„Az én falum történelmének alapvető sajátossága, hogy időtlen” – írja egy helyütt az író. Majd hozzáteszi: ez nem azt jelenti, hogy errefelé a valóság mesévé válik – korántsem valamiféle idilli világ ez. Az „ötödik rend” a Pó-völgyi parasztok hosszú évszázadokon át változatlan életében a mesék, az örök érvényű példázatok, a mítoszok valósága az igazi, mert bármikor megismétlődni kész valóság. Attila „kutyavérű” népe és a két világháború „csaholó” német katonái, egy és ugyanazon történet szereplői, s az ördög vasvillája feltűnően hasonlít ahhoz a vasvillához, amelyet időtlen idők óta napról napra forgat a falvak népe… Ferdinando Camon az utóbbi évek olasz irodalmának egyik legkimagaslóbb tehetsége; regénye eleven, „egzotikus” sodrású, különleges olvasmány.
Az ötödik rend 5 csillagozás
Eredeti cím: Il quinto stato
Eredeti megjelenés éve: 1970
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
E könyvben az olasz szerző szülő falucskájába, a Pó folyó ártéri, lápos vidékére tévedünk, ahol hiedelmekkel, szokásokkal, s a mindennapi élet gyakorlatával ismerkedhetünk meg. Sajátos stílusban, egy serdülő gyermek szemével, első személyű elbeszélő módban, szinte végtelen, hömpölygően áradó mondatokban, külső érzelmi viszonyulásoktól mentesen meséli el a leghétköznapibb, de sokszor szívbe markoló történeteit. A böllérek disznóölő szokásaitól, Attila „kutyavérő” népén, a „csaholó”németeken keresztül, a Penari család sajátos specialitásáig, a tyúkok – egymás megtámadásától védő – szemlevarrásáig, sok ismerős és ismeretlen szokás rejtelmeibe nyerhetünk bepillantást…Bár a történetek közt vannak elég morbidok is, pl. mikor egy beteg amputált lábából állítólagosan húslevest készítenek, s ettől a beteg étvágya elmegy, ő pedig végelgyengülésben távozik, de egyszer érdemes mégis elolvasni ezt az eredeti, exotikus sodrású, még hozzáférhető, csak a generációk váltásával változó történés- és hiedelemvilágot, mely megismerésre méltó!
Jó könyv. A szavak úgy áradnak benne, megszakítás (legtöbbször vesszők, ilyesmik) nélkül, mint a vidéken a Pó, ami rendszeresen elönti a mellette fekvő falvakat, és mindent visszaállít a kezdőállapotra. Talán a mindig mindent elmosó folyó miatt sincs soha változás, s ezért élnek a falvak olyan időtlenül, ahogy a szerző írja. Csak az „időtlenül”, az itt nem mesebeli (bár a könyv hangulata-stílusa amúgy emlékeztet pl. a Száz év magány varázsos jellegére).
Ezt egyszer majd újra…
Most nem voltam jó befogadó, nem is annyira a mesélés ugrálása zavart, hanem az élőbeszédet jelezni hivatott ad hoc jelegű központozás.
Tényleg sokszor nem tudtam, hogy ez most direkt, vagy nyomda hiba.
Mindenesetre van valami varázs a kamasz parasztgyerek egyszerű világlátásának, a néha bohózatba illő, néha rémmesékkel, néha legendákkal átszőtt világának.
Népszerű idézetek
… ,ha a németek dühösek nem képesek szavakat kiejteni hanem bárhogyan erőlködnek előbb ugatniuk kell mert Attilától származnak, Attila anyját ennek apja a király elzárva tartotta mert olyan harcias fiat jövendöltek a lányának hogy a történelem csak ennek a fiúnak a nevét fogja megőrizni, Attila anyja azonban unatkozott egyedül ezért arra kérte apját hogy legalább egy kutyát adjon mellé társul és az apja hajlott a kérő szóra beeresztett a szobájába egy éles fogú nyugtalan vérű őrző ebet gondolván hogy ily módon a lány még éberebb még biztonságosabb őrizet alatt lesz, a lány azonban játszadozni kezdett a kutyával bevitte az ágyába és elgyönyörködött a testében mely szüntelenül tele volt feszültséggel s a tekintetében amely mindig a maga javát kereste és hamarosan fia született tőle akit Attilának hívtak, ez a fiú teljesen ember volt csak karmokban végződő keze és a szeme vallott kutyára, ugyanúgy gondolkodott mint egy ember de ha nagy hirtelen feldühödött szavai előtt csak úgy tudta megtisztítani az utat hogy háromszor felugatott s ezzel kiokádta a dühét, no hát őtőle származnak a németek akik mielőtt beszédforma hangokat hallatnak azt csaholják RAU RAUS RAUS,…
…a szappan pedig az a valami amely alighogy hozzáérsz beillatosítja a kezedet […] a szappany viszont az a fekete olajmocsok amivel apám mossa olajos és mésznitrogénes kezét […] nem különböző szavak ezek amelyek ugyanazt a dolgot jelölik hanem különböző dolgok amelyek nagyon helyesen különböző szavakkal vannak jelölve így hát aki szavakat és kiejtést akar cserélni annak a környezetét kell kicserélnie
118. oldal
A falu szíve a kocsma nem pedig a templom mivel a XIII. századi régi bazilikából átalakított templom túl van a folyón amely nagyjából a megyénk határvonalát képezi, s már önmagában az a tudat hogy templomba menet át kell menni a hídon és lényegében egy másik megye területére kell lépni kissé kedvüket szegi a parasztoknak…
21-22. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Czesław Miłosz: Az Issa völgye 90% ·
Összehasonlítás - Elena Ferrante: Briliáns barátnőm 89% ·
Összehasonlítás - Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált 95% ·
Összehasonlítás - Margaret Mazzantini: Újjászületés 94% ·
Összehasonlítás - Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány 93% ·
Összehasonlítás - Viola Ardone: Oliva Denaro 93% ·
Összehasonlítás - Luca Di Fulvio: Amikor az álmaink ránk találnak 93% ·
Összehasonlítás - Douglas Stuart: Shuggie Bain 92% ·
Összehasonlítás - Toivo Pekkanen: Egy falat kenyér ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Katalin utca / Ókút 93% ·
Összehasonlítás