Trópusi ​szerelem 2 csillagozás

Ferdinandy György: Trópusi szerelem

Ferdinandy György rendhagyó útikönyvének erőssége az elbeszéléshez való ragaszkodás, és elbeszélés szépsége. A kötet Puerto Ricót láttatja az olvasóval. Egy olyan szigetvilágot, amely elszigeteltségében is egyesíti, összefogja a sokat megélt huszadik század történéseit. Fülledt légkör, fülledt szerelmek adják meg a sodró elbeszélő mű alaphangulatát.

>!
Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2010
160 oldal · ISBN: 9789736652950

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Ferdinandy György: Trópusi szerelem

Számomra egyáltalán nem volt „sodró elbeszélő mű”, mint a fülszöveg írta. Az Utak, tájak, emberek sorozatban jelent meg, de útikönyvnek nagyon rendhagyó. Önéletrajz, de mégsem. Elbeszélések, de nem egészen. Mások életének krónikája, de az sem igazán. Még abban se vagyok biztos, hogy egyáltalán tetszett, bár volt benne egy-két rész, ami mélyen megérintett. Az emigráns lét, az önkéntes száműzetés fájdalmának leírása. A saját sorsán, és a sorstársai sorsán keresztül. Mit jelent a magyarság, az európaiság, de főként a számkivetettség érzése a világ egy távoli szegletében.
Voltak aztán bekezdések, amiket nem is értettem. Magyarul volt pedig minden szó, mégse. Hogy ez a könyv hibája, vagy az enyém – nem tudom, de mindenesetre olyankor mindig megdöccent egy kicsit az olvasás.
Bosszantott, hogy az író a szerelmeit (ifjú feleségét is) lányomnak emlegette. Ez talán a my girl-ből (vagy valami spanyol megfelelőjéből) ered, de magyarul zavaró. Mert a lányom jelentése teljesen más, normális esetben egy bekezdésben nem férhet meg a benyúltam a szoknyája alá kifejezéssel…
Több kisebb-nagyobb fejezetből áll, ezek között voltak ellentmondások. Nem tudtam pl. hová tenni, hogy az egyik fejezetben az író megírja, megismerkedett egy lánnyal: aki „bajor anyácskámra hasonlított. Szőke volt, hófehér és törékeny, még a fogai is összevissza nőttek.” Magában Hófehérkének nevezte el, összeházasodtak és született egy fiuk is. Majd a következő fejezetben megjelenik Hófehérke, akiről kiderül: csokoládébarna, kubai, ő az író szerelme, majd felesége, és született egy fiuk is… Most két Hófehérke van, vagy valamelyik Hófehérke jelkép vagy álom?
Túl földhözragadt lennék? Nem tudtam venni ekkora kanyarokat.
Voltak benne maradandó élményt nyújtó részek, érdekesek voltak a Puerto Rico-t bemutató leírások is, de nem olvasnám el újra.

>!
Ferkó
Ferdinandy György: Trópusi szerelem

A könyv lényege, hogy a karibi trópus csak keveseknek paradicsom.
– Az oda vetődött európiai emigránsokat gyötri a honvágy, a számukra elviselhetetlen éghajlat, emésztik a trópusi betegségek. Mégsem mennek haza, hiszen „a vakok között a félszemű a király”, vagy egyenesen körözik őket szülőföldjükön.
– Az alig pár száz éve behurcolt afrikaiak az éghajlatot bírják. A rasszizmus miatt viszont mindent megtesznek azért, hogy a gyerekeik egy árnyalattal fehérebbek legyenek, mint ők maguk. Jogilag nincs rabszolgaság, de van monokultúra. Éhbérek. Már az élelmiszerek is a Nagy Földről, Samu Bácsi génmódosított terményeiből készülnek. Kitörni nagyon nehéz. Kiutak: a) beszökni a a kontinentális USA-ba, b) iszákos vén fehér trotlihoz – mint az író maga – feleségül menni, c) tanulni.
– A Rómából kiküldött papok élnek egyedül úgy, mint Marci Hevesen: kiugranak, háremet tartanak.


Népszerű idézetek

>!
ppeva P

Tizenöt éve élek ezen az apró trópusi szigeten. Véletlenül megláttam a hirdetést, éppen állás nélkül voltam, és volt egy spanyol, Ramon, aki segített kitölteni a kérdőíveket. Felvettek, megküldték a hajójegyet.
Azóta itt vagyok. Békén hagynak, fizetnek. A szerződésem húsz évre szól, nemsokára nyugdíjba megyek.
Barátaim nincsenek. Ismer mindenki, nem érzem egyedül magam. Élem az életemet. Nemcsak én vagyok így: másokat is átszippantott az Óvilágból az egyetem. Van itt osztrák filozófus, trieszti tornatanár, galíciai pap tanítja a teológiát, mind hozzám hasonló magányos emberek.
Köszönünk egymásnak, de nem közösködünk. Errefelé gyorsan múlnak az évek. Nincsen ősz, se tavasz, észre se veszi az ember, máris elszállt az a húsz év, aztán fel is út, le is út, mehet.
A barátkozás civilizált dolog. Véd-és dacszövetség, mit tudom én. Itt nem volt soha háború. Tanítani kell, mert senki nem érti. Egész évben teremnek a fák, a napfény, a tenger ingyenesek. Mire szövetkezzen az ember? Ki ellen? Akinek pedig nincsen ellensége, annak barátja se lehet.
Erre persze nem jön rá senki egyik napról a másikra. Az újonnan érkezők például fel szokták keresni a régieket. Elmondják, honnan jönnek, felsorolják a terveiket. A régiek figyelmeztetik őket, hogy a vizet forralni kell, és az ágyasát nem kell feleségül venni senkinek.
Ezzel ki is merülnek a témák. Ülnek egy darabig a ventilátor lomha szárnya alatt. Nincsen más mondanivalójuk. Az égbolt ólomkorongja alatt hullámzik a meleg.
Van azért még valami, ami összeköti az újakat és a régieket: a félelem. Mi lesz, ha minden így marad, ha nem történik semmi soha többék, ha ez az átmeneti állapot végleges? Ha nem találnak vissza a nagyvilágba a trieszti tornatanárok, ha az osztrák filozófusok nem lelik többé kint az életben a helyüket?
Mind álmodnak róla, rendszeresen. Eltévedtek, nincsen se út, se ház, leírták, elfelejtették őket az Óvilágban az emberek. Ilyenkor felkeresik egymást, rázza őket a láz, terveznek, számolják az éveket.
Meggazdagodnának ilyenkor: aki meggazdagszik, akármikor elmehet. Még nem volt példa rá, de miért ne? Amikor visszatér a meleg, amint jött, elmúlik a félelem. Megnyugszik az ember: az esős évszakban a párába fúl minden elhatározás, az unalom zöld akváriumában legfeljebb álmodozni lehet.

5-6. oldal

>!
ppeva P

A göndör hajnak több fokozata van. A quinqui simább, mint a chonchi, és így tovább, egészen a merev, mint mondják, a halott hajig. Mindenki sima hajat szeretne: fésüli, préseli, bekeni mindenféle kenőccsel. A fiúk nejlonharisnyát húznak a fejükre, de a lányok ezt ugye mégsem tehetik.
A fekete bőrre azt mondják: moreno, barna és prieto, ha nagyon sötét. a fehérek profilírozottak, ami azt jelenti, hogy finom arcvonásúak. A lapos orr neve chata. A keskeny, vékony ajkak a bemba, a vastag, húsos száj ellentétei.
Mindenki többre tartja a feketéknél a fehéreket. Úgy képzelem, hogy az anyám örült, hogy nála fehérebbhez mehetett. A feketékről azt tartják, hogy forróvérűek. És hogy ellenállóbb a bőrük: a fehéreknél lassabban öregszenek. A fehér nők törékenyek. Ami a mamát illeti, ő szegény nem tartott sokáig: fáradt és kövér lett néhány év alatt.

68. oldal

>!
ppeva P

Azt szokták mondani, hogy a szigeten nincsen fajgyűlölet, a fehérek és a feketék együtt élnek. De a keveredés önmagában semmit se jelent. Mindenki ismeri a versikét:
_Ha egy fehér egy feketével ebédel,
akkor tartozik neki az ebéddel,
De az is lehet,
Hogy a fekete fizet._
Mivelhogy nem erőszakos a rasszizmus, úgy lehet tenni, mintha nem venné észre az ember. Kedveskedve negritának hívják a fehérbőrű lányokat is, a fehérek és a feketék együtt utaznak a buszokon. De hány feketét láttál már egy bank pultja mögött?
Így aztán, hogy javítsanak a fajukon, para mejorar la raza, az emberek náluk világosabb bőrűekkel kötik össze az életüket. A gyerekeik fehérebbek lesznek, nem tehetnek szemrehányást a szüleiknek, ha később rájönnek, hogy mégy így is hátrányos helyzetűek.
Ez persze nem tetszik nekem, az emberi fajt nem úgy kellene nemesíteni, mint a jószágot. De hát értem én, hogy egy feketének az az egyetlen esélye, ha jól házasodik. …
… Ami engem illet, soha nem bántak rosszul velem. És Juana, a barátnőm, majdnem teljesen fehér. Ezekről a dolgokról gyakran beszéltünk vele. A nagymamája egészen sötétbőrű volt, de nem szerette a feketéket. Egy fehér földműveshez ment feleségül. Tizennégy fiúgyermeket szült, és az egyik nagyon sötét volt, koromfekete. Ez volt a barátnőm legkedvesebb bácsikája, őt virrasztottuk, amikor először mentem fel a hegyekbe. Mégis azt állította, hogy nem menne férjhez egy feketéhez. Már alig maradt néger vér az ereiben, nem akarta elveszíteni ezt az előnyt.
Amikor Északon élt, a fehéreknek chicana volt, latin, és a feketék számára – beké. Fehér telepes. Egyedül maradt, senkivel sem barátkozott. Azt állította, hogy a feketék közönségesek, de én, ami engem illet, inkább vidámnak tartom őket. Nem olyan gondterheltnek, mint a fehéreket.

71-72. oldal

>!
ppeva P

A Mona-csatorna lehet vagy száz kilométer széles Puerto Rico és a Dominikai Köztársaság között. A tenger fenekén pedig mélységesen mély árok választja el egymástól a két szomszéd szigetet. A dominikaiak sírja: azoké, akik hajótörést szenvednek útban az ígéret földje, a Gazdag Kikötő felé.
Már akiket nem esznek meg a cápák. Mert ezek a vérengző szörnyek csapatostul követik a menekülőket az átkelés egész ideje alatt. Forr, buzog tőlük a tenger a vén tehergőzösök körül, a túlélők egybehangzó állítása szerint. Pedig a Mona-csatornának e nélkül sincsen jó híre: vad és kiszámíthatatlan a víz Santo Domingo és Puerto Rico között, mintha csak vissza akarná riasztani az embereket.
Ezeket azonban nem riasztja vissza semmi. Akiknek sikerült az átkelés, pénzt és csomagot küldenek. Gazdag és boldog ember lett belőlük egy csapásra. Azokról pedig, akik a tenger mélyén nyugszanak, nem tud senki sem.
A jólét és a boldogság persze nem egészen felhőtlen. Az igazság az, hogy a túlélőket állig felfegyverzett határőrség fogadja a csatorna túlsó oldalán. Dróttal körülvett táborokba zárják őket az amerikaiak.
Aki ezen az akadályon is átverekszi magát, rabszolga lesz az ültetvényeken. Minden törvényen kívül álló fekete munkaerő, ami nem irigylésre méltó állapot, még akkor sem, ha az, hogy fekete, ezen a szélességi fokon semmi rosszat vagy rendkívülit nem jelent.
Igaz, hogy ideát még a rabszolgák sem halnak éhen, és mivel nem tudják elkölteni a munkabérüket, néhány fillért minden hónapban a családjuknak is küldenek. De azért kell ez a száz kilométeres hasadék, hogy az otthon maradottak számára gazdagnak és boldognak tűnjön a szerencsefia, aki elérte a szomszéd szigetet.
A Gazdag Kikötő lakói pedig – ez már úgy látszik így van mindenütt a világon – nem veszik emberszámba a menekülteket. Szerecsenek! – mondja a dominikai szerecsenről a portorikói szerecsen. Ők okozzák a munkanélküliséget, és ők terjesztik a betegségeket.

146. oldal

>!
ppeva P

Szegények voltunk, de nem szegényebbek, mint a többiek. Végül is szilárd cölöpökön álló házakban éltünk, ahová nem esett be az eső, és nem jöttek be az állatok. Bútorunk nem igen volt, függőágyban vagy matracon aludtunk. Volt, aki New Yorkból hozatott bútorokat, azután a polilla destructora megette őket néhány hónap alatt.
A szobában volt egy fekete láda, ez volt az asztal. Meg egy akasztó, a ruhámnak. Ennyi az egész. A konyhában állt egy igazi asztal is, de mi nem szoktunk odaülni. Mindenki a maga sarkában evett, a lépcsőn meg az ablak peremén. Olyasmi se volt, hogy vacsora, vagy ebéd. aki megéhezett, mindig talált magának valamit.
Reggel kávét ittunk. Délben zöld banánt főzött a mamám, kukoricaprószát, édesgyökeret. Este pedig mindig rizses babot. Néha leölt egy csirkét, vagy hozott Coqui-ból sózott halat. A fiúk rákra vadásztak, és a mangó vadon termett egész év alatt.
Ma már csak a konzerveket ismerik az emberek, pedig el sem tudják olvasni rajtuk az angol szöveget. A nagyáruházakban minden olcsóbb, mint ami kint a földeken terem. a narancsot is külföldről szállítják. Úgy látszik, ez a haladás. Még a havat is behozzák, csak úgy, repülőn. Hadd hógolyózzanak a gyerekek!

61-62. oldal

>!
ppeva P

Az iskolával új élet kezdődik … A fiúk általában hat évig maradnak, azután unatkozni kezdenek. Elmennek dolgozni, egyik a másik után. a lányok már előbb abbahagyják: negyedik után elkezdenek hasznos dolgokkal foglalkozni, nem vesztegetik tanulással az idejüket. Otthon maradnak mosni, vasalni. Őrzik a kistestvéreiket.
A szülők szemmel tartják őket. Hímek között vannak az iskolában, szerelembe eshetnek, és ebből nem kérnek a családok, azonnal kiveszik az iskolából, ha egy fiúval látják valamelyiket.

66. oldal

>!
ppeva P

Tizenöt éve élek ezen az apró trópusi szigeten.

(első mondat)

>!
Ferkó

Nem tudjátok – kezdte –, hogy a méregpohárnál csak egy nagyobb büntetés van: a száműzetés? Az akarjátok, hogy halálra ítéljem magam.?

140. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Norbert Frýd: Mosolygó Guatemala
Anderle Ádám: Távol Istentől…
Kovács Zoltán – Lőrincz Adrián – Nagy Endre: Tawahkák földjén
Juhász Vilmos: Az aranyföld hajósai
Cholnoky Jenő: Amerika
Kelemen Pál: Istenek csatatere
Charles Martin: A szív kútja
Rafael Sabatini: Blood kapitány viszontagságai
Simone Schwarz-Bart: Eső veri, szél fújja Csoda-Télumée-t
Anna Seghers: Karib-tengeri történetek