Oltár ​anyámnak 23 csillagozás

Ferdinando Camon: Oltár anyámnak

„A ​fény egyre erősödik, és különös hangot ad. Kinézünk az ablakon. Szent isten! Ég a ház! A tűz belekapott a műhelyajtóba, onnan pedig átterjedt a mennyezetgerendákra és a zsalukra. Apám békésen alszik a lángok között, mintha csak halott volna. A bátyám egy ugrással benn terem, hóna alá kapja apámat, s egy másik ugrással kiviszi a szobából, ott hagyja a szárítópadláson, és rohan a fejszéért. Az asszonyok vizesvödröket cipelve sietnek fölfelé a lépcsőkön, a bátyám pedig széles fejszecsapásokkal leszakítja az égő gerendákat, az ágy szikrát szórva a földszintre zuhan, lent a gyerekek a permetezőből spriccelik a vizet, a tűz az ablakokról és a földszintről a műhelybe szorul vissza, meggyulladhat a faoltár, apám nagyot kiált, s a kiáltása mindnyájunkat meghökkent, mert még sohasem hallottuk ilyennek a hangját, egyszerre csak az oltár megindul az egyik sarok felé, apám húzza, vállán átvetett kötéllel, a bátyám gyerekei most őt locsolják, nehogy meggyulladjon a ruhája, nem telik bele… (tovább)

Eredeti mű: Ferdinando Camon: Un altare per la madre

Eredeti megjelenés éve: 1978

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár

>!
Magvető, Budapest, 1980
146 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632712803 · Fordította: Szénási Ferenc

Enciklopédia 3


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
olvasóbarát P
Ferdinando Camon: Oltár anyámnak

Véletlenül bukkantam a kötetre, a 15 nemzetes kihíváshoz már csak 2 mű hiányzott és keresgéltem, hogy melyek maradtak még ki. Szeretem az olasz irodalmat, a sokszínűségét.
Ez a mű egy végtelenségig lecsupaszított, egyszerűségében nagyszerű vallomás, egy anya 4 gyermeke közül az egyik meséli el mit is jelentett számára, és a család számára, a közösség számára az anyja, és mit jelent számára a vidék, ahonnan származik és a nyelv, amelyet ez a közösség beszél.
Az anya nem volt híres életében, nem volt sem nagyon szép, sem nagyon különleges, de tette a dolgát minden időben, minden körülmények között. Halála után derül ki, hogy milyen sok embernek jelentett olyan sokat, hogy közös erőfeszítéssel oltárt emelnek az emlékére.
Nagyon meggyőző, remek kis kötet, abban is segít hogyan kell feldolgozni egy szerettünk elvesztését..

>!
Zsuzsi_Marta P
Ferdinando Camon: Oltár anyámnak

„Ez a könyv rövid lesz, hisz voltaképpen nem más, mint sírfelirat.”
(90.oldal)
Írja Camon ebben a gyönyörű regényében, ami a gyász feldolgozásának remekbe szabott iskolapéldája. Visszaemlékezés egy egyszerű, szegény asszonyra, aki egész életében ugyanazon a helyen, ugyanabban a faluban, házban töltötte életét; lánykorában, majd feleségként, anyaként, hazavárta háborúból férjét, nevelt 4 gyereket.
Nem ismert mást, csak a munkát reggeltől estig, és emellett a nélkülözést.
Megindító jelenet, mikor amerikai katonák használt ruhákat kínálnak az asszonynak és gyerekeinek. Felpróbálják őket, de a kért ár feléért sem tudják azokat megvenni. Ekkor régi ruhájukba kell visszabújniuk. A gyerekek fájóan veszik tudomásul, ő méginkább.

Gyönyörűen tárja elénk az író a kis falu mindennapi életét, lakói szokásait. Egyszerű élet, egyszerű emberek bölcsességei, megelevenednek az egykori szereplők. Elsősorban a már elhunyt édesanyjuk. Aki márciustól novemberig mezítláb járt, hajlott háttal végezte nehéz munkáját otthon és a földeken. És mesét mondott este a gyerekeknek, mindig fejből!
Megható az özvegyen maradt férj néma fájdalma, ami néha egy mondattal tör felszínre: „pedig olyan szép vót” És a fotók felkutatása, majd felnagyíttatása. Már csak az és az emlékezet őrzi kedves arcát, finom vonásait, amit a kemény élete dacára megőrzött.

A legszebb és a legszentebb lény mindannyiunk életében az anya, aki személye örök. Hiszen ő már a világ része, szereplője volt, mikor mi ide érkeztünk, s mikor távozik, érthetetlen, hogy a világ itt maradt nélküle. És mi is!

>!
SteelCurtain
Ferdinando Camon: Oltár anyámnak

Nyers, visszafogott himnusz a fájdalomról. Minden hivalkodást mellőző gyász a pótolhatatlanért. Portré egy parasztasszonyról, a legegyszerűbb eszközökkel, a legfakóbb színekkel. Emlék a folyton derűs, segítőkész anyáról, aki az örökös szegénységbe és munkába mint őselembe született bele. Éledezés a döbbenetből , hisz az anya maga az élet. Az élet csak újjászülethet, de nem halhat meg.
De az élet önmaga törvényeit is felülírhatja.
Még az édesanyákat is utoléri a vég.
A halhatatlanság a hátramaradottak emlékeiből épül számukra.
Camon tintába fojtja bánatát. Megindító közvetlenséggel veti papírra múltidézőjét egy egyszerű asszonyról. És éles rajz kerekedik a párját vesztett apáról, aki fájdalmát munkába temeti és belefaragja egy oltárba.
Élete értelmét, szeretetét és fájdalmát faragja az oltárba.
A szeretet oltárába.
S mint Camon írja, most édesanyja emlékére ő is oltárt épít szavakból. Olyan oltárt, mely mindannyiunkat megérint, kik már elszenvedték ugyanezt a veszteséget. S közben szelíd kezével végig simít azok arcán kikre még vár ez a sorscsapás.

>!
ziara P
Ferdinando Camon: Oltár anyámnak

Megható könyv. Mikor elkezdtem olvasni, nagyon megérintett, hsizen mindenki veszített már el valakit, aki továbbra is benne él, akinek az emlékét megőrzi, szavai a fejében járnak, látja maga előtt különböző szituációkban. Ez a szikár elbeszélői stílus nagyon jó választás ehhez a szomorú témához. Végül a konkrét oltárépítés leírása miatt vontam le a csillagot, mert az nekem kicsit túl hosszú volt, egyébként nagyon ütős kisregény ez.

>!
janetonic P
Ferdinando Camon: Oltár anyámnak

Szomorú-fájdalmas-szép kisregény a gyászról, és nem több és nem kevesebb, mint amit a cím mond, és annyival több, amennyit mi hozzáteszünk magunkban olvasás közben, és emiatt aztán ez az apró kis könyv súlyos nehéz olvasmány is bír lenni, ha tudjuk mi is, hogyan fáj ez, mennyire nagyon, amiről itt szó van.

>!
Gelso P
Ferdinando Camon: Oltár anyámnak

Régóta tervezem a könyv olvasását, mert a fordítója sokáig tanított olasz kortárs irodalomra és jártam hozzá fordítástechnikai szemináriumra.
A könyv eleje nagyon tetszett, a stílus, a fordítás.
Az oltárkészítésnél azonban megtört bennem valami, türelmetlen lettem, ideges, majdhogynem érdektelen. Nagy munkába fogott a férj, és úgy tűnt, nagyon hiábavaló az effajta tisztelgés a feleség és az anya előtt. Szép lett volna, ha a tiszteletet a felesége még életében kapja, a férj szeretető szavait még életében hallja. Értettem a tiszteletadási szándékot, mégis időn túlinak vélem, és kicsit talán hibavaló gigászi küzdelemnek is, amitől még számomra groteszkbe is váltott a kép.
Aztán a végére minden helyre került. Ismét éreztem a szép, magával ragadó stílust, a zárás méltó lett egy egyszerű, de tiszta, becsületes és tisztességes, munkával teli életet leélt anya előtt.
Azt is megtanította, ill. ahhoz a gondolathoz is igyekszem hozzászokni, hogy „a halál nem létezik, életünknek egy része csupán.” (124.)
A regényben számomra az tetszik a leginkább, hogy szűkebb értelemben tisztelgés az anya és feleség előtt, de ugyanakkor tágabb értelemben tisztelgés az író gyökerei, szülőföldje, hozzátartozói, földijei, az ott élők, hagyományaik, nyelvük előtt is.
„Mindezt a köznyelvünkön írom, vagyis a magaméról egy másik nyelvre fordítom. Aki nem használja saját nyelvét, nem lehet boldog, és nem érezheti szabadnak magát.”

Többször elém idéződött az olvasás során a Borbély Szilárd Nincstelenek olvasása közben elém rajzolódott anya-kép, és felidéződtek József Attila Mamajanak sorai; kellemes melegség áradt szét bennem, a pap kedves gesztusának láttán, amikor megáldotta a férj munkáját.
                                            __
Segítene valaki értelmezni?
„Apám egyszer a szemem láttára tartott féken egy borjút, a szarvánál fogva, mint valami Ursus.” (58.old.)

Szeretném megtudni, mi is pontosan a fugazza? (57.) – ami egyfajta cipó lehet.
http://en.wikipedia.org/wiki/Italian_Argentine
…the Argentine fugaza/fugazza comes from the focaccia xeneise (Genoan), but in any case its preparation is different from its Italian counterpart, and the addition of cheese to make the dish (fugaza con queso or fugazzeta) is an Argentine invention.

Azt is szeretném tudni, mi az a puliszkabőr zacskó? (50.)
Nagyon megrökönyödtem, amikor olvastam, hogyan vadásztak verébre, hogy megegyék (titokban) azokat (60), és hogy mennyire óvatosnak kell lenni a vasfogú fésűvel. (70-71)

@Emmi_Lotta Olvassuk a Rakéta Regénytár (Ra Re) köteteit! utolsó olvasásom. Köszönöm, hogy létrejött ez a kihívás, minden regény, amit választottam, tetszett, és további terveim közt is szerepel a sorozat egyéb tagjainak elolvasása.
Ezen a polcon gyűjtöttem össze az elolvasott és értékelt könyveket:
http://moly.hu/polcok/olvassuk-a-raketa-regenytar-ra-re-koteteit-es-olvassunk-a-modern-konyvtar-sorozat-koteteibol-kihivashoz

…és a saját kihívásomhoz is:
http://moly.hu/kihivasok/premio-strega-azaz-a-boszorkany-dij-nyertes-muveinek-olvasasa – amelyhez szeretettel várlak titeket!

2 hozzászólás
>!
Emmi_Lotta IMP
Ferdinando Camon: Oltár anyámnak

Hogyan tudja egy anya a legelképesztőbb nyomorúság ellenére is megőrizni mosolygós derűjét, egyszerű, tiszta egyéniségét és végtelen emberségét, emberszeretetét? Amikor a szegénység olyan fokú, hogy a gyermek által véletlenül lenyelt pénzdarabot kalandos úton és kitartó figyelés árán vissza kell nyerni az anyagcsere végtermékéből? Amikor az egyetlen szép, új ruháját – ami a szekrényben lóg a háború idején még fiatal és szép asszonynak –, a vallatás során, majd bosszúból felhasogatják a német katonák egy idegen szökevény rejtegetéséért, őt magát pedig elhurcolják? Akinek szinte betegesen kell takarékoskodnia mindennel, ami anyagi, de magát, munkaerejét nem kíméli, szeretetéből, kedvességéből családjának, négy gyermekének, sőt az idegen rászorulónak is bőven juttat?
Egy anya életrajza, akinek méltán állít oltárt képletesen ezzel a regénnyel fia, és ugyanennek az asszonynak mint feleségnek a története, akinek valódi oltárt készít férje és a faluja.
Egy díjnyertes regény, amely látszólag egy oltár megfaragásának, kikovácsolásának a története, valójában azonban egy egész világ.

>!
Magvető, Budapest, 1980
146 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632712803 · Fordította: Szénási Ferenc
21 hozzászólás
>!
regulat
Ferdinando Camon: Oltár anyámnak

Oltár. Fából, rézből, szavakból… Szeretetből.
Egyszerű szavakból, egyszerű emberekről. A paraszti világ bonyolult egyszerűsége.
Kicsit szikkadt, kicsit kérges, kicsit nyers emlékezés… elmondani az alig elmondhatót.

>!
Magvető, Budapest, 1980
146 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632712803 · Fordította: Szénási Ferenc
4 hozzászólás
>!
bbea
Ferdinando Camon: Oltár anyámnak

Ebben a könyvében Ferdinando Camon megkapóan írja le a Pó folyó völgyében élő parasztemberek életét, hétköznapi nehézségeit, vallási szokásait. Az a világ ez, amelyhez ő is tartozott, amelyben felnőtt és amelyet maga mögött hagyott, de nem felejtett el. S amely világ a végnapjait éli, de a regényben mégis elszigeteltnek és maradandónak tűnik.
Emlék ez a könyv egy anyának, akiről nem lehet tudni, hogy kitalált személy vagy az író édesanyja és talán emlék egy apának is, aki a szeretetét kimondani nem tudja, de utolsó erejével is próbálja kimutatni. Szép, szomorú könyv..

Utánaolvastam kicsit az írónak és a nálunk is megjelent másik két könyve (Az ötödik rend és az Örök élet) valójában egy trilógiát alkot ezzel a regénnyel, amelyek mind ugyanennek a nagyváros közelében létező, de mégis a világtól elzártan, nagy szegénységben élő falusi embereknek az életét mutatja be, háborús időkben és azon kívül. Önéletrajzi elemekben bővelkedő fiktív emlékiratok. Mivel az író 1935-ben született és élete első tíz évét a világháború ideje alatt élte, így ez a hatás nyilván nem tűnhetett el nyomtalanul és megjelenik a regényeiben is.
Itt olvashattok az íróról bővebben: http://www.ferdinandocamon.it/index_en.htm

>!
Georginanéven P
Ferdinando Camon: Oltár anyámnak

Megkapóan jó. Meglepően keveset kölcsönzött könyv, nálunk legalábbis. Nehéz téma, mégis viszonylag könnyedén tálálva. Élvezetesek a mondatok, kerekek. Sok helyütt tréfás, ahogyan körbeírja a szülőket. A végső küzdelem pótolhatalan fontosságú lelki-erkölcsi elveket közvetít. Mennyire jó lenne visszakanyarodni, varázspálcával visszavarázsolni ezeket a lelkünkbe. Oldaná a milliónyi, rohanásból, kapkodásból adódó frusztrációt, értéktelenségből adódó, tartalmatlan reprezentációra való törekvést, a csilli-villi villongást. Értékközvetítésben, Az öreg halász és tenger rokonának nevezhetnénk. Méltóbb besorolást érdemelne ez a pici kötet itt, a sok színes-szagos modernségben. Számomra biztosan felejthetetlen lesz. Nagyon örülök, amiért a kezembe került. Köszönöm, RaRe-kihívás. :-)


Népszerű idézetek

>!
Zsuzsi_Marta P

Nem tudjuk, mi a halál. Amíg el nem jön, rettegésben tart bennünket, mint minden titok. Ami titokzatos, eleve ellenségünk. Ám ahogy lassanként fölsejlik és megvilágosodik, félelmünk is elszáll, tudatunk behatol régióiba, és észreveszi, hogy az a sötét űr is végig belátható: a halál nem létezik, életünknek egy része csupán.

124. oldal

>!
Zsuzsi_Marta P

Amikor mások gyilkolnak, a lehető legtöbb embert meg kell menteni. Amikor mások meghalnak, ki kell találni, hogyan tehetjük őket halhatatlanná.

77. oldal

>!
olvasóbarát P

Mindannyiunkban bujkál valami, ami a boldogsághoz hasonlít.

94. oldal

>!
Zsuzsi_Marta P

A halál felé közeledni annyi, mint kéz a kézben, láncot alkotva haladni előre. A világ akkor lesz igazságos, ha ebbe a láncba minden ember beletartozik, a történelem akkor kapja meg valódi, azaz kollektív jelentéstartalmát.

72. oldal

>!
regulat

Legjobb lesz, ha szóban mondunk el mindent annak, aki kérdezősködik: a szó olyan, mint a levegő: nem piszkít, inkább tisztára söpör.

95. oldala

1 hozzászólás
>!
bbea

Mindenkinek megvan a maga kimondott és kimondatlan szavakból álló emlékműve, de errefelé az emberek nem tudnak írni, s a le nem írt szavak a semmibe vesznek, az emlékek pedig együtt mennek a sírba azzal, aki őrzi őket: egy ember halála a világnak ezen a táján, ahol nem maradnak fenn írásos emlékek, nemcsak annak az egy embernek a halálát jelenti, hanem valamennyi elhunyt rokonáét is, akik az emlékezetében élnek.

72. oldal

4 hozzászólás
>!
Carmilla 

Ha az emberek mindig úgy élnének, ahogyan a társadalom kívánja, milyen szégyenletes lenne az életük.

127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: társadalom
2 hozzászólás
>!
regulat

Ma betegnek lenni annyi, mint gyógyíttatni magunkat. Akkoriban azt jelentette: várni, hogy elmúljon a baj. Mindennapos látvány volt az udvaron üldögélő ember: betegség kínozta, vagy elfogta a rosszullét, kiült hát a ház elé, és várt.

89. oldal

1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

A halál sok mindent jelent: egy hang elnémulását, végső elszakadást, végtelen messzeséget. Az oltár hang, híd, közelség. Sokféleképpen le lehet győzni a halált, valami módja minden rendű és rangú élőlénynek van rá, a kabócától az emberig. Az ember teheti meg a legegyszerűbben: nem öl. Aki nem öl, nem hal meg. A halál választás: elég, ha nem választjuk.Akaratunktól függ: elég, ha nem akarjuk.

125. oldal

>!
cassiesdream

Gyerekkoromban hallottam, amint egy kisfiú így szólt az anyjához: – Mosdass meg, de ne vizezz be.
Egy férfi agyon akart ütni egy kutyát, s a kisfia így kérlelte: – Üsd agyon, de ne fájjon neki.
Két példa, amiből tanulnom kell.

Egy kisgyerek bújócskát játszott a társaival. Behunyta a szemét, s azt hitte nem látják.
Egy harmadik, amelyet viszont nem szabad követnem.

67


Hasonló könyvek címkék alapján

Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A párduc
Umberto Eco: A rózsa neve
Elsa Morante: Arturo szigete
Carlo Cassola: Bube szerelmese
Cesare Pavese: Szép nyár
Alberto Moravia: Agostino
Italo Svevo: Zeno tudata
Gavino Ledda: Apámuram
Brunella Gasperini: Ő és mi
Emanuele Trevi: Valami írás