VÉG 18 csillagozás

Fernanda Torres: VÉG

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Ömlik ​a vér a fejemből. A kikent-kifent nő a 704-esből rémülten pattan ki a kocsijából, a portás is rohan. Nem érzek semmit, sem fájdalmat, sem sajnálatot. Jól vagyok itt. Jó volt felidézni a barátaimat, semmi sem véletlen. Ha lenne túlvilági élet, jó lenne velük találkozni, meglátogatni Cirót meg Sílviót a pokolban, jó lenne. De nincs. A halál nem létezik. Még a buddhista reinkarnációhívő sem gondolja, hogy ugyanúgy tér vissza, amilyen volt. Benne leszek a növényben, a féreg nyálában, ami megeszi a növényt, a légyben, ami felnyalja a féreg nyálát, ami megette a növényt. Valahol ott leszek. Jó hosszú volt, már elfáradtam. Jólesik az itteni közöny.
Jó rondán beszéltem a nőkről, meg is érdemlik. A férfiak sem jók semmire. És a kettő nem egymásnak teremtetett.
Szétesem a levegőben a Copacabana felett.”

A regény lapjain öt riói barát története bomlik ki. Álvaro… (tovább)

Eredeti cím: Fim

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Libri, Budapest, 2016
228 oldal · ISBN: 9789633109106 · Fordította: Nagy Viktória
>!
Libri, Budapest, 2016
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633105252 · Fordította: Nagy Viktória

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Fernanda Torres: VÉG

Tényleg teljesen rendben van ez a könyv. Majdnem olyan remek, mint a borítója. Fernanda Torres regénye öt riói barátról mesél öt tételben, plusz némi ráadás. A fejezetek mind egy prológgal kezdődnek, amiben az ominózus férfiak elbeszélik saját halálukat, majd az írónő tágít kicsit a perspektíván, és bemutatja őket a többiek (feleségek, gyermekek, haverok) szemével. A szinte szonetteket idéző formai szigorúságot lüktető szövegvilág ellenpontozza, ami egyszerre keserű, vérbő és helyenként még kifejezetten humoros is. És nem mellesleg okos: szépen ábrázolja egy barátság kimúlásának miértjeit éppúgy, mint az egyén elmúlásának hogyanját, mindezt a pezsgő, nimfomán Rió díszletei között. Unikum, mert egy olyan hedonista életérzést ragad meg, amit a magyar irodalomban szinte ismeretlen*. Legfeljebb azt vethetném szemére, hogy a szöveg lüktetése időnként mintha az értelmezhetőség rovására menne – ez részben talán annak tudható be, hogy Torres tudatosan felhasználja a brazil félvilág bennfentes szlengjét a hangulat megragadására, amivel fordítói szempontból is nehéz lehet mit kezdeni.

Még arról, ami engem külön megragadott. Dunát lehet rekeszteni azokkal a férfi szépírókkal, akik egy nő bőrébe bújva beszélik el az elbeszélnivalót – viszont alig jut eszembe nő, aki férfiszemszögből írná le az őt körülvevő világot**. Nos, ez a könyv a kivételek közé tartozik. Torres összes portréja ironikus-gunyoros módon egy olyan pillanatban ragadja meg a „legerősebb” nemet, amikor az rájön, hogy teste elárulta őt: sutyiban elkezdett romlani, pusztulni, pedig a libidó többnyire enne még. (Vegyük hozzá, hogy ezek a fickók önképük szerint macsó, telivér dél-amerikaiak, egy olyan világból, ahol az impotencia és a homoszexualitás rokonértelmű fogalmak.) A vicc az, hogy Torres pont azt villantja fel ebben a folyamatban, amit egyes férfiak a nők szemére szoktak vetni: az önállótlanságot, a kiszolgáltatottságot és a sérülékenységet. Ezek a fickók nem tudnak megbarátkozni az öregedéssel, mert egyszerűen nincsenek kiképezve arra, hogy önmagukkal értelmes párbeszédet folytassanak. Csak azt tanulták meg, hogyan legyenek Férfiak – de az ilyenkor már nem segít. És a Viagra is csak ideig-óráig.

* Ha nekünk a Balaton a Riviéra, akkor mi a Copacabana? A Rudas gyógyfürdő?
** Vajon ez azért van, mert a férfi írók kíváncsibbak, mint a női írók, vagy azért, mert a női írók nem olyan magabízók, hogy azt higgyék, tudják, mire gondol a férfi? Vagy valami más? Vagy nincs is így?

33 hozzászólás
>!
B_Niki P
Fernanda Torres: VÉG

A könyv öt copacabanai ex-nagymenőről, szoknyavadászról és bonvivánról szól, akik pár évvel, évtizeddel később „civilben” a brazil középosztály szürke kis átlagembereivé válnak. Ahogy a címe is utal rá, spoiler, kit így, kit úgy – mi pedig éppen akkor találkozunk velük. spoiler*

Egyiküknek sem erősségük a hűség, az állhatatosság és a kitartás. Egytől egyig valamilyen gyarlóság rabjai, van közülük, aki beteljesületlen szerelmet, van aki elhibázott házasságot cipel a hátán, van aki súlyos drogfüggő. Fiatalon azonban egyik függőségük sem tudja tartani őket, hiába is próbálkoznak ezzel, a kétségbeesésbe hajszolva magukat.

Az egyes fejezetekben az öt barátot – Álvarót, Sílviót, Ribeirót, Netót és Cirót – kísérjük spoiler. Közben saját életünkről is számot vethetünk. Csalogat rá a könyv. Lehetne ez csöpögős és tragikus, de mégsem az, mindez inkább szarkasztikus, helyenként fanyar humorú monológok és visszaemlékezésekben felbukkanó párbeszédek formájában történik. A történet hangulata nyomokban emlékeztetett az argentin Eszeveszett mesék című filmre is. De a film mégis jobb volt. A könyvben ugyanis az én ízlésemnek kissé sok volt a spoiler, a drog, a céltalan káromkodás.

Egészen a végéig, de nem a légvégéig úgy éreztem le fogom pontozni a könyvet, de mégsem teszem, mert valami megfogott benne. Nehéz volt letenni és mást olvasni közben, ami pedig szokásom. Miután meghallgattam a könyvben említett dalokat, különösen beleéltem magam a kesernyés, édes-bús brazil hangulatba. Graca atya pedig érdekesen keretezte be a könyvet. Jó volt. Nem tökéletes, nem hibátlan, volt benne hatásvadászat, de mégis, valahogy jó volt. Élveztem olvasni.

*
http://moly.hu/idezetek/647416
http://moly.hu/idezetek/647417
http://moly.hu/idezetek/647418
http://moly.hu/idezetek/647419
http://moly.hu/idezetek/647420

>!
clarisssa MP
Fernanda Torres: VÉG

Könnyed, nyári olvasmány – na ez az a mondat, amit nem lehet elmondani a VÉG-ről.

Képzelj el egy könyvet, aminek a borítóján egy homokos strandot látsz, napernyőkkel, színes törölközőkkel, napozó lányokkal, söröző, beszélgető fiúkkal. Baljóslatúan ott lebeg felettük, szürkén és nagy betűkkel, hogy VÉG, de ugyan kit érdekel, tekinteted úgyis a részletekben merül el. Aztán kinyitod, olvasni kezded és feltűnik, hogy a kívülről oly csábító kinézetű és érdekes tapintású borító belülről fekete, tehát tulajdonképpen gyászkeretet ad az a kinyitott könyv lapszéleinek. Ha a tartalom miatt még nem tennéd, itt már kezdesz egy kis nyugtalanságot érezni, ami tulajdonképpen csak fokozódik, ha tartasz egy pihenőt az olvasásban és beteszed helyére a könyvjelzőt – ami nem más, mint a hófehér oldalak között egy fekete gyászszalag. Hirtelen a borító tapintása is megváltozik, valahogy „tapadós” lesz, távolodnál tőle, de mégis tenyeredbe simul. És ami még ennél is különösebb: mindezek ellenére nem akarsz menekülni, inkább hagyod, hogy beszippantson a történet.

Bővebben: http://konyv.guru/decens-recenzens-mi-szamit-igazan/

>!
Libri, Budapest, 2016
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633105252 · Fordította: Nagy Viktória
>!
Edit_Zsuzsa_Nagy
Fernanda Torres: VÉG

Meghaltam és újraéledtem ezzel a könyvvel.Lehangolt és visszatérített a valóságba.Kevés ilyen könyv van,amiben összemosódik a jó benne lenni,de kicsit még kívül maradni (Vég) érzése.Mert mindannyiunkért eljön…és közben éljük ezt az olykor mocskos és kegyetlen,felemelő és porbadöntő,ugyanakkor csodálatos életet.Elbukunk sokszor,egyszer pedig végleg és mindenki másképp ítél.De a végén csak az számít,hogy mi milyen összegzést adunk önmagunk teljesítményére.Nagyon okos/intelligens az írónő,odaszegezett az oldalakhoz.Érdekesen közelített minden érzéshez és kapcsolati formához.Olyan emberekről szólt,akik akár mi is lehetnénk.Egyszerre volt szürke és színes.Szerettem,nagyon szerettem olvasni.

>!
Dominik_Blasir 
Fernanda Torres: VÉG

Hiába minden szappanoperaszerű eleme, hiába tűnt néha céltalannak a Vég, amikor a könyvre gondolok, mindig a borító jut eszembe. Elém tárul a Copacabana napernyőktől és törölközőktől színpompás világa, a kép közepén pedig fenyegetően néz rám a „VÉG”. Valahogy így érezzük mindannyian magunkat: egy gazdag és izgalmas élet végén is ott vár ránk a vég, ettől pedig sem szabadulni, sem menekülni nem tudunk. De nem is kell: ha valamit lehet tanulni Álvaro, Sílvio, Ribeiro, Neto vagy Ciro életéből, akkor ez az – hogy rajtad áll, miként élsz. Próbálsz-e kitörni a mindennapokból, hogy megelégszel-e a „rendben van”-nal, hogy szeretnél-e valami ennél többet elérni. Nem kötelező, nincs semmi baj azzal, hogy ha élsz vidáman, úgy, ahogy mindenki más. De egyet ne feledj: rajtad áll minden.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-05-12+…

>!
Georginanéven P
Fernanda Torres: VÉG

Túlfűtött, szókimondó, hedonista, a carpe diem-et valló szereplők életének elgondolkodtató utolsó pillanatait mutatja be a könyv. Habár ez a női-férfi ölek gyakori, vulgáris említése engem taszít, itt mégis, az ütősség miatt szükséges ez a közhelyesség, hisz, mint kiderül, nincs vesztenivaló. Akkor pedig miért ne buggyanjon ki mindaz, ami kibuggyanni vágyik. Nyers, erős véleményezések születnek így. Kellőképpen odavágók. Olvasás közben dilemmázhatunk: vajon ki mit és hogyan adna ki magából, ha tudná: már csak órái, percei vannak vissza e földi létezéséből? Módosítottam a csillagozáson, mert ahogy haladt a történet, úgy növekedett a meghatottságom is. Micsoda sorsok. Érdemes róluk tudni.

>!
Roxa
Fernanda Torres: VÉG

Nos… Az elején nem tetszett, tényleg nagyon nem, mert valami egészen másra számítottam. Tisztában voltam vele, hogy miről szól a könyv, de valamiért más formát, vagy stílust vártam. De aztán fogytak az oldalak, és minden egyes szereplő története után, egyre inkább elkezdtem szeretni. Nem biztos, hogy én pont ezzel a szereplővel kezdtem volna, de igazából volt benne logika, hogy miért ő az első. A végén már tényleg sajnáltam, hogy csak ennyi volt, olvastam volna még további sorsokat.

>!
Márk_Velez
Fernanda Torres: VÉG

Ezzel a mondattal tudnám szemléltetni a könyvet: Gyorsan fogyasztható, de nagyon lassan emészthető. Három napomba sem telt, mire elolvastam, de minden lefekvés előtt nyomta a mellkasom valami. Mint már korábbi értékelésemnél írtam, szeretem az élettörténeteket, viszont itt pont az utolsó pillanatokat csíphetjük el – majd retrospektív módon visszautazunk az időben. Durva volt látni, hogy ki mibe hal bele, és talán aki a legnagyobb fájdalmat okozta a szerelmének, az kapta a legrosszabb halált. Mert ő hónapokig szenvedett, nem percekig. Volt két szereplő, akiket nagyon nehezen képzeltem el: Neto és Ciro. Viszont Ciro egy az egyben a mi Ady Endrénk, főleg a „Meg akarlak tartani” című versében. Érdemes elolvasni, az egész életét erre alapozta Ciro. Egyes emberek élete pedig nagyon Bret Eason Ellis-es volt, jó ilyenekben párhuzamot vonni.

Megdöbbentő, hogy az írónő (és ez nem szexista megnyilvánulás) ilyen szinten átérezte a férfiak gondolkodását és így képes volt visszaadni azt. Ezt férfiként is borzalmas volt olvasni. Durván összerakta. Ami pedig a tartalmat illeti, elgondolkoztat, hogy van-e beleszólásunk, illetve mekkora beleszólásunk van a saját életünk irányításába. Hard stuff.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Rita megint azon siránkozott, hogy nincsenek testvérei. Még hogy testvérek, gondolta Irene, az ember nem követi el kétszer ugyanazt a hibát.

34. oldal

>!
B_Niki P

    A Parkinson kezelése még sokkal rosszabb, mint maga a Parkinson. És nem gyógyítható. Ezek a szerek serkentik az agyat, hideg verejtékezést idéznek elő, meg kibaszott rettegést. Az orvos csak megírja a receptet, aztán hazaküld, kéz a kézben Hihetetlen Hulkkal. Idióták ezek az orvosok. 25 mg Carbidopa, 250 mg Levopoda, 25 mg Benszerazid-hidroklorid. Ahhoz, hogy a gyógyszerész kiadja az adagodat, be kell mutatnod a TB-kártyádat, a személyi igazolványodat, a szavazói igazolványodat, igazolnod kell, hogy megfelelő felmenőkkel rendelkezel, és jó, ha fénykép is van nálad. Könnyebb venni egy fegyvert, és megölni magad.

70. oldal, Sílvio

Kapcsolódó szócikkek: Parkinson-kór
2 hozzászólás
>!
B_Niki P

    Úgy jöttem, ahogy mentem. Az ember nem változik, nem alakul át, mindig ugyanaz marad. A követező örökkévalóságig.

81. oldal, Sílvio

>!
B_Niki P

Hogy halna keserves kínhalált az az aljas luzitán, aki feltalálta a portugál kövezetet!

(első mondat)

>!
B_Niki P

    Az idős ember számára a legnagyobb veszély az elesés. Idős: pfuj, de utálatos ez a szó. Ennél csak a szépkorú utálatosabb. Az elesés a választóvonal az öregedés és a végső elbutulás között. Amikor elvágódik a test, elszakad a lánc, ami összeköti a fejet a lábakkal. Agyő test.

9. oldal, Álvaro

>!
B_Niki P

Ki akarom nyitni a tükrös szekrényt, de megtorpanok. Ez ugyanaz a tükör, amit akkor láttunk meg, amikor először beléptünk ide. Most karcos. Keresem a régi arcot, én vagyok az, és mégsem. Nem is emlékszem, milyen voltam. Kinyitom. Ritalin, Cipralex, Xanax, Valium, Haloperidol, Seroquel, a tavalyi Paroxetin maradéka és Aropax, amit Péricles doktor most akar kipróbálni. A falba vájt odúból pislognak rám a címkék. Murilo ragaszkodott hozzá, hogy kezeltessem magam. Egy éve válaszolgattam a véget nem érő kérdésekre a benzodiazepinek szervezetemre tett hatásairól.

148. oldal, Neto

9 hozzászólás
>!
B_Niki P

(…) Mi a neved?
– Az előbb mondtam meg a nevem.
– Nem emlékszem.
– Maria Clara.
– Maria Clara. Szép.
– Úgy gondolja?
– Úgy. Te nem?
– Nem.
– Van férjed?
– Nem, nincs férjem.
– És szeretnél férjhez menni?
– Szeretnék, ha Isten is úgy akarja.
– Imádkozz, hogy ne akarja úgy.

205. oldal, A következő

>!
clarisssa MP

Csak azt szeretjük, ami nem a miénk.

129. oldal, Ribeiro

>!
Edit_Zsuzsa_Nagy

Kísérettel tudok elmenni a mosdóba,és hozzá vagyok kötve az infúziós állványhoz.Ez az állvány az én hűséges szeretőm.Műanyag zacskók pumpálják belém a mérget a vezetéken keresztül.Antifungális és antivirális szerek,antibiotikumok,csupa anti,ami valami ellen van,és nem valamiért.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jorge Amado: Csodabazár
Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg
Jorge Amado: Az éjszaka pásztorai
Mário de Andrade: Makunaíma
Jorge Amado: Holt tenger
Francisco Marins: Az aranybányák titka
Fernando Morais: A Mágus
Jorge Amado: Zsubiabá
Paulo Coelho: Az accrai kézirat
Mal Peet: Őrző