Útikalauz ​a vershez 58 csillagozás

Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Itt egy könyv, ami után úgy fogod érezni, mától csak verseket akarsz olvasni!

Az Útikalauz a vershez 25 kortárs és klasszikus magyar szerző művén keresztül megmutatja, hogy a költészetről lehet és érdemes beszélgetni, és rávezet, hogy a költészet igenis mindenkihez és mindenkiről szól.

Fenyő D. György mögött hosszú évek tanári tapasztalata áll, éppen ezért pontosan tudja, hogyan lehet jól szólni a fiatalokhoz. Közös gondolkodásra sarkall, és nem életrajzi információkkal tömi az olvasó fejét. Érezni és érteni segít a költészetet, nem feleltet belőle. És ha ez nem lenne elég, Gráf Dóra csodás illusztrációi biztosan felkeltik a fiatalok érdeklődését. Miután pedig kezükbe vették a könyvet, már egyenes út vezet a versek megszeretéséhez.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2021
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635870264 · Illusztrálta: Gráf Dóra

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Cseh Tamás · Bereményi Géza · John Keats


Kedvencelte 5

Most olvassa 9

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 66

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

De szeretnék Fenyő D. György tanár úrnál a Radnótiban irodalmat tanulni!!

2 hozzászólás
kratas P>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Nagyszerű! Kicsit féltem ugyan tőle, mert nem nagyon szeretem azokat a könyveket, amik megmondják, hogy miről mit is kellene gondolni és ha nem úgy gondolod, akkor hülye vagy.
De itt egyetlen percre sem éreztem ezt, ez a könyv tényleg az érdeklődést kívánja felkelteni és teszi mindezt nagyon jó stílusban és rendkívül ügyesen.
És ha ez a stílus és szándék nem vett volna meg magának az utazás közben, akkor a Berekesztés tette volna fel a habot a tortára:
„… Így gondolom ezt a könyvben megnézegetett versekkel kapcsolatban is. Azokban gyönyörködjünk, és nézzük meg újra és újra őket. S ha valaki mást fedez föl bennük, mást lát meg, mást vesz észre, mint amit én leírtam, hát annál jobb…”

1 hozzászólás
Gelso>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Szuper!
Talán spoiler segít nekik ez a könyv abban, hogy levetkőzik lehetséges negatív középiskolai vagy eddigi élményeiket, és bátran nyúlnak majd a versekhez, olvassák és off merik önmaguk az éppen olvasott verseket „elemezni” – azaz elgondolkodni rajta és kialakítani a saját, önálló gondolataikat – és ami még fontosabb – higgyék el, hogy nincsen rossz elgondolás, csak az a jó elgondolás, amit a vers elolvasása kelt bennük.
Ha ezt elhiszik – jobb sorsa lesz itthon a verseknek és talán – valójában inkább ezt hiszem – megnövekszik majd a versek olvasásának a gyakorisága, és nő az elolvasott versek száma is…

Molymacska>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Szeretem a verseket (akármennyire is viszonylag keveset olvasok), szeretek a versekkel foglalkozni, és szeretem azt, amikor elmélyülten beszélgethetünk néhány jól elhelyezett szóról. Ezért is érdekelt ez a könyv, mit tud mondani számomra, miért jó verset olvasni, és tud-e motiválni arra, hogy még többet olvassak. Spoiler: nem tudott.
A könyv fülszövegében ez olvasható: „Itt egy könyv, ami után úgy fogod érezni, mától csak verseket akarsz olvasni!” Erős felütés, és a továbbiakban is a versek népszerűsítéséről szól, így innentől nem magát a kötetet értékelném, hanem ezt az írói szándékot. Lássuk!
A kötetben 25 kortárs vers található, és utána pedig „gondolatok” vagyis inkább verselmezés található a versekről. A versek alapvetően törekednek arra, hogy ne legyenek túl hosszúak (és az elején még nagyon rövid versektől indulunk a hosszabbakig), és hogy elég modern legyen ahhoz, hogy megértse a szerencsétlen ifjúság (legalább szavak szintjén).
Ami elsőre kitűnik, hogy ezek a versek még mindig nem a tiniknek szólnak. Bár már érthetőek a versek, és szavak szintjén meg tudod érteni, de érzelmi, mondandói szinten nem feltétlen. Voltak benne filozófikus versek, amiket értelmezni csak akkor lehet, ha van előtted egy tudásanyag, vannak az emberi gyarlóságról szólóak (talán még ez az, ami legkönnyebben átérezhető), és vannak azok a szerelemről versek, amik szépek, de nem az ifjak szerelmi érzelmeit adják át, hanem egy sokkal komplexebb, számukra még nagyon távoli dolgot. Például Tóth versében akármennyire is egyértelműek a metaforák, valójában akkor is egy sok éve együtt élő párról szól, akinek megromlott a kapcsolata. (és bevallom, a 14 éves molymacskát egyáltalán nem érdekelte volna ez a sztori). Vagy ott van a limerik, ami felnőtteknek szól, és pajzán, és amit bár a szerző megmagyaráz, miért került be, mégis nagyon nehezen fejti ki a pajzán versek helyét az irodalmi planétán (bár tény, ami tény, erősen kerülgeti a témát). Szóval bár nyelvileg közelebb vannak a tinédzserekhez, szerintem átérezhetőségben vannak versek, amik nincsenek a korosztályhoz annyira közel.
Másrészről az is látható, hogy ez egy kötet, amiben verset elemeznek. Pont. Ennél nem több, egy mákszemnyivel sem. Annyival talán jobb egy irodalomórónál, hogy a szerző nagyon jól, könnyedén írja le a verselemezést, könnyen átlátható is, jól tagolt, vagyis az információt szerintem jól adja át. Talán ami a kötet pozitívuma lehet, hogy a költőkről vannak képek is, sokszor más illusztrációk is, amik segítik a versek megértését.
Az is pozitívum, hogy vannak témák, amiken végigmegyünk különböző formákban. Nem azok a témák, amikről a versek szólnak (szerelem, barátság, szabadság stb), sokkal inkább a verssel, mint formával kapcsolatban: beemelhetünk e más vers sorait a sajátunkba, hogyan tiszteleghetünk másik költő előtt, mik a vers határai. Ezek jók szerintem, és sajnálom, hogy nem mindegyik vers elemzésében voltak ilyen tényleg magvas, és érdekes témák.
Ellenben sok negatívuma is van számomra: az egyik, hogy nem igazán foglalkozik a meglévő tudásunkkal. Van, esetleg nincs, ha nincs, miért nincs. Vannak fogalmak, amiket elmagyaráz (szonett, limerick) és vannak, amiket csak úgy feldob, mintha egyértelműen ismernünk kellene (felező tizenkettes). Emiatt nem éreztem teljesen koherensnek a kötetet, hiszen ha teljesen laikus lennék (és versolvasóként picit laikus vagyok), sok fogalmat nem magyaráz el, és főleg azt nem, hogy ez miért fontos. Talán egy-két formánál előkerül, miért használják bizonyos témákban azt a formát, de valójában ez nem egy olyan könyv, ami az alapoktól indul, és elmeséli, hogy miért fontos a versforma, vagy a ritmus, hanem olyan, aki ezt „alapnak” veszi.
Nekem az is nehéz volt benne, hogy verselemzésnek csak a tiszta, biztosan kikövetkeztethető dolgokat mondja el, de annál nem többet, és nem kevesebbet. Amit az irodalomelméleti szakfolyóirat megír, azt,nagyjából érthetően, de nem halad tovább. A Radnóti versnél nekem hiányzott még egy gondolat, ami kicsit alátámasztaná a verset, de többször volt az, hogy még egy-két gondolattöredéket hiányoltam az elemzésből, ami ott volt, de valahogy csak nem mondta ki a szerző.
És mint az elején írtam, ez a könyv elvileg arról szól, hogy megszeretteti a verseket az ifjúsággal. Na most akárhogy néztem, lapoztam, gondolkodtam, szerintem ez nem az a könyv. Melyik gyerek szeretne az irodalomóra után még verselemezéseket olvasni (akkor is, ha az sokkal érthetőbb, mint a szigorú Julcsi néni gondolatai)? Hogyan jut el ez a könyv a diákokhoz? Az iskolai könyvtároson keresztül, aki a strébereknek ajánlja ezt a kötetet? (azoknak, akik amúgy is kb értik a verseket, és tudnak verset elemezni nagyjából). Mert ha olyan kezekbe kerül, akik nem jó irodalomból, azoknak nem feltétlenül lesz segítség ez a könyv.
Szerintem Simon Márton azzal, hogy fiatalos és érthető verseket ír, Lackfi János, csak azzal, hogy ír, és mindenhol ott van, sokkal többet tesz azért, hogy a versolvasás ne egy fura és bizarr dolog legyen, mint ez a kötet. És nem azért, mert ők költők, hanem mert ennek a könyvnek a szerzője tanár, és ebből nem tud kilépni.
Ha úgy kellene értékelnem a könyvet, hogy nekem mennyire tetszett, akkor négy és fél csillag, bravó, iszonyat jól szórakoztam rajta. De a könyv célja nem az, hogy egy harmincas nő jót szórakozzon rajta, hanem hogy egy tizenéves megszeresse a verseket. És bár közelít ehhez a kötet, szerintem nem találja el ezt teljesen.

csucsorka IP>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Fenyő D. Györgyöt pad alá, pad fölé,
kabátzsebbe, hátizsákba,
minden iskolába és szívbe és fejbe!

2 hozzászólás
Cs_N_Kinga P>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Nagy bajban vagyok ismét. Talán hiba talán nem, hogy nem néztem meg a fülszöveget és úgy vettem kézbe a kötetet. Én aki nem szeretem a verselemzéseket, vagy bármilyen mű elemzését, kaptam egy olyan kötetet, amiben más sincs. Így nálam már nem is lehetett nyert ügye. Nem is az én korosztályomhoz szól talán a kötet, viszont abból a szempontból nekem szólhatott volna, hogy szeressem meg az elemzést. Gondolkodjak el rajta mit gondolhat a költő, mikor ezeket írja. És itt van a kutya elásva, engem ez nem érdekel. Bár az összes mű legyen vers, regény, dráma bármi, alapvetően a szerzőé, de mikor áruba bocsájtja azt, onnantól nekem mint olvasónak szánja. Engem pedig az érdekel rám hogyan hat, nem pedig hogy ő mit akart vele elérni. Hiszen én veszem meg, vagy hozom ki a könyvtárból, miattam eladható a mű, mármint nem a saját személyem, hanem mint olvasó miatt. Ez egy jó nagy sarkosítás, de nem tudom jobban megfogalmazni.
Abszolút pozitívuma viszont, hogy a szerző Fenyő D. György, annyira érzelemdúsan ír, hogy átjön a versszeretete. Ezt nem tudom, hogy csinálta, de végig érezni azt, hogy mennyire szívügye ez az egész. Az biztos, hogy bár nekem is jó magyar tanáraim voltak, de az ő tanítványa is szívesen lettem volna, hisz kibújni az elemzések alól úgyse lehet. Talán sok év alatt csak megszerettette volna velem is.
Ez most nekem sajnos ennyi. De ne rólam vegyetek példát, hanem azoktól akik versimádók, itt talán az ő véleményük sokkal többet nyom a latban.
https://youtu.be/wY-W8RZssdM

Mariann_Czenema P>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Múlt hét végére úgy jártam, hogy a merőkanállal bevitt fikció mennyiségben annyi sablon volt, annyi borzalmasan kivitelezett klisé, hogy teljesen kiábrándított a kitalált történetekből.
Ezért olvastam el több ismeretterjesztő művet egymás után, szerencsére pont rábukkantam a két legjobb kiegészítő kötetre a Merítés ifjúsági irodalom kategóriájából.

A PUF rajongói kötet az általános iskolásoknak szól, Az útikalauz pedig inkább a középiskolás rétegnek, és nem mellesleg azokat oktató tanároknak, szülőknek, nagyszülőknek. Mindkét kötet 5* csillagot érdemel, óravázlathoz is kitűnő lehet, – sőt Fenyő D.György művét szerintem nyugodtan lehetne főiskolás előadás sorozatnak is felvenni.
Mindkettőből rengeteget tanultam, és főleg az útikalauznál azért vagyok hálás, mert semmi lenézés nincs Fenyőben, nem kérkedik a tudásával, műveltségével, nem oktat ki, hanem ténylegesen vezet.

1 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly P>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Igazán szórakoztató formában tanít a verselemzésről az egyszerű(nek tűnő) szintektől az összetettebbekig. Mókás ábrákkal szemléltet, hangulatképekkel, illetve a szerzőkről készült fényképekkel segíti az egyébként is remekül átláthatóan csoportosított „adatokat”: a megállapításokat, kiegészítő leírásokat, ismertetőket az egyes kifejezésekről, személyekről, korokról. A kedvenceim az egyszavas költeményekről szóló szakasz volt, előtte nem is gondoltam volna, hogy ilyen alkotások is vannak a játékos kísérletezésen túl. A végére egész tartalmassá váltak a versek és az elemzések is. Nagyszerűen működik az oktató jellege is, mert közelebb hozta ezt a műfajt hozzám, mind megértésben, mind műélvezetben.

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Végre valaki úgy kalaúzol a versek világába, hogy egyszer sem hangzik az el, hogy „vajon mit jelent ez meg az a költőnek, vagy mire gondolhatot a költő”…
Tetszett a könyv felépítése: az egészen rövid (egyszavas) versektől indulunk, így az elején könnyen meglehet szokni a stílust, a felépítést. Ahogy az fülszövegben is megtalálható, a versekről való leírások, elemzések sokszor tényleg gondolatébresztők, néha kedvem támadt volna visszakérdezni, vagy beszélni egyikről-másikról. :)
Remélem lesz folytatása :):)

pipacstappancs>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Egy tanár ismerősömtől kaptam meg a kötetet, és nagyon hálás vagyok érte. Fenyő D. György válogatásában olvashatunk verselemzéseket szép fokozatosan tálalva az egyszavas versektől az Arany balladákig, teljesen érthető megfogalmazásban, könnyed stílusban.
Nekem tetszett a könyv felépítése, az értelmezés jelölése lépésről lépésre, a grafikák stílusa is. Alapvetően egy fiatalos összeállításnak találom, és olyanoknak ajánlanám, akik a gimnázium óta elszakadtak az irodalomtudományoktól, de hiányzik nekik. :)

Részletesebb elemzés az említett ismerősömtől: https://www.youtube.com/watch…


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Legyőzni az időt, ez minden emberi alkotás legfőbb törekvése.

196. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alkotás · idő
Chöpp >!

John Keats 1795 és 1821 között élt, 25 évesen hunyt el tüdőbajban. Végakarata az volt, hogy sírjára ne írják ki a nevét, hanem csak egy mondatot: Here lies One Whose Name was writ(ten) in Water. Magyarul: „Itt nyugszik az, akinek nevét vízre írták.”

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: John Keats
Chöpp >!

Kamasz – életkor, létállapot, és magatartás. Akinek még nincs semmije (még a szüleivel él, nem halmozott fel semmit, egyelőre nem lehet tudni, ki és mi lesz belőle, milyen ember lesz, milyen életet fog élni), de a lehetőségek már ott vannak benne. Sőt, több is, mint lehetőség: a kamaszkor a nyitottság, a lehetőségek kora. Még nem alakult ki – tehát még minden lehet.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kamaszkor
Chöpp >!

A tékozló és a nincstelen egymás ellentéte: a köznapi logika szerint nem lehet tékozló az, akinek nincs semmije. Mindez egy jelzős szerkezetben: ezt hívják oximoronnak. A gondolkodásmód pedig, ami ebben kifejeződik, a paradoxon: a két állítás nem lehet egyszerre igaz – vagy ha mégis, akkor nem a hétköznapi logika szintjén. A kamasz állapota: ilyen paradox állapot. Már nem gyerek, és még nem felnőtt. Már tékozló tud lenni, de még nincstelen.
Bereményi Géza és Cseh Tamás Kamasz című dalukban így írnak: „éljen a gyönyörű, buta kamasz”. Gyönyörű és buta, egy dicsérő és egy leminősítő jelző – bizony, ez is paradoxon. Túl felületes lenne, ha azt mondanánk: kívülről „gyönyörű”, belül viszont „buta”. Nem, mert itt a buta annyit is jelent, hogy nem érti azt, hogy a világ nem úgy működik, ahogy. Mert nem akarja még érteni. Mert még számonkéri a világon az értékeket, az igazságot, a méltányosságot, a szabadságot. Ez az értetlensége gyönyörű.
Mert kamasznak lenni paradox állapot. A legszebb korszak, és a leghamarabb múlik el.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bereményi Géza · Cseh Tamás · kamaszkor · oximoron · paradoxon
Chöpp >!

Hogyan lehet szeretni a hazát úgy, hogy az ember ne pusztuljon bele?

181. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazaszeretet
Chöpp >!

A 20. század elejének nagy felfedezése az, hogy a gyerek lelke és gondolkodása éppoly összetett, mint a felnőtté, és az ember minden későbbi vonzódása, félelme, tulajdonsága, személyiségjegye a gyerekkorában gyökerezik.

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyerekkor
Chöpp >!

Oldani és kötni: A kifejezés bibliai eredetű. Máté evangéliumából tudjuk, hogy amit a földön megkötnek, az érvényes a mennyekben is…

192. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Máté evangéliuma
sophie P>!

Bizony, minden elromlott egy kicsit. Bizony, minden elromlott.

179. oldal - 176/8. - Kemény István: Búcsúlevél című verséhez

Chöpp >!

A költészet mindig egy kicsit önfeltárás, magamutogatás. Mi több: önmagunk élve boncolása a nyilvánosság előtt.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: költészet
Chöpp >!

A darasterc egy étel, a császármorzsa egyik megnevezése. De mondják máshol smarninak, daramorzsának, darasmarninak, grízsmarninak, porozinkónak.

121. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Csanádi Imre (szerk.): Hadak útján
Fekete István: Kele / Vuk
Fekete István: Kele
Lőrinc László: 25 szelfi a török korból
Nényei Pál: A Paradicsomkerttől a Pokol kapujáig
Fekete István: Lutra
Fekete István: Hú
Szlukovényi Katalin (szerk.): Magyar mesék lázadó lányoknak
Kövesi Péter: Nem leszek nemecsek!!!
Boruzs János – Jacsmenik Erika: Teszteld magad!