Az ​ötödik rend 5 csillagozás

Ferdinando Camon: Az ötödik rend

„Az én falum történelmének alapvető sajátossága, hogy időtlen” – írja egy helyütt az író. Majd hozzáteszi: ez nem azt jelenti, hogy errefelé a valóság mesévé válik – korántsem valamiféle idilli világ ez. Az „ötödik rend” a Pó-völgyi parasztok hosszú évszázadokon át változatlan életében a mesék, az örök érvényű példázatok, a mítoszok valósága az igazi, mert bármikor megismétlődni kész valóság. Attila „kutyavérű” népe és a két világháború „csaholó” német katonái, egy és ugyanazon történet szereplői, s az ördög vasvillája feltűnően hasonlít ahhoz a vasvillához, amelyet időtlen idők óta napról napra forgat a falvak népe… Ferdinando Camon az utóbbi évek olasz irodalmának egyik legkimagaslóbb tehetsége; regénye eleven, „egzotikus” sodrású, különleges olvasmány.

Eredeti cím: Il quinto stato

Eredeti megjelenés éve: 1970

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1979
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630721619 · Fordította: Szénási Ferenc

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Ferdinando Camon: Az ötödik rend

E könyvben az olasz szerző szülő falucskájába, a Pó folyó ártéri, lápos vidékére tévedünk, ahol hiedelmekkel, szokásokkal, s a mindennapi élet gyakorlatával ismerkedhetünk meg. Sajátos stílusban, egy serdülő gyermek szemével, első személyű elbeszélő módban, szinte végtelen, hömpölygően áradó mondatokban, külső érzelmi viszonyulásoktól mentesen meséli el a leghétköznapibb, de sokszor szívbe markoló történeteit. A böllérek disznóölő szokásaitól, Attila „kutyavérő” népén, a „csaholó”németeken keresztül, a Penari család sajátos specialitásáig, a tyúkok – egymás megtámadásától védő – szemlevarrásáig, sok ismerős és ismeretlen szokás rejtelmeibe nyerhetünk bepillantást…Bár a történetek közt vannak elég morbidok is, pl. mikor egy beteg amputált lábából állítólagosan húslevest készítenek, s ettől a beteg étvágya elmegy, ő pedig végelgyengülésben távozik, de egyszer érdemes mégis elolvasni ezt az eredeti, exotikus sodrású, még hozzáférhető, csak a generációk váltásával változó történés- és hiedelemvilágot, mely megismerésre méltó!

entropic P>!
Ferdinando Camon: Az ötödik rend

Jó könyv. A szavak úgy áradnak benne, megszakítás (legtöbbször vesszők, ilyesmik) nélkül, mint a vidéken a Pó, ami rendszeresen elönti a mellette fekvő falvakat, és mindent visszaállít a kezdőállapotra. Talán a mindig mindent elmosó folyó miatt sincs soha változás, s ezért élnek a falvak olyan időtlenül, ahogy a szerző írja. Csak az „időtlenül”, az itt nem mesebeli (bár a könyv hangulata-stílusa amúgy emlékeztet pl. a Száz év magány varázsos jellegére).

8 hozzászólás
regulat>!
Ferdinando Camon: Az ötödik rend

Ezt egyszer majd újra…
Most nem voltam jó befogadó, nem is annyira a mesélés ugrálása zavart, hanem az élőbeszédet jelezni hivatott ad hoc jelegű központozás.
Tényleg sokszor nem tudtam, hogy ez most direkt, vagy nyomda hiba.
Mindenesetre van valami varázs a kamasz parasztgyerek egyszerű világlátásának, a néha bohózatba illő, néha rémmesékkel, néha legendákkal átszőtt világának.

>!
Európa, Budapest, 1979
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630721619 · Fordította: Szénási Ferenc

Népszerű idézetek

entropic P>!

Nagy falu az enyém de kevés házból áll és azokhoz is úttalan utak vezetnek így aztán nem ismerjük egymást […]

(első mondat)

>!

… ,ha a németek dühösek nem képesek szavakat kiejteni hanem bárhogyan erőlködnek előbb ugatniuk kell mert Attilától származnak, Attila anyját ennek apja a király elzárva tartotta mert olyan harcias fiat jövendöltek a lányának hogy a történelem csak ennek a fiúnak a nevét fogja megőrizni, Attila anyja azonban unatkozott egyedül ezért arra kérte apját hogy legalább egy kutyát adjon mellé társul és az apja hajlott a kérő szóra beeresztett a szobájába egy éles fogú nyugtalan vérű őrző ebet gondolván hogy ily módon a lány még éberebb még biztonságosabb őrizet alatt lesz, a lány azonban játszadozni kezdett a kutyával bevitte az ágyába és elgyönyörködött a testében mely szüntelenül tele volt feszültséggel s a tekintetében amely mindig a maga javát kereste és hamarosan fia született tőle akit Attilának hívtak, ez a fiú teljesen ember volt csak karmokban végződő keze és a szeme vallott kutyára, ugyanúgy gondolkodott mint egy ember de ha nagy hirtelen feldühödött szavai előtt csak úgy tudta megtisztítani az utat hogy háromszor felugatott s ezzel kiokádta a dühét, no hát őtőle származnak a németek akik mielőtt beszédforma hangokat hallatnak azt csaholják RAU RAUS RAUS,…

FiloSzofi>!

…a szappan pedig az a valami amely alighogy hozzáérsz beillatosítja a kezedet […] a szappany viszont az a fekete olajmocsok amivel apám mossa olajos és mésznitrogénes kezét […] nem különböző szavak ezek amelyek ugyanazt a dolgot jelölik hanem különböző dolgok amelyek nagyon helyesen különböző szavakkal vannak jelölve így hát aki szavakat és kiejtést akar cserélni annak a környezetét kell kicserélnie

118. oldal

regulat>!

A falu szíve a kocsma nem pedig a templom mivel a XIII. századi régi bazilikából átalakított templom túl van a folyón amely nagyjából a megyénk határvonalát képezi, s már önmagában az a tudat hogy templomba menet át kell menni a hídon és lényegében egy másik megye területére kell lépni kissé kedvüket szegi a parasztoknak…

21-22. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Czesław Miłosz: Az Issa völgye
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány
Viola Ardone: Oliva Denaro
Luca Di Fulvio: Amikor az álmaink ránk találnak
Douglas Stuart: Shuggie Bain
Toivo Pekkanen: Egy falat kenyér
Szabó Magda: Katalin utca / Ókút