Alacsony ​ég alatt 1 csillagozás

Ferencz ​Győző eddigi költői életművének a szerző által, kissé talán szigorúan válogatott, ám a fejlődés íveit is, a különböző poétikák jellemző – eltéréseikben is sajátos – termékeit is felmutató, reprezentatív mintáját tartalmazza a kötet, valamint egy kisebb kötetre való új, kötetben még nem szerepelt verset. A költő elsősorban három versválfajban nyújt kiemelkedően eredetit és egyénit. Mindenekelőtt az epikus alapozású középhosszú versben, amely köznapi események (emlékek, felidézett szituációk, fiktív tanmesék stb.) minuciózus leírásait jelenti nála, persze első szinten. Ezek az objektív versek azonban sajátos gondolatmeneteket indukálhatnak, méghozzá nem az asszociatív láncok segítségével, hanem a történetmondás hiátusainak kitöltésre ingerlő, értelmezésre hívó, a közkeletű megoldásokat azonban határozottan zároló módon (Második szalag elszámolásra, a Troilus-effektus; Kilátások egy tájegységről; „Tudom, hogy létedet nem lehet tagadnom” stb.). Másik sajátos versmodellje az… (tovább)

Ferencz ​Győző eddigi költői életművének a szerző által, kissé talán szigorúan válogatott, ám a fejlődés íveit is, a különböző poétikák jellemző – eltéréseikben is sajátos – termékeit is felmutató, reprezentatív mintáját tartalmazza a kötet, valamint egy kisebb kötetre való új, kötetben még nem szerepelt verset. A költő elsősorban három versválfajban nyújt kiemelkedően eredetit és egyénit. Mindenekelőtt az epikus alapozású középhosszú versben, amely köznapi események (emlékek, felidézett szituációk, fiktív tanmesék stb.) minuciózus leírásait jelenti nála, persze első szinten. Ezek az objektív versek azonban sajátos gondolatmeneteket indukálhatnak, méghozzá nem az asszociatív láncok segítségével, hanem a történetmondás hiátusainak kitöltésre ingerlő, értelmezésre hívó, a közkeletű megoldásokat azonban határozottan zároló módon (Második szalag elszámolásra, a Troilus-effektus; Kilátások egy tájegységről; „Tudom, hogy létedet nem lehet tagadnom” stb.). Másik sajátos versmodellje az intellektuális-filozofikus szövegvers, amikor is „talált” szöveg teológiai, filozófiai, elméleti „meghosszabbításokra” vár, ilyeneket implikál, ám – persze – nem tartalmazza, nem is tartalmazhatja őket, furcsa hiányokkal tündöklik (Síkos út, viszonyoknak megfelelően; Egy próbálkozásra; A vakjátszma; A tárgy látókörében stb.). A harmadik versmodell a monológé, az önbeszédé, ez egyúttal a költő líraiságának (a szó hagyományos, klasszikus értelmében) is a legfőbb hordozója ("Elmúlt telem."; Mint szél fúj át hajamon; Régebbi ujjgyakorlat stb.). A kötet kiemelkedő jelentőségű – minden verskedvelő olvasó figyelmére érdemes.