A ​bodrogközi rém 88% 31 csillagozás

Ez volt az első könyvem Fiala Borcsától, de biztos, hogy nem az utolsó, mert nagyon jól szórakoztam olvasás közben, nekem nagyon bejött az írónő humora. Berci papa és unokája, Dani kapcsolata igazán szívmelengető. Ilyen nagyszülőt kívánok minden gyereknek. Igaz hogy volt, ami nem tetszett, mert nekem Bertalan túl harsány és ráadásul még naív is, pedig egy volt katonától nem ezt várná az ember. Juci nénit, a macskás kávézó tulajdonosát szintén megkedveltem. Szerintem ők tökéletes párost alkotnának Berci papával. Alessandra, aki úgy káromkodik , mint egy kocsis, de ha arra van szüksége bájolog, már az első pillanatban kivívta az ellenszenvemet. A másik nagy csalódás számomra Ernő volt, a gyerekkori jóbarát, akiről kiderült, hogy milyen ember is valójában.
A túlzások ellenére is egy szuper gyermekkönyvet olvastam, nagy meglepetéssel a végén. És kitűnőre sikerült teljesítenem a Cserkész Túlélő Kiképzést. :)

Maga a helyszín lenyűgöző része kis hazánknak: Sárospatak és környéke – jó kis kirándulás. Dicséretes az unoka-nagypapa kiváló kapcsolata is, tényleg példaértékű. Berci papa (exkatona) rendkívül markáns személyiség, akitől sokat tanulhat az ember, bár a szenvedélybetegsége (rengeteg kávé) és a szerelmi elvakultsága kissé aláássa a tekintélyét. A történet is izgalmas és csavaros, nagy meglepetéssel a végén. Egyedül csak azt nem értem, miért kell ennyire negatív képet alkotni a tanárokról?…

Fiala Borcsától az idén olvastam először. De nem csak ezt a kötetet. Azt tudom mondani, hogy majdnem tökéletesek vagyunk egymásnak a könyveivel. Ez a történet is több okból is tetszett. Az unoka nagypapa kapcsolatát imádtam. Jók voltak a túlélő leírások és a nyomozás sem volt rossz, mégis apró hiányosságok maradtak. Néha teljesen valószerű helyszínek, helyek jellemábrázolások voltak (pl. Sárospatak-Rákóczi vár), de fiktív is akadt. Még ezzel sem lenne bajom, hiszen ez egy ifi regény, amibe nekem ez simán belefér. Viszont a jellemábrázolások…. bár sajnos nem mondhatom, hogy nem életszerű, hogy idős embereket, szép nők átejtenek, ez a karakter elvileg ehhez túl okos, értem a miértjeit és hogy a szíve jobban hajtja mint az esze, de akkor is…. Az unoka egyből leveszi ezt az egészet, de mégsem szól, ezt sem értettem….
Ettől eltekintve a történet maga tetszett, és az is hogy Magyarországon vagyunk.
https://youtu.be/ZLwdyEc1APY

Könnyen olvasható, pörgős ifjúsági könyv. Mai korban, a jelenbe játszódik, de visszatekint a hatvanas évekbe is, amikor Berci papa, pataki diák volt. Ahogyan a cím is mutatja a Bodrogközben. Ahol két éve jártunk, így ismerős volt a helyszín is.Unokájával, Danival, indulnának túrázni, túlélő praktikákat elsajátítani….de ki gondolná micsoda izgalmas kalandokban lesz részük. Berci papa világlátott ember, aki hetven egy két évesen is fitt és edzett maradt. Izgalmas, nyomozós könyv. Élvezet volt olvasni, így felnőttként is. Jókat nevettem Alessandra Volpe kacifántos káromkodásain.

Könnyen és gyorsan olvasható, inkább fiús (ami jó, mert abból kevesebb van) kalandos történet. Két idősíkon folyik a cselekmény, végigkövetjük Danit és Berci papát a rém nyomában. Ami engem nagyon zavart, az Berci papa volt. Gyerek volt a 60-as években, most 60 évvel később ugye 70 felett jár, de annyira „szlengül” nyomja, hogy nekem fájt, én nem beszélek így, kizártnak tartom, hogy egy, az 50-es években született ember így beszéljen (még a korombeli 40-esek, sőt talán 30-asok sem!). Ez engem végig rettenetesen idegesített, úgyhogy nem kedveltem meg őt sem, ráadásul a régi történeteit nem éreztem humorosnak. A „bárónőt” is kihagytam volna, igazából nem adott a történethez, illetve kicsit nehéz volt értelmezni, hogy a mindenben hozzáértő és villámgyors gondolkodású Berci papa ennyire buta és vak legyen a másik vonalon. A történet viszont haladós, tetszett, hogy a végén kiderül, hogy nem minden arany, ami fénylik, van realitása annak spoiler.

A könyvtárból kölcsönöztem ki a kötetet, szóval nem saját példány, de igazán megérte. Egy újabb remek Fiala Borcsa féle humoros és tanulságos ifjúsági regényhez volt szerencsém.
Hivatalosan is ezzel a kötettel zártam a nyarat és nyitottam az őszt, ami azért passzol igazán, mert Dani és szuper nagyapja, Berci papa, szünidei kalandjait követhetjük benne nyomon.
A belevaló felnőtt motívuma nem első Fiala Borcsánál, hiszen emlékezzünk csak a Balatoni nyomozás Töpszli nénijére, a tetovált szupernagyira.
Berci papa hozzá hasonló karakter, akiben hivatásos katonaként a saját nagyapámat véltem felfedezni.
Az én Tatám szintén katona volt, régen az erdőket járta, imádott túrázni, szőlővel gazdálkodtak, gombászott, villanyszerelőként is dolgozott, ráadásul egyszer egy csorda vaddisznó elől menekült a hegyekben, máskor meg kígyó esett a fáról a nyakába. ;) Nem túlzok, valóban így történt.
Berci papa amolyan modern Rambo, aki imádja a kisfiút és mindenre is megtanítja.
Öröm volt kettejükről olvasni, a kapcsolatuk példaértékű és jó szívvel követendő.
A bácsi és unokája ezúttal Borsod-Abaúj-Zemplén megye területeit járják be, főleg Sárospatakot, ahol vérfagyasztó eseményekbe csöppenek, elvégre a Rém visszatért és borzasztóbb, mint valaha…
Gondolom mondanom sem kell, hogy a páros végül szerencsésen felgöngyölíti A bodrogközi rém évtizedekre visszanyúló kísértetjárását, közben pedig elsajátítják a túlélés minden csínját-bínját, az olvasó pedig velük együtt tanulhat mindeféle izgalmas, hasznos és szórakoztató dolgot.
Elsősorban az eredeti humor volt az, ami igazán megfogott ebben a történetben. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az írónő remekel, olyan szófordulatokat használ, hogy olvasás közben hangosan kacarásztam még a buszon is, igazán jókat derültem a beszólásain.
Nem titkolt célja volt a szerzőnek, hogy szórakozva okítson, játszva tanuljon az olvasó gyermek, ám azért felnőtt fejjel is bőven találtam benne érdekességeket, újdonságokat.

Bővebben: https://klodettevilaga.blogspot.com/2022/09/konyvkritik…

Biztos vagyok benne, hogy sokan fogják szeretni ezt a történetet, mert könnyen olvasható, pörgős cselekményű, jókedvű és ismereteket is ad (bár nem a címben szereplő vidékről, ez épp kicsit félrecsúszott).
Ami nekem a legjobban tetszett benne, az a nagyapa és az unokája (a két főszereplő) közötti kapcsolat, kötődés volt. A nagypapa olyan szépen tanítgatta, vezetgette, de közben annyi szeretettel óvta is a kisfiút, hogy az imádnivaló volt. Mindenkinek ilyen nagyszülő-unoka kapcsolatot!
Viszont az egész regény harsánysága, intenzitása nekem nagyon sok volt (gyerekként sem kedveltem ezt a típusú hangos, folyton túlzásokba eső történetmesélést – én ezt mindig erőszakosnak, nagyon hatni akarónak éreztem). (Például a kukacok, hernyók, bogarak tömkelege a hajban, nekem nem a jófej, jajdevicces kategória, hanem elborzasztó és gusztustalan, leszakadt régiók általános iskoláiban szerzett tapasztalataimnak köszönhetően – sokfélék vagyunk, lehet, hogy valahol ez tud vicces lenni, Borsodban annyira nem poén ez a „valami mozog a gyerek hajában”.)
Ami még nagyon nem tetszett, az a tények, ismeretek illetve a valóság torzításának keverése volt. Furcsának és félrevezetőnek találom, hogy miközben rengeteg valós információt közöl (látnivalókról, épületekről, településekről, élővilágról, stb.), időnként becsúszik egy-egy lezser megoldás, csúsztatás, torzítás is, mert pl. éppen ahhoz szottyan kedve az írónak, hogy a 60-as évekbeli Sárospatakot úgy képzelje el, mint egy angol kisvárost, lelkésszel (aki minden ott lakót ismer), egyházi iskolával, derűs kis atmoszférával, azért, mert a kísértetekhez az passzol hangulatban. Ami szimpi, arról a valóságnak megfelelően ír, ismereteket közöl, ami meg nem, azt átírja, aztán válogassa ki mindenki magának, hogy mi igaz és mi nem. Ezt nem tudom így hova tenni. Ha ismereteket akar átadni, akkor igyekezni kell a tényeknél maradni, és abba belehelyezni a történetet. Ha viszont a történet hangulata fontosabb, akkor legyen fiktív település. És például ne akarjunk A bodrogközi rém címet adni egy regénynek, amiben az említett helyek közül alig van valami a Bodrogközben.

Nagyon örülök, hogy Fiala Borcsa legújabb nyomozós ifjúsági regénye B. A. Z. megyében játszódik. Pár hete jártam azon a környéken (Tokaj, Tarcal), úgyhogy még egészen friss az élmény, és az emlék is, hogy mi, merre van. Bár a férjem szerint erősen sántít a cím, mert a könyvben szereplő települések igazából nem a Bodrogközben vannak. Azon a környéken, de nem ott. Ettől eltekintve egy meglehetősen mozgalmas, végig érdeklődést fenntartó regény, sok-sok kalanddal, és felfedezni való látványossággal (Hercegkúti pincesor, Megyer-hegyi tengerszem). Talán egy kicsit véresebbre, rémisztőbbre sikerült. Attól függ, hogy ki a célkorosztály, egy 10 évesnek ez még sok, a 14 évesnek már biztosan belefér.

Remek! Kalandos, de nem véres, úgy tanít, hogy közben nem tudálékos, úgy ismertet, hogy közben nem papírszagú. És a humora is bejött – Szandra asszony szitkozódásain jókat nevettem, Berci nagyapa autós-túlélő tanácsait pedig családommal is fogom ismertetni. Bár tavaly voltunk Zemplénben, idén is készülünk, így a programot is tudjuk bővíteni a könyv segítségével. De azért a legjobban mégiscsak a kávézó tetszett.

Én most így a végére annyira elszomorodtam a kis Berci miatt :'(
Egyébiránt minden mást már leírtak a többiek, jót s rosszat is – a tizenegy évesem végigkacagta olvasás közben, nekem helyebként erőltetett volt, bár amikor magamban Pepin bácsi hangján olvastam a szöveget, már szórakoztatóbb volt. A helyszíni tárgyi tévedések valóban zavaróak, mert kiküszöbölhetőek lettek volna. De egy szórakoztató túlélőkönyv, és nemcsak az extrém túlélési technikák téren tanít az életre sajnos, hanem az emberi kapcsolatok terén is.