VÉG 24 csillagozás

Fernanda Torres: VÉG

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Ömlik ​a vér a fejemből. A kikent-kifent nő a 704-esből rémülten pattan ki a kocsijából, a portás is rohan. Nem érzek semmit, sem fájdalmat, sem sajnálatot. Jól vagyok itt. Jó volt felidézni a barátaimat, semmi sem véletlen. Ha lenne túlvilági élet, jó lenne velük találkozni, meglátogatni Cirót meg Sílviót a pokolban, jó lenne. De nincs. A halál nem létezik. Még a buddhista reinkarnációhívő sem gondolja, hogy ugyanúgy tér vissza, amilyen volt. Benne leszek a növényben, a féreg nyálában, ami megeszi a növényt, a légyben, ami felnyalja a féreg nyálát, ami megette a növényt. Valahol ott leszek. Jó hosszú volt, már elfáradtam. Jólesik az itteni közöny.
Jó rondán beszéltem a nőkről, meg is érdemlik. A férfiak sem jók semmire. És a kettő nem egymásnak teremtetett.
Szétesem a levegőben a Copacabana felett.”

A regény lapjain öt riói barát története bomlik ki. Álvaro… (tovább)

Eredeti cím: Fim

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Libri, Budapest, 2016
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633105252 · Fordította: Nagy Viktória
>!
Libri, Budapest, 2016
228 oldal · ISBN: 9789633109106 · Fordította: Nagy Viktória

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Fernanda Torres: VÉG

Tényleg teljesen rendben van ez a könyv. Majdnem olyan remek, mint a borítója. Fernanda Torres regénye öt riói barátról mesél öt tételben, plusz némi ráadás. A fejezetek mind egy prológgal kezdődnek, amiben az ominózus férfiak elbeszélik saját halálukat, majd az írónő tágít kicsit a perspektíván, és bemutatja őket a többiek (feleségek, gyermekek, haverok) szemével. A szinte szonetteket idéző formai szigorúságot lüktető szövegvilág ellenpontozza, ami egyszerre keserű, vérbő és helyenként még kifejezetten humoros is. És nem mellesleg okos: szépen ábrázolja egy barátság kimúlásának miértjeit éppúgy, mint az egyén elmúlásának hogyanját, mindezt a pezsgő, nimfomán Rió díszletei között. Unikum, mert egy olyan hedonista életérzést ragad meg, amit a magyar irodalomban szinte ismeretlen*. Legfeljebb azt vethetném szemére, hogy a szöveg lüktetése időnként mintha az értelmezhetőség rovására menne – ez részben talán annak tudható be, hogy Torres tudatosan felhasználja a brazil félvilág bennfentes szlengjét a hangulat megragadására, amivel fordítói szempontból is nehéz lehet mit kezdeni.

Még arról, ami engem külön megragadott. Dunát lehet rekeszteni azokkal a férfi szépírókkal, akik egy nő bőrébe bújva beszélik el az elbeszélnivalót – viszont alig jut eszembe nő, aki férfiszemszögből írná le az őt körülvevő világot**. Nos, ez a könyv a kivételek közé tartozik. Torres összes portréja ironikus-gunyoros módon egy olyan pillanatban ragadja meg a „legerősebb” nemet, amikor az rájön, hogy teste elárulta őt: sutyiban elkezdett romlani, pusztulni, pedig a libidó többnyire enne még. (Vegyük hozzá, hogy ezek a fickók önképük szerint macsó, telivér dél-amerikaiak, egy olyan világból, ahol az impotencia és a homoszexualitás rokonértelmű fogalmak.) A vicc az, hogy Torres pont azt villantja fel ebben a folyamatban, amit egyes férfiak a nők szemére szoktak vetni: az önállótlanságot, a kiszolgáltatottságot és a sérülékenységet. Ezek a fickók nem tudnak megbarátkozni az öregedéssel, mert egyszerűen nincsenek kiképezve arra, hogy önmagukkal értelmes párbeszédet folytassanak. Csak azt tanulták meg, hogyan legyenek Férfiak – de az ilyenkor már nem segít. És a Viagra is csak ideig-óráig.

* Ha nekünk a Balaton a Riviéra, akkor mi a Copacabana? A Rudas gyógyfürdő?
** Vajon ez azért van, mert a férfi írók kíváncsibbak, mint a női írók, vagy azért, mert a női írók nem olyan magabízók, hogy azt higgyék, tudják, mire gondol a férfi? Vagy valami más? Vagy nincs is így?

33 hozzászólás
>!
B_Niki P
Fernanda Torres: VÉG

A könyv öt copacabanai ex-nagymenőről, szoknyavadászról és bonvivánról szól, akik pár évvel, évtizeddel később „civilben” a brazil középosztály szürke kis átlagembereivé válnak. Ahogy a címe is utal rá, spoiler, kit így, kit úgy – mi pedig éppen akkor találkozunk velük. spoiler*

Egyiküknek sem erősségük a hűség, az állhatatosság és a kitartás. Egytől egyig valamilyen gyarlóság rabjai, van közülük, aki beteljesületlen szerelmet, van aki elhibázott házasságot cipel a hátán, van aki súlyos drogfüggő. Fiatalon azonban egyik függőségük sem tudja tartani őket, hiába is próbálkoznak ezzel, a kétségbeesésbe hajszolva magukat.

Az egyes fejezetekben az öt barátot – Álvarót, Sílviót, Ribeirót, Netót és Cirót – kísérjük spoiler. Közben saját életünkről is számot vethetünk. Csalogat rá a könyv. Lehetne ez csöpögős és tragikus, de mégsem az, mindez inkább szarkasztikus, helyenként fanyar humorú monológok és visszaemlékezésekben felbukkanó párbeszédek formájában történik. A történet hangulata nyomokban emlékeztetett az argentin Eszeveszett mesék című filmre is. De a film mégis jobb volt. A könyvben ugyanis az én ízlésemnek kissé sok volt a spoiler, a drog, a céltalan káromkodás.

Egészen a végéig, de nem a légvégéig úgy éreztem le fogom pontozni a könyvet, de mégsem teszem, mert valami megfogott benne. Nehéz volt letenni és mást olvasni közben, ami pedig szokásom. Miután meghallgattam a könyvben említett dalokat, különösen beleéltem magam a kesernyés, édes-bús brazil hangulatba. Graca atya pedig érdekesen keretezte be a könyvet. Jó volt. Nem tökéletes, nem hibátlan, volt benne hatásvadászat, de mégis, valahogy jó volt. Élveztem olvasni.

*
http://moly.hu/idezetek/647416
http://moly.hu/idezetek/647417
http://moly.hu/idezetek/647418
http://moly.hu/idezetek/647419
http://moly.hu/idezetek/647420

>!
clarisssa MP
Fernanda Torres: VÉG

Könnyed, nyári olvasmány – na ez az a mondat, amit nem lehet elmondani a VÉG-ről.

Képzelj el egy könyvet, aminek a borítóján egy homokos strandot látsz, napernyőkkel, színes törölközőkkel, napozó lányokkal, söröző, beszélgető fiúkkal. Baljóslatúan ott lebeg felettük, szürkén és nagy betűkkel, hogy VÉG, de ugyan kit érdekel, tekinteted úgyis a részletekben merül el. Aztán kinyitod, olvasni kezded és feltűnik, hogy a kívülről oly csábító kinézetű és érdekes tapintású borító belülről fekete, tehát tulajdonképpen gyászkeretet ad az a kinyitott könyv lapszéleinek. Ha a tartalom miatt még nem tennéd, itt már kezdesz egy kis nyugtalanságot érezni, ami tulajdonképpen csak fokozódik, ha tartasz egy pihenőt az olvasásban és beteszed helyére a könyvjelzőt – ami nem más, mint a hófehér oldalak között egy fekete gyászszalag. Hirtelen a borító tapintása is megváltozik, valahogy „tapadós” lesz, távolodnál tőle, de mégis tenyeredbe simul. És ami még ennél is különösebb: mindezek ellenére nem akarsz menekülni, inkább hagyod, hogy beszippantson a történet.

Bővebben: http://konyv.guru/decens-recenzens-mi-szamit-igazan/

>!
Libri, Budapest, 2016
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633105252 · Fordította: Nagy Viktória
>!
Dominik_Blasir
Fernanda Torres: VÉG

Hiába minden szappanoperaszerű eleme, hiába tűnt néha céltalannak a Vég, amikor a könyvre gondolok, mindig a borító jut eszembe. Elém tárul a Copacabana napernyőktől és törölközőktől színpompás világa, a kép közepén pedig fenyegetően néz rám a „VÉG”. Valahogy így érezzük mindannyian magunkat: egy gazdag és izgalmas élet végén is ott vár ránk a vég, ettől pedig sem szabadulni, sem menekülni nem tudunk. De nem is kell: ha valamit lehet tanulni Álvaro, Sílvio, Ribeiro, Neto vagy Ciro életéből, akkor ez az – hogy rajtad áll, miként élsz. Próbálsz-e kitörni a mindennapokból, hogy megelégszel-e a „rendben van”-nal, hogy szeretnél-e valami ennél többet elérni. Nem kötelező, nincs semmi baj azzal, hogy ha élsz vidáman, úgy, ahogy mindenki más. De egyet ne feledj: rajtad áll minden.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-05-12+…

>!
Edit_Zsuzsa_Nagy
Fernanda Torres: VÉG

Meghaltam és újraéledtem ezzel a könyvvel.Lehangolt és visszatérített a valóságba.Kevés ilyen könyv van,amiben összemosódik a jó benne lenni,de kicsit még kívül maradni (Vég) érzése.Mert mindannyiunkért eljön…és közben éljük ezt az olykor mocskos és kegyetlen,felemelő és porbadöntő,ugyanakkor csodálatos életet.Elbukunk sokszor,egyszer pedig végleg és mindenki másképp ítél.De a végén csak az számít,hogy mi milyen összegzést adunk önmagunk teljesítményére.Nagyon okos/intelligens az írónő,odaszegezett az oldalakhoz.Érdekesen közelített minden érzéshez és kapcsolati formához.Olyan emberekről szólt,akik akár mi is lehetnénk.Egyszerre volt szürke és színes.Szerettem,nagyon szerettem olvasni.

>!
SchizoVampire P
Fernanda Torres: VÉG

Nem ez az első könyv, ami emberek életét tárja az olvasók elé, s főleg az időskorral foglalkozik. Ám ez olyan szinten cinikus-szarkasztikus, hogy már-már túl tömény. Önmagában az öt „barát” (minek nekik ellenség ugyebár) és a hozzájuk kapcsolódó személyek élete nem kötne le, az írónő stílusa mégis lekötött. Annyira nyers és szókimondó, hogy az inkább az alpáriságot súrolja, majd bele is hatol. Mélyre. Jó mélyre. Seriously.

Na, tehát elvileg teljesen átlagos emberek öregkori visszaemlékezéseit olvassuk végig, de igazából szerintem az egész lényege az, hogy az öt barát mennyire szerette, majd utálta meg egymást, hogyan csesztek ki egymással, tojtak a másik fejére, és a többi. Persze, az évtizedek alatt mindenki változik, és mindenkinek van véleménye, amit nem feltétlenül oszt meg a másikkal. DE. Itt azt olvastam, hogy a jóbarátok gyakorlatilag teljesen elítélik egyiküket-másikukat, azért, amilyen emberek, amilyen döntéseket hoznak, ahogyan az életüket élik. Végigvettük mindenki élettörténetét, a nagy fordulópontokat és nagy döntéseket, és mint olvasó, nekem is megvolt a magam véleménye az adott emberről, de amikor annak a saját szemszögéből olvastam a történteket, máris változott a dolog. Így sem kedveltem meg feltétlenül egyiküket se, de legalább megértettem miért olyanok, amilyenek.

Ennyit tudok elmondani a kötetről. Rövid, és mivel nincs egetrázó világépítés meg sztori, nincs is mit elmesélni. Van öt férfi, akik leélték az életüket. Mi ebbe nyerünk bepillantást, s némán tudjuk őket megítélni vagy megérteni. Tanulhatunk a hibáikból, mert olyasmit is megtettek, amit mi nem, s tán soha nem is fogunk. Lehet, ha valaki magára ismer, tud jobb útra térni. Vagy nem.
Én azt tudom, hogy bár nem egy zseniális mű, én mégis tök jól elolvastam. Lekötött, és pont erre volt szükségem az olvasása idején. Semmi többre.

>!
Georginanéven P
Fernanda Torres: VÉG

Túlfűtött, szókimondó, hedonista, a carpe diem-et valló szereplők életének elgondolkodtató utolsó pillanatait mutatja be a könyv. Habár ez a női-férfi ölek gyakori, vulgáris említése engem taszít, itt mégis, az ütősség miatt szükséges ez a közhelyesség, hisz, mint kiderül, nincs vesztenivaló. Akkor pedig miért ne buggyanjon ki mindaz, ami kibuggyanni vágyik. Nyers, erős véleményezések születnek így. Kellőképpen odavágók. Olvasás közben dilemmázhatunk: vajon ki mit és hogyan adna ki magából, ha tudná: már csak órái, percei vannak vissza e földi létezéséből? Módosítottam a csillagozáson, mert ahogy haladt a történet, úgy növekedett a meghatottságom is. Micsoda sorsok. Érdemes róluk tudni.

>!
Roxa
Fernanda Torres: VÉG

Nos… Az elején nem tetszett, tényleg nagyon nem, mert valami egészen másra számítottam. Tisztában voltam vele, hogy miről szól a könyv, de valamiért más formát, vagy stílust vártam. De aztán fogytak az oldalak, és minden egyes szereplő története után, egyre inkább elkezdtem szeretni. Nem biztos, hogy én pont ezzel a szereplővel kezdtem volna, de igazából volt benne logika, hogy miért ő az első. A végén már tényleg sajnáltam, hogy csak ennyi volt, olvastam volna még további sorsokat.

>!
Márk_Velez
Fernanda Torres: VÉG

Ezzel a mondattal tudnám szemléltetni a könyvet: Gyorsan fogyasztható, de nagyon lassan emészthető. Három napomba sem telt, mire elolvastam, de minden lefekvés előtt nyomta a mellkasom valami. Mint már korábbi értékelésemnél írtam, szeretem az élettörténeteket, viszont itt pont az utolsó pillanatokat csíphetjük el – majd retrospektív módon visszautazunk az időben. Durva volt látni, hogy ki mibe hal bele, és talán aki a legnagyobb fájdalmat okozta a szerelmének, az kapta a legrosszabb halált. Mert ő hónapokig szenvedett, nem percekig. Volt két szereplő, akiket nagyon nehezen képzeltem el: Neto és Ciro. Viszont Ciro egy az egyben a mi Ady Endrénk, főleg a „Meg akarlak tartani” című versében. Érdemes elolvasni, az egész életét erre alapozta Ciro. Egyes emberek élete pedig nagyon Bret Eason Ellis-es volt, jó ilyenekben párhuzamot vonni.

Megdöbbentő, hogy az írónő (és ez nem szexista megnyilvánulás) ilyen szinten átérezte a férfiak gondolkodását és így képes volt visszaadni azt. Ezt férfiként is borzalmas volt olvasni. Durván összerakta. Ami pedig a tartalmat illeti, elgondolkoztat, hogy van-e beleszólásunk, illetve mekkora beleszólásunk van a saját életünk irányításába. Hard stuff.

>!
kormix
Fernanda Torres: VÉG

Sokáig szemeztem a könyvvel, kerülgettem, de valahogy mindig inkább mást vettem elő. Öt nappal ezelőtt viszont erőt vettem magamon és eldöntöttem, hogy itt az ideje. Már az első oldalak után szidtam magam, hogy a francért halogattam ilyen sokáig.
Az öreg Álvaro azonnal megmosolyogtatott, kicsit magamat is felfedezni véltem benne (ami mondjuk nem a legjobb dolog), aztán már kifejezetten érdekelt, hogy mitől lett olyan, amilyen, hogyan zajlott az élete.
Ahogy pedig sorban megismertem őt és a barátait, úgy szerettem meg egyre jobban a könyvet. Megszerettem, mert szereplői nem voltak sem tökéletesek, sem teljesen életképtelenek, nem voltak egysíkúak és teljességgel el tudtam hinni a történeteiket. Azt nem mondom, hogy szívet melengető életutakról olvastam, de valahogy mégis könnyű volt elmerülni bennük, tartalmasak voltak, az egyik után kíváncsi lettem a másikra, és egyre mohóbban vártam a következőt.
Tetszett a könyv felépítése, a kapcsolatok szövevényessége, az öt barát különbözősége és hasonlósága egyszerre, a mellékszereplők (főleg Maria Clara és Graҫa atya), a mondanivaló, számomra ebben most nem volt hiba. Ha kerestem volna, biztos találok, de ez nem az az olvasmány volt, ami engedte volna, hogy ne rá figyeljek 100%-ban. Tudtam olvasás közben nevetni, megdöbbenni, felocsúdni, de ami érdekes, hogy szomorú egyszer sem voltam. Pedig a magány és a halál ugyanúgy körbelengte a történetet, mint a lüktető élet.
Összességében tehát lebilincselő volt, az írónő remélem kap még esélyt a magyar piacon, az év eddigi legnagyobb pozitív csalódása volt a Vég.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Rita megint azon siránkozott, hogy nincsenek testvérei. Még hogy testvérek, gondolta Irene, az ember nem követi el kétszer ugyanazt a hibát.

34. oldal

>!
B_Niki P

    A Parkinson kezelése még sokkal rosszabb, mint maga a Parkinson. És nem gyógyítható. Ezek a szerek serkentik az agyat, hideg verejtékezést idéznek elő, meg kibaszott rettegést. Az orvos csak megírja a receptet, aztán hazaküld, kéz a kézben Hihetetlen Hulkkal. Idióták ezek az orvosok. 25 mg Carbidopa, 250 mg Levopoda, 25 mg Benszerazid-hidroklorid. Ahhoz, hogy a gyógyszerész kiadja az adagodat, be kell mutatnod a TB-kártyádat, a személyi igazolványodat, a szavazói igazolványodat, igazolnod kell, hogy megfelelő felmenőkkel rendelkezel, és jó, ha fénykép is van nálad. Könnyebb venni egy fegyvert, és megölni magad.

70. oldal, Sílvio

Kapcsolódó szócikkek: Parkinson-kór
2 hozzászólás
>!
B_Niki P

    Úgy jöttem, ahogy mentem. Az ember nem változik, nem alakul át, mindig ugyanaz marad. A követező örökkévalóságig.

81. oldal, Sílvio

>!
B_Niki P

Hogy halna keserves kínhalált az az aljas luzitán, aki feltalálta a portugál kövezetet!

(első mondat)

>!
B_Niki P

    Az idős ember számára a legnagyobb veszély az elesés. Idős: pfuj, de utálatos ez a szó. Ennél csak a szépkorú utálatosabb. Az elesés a választóvonal az öregedés és a végső elbutulás között. Amikor elvágódik a test, elszakad a lánc, ami összeköti a fejet a lábakkal. Agyő test.

9. oldal, Álvaro

>!
B_Niki P

Ki akarom nyitni a tükrös szekrényt, de megtorpanok. Ez ugyanaz a tükör, amit akkor láttunk meg, amikor először beléptünk ide. Most karcos. Keresem a régi arcot, én vagyok az, és mégsem. Nem is emlékszem, milyen voltam. Kinyitom. Ritalin, Cipralex, Xanax, Valium, Haloperidol, Seroquel, a tavalyi Paroxetin maradéka és Aropax, amit Péricles doktor most akar kipróbálni. A falba vájt odúból pislognak rám a címkék. Murilo ragaszkodott hozzá, hogy kezeltessem magam. Egy éve válaszolgattam a véget nem érő kérdésekre a benzodiazepinek szervezetemre tett hatásairól.

148. oldal, Neto

9 hozzászólás
>!
B_Niki P

(…) Mi a neved?
– Az előbb mondtam meg a nevem.
– Nem emlékszem.
– Maria Clara.
– Maria Clara. Szép.
– Úgy gondolja?
– Úgy. Te nem?
– Nem.
– Van férjed?
– Nem, nincs férjem.
– És szeretnél férjhez menni?
– Szeretnék, ha Isten is úgy akarja.
– Imádkozz, hogy ne akarja úgy.

205. oldal, A következő

>!
clarisssa MP

Csak azt szeretjük, ami nem a miénk.

129. oldal, Ribeiro

>!
Edit_Zsuzsa_Nagy

Kísérettel tudok elmenni a mosdóba,és hozzá vagyok kötve az infúziós állványhoz.Ez az állvány az én hűséges szeretőm.Műanyag zacskók pumpálják belém a mérget a vezetéken keresztül.Antifungális és antivirális szerek,antibiotikumok,csupa anti,ami valami ellen van,és nem valamiért.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jorge Amado: Csodabazár
Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg
Jorge Amado: Az éjszaka pásztorai
Mário de Andrade: Makunaíma
Jorge Amado: Holt tenger
Francisco Marins: Az aranybányák titka
Fernando Morais: A Mágus
Jorge Amado: Zsubiabá
Paulo Coelho: Az accrai kézirat
Mal Peet: Őrző