A ​Pourtalés-kastély lakói 4 csillagozás

Ez a könyv olyan, mint mikor az ember beül valahová egy kávéra, és valaki mellészegődik, és mesél az életéről. Csapong a gondolata, hol ide, hol oda, és mondja, csak mondja. Nekem az egyik fülemen be, a másikon ki, mert semmi különleges nincs benne,semmi olyan, ami igazán lekötne, de udvarias, türelmes ember lévén meghallgatom. Pár órát esetleg megmarad a fejembe néhányuk kicsi sorsa, de holnapra elfeledem, és annyi marad meg, hogy ez az ember milyen sokat mesélt, de igazából nem nagyon mondott semmit.

Erre a könyvre azért figyeltem fel, mert a Pourtales-kastélyt ismerem, a parkját legalábbis, sokat sétáltam ott, és hát jó volt az egyéb ismerős strasbourgi helyekről is olvasni.
A könyv egy kicsit zavaros nekem, nem áll össze a kép az egyes szereplőkről. Az ’56-os menekülteknek nyilván nem volt fenékig tejfel az életük, elveszettek voltak a két világ között, nehéz arra törekedni, hogy beilleszkedjenek, miközben abban reménykednek, hogy visszatérhetnek a hazájukba.