Az ​ezüst hegedű 97% 66 csillagozás

A legcsodálatosabb mesekönyv, amivel valaha találkoztam.
Sokáig nem volt nálunk és amikor most elővettem, hogy olvassunk belőle, a Pepi olyan extázisba jött, hogy öröm volt nézni. :D Pedig fél év kihagyás volt és ez az Ő kis 2 évében azért ez elég sok. Viszont egy kis csoda volt, amit produkált *-*.

Rövid, könnyen érthető, szerethető „tanmesék”, kedvesek, sok bennük a kapcsolódási lehetőség a természettel, az állatokkal, növényekkel, Meseerdőn, meseréten játszódik a legtöbb történet. Majd Mesék Pöttömkéről következnek, végül Az üveghegyen is túl mesefolyama, sok királlyal, királykisasszonnyal és tehetséges alattvalókkal. Csomor Katalin remek rajzai egészítik ki, teszik teljessé az élményt.

Külalakjában is nagyon finom és kedves, a rajzok Csomor Katalin keze munkáját dicsérik, ám a belbecs még annál is kiemelkedőbb! Gyönyörű, ám gyermekek számára is jól érthető, választékos nyelvezetben megírt, kedves, pozitív kicsengésű mesék olvashatóak a könyvben, mely három nagyobb részre osztható: 1. állatmesék hazánkban is megtalálható erdei állatokkal 2. Mesék Pöttömkéről 3. Az Üveghegyen is túl – gyönyörű mesék királyokról, királykisasszonyokról. Számomra, mint szülő számára azért tetszettek ezek a mesék különösen, mert nagy finomsággal és kedvességgel vannak megírva, minden erőszakot, durvaságot mellőznek, mégis jól elkülöníthető a történetekben a „jó” és a „rossz”, ám van lehetőség kijavítani a hibákat, van lehetőség megjavulni, ha pedig ez mégsem megy, akkor a jó megkapja megérdemelt jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését. Mégis ártatlanabb hangvételűek, mint akár a Grimm-mesék.
Nálunk bekerült a kedvenc, milliószor újraolvasandó könyvek közé.
Az ajánlások szerint 3-8 éves gyermekek számára íródott, ám a történetek hossza miatt inkább 4 éves kortól ajánlanám.

Teljesen odáig voltam ezért a könyvért. Főleg az állatmesékért.
Cukik, édesek, tanulságosak, de mégsem szájbarágósak. Ami külön öröm volt számomra, az az egyedisége. A végén található királylányos mesék hiába tartalmaztak népmese elemeket, mégis újdonság volt mind, nem azzal az érzéssel olvastam őket, hogy ezt már hallottam korábban.
Pöttömkéről írt pár történet kevésbé tetszett (de ez inkább annak köszönhető, hogy a többihez képest voltak szerintem gyengébbek).
És visszatérnék a könyv elején található sok-sok állatmeséhez. Egyszerűen imádtam őket. Szívet melengetőek, meghatóak vagy éppen viccesek.
Alig várom, hogy legyen kinek majd felolvasni őket. De addig is biztos, hogy kézbe fogom venni még és ha nem is egy az egyben végigolvasni, de csemegézni fogok a jobbnál jobb történetek közül.

Nagyon szerettem ezt a mesekönyvet. Emlékszem, hogy először csak kölcsönbe kaptuk ( vagy könyvtárból kihoztuk), anyu pedig beleszeretett a könyvbe és annyit mesélt belőle míg kb kívülről tudtuk a történeteket. Az én személyes kedvencem A büszke tölgyfa meséje (de nagyon nehéz volt választani a sok szép mese közül), anyunak pedig Az ezüst hegedű.
A borító is gyönyörű, egy nap ebből szeretnék majd én is mesélni a gyerekeimnek. :)

Fésűs Évával, vagyis a meséivel, felnőtt fejjel ismerkedtem meg. Ez a gyűjtemény épp olyan kedves történeteket tartalmazott, mint az eddigi olvasott mesekönyvei. Az állatmesék különösen közel kerültek a szívemhez, és annyira bájos volt egyik-másik. Ráadásul akadt bennük mondani való is, amiből a gyerekek életre való fontos dolgokat tanulhatnak. Újdonság volt számomra a tündérmese, népmese és Pöttömke történetei. Utóbbi kisfiú meséit nagyon szerettem. Hihetetlen, hogy mennyire sokoldalú Fésűs Éva a meséket illetően. A tündéres-manós mesék valamiért nem tetszettek, viszont a népmeséket örömmel olvastam. A mókus meséknél zavart a rímesség. Ezt a fajta dolgot, hogy a prózai szövegnek rímet adunk, nem szeretem. Szabályosan irritált olvasás közben, főleg, ha a mondat közepére esett a rímesség. A színes, és az egyszerű-élethű illusztrációk egyaránt tetszettek.

Szellemes, kedves, nekem túl lányos.

imádtam! de anyu jobban,
volt benne egy történet egy varázslatos könyvről aminek hiányzik az utolsó lapja, és láss csodát! nálunk is hiányzott ennek a könyvnek az utolsó lapja!!!!

Kedves mesék vannak benne, és nem túl hosszúak. Esti mesének tökéletesek tudnak lenni! Van ebben minden: erdei állatok, királylányok, meg egy kevés tündérke-manócska is. (A Mókus Péterről szóló meséket utáltam csak, de azokat nagyon, idegesítően rímbe vannak szedve.)

De jó volt olvasni ezt most. Olyan szép mesék, szívet melengetőek, megnyugtatóak. Még mikor 4 éve dolgoztam a gyerekkönyvtárban, akkor akadtam rá, de csak beleolvastam. Egy anyuka kérdezte 2 éve talán, hogy nincs-e meg véletlenül. Na hát azóta megvan, és remélem majd a kisfiamnak (3 éves), és a jelenleg még pocaklakómnak is tetszeni fog.