A ​kétségek könyve 16 csillagozás

Fernando Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve Fernando Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve

A világhírű portugál költő filozofikus vallomás-regényének hőse és írója is a szerző egyik alteregója: Bernardo Soarez. Magányos megfigyelésekben, elmélkedésekben, rácsodálkozásokban kiapadhatatlan alkotás.

>!
Kráter, Pomáz, 2007
184 oldal · ISBN: 9789639735095 · Fordította: Pál Ferenc
>!
Íbisz, 1998
510 oldal · ISBN: 963858520X · Fordította: Pál Ferenc
>!
Kráter, Budapest, 1989
172 oldal · ISBN: 9637847006 · Fordította: Pál Ferenc

Enciklopédia 3


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
danaida 
Fernando Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve

csak
– elvetemült Pessoa-rajongóknak,
– azoknak, akik még életükben nem használtak mosolygós szmájlit,
– erős idegzetűeknek, illetve
– közülük is azoknak, akik baráti kapcsolatot ápolnak a metafizika szóval..

nekik viszont nagyon

>!
Maya
Fernando Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve

Olyan jól indult az egész. Tele voltam lelkesedéssel, kiidéztem volna az egész könyvet. Aztán valami történt. Velem? A könyvvel?
Gondolatok. Álmok. Félelem. Magány.
Valóra válthatóak-e az álmok? Ki az erős, akinek ez sikerül, vagy akinek nem?
Sokat gondolkodtam olvasás közben, sokszor visszaolvastam sorokat, oldalakat. Egyre jobban fárasztott, egyre többet kételkedtem. Magamban. A világban. Az életben. Egyre több kérdésem volt olvasás közben. Magamról. A világról. Az élet dolgairól. És most nem tudom megfogalmazni őket, mert úgysem tudnám rájuk a válszt. A mondataim úgysem adnák át pontosan az érzéseimet. Kételkedni kezdtem. Találó cím, tele van kétségekkel, az olvasó tele lesz kétségekkel, mire a végére ér.
Üzenetek a világnak (vagy talán saját magunknak). Kik vagyunk? Kinek akarunk megfelelni?
azt választom ki magamból, ami megálmodható; újra meg újra, különb-különbféle módokon megalkotom magamat, amíg közel nem kerülök ahhoz, amit megkívánok magamtól, ami vagyok, és ami nem vagyok.
Egyáltalán mi az élet? (Az élet mindegyikünk számára az, amit fölfogunk belőle.)
Többször félbe akartam hagyni az olvasást. Éreztem, hogy érdemes tovább olvasnom, mégis kétségeim voltak, hogy megéri-e erre vesztegetni az időt. Megérte. Még akkor is, ha most tele vagyok kétségekkel.

3 hozzászólás
>!
Terbócs_Attila
Fernando Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve

Korábban egy sort sem olvastam a portugálok tudomásom szerinti második számú klasszikusától, de ez a jövőben sem fog buja kedvteléssé válni az életemben, hogy óvatosan fogalmazzak. A százhuszadik oldal környékén feladtam ezt az egyenlőtlen harcot. Nekem ez a sejtelmesen félálomszerű, végletesen introvertált lírai napló túl nehéz, kifinomult és filozofikus. Szórványos kivételektől eltekintve számomra öncélú és követhetetlen eszmefuttatások, ábrándozások és köldöknézések sorjáznak egymásra, bár ez sem biztos, annyira nem értettem ezt a könyvet, annyira képtelen voltam figyelni rá, hogy felőlem bátran elmélkedhetett végig ugyanarról is. Erőteljesen koncentrálva megértettem és helyére raktam egy-egy mondatot vagy szövegrészletet, de a mondatzáró pont bevégezte az agyműködésemet is, és csak pár mondattal később vettem észre magam azon, hogy a hazaúton, a trolijárat-választáson jár az agyam, és az összefüggések felismerését végleg elveszítettem. Hacsak nem ugrottam vissza pár mondatot, amit néha megtettem, de akkor meg idővel azon járt az agyam, hogy a gyerek szülőijére nehogy elfelejtsek tollat meg papírt vinni.

Ne legyek igazságtalan: vannak hozzám közelebb álló, megkapó passzusai, vallomásai is ennek a könyvnek. De a szöveg nagy része fölött vaksi ólommadárként szállt el a tekintetem. Ez nem Pessoa kritikája, hanem az enyém. Látni és érzékelni vélem, hogy Pessoa nagy lélek volt. Az én lelkem viszont nem hatol el ezekbe a magaslatokba.

>!
posztmagyar
Fernando Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve

Kétségtelen, hogy ez volt az egyik legimmerzívebben olvasott könyvem, hisz mind a Tejo partján, mint a Jardím de Estrellában olvasva volt. Bár a part tele volt hangos fiatalokkal, blehh.

>!
Scully_Katalin
Fernando Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve

Egyetlen problémának sincsen megoldása. Egyikünk sem bogozza ki a gordiuszi
csomót; mindannyian vagy odahagyjuk vagy átvágjuk. Egy csapásra,
érzelmileg oldjuk meg a szellemi problémákat; vagy azért teszünk így, mert
nehezünkre esik gondolkodni, vagy óvakodunk attól, hogy következtetéseket
vonjunk le, vagy amiatt a képtelen szükség miatt, hogy támaszt találjunk,
vagy attól a nyájszellemtõl vezéreltetve, hogy visszataláljunk a többiekhez
és az élethez.
Mivel egy probléma összes alkotóelemét soha nem ismerhetjük meg, soha
nem is tudjuk megoldani.
Ahhoz, hogy eljussunk az igazsághoz, hiányoznak a szükséges adatok, és
azok a szellemi eljárások, amelyek ezeknek az adatoknak az értelmezését
szolgálják


Népszerű idézetek

>!
Maya

Az irodalom a legkellemesebb módja annak, hogy ne vegyünk tudomást az életről.

150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: irodalom
>!
Terbócs_Attila

Nem kellene, hogy az ember lássa a saját arcát. Ez a legszörnyűbb dolgok egyike. A természet felruházta őt azzal a képességgel, hogy ne láthassa az arcát, mint ahogy a saját szemébe sem képes belenézni.
Csak a folyók és a tavak vizében pillanthatta meg az arcát. Jelképes volt az a testtartás is, amelyet ehhez föl kellett vennie. Meg kellett hajolnia, le kellett alacsonyodnia ahhoz a gyalázathoz, hogy önmagára néz.
A tükör megalkotója megmérgezte az emberi lelket.

104. oldal (2007)

1 hozzászólás
>!
freegyes P

Soha nem valakit szeretünk. Csupán azt a képzetet szeretjük, amelyet valakiről megalkotunk. Valamely elképzelésünket – lényegében saját magunkat – szeretjük.

38. oldal

>!
Maya 

Mivel az élet lényegében tudati állapot, és minden, amit teszünk, vagy gondolunk, abban a mértékben lesz értékes számunkra, amennyiben értékesnek gondoljuk, tőlünk függ az értékelés.

32. oldal

1 hozzászólás
>!
Maya 

Akkor lennék a legboldogabb, ha mindent regényként élhetnék meg, az élettől elvonulva – ha olvashatnám az érzelmeimet, megélhetném irántuk érzett megvetésemet. Azokban, akik nagyon érzékeny képzettel rendelkeznek, egy regényhős kalandjai éppen elegendő érzelmet ébresztenek, sőt annál is többet, mert az ő érzelmeikhez hozzáadjuk a magunkéit is.

65. oldal

>!
Maya

Nem tudom, mi az idő. Nem tudom, mi a valódi mértéke, ha van egyáltalán valódi mértéke. Az óra mértékéről tudom, hogy hamis: az időt külsődlegesen, térközökre osztja fel. Az érzelmek mértékéről is tudom, hogy hamis: nem az időt osztja fel, hanem a róla alkotott érzetet. Az álmok mértéke félrevezető; az időt csak súroljuk bennük, egyszer hosszasabban, másszor sietősen, és amit megélünk, az a végbemenő eseményeknek megfelelően pergő vagy lasított; ámde a természetéről nincsen fogalmam.
Olykor az a meggyőződésem, hogy minden hamis, és az idő csupán valamiféle keret, amelybe beleillesztjük azt, ami idegen tőle.

66-67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
>!
Maya 

Miután befejeztük a játékot, akár győztünk, akár vesztettünk, a dominó téglácskáit lefelé fordítjuk: a véget ért játék fekete.

88. oldal

1 hozzászólás
>!
Maya 

A cselekvésben rejlik az igazi értelem. Az lesz belőlem, ami lenni akarok. De akarnom kell, bármiképpen is. A siker abban áll, hogy valaki sikert arat, nem pedig abban, hogy rendelkezik a siker feltételeivel. Egy palota feltételei minden tágas térségen megvannak, de lesz-e ott palota, ha nem építik fel?

112-113. oldal

>!
danaida

Mindig berzenkedtem attól, hogy megértsenek. Az, ha valakit megértenek, egyenlő a prostituálódással.

40. oldal (Kráter, 1989)

>!
hipped

Hiány vagyok önmagam egyenlegében, híjával az akaratlan egyensúlynak; ez a kedvemet szegi es elbúsít.

87. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Zalai Károly: Mesék könyve
Popper Péter: Pilátus testamentuma
Rados Virág: A visszakapott élet
Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés
Kincses Marcell: Coming out könyv
Márai Sándor: San Gennaro vére
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Tanulmányok, levelek, vallomások
Marie Nimier: Csendkirálynő