Az ​ezüst hegedű 98% 106 csillagozás

A legcsodálatosabb mesekönyv, amivel valaha találkoztam.
Sokáig nem volt nálunk és amikor most elővettem, hogy olvassunk belőle, a Pepi olyan extázisba jött, hogy öröm volt nézni. :D Pedig fél év kihagyás volt és ez az Ő kis 2 évében azért ez elég sok. Viszont egy kis csoda volt, amit produkált *-*.

Rövid, könnyen érthető, szerethető „tanmesék”, kedvesek, sok bennük a kapcsolódási lehetőség a természettel, az állatokkal, növényekkel, Meseerdőn, meseréten játszódik a legtöbb történet. Majd Mesék Pöttömkéről következnek, végül Az üveghegyen is túl mesefolyama, sok királlyal, királykisasszonnyal és tehetséges alattvalókkal. Csomor Katalin remek rajzai egészítik ki, teszik teljessé az élményt.

Külalakjában is nagyon finom és kedves, a rajzok Csomor Katalin keze munkáját dicsérik, ám a belbecs még annál is kiemelkedőbb! Gyönyörű, ám gyermekek számára is jól érthető, választékos nyelvezetben megírt, kedves, pozitív kicsengésű mesék olvashatóak a könyvben, mely három nagyobb részre osztható: 1. állatmesék hazánkban is megtalálható erdei állatokkal 2. Mesék Pöttömkéről 3. Az Üveghegyen is túl – gyönyörű mesék királyokról, királykisasszonyokról. Számomra, mint szülő számára azért tetszettek ezek a mesék különösen, mert nagy finomsággal és kedvességgel vannak megírva, minden erőszakot, durvaságot mellőznek, mégis jól elkülöníthető a történetekben a „jó” és a „rossz”, ám van lehetőség kijavítani a hibákat, van lehetőség megjavulni, ha pedig ez mégsem megy, akkor a jó megkapja megérdemelt jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését. Mégis ártatlanabb hangvételűek, mint akár a Grimm-mesék.
Nálunk bekerült a kedvenc, milliószor újraolvasandó könyvek közé.
Az ajánlások szerint 3-8 éves gyermekek számára íródott, ám a történetek hossza miatt inkább 4 éves kortól ajánlanám.

Gyerekkoromban az egyik legkedvesebb mesekönyvem volt. Csodálatos világ tárul fel ebben a könyvben: átszőve csupa fénnyel, szeretettel, jó helyen kezelt neveléssel. Az illusztrációk ugyancsak gyönyörűek, némelyik kiskoromtól kezdve a mai napig elkísért, emlékeztem rájuk.
A gyerekeim is szívesen hallgatták.
Az utolsó mese és helye különösen találó, kisfiam kedvence lett.

Fésűs Éva meséi eddig kimaradtak az életemből, de az unokám részére kutakodva, értékes mesekönyveket keresve, most rábukkantam. Neki még korai, de mindenképpen felkerül a rá váró könyvek polcára.

Nagyszerű az írónő szóhasználata, kifejezésmódja, egyszerű, a gyermekek számára jól érthető, mégis választékos, kifinomult stílusa. Őszinte természetességgel közvetít értékeket.

A mesék tanulságosak, derűsek, meghatók, szívhez szólók és nem utolsó sorban pozitív kicsengésűek. A könyv örök érvényű, nem véletlen hogy 1987 óta, 2017-ben megérte a hatodik kiadását.

Fésűs Éva elképesztően sokoldalú meseíró, népmesemotívumokat is használ, ebben a könyvében változatosan szórakoztatja az olvasót, hazánkban is fellehető állatokról, Pöttömkéről, továbbá az Üveghegyen túli királyokról és királylányokról szóló történeteivel.

Maradandó, jelentős dolgokra tanítja a gyerekeket, többek között a természet szeretetére, értékelni, megbecsülni, amink van, segíteni a rászorulókon és vigyázni, hogy ne éljenek vissza a jóhiszeműségünkkel, és még életigenlésre, életörömre is nevel.

Csomor Katalin élethű, színes, egyszerű, de művészi értékű rajzai esztétikusak és elragadók.

Nagyszülőként fontos számomra tisztalelkű hangvétele, hogy mellőzi a durvaságot, az erőszakot, mégis elkülönböztethető a jó és a rossz, ám van lehetőség a megbánásra, a hiba kijavítására, és ha szükséges van jutalom és büntetés is.

Teljesen odáig voltam ezért a könyvért. Főleg az állatmesékért.
Cukik, édesek, tanulságosak, de mégsem szájbarágósak. Ami külön öröm volt számomra, az az egyedisége. A végén található királylányos mesék hiába tartalmaztak népmese elemeket, mégis újdonság volt mind, nem azzal az érzéssel olvastam őket, hogy ezt már hallottam korábban.
Pöttömkéről írt pár történet kevésbé tetszett (de ez inkább annak köszönhető, hogy a többihez képest voltak szerintem gyengébbek).
És visszatérnék a könyv elején található sok-sok állatmeséhez. Egyszerűen imádtam őket. Szívet melengetőek, meghatóak vagy éppen viccesek.
Alig várom, hogy legyen kinek majd felolvasni őket. De addig is biztos, hogy kézbe fogom venni még és ha nem is egy az egyben végigolvasni, de csemegézni fogok a jobbnál jobb történetek közül.

Ez a mesekönyv már régóta a látóterem széléről integetett, mert hallottam róla innen-onnan, meséltek belőle a gyerkőcnek az oviban, ajánlotta anyukám, és most elhoztuk a könyvtárból. Sejtettem, hogy nem véletlenül emlegetik ennyien, de fogalmam sem volt arról, hogy ez ennyire jó lesz. Képek alig vannak benne, bár az a kevés kivételesen szép, de a történetek, ó azok a történetek!
Az életről szólnak, apró vagy egészen nagy, szívrengető tanulságokkal, olykor a sorokba bújtatott rímekkel, borzongatóan szépen szövegezve. Nekem a szemem elfelhősödik tőle, úgy csukom össze a könyvet, hogy ez a mese gyönyörű volt, vagy visszaolvasom a számomra katartikus részeket a kicsinek, beszélgetünk róla utána.
Talán a legszebb mesekönyv, amivel eddig találkoztam.

Nagyon szerettem ezt a mesekönyvet. Emlékszem, hogy először csak kölcsönbe kaptuk ( vagy könyvtárból kihoztuk), anyu pedig beleszeretett a könyvbe és annyit mesélt belőle míg kb kívülről tudtuk a történeteket. Az én személyes kedvencem A büszke tölgyfa meséje (de nagyon nehéz volt választani a sok szép mese közül), anyunak pedig Az ezüst hegedű.
A borító is gyönyörű, egy nap ebből szeretnék majd én is mesélni a gyerekeimnek. :)

Csodálatos, szívmelengető meséket tartalmaz ez a gyönyörűen illusztrált kötet.
Kedvenceim az állatos történetek voltak, azok közül is Az ezüsthegedű. Nagyon ötletesek a mesékben szereplő nevek (Neszepisze kismalac, Cérna Misi, Csiriz Berci, Irgum-Burgum és Rontom-Bontom király stb.)
A tanulságos, vicces meséket felnőtt fejjel is nagyon élveztem. Remélem kis unokámnak is annyi örömet fog szerezni, mint nekem.

Fésűs Évával, vagyis a meséivel, felnőtt fejjel ismerkedtem meg. Ez a gyűjtemény épp olyan kedves történeteket tartalmazott, mint az eddigi olvasott mesekönyvei. Az állatmesék különösen közel kerültek a szívemhez, és annyira bájos volt egyik-másik. Ráadásul akadt bennük mondani való is, amiből a gyerekek életre való fontos dolgokat tanulhatnak. Újdonság volt számomra a tündérmese, népmese és Pöttömke történetei. Utóbbi kisfiú meséit nagyon szerettem. Hihetetlen, hogy mennyire sokoldalú Fésűs Éva a meséket illetően. A tündéres-manós mesék valamiért nem tetszettek, viszont a népmeséket örömmel olvastam. A mókus meséknél zavart a rímesség. Ezt a fajta dolgot, hogy a prózai szövegnek rímet adunk, nem szeretem. Szabályosan irritált olvasás közben, főleg, ha a mondat közepére esett a rímesség. A színes, és az egyszerű-élethű illusztrációk egyaránt tetszettek.