A ​tegnap 4 csillagozás

Feszty Árpádné Jókai Róza: A tegnap

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
160 oldal

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Jókai Mór · Eötvös Károly


Most olvassa 1

Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

Amrita I>!
Feszty Árpádné Jókai Róza: A tegnap

(kicsit összevontam a két könyvet, már összemosódott, így ez mindkét Jókai Róza visszaemlékezésnek szóló értékelés)

Izgalmas a különböző kortársak beszámolóit olvasni, mindegyik árnyalja a többiekről kialakult képet.
Váli Mari meglehetősen sötétre festi a három Róza arcképét és felmagasztalja Jókai Mórt, Jókai Róza viszont anyjáról, nagyanyjáról ír szépen, de árnyalja nagyapja alakját. Az első házassága alatt szövődött szerelem történetével némi igazságot szolgáltat a féltékeny Laborfalvi Rózának (erről Váli Mari mélyen hallgatott). Ugyanakkor a Jókai második házassága körüli dolgok tálalása helyenként már ízléstelen, mai szemmel korszerűtlen, inkább ő maga jön ki rosszul belőle. Betegesnek, a demencia jelének leírni egy emberi lény társ utáni vágyakozását, ha ezt az embert ő olyannyira apjaként szereti szerintem elég visszás és álszent. Mindezt egy elviekben modern gondolkodású művésztől különösen furcsa. Már a megbotránkozása a 65 éves Jókai aktkép gyűjteményén, illetve a reakciója erre, hogy „meg kellett volna házasítani” (?!) szerintem egy éppenhogy nem túl szeretetteljes, kitekert elgondolás. Ebből a szemszögből nézve furcsa, hogy a konzervatív gondolkodású Váli Mari megbékélt az új helyzettel és az új asszonnyal, még életében kibékült Jókai Mórral, Feszty Árpádné, a fogadott leány viszont nem.

Tobzi >!
Feszty Árpádné Jókai Róza: A tegnap

Az előző kötet alapján már tudtam, mire számítsak. Az írónő itt is úgy tudja megjeleníteni az életét meghatározó óriásokat, hogy megmutatja hibáikat, eshetőségüket, s mégsem veszítenek fényükből, a szavak melegen körülölelik az alakokat.
Ha nagyon másként is, mint ma, Jókai Róza és családja a nyilvánosság színpadán éltek, nagy nyomás alatt nehéz időkben.
Érdekes volt olvasni.


Népszerű idézetek

Véda P>!

Jókait csak három nőről hallottam gyűlölettel beszélni. Gizella királynéról, mert a németeket betelepítette Magyarországra; Zsófiáról, a magyargyűlölő szép asszonyról. És Szendrey Júliáról. Mind a három esetben egyezett a véleményük Laborfavy Rózával. Főleg a harmadikban.

46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jókai Mór · Petőfiné Szendrey Júlia
8 hozzászólás
Véda P>!

A pezsgőspalack-teória. Amit egy életen keresztül visszafojtanak, — valamikor annál nagyobb erővel tör elő.

114. oldal

Véda P>!

Különös, hogy az emberek, az egyes emberek, még azok is, kiket legjobban szerettem, mennyivel kevesebb helyet foglalnak el az emlékezet képeskönyvében, mint a tárgyak, képek, események, hangok, színek.

95. oldal

pelika_Bp>!

Másfél óráig beszélni poloskákról anélkül, hogy akár unalmas, akár undorító lenne!
Olyan csodálatosan bájos humorral produkálta önmagát, a hoteleket, a hotelier-ket és a poloskákat, hogy mi a nevetéstől majd megszakadtunk.
Friss, üde, geniális volt ezen az estén

Gárdonyi Géza

Véda P>!

Első könyvemben büszkén kijelentettem: a második majd csak halálom után fog megjelenni.

(első mondat)

Tobzi >!

Némely embernek minden, még a legrosszabb is szabad.
Némely embert pedig oly szigorúan neveli az Isten. Nem is rossz, csak kicsit komikus, szegényes, vagy ízléstelen kézmozdulatot tegyen, és a szenvedések lavinája zúdul le rá.
Vajjon ezeket, vagy amazokat szereti-e jobban?
Ki tudja…

140

Véda P>!

[…] Egyiket, Eötvös Károlyt csak ritkán, láttam. Úgyszólván egyszer évente. Minden ősszel eljött Jókaihoz ludas-kására; azt állította, az én szakácsnőim főzik a legtökéletesebb ludas kását a világon! Nagyon szeretett enni, szakértő volt; és én büszke voltam. Ha a kása elfogyott, mesélni kezdett,
Ő volt a Balaton troubadurja, az váltott ki benne minden: melegséget. A kis magyar-tenger szépsége álmodozóvá, szelíddé tette szinte szúrós szemét, éles tekintetét, kínai vagy indiai bálványhoz hasonló fejét, sárga agyagszerű bőrét s kínai bajuszos szája gyöngéd mosolyra lágyult. Rendes mosolygása egészen más volt; túlokos, túlravasz, túltitokteljes —
mintha az idők méhéből mosolygott volna elő — én fáztam tőle. Mintha valaha az ősidőkben Lucifert is ismerte volna. . . De az mindig nagyon sietett, — nem volt neki való útitárs, ő magyar — ő ráér mindenre. Kényelmesen, urasan csinált mindent. — ő magyar. Büszke is volt a saját eszére!

85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eötvös Károly

Hasonló könyvek címkék alapján

Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben
Mikszáthné Mauks Ilona: Két különös házasság
Dénes Zsófia: Élet helyett órák
Szendrey Júlia: Szendrey Júlia élete, naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása
Lipták Gábor: Nyitott kapu
Csathó Kálmán: Írótársak között
Jókay Jolán: Jókai és Laborfalvi Róza
Féja Géza: Márciusi Front
Orosz Ildikó: Marton László – Összpróba
Illés György: Szellemidézés