >!

Úgy viselte a betegségét, ahogy korábban a ruháit hordta. Elegánsan.

276. oldal (Alexandra, 2016)

Carmilla >!

– Neked könnyű, nincs semmi bajod.
– Leszámítva a nyomorult kilencven évemet.
– A kor nem érdem, arra nem lehet felvágni!

123. oldal (Alexandra, 2016)

Carmilla >!

– Fiatalúr, én Istentől vagyok ilyen. Ő súg nekem.

144. oldal (Alexandra, 2016)

Carmilla >!

[…] Ember nem volt azon a környéken, ahol évtizedekkel korábban a Szent Lajos király hídja című műsort készítettem, ami a koncepcióját a regényből nyerte: olyan embereket szólítottam le, akik este tíz után egyedül mentek át Pestről Budára, vagy Budáról Pestre, hátha összeköti a sorsukat valami.

299. oldal (Alexandra, 2016)

2 hozzászólás
Carmilla >!

[…] Hogy akkor is kiadták volna-e a könyveimet, ha egy nímand vagyok, és nem viszonylag ismert rádióriporter, arról ma sem vagyok megbizonyosodva. Igyekszem nem gondolni rá.

215. oldal (Alexandra, 2016)

Carmilla >!

– Bocsánat, az anyám nem néni.
– Tessék?
– Arra kértem, hogy ne szólítsa az édesanyámat néninek. Van neki vezeték- meg keresztneve.
– Most szórakozik velem?
– Nem.
– Pedig nagyon úgy tűnik.
– Csak arra kértem, hogy másként beszéljen róla, mert sérti a fülemet az a szó, hogy néni.
– Akkor tegyen bele vattát!

263. oldal (Alexandra, 2016)

Carmilla >!

– Miért van rajtad paróka?
– Mert kevés a hajam.
– Nem is igaz.
– Lehet, de a mai kártyapartimon ki akarok nézni végre valahogy.
– Szerinted a paróka öltöztet?
– Ne legyél szemtelen! Fázik a fejem. Nem fűtenek rendesen. Ellopják a pénzt azok a brigantik! (Briganti = Fidesz) A szocialisták alatt melegebb volt.

267. oldal (Alexandra, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: paróka
Carmilla >!

Anyukám urnája apukám urnája mellé került, mindketten az előszobai beépített szekrényben vannak törülközők, zsebkendők, ágyneműk tőszomszédságában.

292. oldal (Alexandra, 2016)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Garai Imre: Sláger
Iglódi Csaba: Dreher-szimfónia
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
N. Nagy Zoltán: Keselyű
Lontai Léna: Könnyező liliomok
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek
Fábián Janka: A könyvárus lány
Bereményi Géza: Magyar Copperfield