Büntetés 43 csillagozás

12 bűnügyi eset
Ferdinand von Schirach: Büntetés

Az ​alvilág ügyvédjének igaz történetei
Mi az igazság? Mi a valóság? Hogyan lettünk azok, akik vagyunk?
Ferdinand von Schirach legújabb, Büntetés című könyvében tizenkét bűnügyi történetet ismerhetünk meg, amikben ismét a bűn és bűnhődés örök témája kerül előtérbe. A védőügyvédként is praktizáló szerző hitelesen tárja elénk, milyen nehéz igazságot tenni, és mennyire elhamarkodottan aggatjuk valakire a „jó" vagy „rossz" jelzőt.
Ferdinand von Schirach soha nem ítélkezik. Nyugodt, távolságtartó derűvel és együttérzéssel teli hangon mesél magányról, a boldogság és kudarc keresésének furcsa módjáról. Igaz történetei rólunk szólnak.

Ferdinand von Schirach ismert emberek, politikusok és az alvilág védőügyvédjeként szerzett hírnevet. 2009-ben jelent meg első könyve, amelyben tizenegy filmszerűen pergő, különleges narrátori hangon előadott jogi esetet válogatott össze saját praxisából. A Bűnös? sikere után 2010-ben napvilágot látott a második kötet, így a szerző… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

>!
Partvonal, Budapest, 2020
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155783715 · Fordította: Várnai Péter
>!
Partvonal, Budapest, 2020
198 oldal · ISBN: 9786156058171 · Fordította: Várnai Péter

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

Kabódi_Ella P>!
Ferdinand von Schirach: Büntetés

„- Talán igazad van: nincs bűn, és nem kell bűntudatot érezni – mondta –, büntetés azonban van.”

Ferdinand von Schirach: Büntetés c. novelláskötete (Athenaeum, 2020) száraz, tömör, és nagyon lényegre törő. Kemény, rövid mondatokkal dolgozik, mert súlyos dolgokról ír, és nem követi el azt a hibát, hogy ezeket a dolgokat túlírja, vagy túlmagyarázza.

A tizenkét igaz történetet tartalmazó könyv könnyen és gyorsan olvasható. Tulajdonképpen az a fajta, amit én általában „egyéjszakás kalandként” szoktam emlegetni. Nem azért, mert felejthető, hanem azért, mert olvastatja magát. Gördülékeny, viszonylag rövid, de ez nem válik hátrányára, mert igazából nagyon nehéz olvasmány. Megüli a lelket a morbid szókimondása, a szikár, tényekre szorítkozó stílusa, maga a téma: bűn és büntetés. Ki bűnös, és ki ártatlan?

Az író, Ferdinand von Schirach szakmáját tekintve védőügyvéd, méghozzá ismert emberek, politikusok, és a maffia hírhedt védőügyvéde. Korábban már két, ehhez a mostanihoz hasonló, valós eseményekre építő novelláskötete jelent meg, valamint egy regénye. Hangneme nagyon egyedi, és nem sokat rejt véka alá, miközben az igazságtétel zegzugos berkeibe vezet be bennünket. Bemutatja a jogrendszer buktatóit, és azt, hogy egy ítélet meghozásakor mennyi minden múlik a törvény ellenére mégis magán az emberen. Azon, aki gyilkol, és azon, aki ítél. Az ok-okozati összefüggések hibátlan felvázolása ellenére nem keres mentséget az elkövetőknek, viszont nem is formál róluk igazán véleményt. Ezt a terhet minden kétséget kizáróan egyedül ránk hagyja, ő maga tökéletesen semleges. Szenvtelen közlésmódja az, ami igazán szíven üti az olvasót.

Schirach nem elvetemült sorozatgyilkosok, rablók vagy minden hájjal megkent maffiózók eseteit hozza el nekünk. Annál sokkal többet tesz. Bepillantást nyerhetünk általa a hétköznapi ember lelkének sötét, eldugott kis sarkaiba. Oda, ahová mi magunk soha senkinek nem engednénk, hogy betekintsen. Oda, ahol a „rossz” gondolatokat, érzéseket őrizzük. A gyenge pont, ahol törött vagy, ahol sebzett vagy, ahol nem vagy teljes. Egy anya, aki bosszút áll halott gyermekéért. Egy fiatalasszony, aki nem tudja elviselni, hogy döntéseinek súlya van, ám a jog karmaiból mégsem szabadulhat. Egy férfi, aki egy műanyag babába szerelmes, és annak védelmében bármire képes. Egy idős úr, aki csak nyugalomra, békére, csendre vágyik. Gyerekek, akiket tudatlanságból fakadó félelmük tesz bűnözőkké. Jönnek csak sorban, olyanok ők, mint te, vagy én. Tényleg, ezek akár mi is lehetnénk. Elvégre mindannyiunkban van egy jól őrzött fiók, melynek mélyén a „lényeget” rejtegetjük, és ha valaki pontosan abba az egy fiókba próbál erőszakkal betörni, akár nem tudatosan is, meglehet, belőlünk is ugyanilyen gyorsan válhatna erőszakos elkövető.

A bűn és bűnhődés örökérvényű dilemmája elevenedik meg az oldalakon. Az, hogy korántsem minden „fekete” vagy „fehér”. A jó és a rossz egyaránt ott van mindenkiben. A lehetőségek tárháza végtelen. Néha a gyilkossal érzünk együtt, nem az áldozattal. Néha megesik az is, hogy azt mondjuk: „úgy kell neki, megérdemelte!” Tegyük kezünket a szívünk fölé, és valljuk csak be nyugodtan, hogy mind gondolkodtunk már így. Ez a könyv a bennünk rejlő kétes morál határait feszegeti, és lerántja a leplet torz igazságérzetünkről, és még torzabb büntetőtörvényeinkről.

Az eredeti értékelést a blogomban találjátok:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2020/03/ferd…

White13>!
Ferdinand von Schirach: Büntetés

Azt eddig is tudtuk, hogy vannak nagyon furcsa/bizarr/wtf emberek, furcsa esetek – sokszor megmagyarázhatatlan ítéletek. Miért csak annyit kapott? Fogadjunk, hogy nem is fogják elítélni! – olvassuk sokszor a kommenteket 1-1 bűncselekménnyel kapcsolatos hír alatt.

Schirach könyvét „húzóra” olvastam. De tényleg. Elkezdtem, és nem tudtam elszakadni tőle, pedig nem rózsaszín életek és sztorik vannak benne.

Schirach leginkább tárgyilagos a könyvben végig, mégis érezhető, hogy nem minden fekete vagy fehér, hogy olyanokat mentenek fel akiket nem kellene, vagy hogy mi játszódhat le valakiben, aki bűnt követ el.

Igaz történetek szerepelnek a kötetben, természetesen a neveket stb. megváltoztatták. Az állam keresem még mindig.

Sapadtribizli>!
Ferdinand von Schirach: Büntetés

Nem tudtam ezt a könyvet folyamatosan olvasni, mert egy-egy történet szabályosan megfeküdte a gyomromat. Szabályosan megcsömörlöttem például A búvár vagy a Szubbotnyik elbeszélés után, főleg, hogy ezek a történetek mind valós eseményeket dolgoznak fel. Elképszető, hogy mik vannak! Hogy milyen kaffkai, szürreális tud lenni az igazságszolgáltatás, az élet!… Ugyanakkor hálás vagyok a könyvnek, hogy laikusként is betekintést nyerhettem ebbe a furcsa világba.

Flora_The_Sweaterist>!
Ferdinand von Schirach: Büntetés

Ferdinand von Schirach tömör és lényegre törő stílusa; a rövid, mindenféle felesleges információt és díszítőelemet nélkülöző mondatai; prózájának epizodikus tagolása hozzájárulnak ahhoz, hogy a szöveg, mint alkotás egy pillanatra se szerezzen hatalmat a tartalom felett. Az elbeszélések mondandóját emeli ki a szerző által tudatosan alkalmazott szikárság és szinte filmszerű leírásmód.

A Büntetés egy modern bűn és bűnhődés történet, pontosabban szólva tizenkét olyan fejezet, amely a bűn és bűnhődés témakörére épül. Az esetleírások elkövetői nem egytől-egyig romlott gonosztevők, akik előre megfontolt szándékkal ártani akarnak másoknak, nem mind olyan emberek, akiket mindenáron rács mögött akar látni az olvasó. Akadnak olyan tettesek is, akik egész egyszerűen csak emberiek, pillanatnyi gyengeség, hosszú szenvedés vagy csupán a véletlen következtében lettek egy bűncselekmény elkövetői. Milyen büntetést érdemelnek ők? Milyen büntetést érdemelnek a valódi gonosztevők? És a bíró vajon kétséget kizáróan meg tudja-e állapítani, hogy aki előtte áll, az bűnös-e? Mennyi teret enged a törvényalkotás és a jogszabályok következetes alkalmazása az igazság érvényesülésének?

A jog és az igazság nem nem feltétlenül kéz a kézben járnak – ez az egyik olyan gondolat, amit Ferdinand von Schirach legújabb magyarul megjelent novelláskötetének elolvasása után magával vihet az olvasó.

Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2020/08/10/fer…

BoneB P>!
Ferdinand von Schirach: Büntetés

Nem volt rossz, de most ezeket a történeteket nem éreztem olyan ütősnek, mint az előző könyvekben lévőket. Az is lehet, hogy azokat már régen olvastam és megszépültek az emlékek. De tény, hogy azért nem semmi dolgok megtörténnek. Leültetik azért, amiért nem kellene és megússzák azt, amit nem kellene. Aztán jön ez a néhol faramuci jogrend, ahol a ha a kisebb bűncselekményért már megbüntették, akkor a nagyobbat elengedik. Azért ez nem semmi.
Schirach egyébként nagyon jól ír, nincs mellébeszélés, könnyen és gyorsan olvashatók a könyvei. Ha lesz még könyve biztos, hogy megveszem.

2 hozzászólás
Anna_Gerencsér>!
Ferdinand von Schirach: Büntetés

A védőügyvédeket mindig is csodáltam, szerintem erre születni kell. Még akkor is ki kell állnia a védence ártatlansága mellett még akko is, ha bűnös, teljes meggyőződéssel, mert ha nem hisz benne, akkor nem is tud róla meggyőzni másokat.
Általában nem szeretem a novellákat, túl rövidek ahhoz, hogy az ember igazán bele tudja magát élni. off Ám ezek a történetek rövidségük ellenére is olyan kimondott vagy kimondatlan mondanivalóval rendelkeztek, hogy egy-egy történet után meg kellett állnom, hogy rácsodálkozzak és leülepedjen bennem amit olvastam.
Az ülnök – az utolsó előtti oldalig csodálkoztam, hogy mi ez az unalom? Aztán az utolsó pár bekezdésben bevitte az első ütést, aztán a következőt is, végül a padlóról kapartam fel az állam. Nyíltan rávilágít a jogrendszer hibájára. Együttérzél? Elfogult vagy! Ejtik a bántalmazási ügyet, a többit pedig mindenki tudja…
A téves oldal – megmutatja egyrészt, hogy az ügyvédeken is nyomot hagynak az ügyek, amiken dolgoznak, az emberek, akiket védenek, másrészt pedig, hogy a nyomozók nem mindenhatók, tévedhetnek, figyelmen kivül hagyhatnak részleteket. Ez a valóság, nem alaposan felépített detektív regény.
Egy világoskék nap – Kicsit bugyuta cimnek tünt. Rövid, csupán 7 oldal, de velőtrázó, nem a brutalitása miatt, hanem a gondolatok miatt amit maga után hagy.
És még folytathatnám…
Az utolsó történettel egyből látni lehet hogy egészen más a helyzet: az eddigiek tárgyilagos hangvételüek voltak, E/3-ban, azonban az utolsónál élesen váltott az író, áttért E/1-re, amivel közelebb hozott magához és személyesebbé tette az egészet.

Chris>!
Ferdinand von Schirach: Büntetés

Ferdinand von Schirach írásai több szempontból is érdekes olvasmányok. Egyfelől, habár ez szinte majdnem mindegyik büntetőjogi esetről elmondható a valóságban, mégis, az ő történetei kiváltképp izgalmas és cseppet sem megszokott ügyeket mutatnak be. Szereplői pedig minden esetben emberek, akik olykor hibáznak, akár akaratlanul, akár akarva. Egyetlen bűncselekmény sem ítélhető meg a mögötte húzódó motiváció nélkül – ezt a szerző kiváltképp tudja, éppen ezért olvashatunk minden fejezetben (novellában) arról, hogy mi juttatta el ezeket az embereket addig a pontig, hogy végül a „rosszabbik” utat válasszák. (Az idézőjel természetesen nem véletlen, mert, ahogy ez is kiderül a kötetből a jó és a rossz is relatív fogalommá válik.)

Az írói szikár, lényegre törő mondatai tökéletesen illeszkednek a történetek milyenségéhez: mintha csak egy tárgyalóteremben ülnék, úgy ismerjük meg a különböző eseteket. Von Schirach tárgyilagosan, mindenféle részre hajlás nélkül mutatja be ezeket az eseteket, és – jó védőügyvédhez hűen – rendelkezik azzal a képességgel, hogy bár egyértelműen nem mondja ki, melyik oldalra álljunk, de egy-egy mondatával hatalmas erejűt képes ütni. Gondos és precíz ez a történetmesélés, ami nem nélkülözi az iróniát, a humort sem. Ebből a szempontból a kedvenc írásom Az apró férfi című vált, amely egyfelől remekül bemutatja a jog hiányosságát, valamint azt, hogy néha az élet mennyire furcsa szituációkat tud alkotni.

A történetek között természetesen akadnak jók, kiemelkedően jók és kevésbé jók is – nekem többnyire a hosszabb lélegzetvételűek jöttek be, azokat jóval kidolgozattabbnak is éreztem. A szerzőtől már megszokott, hogy mindegyik kötétében szerepel egy kimondottan személyes hangvételű írás, amelyben nem maga a jogi döntés, és annak következményei játsszák a főszerepet, ez pedig most sincsen másként, stílusosan a kötet legutolsó novellája, A barát ilyen. A 12 bűnügyi eset közül egyet kell még kiemelnem, amely szerintem az egyik legfontosabb írás is egyben. Amikor jó pár évvel ezelőtt jogot hallgattam az egyetemen, kimondottan szerettem a büntetőjogot, örömmel foglalkoztam volna a jövőben is ezzel, de tudtam, hogy arra nem lennék képes, hogy olyan ember védője legyek, akinek ártatlanságában én magam sem hiszek, nem tudnék teljes erőbedobással (és tiszta lelkiismerettel) küzdeni érte. A Szubbotnyik című írás pedig pontosan erről szól – egy fiatal ügyvédbojtár kerül először ilyen helyzetbe.

Kimondottan örvendetes tehát, hogy hossz idő után ismét kapható, egy jogi eseteket közérthetően bemutató kötet hazánkban, és talán bízhatunk abban is, hogy a kötet lesz itthon annyira sikeres, hogy a szerző korábbi művei is megjelenhessenek (vagy éppenséggel a fentebb említett mozifilmek bemutatásra kerülhessek).

FuszFanni>!
Ferdinand von Schirach: Büntetés

Aki szereti a (sokszor megbotránkoztató) valós történeteket, esetleg krimiket, annak úgy gondolom, ez a könyv sem fog csalódást okozni :-). Rövid, nincs tele nyakatekert mondatokkal, nem veséz hosszasan jogi kérdéseket, akár néhány óra alatt kiolvasható kis regény, ami azért sok esettel kapcsolatban képes erősen elgondolkodtatni az olvasóját…

https://book-trail.blogspot.com/2020/04/ferdinand-von-s…

csengeri_zsofia >!
Ferdinand von Schirach: Büntetés

Annyira furcsa, hogy mennyire be tudott szippantani ez a 12 történet. Főleg úgy, hogyha hozzávesszük, hogy nagyon más stílusban íródtak, mint a legtöbb krimi. Nem akart úgy feszültséget kelteni a szerző, mint a legtöbb hasonló zsánerben alkotó szerző, és ezzel a „száraz” stílussal mégis sokkal jobban meg tudott szólítani, mint az elmúlt időszak novellái.
Érdekes, fájdalmas sorsok, hol igazságos, hol igazságtalan ítéletek, de ami mégis összeköti ezeket a történeteket az az élet egyszerű tragédiája.


Népszerű idézetek

Flora_The_Sweaterist>!

Nem az az ember vagyok, aki lenni akarok.

13. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

A jogállam abban különbözik a nem jogállamtól, hogy az igazságot nem derítheti ki bármi áron. Korlátokat szab magának.

140. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

Mire gondolt, amikor minden mindegy lett magának?

22. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

– A büntetőjogi védelem – mondta gyakorta – Dávid küzdelme Góliát ellen.

27. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

A védenceinek azt hazudta, hogy „kimosdathatja” őket, felmentéseket ígért és enyhe ítéleteket. Az ügyfelei hittek benne, és fizettek neki, mert korábban jó híre volt, és mert mindenkiben hinni akartak, aki szabadulást ígért nekik.

28. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

Babákba beleszeretni különös […], de nem veszélyes.

70. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

[…] jogos önvédelemről tehát nem lehetett szó. Az tehát, amit maga elkövetett, bosszú volt. Az indítékát érhetőnek találjuk, a jogrendszerünk azonban ezt nem méltányolja.

73. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

Talán tudja, a törvényeink tiltják, hogy valakit ugyanazért a cselekményért kétszer ítéljenek el.

99. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

Egy ember gondolatait nem szabad ellenőrizni.

140. oldal

Amapola P>!

A férje folyton cédulákat írt neki, már évek óta ezt teszi. Mindig volt a zsebében egy post-it tömb, — olyan kicsi, öntapadós sárga cédulákból. Azokra írta fel neki, hogy mit kell elvégeznie, amíg ő dolgozik. Az edényekre cédulát ragasztott: Elmosogatni. A ruháira: Kimosni, a hűtőszekrényre: Sajt, vagy valami más, amit az asszonynak meg kellett vennie. A férje mindenhová cédulákat ragasztott. Ő ezt már nem bírta tovább. Megmondta a férfinak, hogy elege van a sárga cédulákból, magától is tudja, mi a dolga. A férje nem hagyta abba, továbbra is ragasztotta a céduláit. Neki, aki egész nap dolgozik, neki kell még a háztartással is foglalkoznia, ezt mondta. „Buta vagy, mint a tök”, ez volt rá a kedvenc kifejezése. Mindennap elmondta, hogy használhatatlan, semmire sem jó.

20. oldal, Az ülnök

Kapcsolódó szócikkek: post-it

Hasonló könyvek címkék alapján

Karin Slaughter: A jelentéktelen szív
Andrea Camilleri: Montalbano
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Borsa Brown: A maffia gyermekei
Chris Carter: A nyomozó
Megyeri Judit: Rózsakő – Liza & Alex
Jeffrey Archer: Árulkodó nyomok
Mester Györgyi: 44
Stephen King: Minél véresebb
Brunner Tamás: A torony