Kagylócska 2 csillagozás

Ferdinandy György: Kagylócska

Aki ​Ferdinandy György novelláit, kisprózáit ismeri, nagyjából tudja, mire számíthat: olvasmányos, mégis árnyalt, finom gondolatisággal átszőtt, lírai elemekkel megemelt emlékezőprózára. Lebilincselő a gazdag életanyag, a franciás könnyedség, ahogy saját és embertársai gyarlóságait számba veszi, a latin-amerikai érzékiség, a finom humor. Szépek és pontosak az ujjai közül kirajzolódó asszonyképek, lányportrék. Szélesre nyitja az olvasó előtt ablakát, mégis rejtőzködő tud maradni e kitárulkozásban is. Éppen annyira enged be a magánvilágába, amennyire az elegáns, jó ízlésű, ízű még. E kötet történeteinek középpontjában egy trópusi nő áll: Kagylócska. Kagylócska, aki mégis több, mint önmaga: összesít sokféle nőtípust, archetípust, mintha szintetizálója lenne a nőiségnek, rajta keresztül tud kibomlani a teljesség, a keresett másik fél, a bolyongó férfilélek kikötője, otthona. Ferdinandy György nem másolja a valóságot, bár történetei sok személyes elemet tartalmaznak, hanem inkább… (tovább)

>!
Magyar Napló, Budapest, 2016
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155465758


Kiemelt értékelések

>!
KNW I
Ferdinandy György: Kagylócska

Imádtam ezt a könyvet. Épp olyan, mint a borítója: beülünk egy ladikba és kievezünk kicsit, aztán csak ringatózunk a hullámokon. Szép tavaszi napokon, nyári napsütésben ajánlom…
A történetek annyira igazak (még azok is, amik nem, mert annyira érezzük, hogy igazak lehetnének), hogy a szívem belefacsarodott az olvasásba. Annyi érzelem, annyi szeretet, annyi szerelem van ezeken a lapokon, amennyit egy húszéves tényleg nem érezhet, mert nincs meg az a mélység, ahonnan ez mind előbukkanjon.
És ha valaki az én ajánlásomra venné kézbe a könyvet, szólok, hogy a legelső történet kilóg a sorból, szerintem bele sem kellett volna tenni – bár aranyos, de nem olyan, mint a könyv további része, ami viszont inkább szép. Arról is tudom, hogy itt-ott fiktív, és az első sztorin is látom, hogy megeshetett, de ez így mégis teljesen más.
A kedves olvasó tehát erre készüljön.
Nekem kedvenc könyvem. Olvastam már FGy-től, de az korántsem volt ilyen jó; most gyorsan vettem tőle még két könyvet.


Népszerű idézetek

>!
ppeva P

– Látom, Önöknél is így van! – kacsint rám egy mázsás biztonsági őr. Látja, hogy nem értem, megmagyarázza:
– Én hordom a nadrágot, de hogy melyiket, azt az asszony mondja meg!

198. oldal

>!
ppeva P

Vannak földrészek, ahol vadásszák a lányok a messziről jött férfiakat. Azt tartják, megcsinálta a szerencséjét, aki idegen férjet fogott. Még az se baj, ha a jövevény távolról sem Don Juan: öregecske, beteges vagy ágrólszakadt. A bennszülötteknek férfiasnak tűnik az önzés, türelemnek a közöny, és hősnek az, aki nem fél, mert már nem szereti az életet. Honnan tudnák, hogy akinek nincsen vesztenivalója, az könnyen okos. Ők – féltékenyen őrzik a szegényes kincseiket.
Eleinte még Kagylócska is templomi esküvőről, családi házról, gyapjas fejű gyerekekről álmodozott. Időbe került, mire rájött, hogy volt már nekem elárverezett házam, gyerektartási perem éppen elég. Ha itt élek, az is csak azért van, hogy elfelejtsenek. mert végre-valahára csöndet, nyugalmat keresek.
Milyen kegyetlen az ember! Zsörtölődik, hogy lehúzzák ezek a szelíd, engedelmes, trópusi lányok. Megfojtják, akár a finom, a kötetlen homok. A függetlenségét félti tőlük, vagyis hát a rigolyáit, hiszen egy idő után ördögszekér minden idegen: a függetlensége, ha akarná se kéne senkinek.

66. oldal

>!
ppeva P

– Figyelj! gondoltam egyet. Én, hogy is mondjam, tanulni akarok.
– Te?! – kérdem tőle sután.
Olvasok, nem szeretem, ha félbeszakítanak.
– Én, én! – feleli. – Valamelyik nap beiratkozom.
Leteszem a könyvet, és felállok. Kitöltök magamnak egy pohárka rumot. Semmi okosabb nem jut eszembe, megkérdem tőle, hogy tényleg? Komolyan?
– Komolyan! – bólintja rá. – Olvasd el ezt!
Újabban ösztöndíjakat osztogat az állam a munkanélküli segélyek helyett. Ez most a divat. „Aki akar, ledoktorál!” – közli a helyi lap. Kagylócska aláhúzta a sorokat.
– És miből? – kérdezem.
– Nem mindegy? – vág vissza, de látom, elbizonytalanodott.
(…)
Tanulni azonban furcsa foglalatosság. Hogy úgy mondjam, nincsen tradíciója itt a Szigeten. Kezdve azon, hogy aki félrevonul, neveletlen. Ha ilyesmi egyáltalán szóba jöhet. Külön bejáratú, ajtóval zárható szobája nincsen senkinek. A magánszféra, az a köbméternyi tér, ami más égtájak alatt körülveszi az embert, itt nem létezik. Olvasni parasztság. A könyvtár zajosabb hely, mint egy vasúti étterem.

109-110. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvtár · olvasás
>!
ppeva P

A diákok nem különösebben férfiasak itt a Szigeten. Valami nem stimmel náluk, ha tanulásra adták a fejüket. Legalábbis ezt tartja a közhiedelem.

110. oldal

>!
ppeva P

Thészeusz felhúzza a fekete vitorlát. Aigeusz király már a habokba vetette magát, oda Ariadné, oda a szerelem.
– De miért?! – sírnak fel a lányok. Hollywoodon nevelkedtek, a kaland vége – úgy tudják – valami kivédhetetlen happy end.
– Mert a hősök sorsa nem a boldogság.
– Mi más lenne?! – mordulnak fel ellenségesen.
– A küzdelem – felelem.

125. oldal

>!
ppeva P

Mirta a tengerparton él, egy hófehér márványpalotában. A mi lakásunk, úgy, ahogy van, elférne nála a balkonon. A látóhatár a tenger íve – kiváló hely haldokolni, állapítja meg a fiam.
Mirta fia métázik valahol Északon. A szülei a trópusokon élnek, ők is betegen és magányosan. Ez az, amit családnak neveznek az amerikaiak.

149. oldal

>!
ppeva P

Azokban az időkben új életet kezdtem, ki tudja, hányadszor. Azt, hogy csak egy életünk van, amit nem lehet – és talán nem is érdemes – újrakezdeni, még nem szokta tudni az ember negyvenévesen.

152-153. oldal


Enciklopédia 3


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
A. O. Esther: Megbocsátás
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Leiner Laura: Valahol
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Raana Raas: Hazatérők
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Lakatos Levente: A tiltás gyönyöre
Bartis Attila: A vége
Békés Pál: Csikágó