Útikalauz ​a vershez 34 csillagozás

Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Itt egy könyv, ami után úgy fogod érezni, mától csak verseket akarsz olvasni!

Az Útikalauz a vershez 25 kortárs és klasszikus magyar szerző művén keresztül megmutatja, hogy a költészetről lehet és érdemes beszélgetni, és rávezet, hogy a költészet igenis mindenkihez és mindenkiről szól.

Fenyő D. György mögött hosszú évek tanári tapasztalata áll, éppen ezért pontosan tudja, hogyan lehet jól szólni a fiatalokhoz. Közös gondolkodásra sarkall, és nem életrajzi információkkal tömi az olvasó fejét. Érezni és érteni segít a költészetet, nem feleltet belőle. És ha ez nem lenne elég, Gráf Dóra csodás illusztrációi biztosan felkeltik a fiatalok érdeklődését. Miután pedig kezükbe vették a könyvet, már egyenes út vezet a versek megszeretéséhez.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2021
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635870264 · Illusztrálta: Gráf Dóra

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Cseh Tamás · John Keats · Bereményi Géza


Kedvencelte 2

Most olvassa 8

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 41


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

De szeretnék Fenyő D. György tanár úrnál a Radnótiban irodalmat tanulni!!

2 hozzászólás
kratas P>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Nagyszerű! Kicsit féltem ugyan tőle, mert nem nagyon szeretem azokat a könyveket, amik megmondják, hogy miről mit is kellene gondolni és ha nem úgy gondolod, akkor hülye vagy.
De itt egyetlen percre sem éreztem ezt, ez a könyv tényleg az érdeklődést kívánja felkelteni és teszi mindezt nagyon jó stílusban és rendkívül ügyesen.
És ha ez a stílus és szándék nem vett volna meg magának az utazás közben, akkor a Berekesztés tette volna fel a habot a tortára:
„… Így gondolom ezt a könyvben megnézegetett versekkel kapcsolatban is. Azokban gyönyörködjünk, és nézzük meg újra és újra őket. S ha valaki mást fedez föl bennük, mást lát meg, mást vesz észre, mint amit én leírtam, hát annál jobb…”

1 hozzászólás
Molymacska>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Szeretem a verseket (akármennyire is viszonylag keveset olvasok), szeretek a versekkel foglalkozni, és szeretem azt, amikor elmélyülten beszélgethetünk néhány jól elhelyezett szóról. Ezért is érdekelt ez a könyv, mit tud mondani számomra, miért jó verset olvasni, és tud-e motiválni arra, hogy még többet olvassak. Spoiler: nem tudott.
A könyv fülszövegében ez olvasható: „Itt egy könyv, ami után úgy fogod érezni, mától csak verseket akarsz olvasni!” Erős felütés, és a továbbiakban is a versek népszerűsítéséről szól, így innentől nem magát a kötetet értékelném, hanem ezt az írói szándékot. Lássuk!
A kötetben 25 kortárs vers található, és utána pedig „gondolatok” vagyis inkább verselmezés található a versekről. A versek alapvetően törekednek arra, hogy ne legyenek túl hosszúak (és az elején még nagyon rövid versektől indulunk a hosszabbakig), és hogy elég modern legyen ahhoz, hogy megértse a szerencsétlen ifjúság (legalább szavak szintjén).
Ami elsőre kitűnik, hogy ezek a versek még mindig nem a tiniknek szólnak. Bár már érthetőek a versek, és szavak szintjén meg tudod érteni, de érzelmi, mondandói szinten nem feltétlen. Voltak benne filozófikus versek, amiket értelmezni csak akkor lehet, ha van előtted egy tudásanyag, vannak az emberi gyarlóságról szólóak (talán még ez az, ami legkönnyebben átérezhető), és vannak azok a szerelemről versek, amik szépek, de nem az ifjak szerelmi érzelmeit adják át, hanem egy sokkal komplexebb, számukra még nagyon távoli dolgot. Például Tóth versében akármennyire is egyértelműek a metaforák, valójában akkor is egy sok éve együtt élő párról szól, akinek megromlott a kapcsolata. (és bevallom, a 14 éves molymacskát egyáltalán nem érdekelte volna ez a sztori). Vagy ott van a limerik, ami felnőtteknek szól, és pajzán, és amit bár a szerző megmagyaráz, miért került be, mégis nagyon nehezen fejti ki a pajzán versek helyét az irodalmi planétán (bár tény, ami tény, erősen kerülgeti a témát). Szóval bár nyelvileg közelebb vannak a tinédzserekhez, szerintem átérezhetőségben vannak versek, amik nincsenek a korosztályhoz annyira közel.
Másrészről az is látható, hogy ez egy kötet, amiben verset elemeznek. Pont. Ennél nem több, egy mákszemnyivel sem. Annyival talán jobb egy irodalomórónál, hogy a szerző nagyon jól, könnyedén írja le a verselemezést, könnyen átlátható is, jól tagolt, vagyis az információt szerintem jól adja át. Talán ami a kötet pozitívuma lehet, hogy a költőkről vannak képek is, sokszor más illusztrációk is, amik segítik a versek megértését.
Az is pozitívum, hogy vannak témák, amiken végigmegyünk különböző formákban. Nem azok a témák, amikről a versek szólnak (szerelem, barátság, szabadság stb), sokkal inkább a verssel, mint formával kapcsolatban: beemelhetünk e más vers sorait a sajátunkba, hogyan tiszteleghetünk másik költő előtt, mik a vers határai. Ezek jók szerintem, és sajnálom, hogy nem mindegyik vers elemzésében voltak ilyen tényleg magvas, és érdekes témák.
Ellenben sok negatívuma is van számomra: az egyik, hogy nem igazán foglalkozik a meglévő tudásunkkal. Van, esetleg nincs, ha nincs, miért nincs. Vannak fogalmak, amiket elmagyaráz (szonett, limerick) és vannak, amiket csak úgy feldob, mintha egyértelműen ismernünk kellene (felező tizenkettes). Emiatt nem éreztem teljesen koherensnek a kötetet, hiszen ha teljesen laikus lennék (és versolvasóként picit laikus vagyok), sok fogalmat nem magyaráz el, és főleg azt nem, hogy ez miért fontos. Talán egy-két formánál előkerül, miért használják bizonyos témákban azt a formát, de valójában ez nem egy olyan könyv, ami az alapoktól indul, és elmeséli, hogy miért fontos a versforma, vagy a ritmus, hanem olyan, aki ezt „alapnak” veszi.
Nekem az is nehéz volt benne, hogy verselemzésnek csak a tiszta, biztosan kikövetkeztethető dolgokat mondja el, de annál nem többet, és nem kevesebbet. Amit az irodalomelméleti szakfolyóirat megír, azt,nagyjából érthetően, de nem halad tovább. A Radnóti versnél nekem hiányzott még egy gondolat, ami kicsit alátámasztaná a verset, de többször volt az, hogy még egy-két gondolattöredéket hiányoltam az elemzésből, ami ott volt, de valahogy csak nem mondta ki a szerző.
És mint az elején írtam, ez a könyv elvileg arról szól, hogy megszeretteti a verseket az ifjúsággal. Na most akárhogy néztem, lapoztam, gondolkodtam, szerintem ez nem az a könyv. Melyik gyerek szeretne az irodalomóra után még verselemezéseket olvasni (akkor is, ha az sokkal érthetőbb, mint a szigorú Julcsi néni gondolatai)? Hogyan jut el ez a könyv a diákokhoz? Az iskolai könyvtároson keresztül, aki a strébereknek ajánlja ezt a kötetet? (azoknak, akik amúgy is kb értik a verseket, és tudnak verset elemezni nagyjából). Mert ha olyan kezekbe kerül, akik nem jó irodalomból, azoknak nem feltétlenül lesz segítség ez a könyv.
Szerintem Simon Márton azzal, hogy fiatalos és érthető verseket ír, Lackfi János, csak azzal, hogy ír, és mindenhol ott van, sokkal többet tesz azért, hogy a versolvasás ne egy fura és bizarr dolog legyen, mint ez a kötet. És nem azért, mert ők költők, hanem mert ennek a könyvnek a szerzője tanár, és ebből nem tud kilépni.
Ha úgy kellene értékelnem a könyvet, hogy nekem mennyire tetszett, akkor négy és fél csillag, bravó, iszonyat jól szórakoztam rajta. De a könyv célja nem az, hogy egy harmincas nő jót szórakozzon rajta, hanem hogy egy tizenéves megszeresse a verseket. És bár közelít ehhez a kötet, szerintem nem találja el ezt teljesen.

csucsorka IP>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Fenyő D. Györgyöt pad alá, pad fölé,
kabátzsebbe, hátizsákba,
minden iskolába és szívbe és fejbe!

2 hozzászólás
Mariann_Czenema P>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Múlt hét végére úgy jártam, hogy a merőkanállal bevitt fikció mennyiségben annyi sablon volt, annyi borzalmasan kivitelezett klisé, hogy teljesen kiábrándított a kitalált történetekből.
Ezért olvastam el több ismeretterjesztő művet egymás után, szerencsére pont rábukkantam a két legjobb kiegészítő kötetre a Merítés ifjúsági irodalom kategóriájából.

A PUF rajongói kötet az általános iskolásoknak szól, Az útikalauz pedig inkább a középiskolás rétegnek, és nem mellesleg azokat oktató tanároknak, szülőknek, nagyszülőknek. Mindkét kötet 5* csillagot érdemel, óravázlathoz is kitűnő lehet, – sőt Fenyő D.György művét szerintem nyugodtan lehetne főiskolás előadás sorozatnak is felvenni.
Mindkettőből rengeteget tanultam, és főleg az útikalauznál azért vagyok hálás, mert semmi lenézés nincs Fenyőben, nem kérkedik a tudásával, műveltségével, nem oktat ki, hanem ténylegesen vezet.

1 hozzászólás
Gelso>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Szuper!
Talán spoiler segít nekik ez a könyv abban, hogy levetkőzik lehetséges negatív középiskolai vagy eddigi élményeiket, és bátran nyúlnak majd a versekhez, olvassák és off merik önmaguk az éppen olvasott verseket „elemezni” – azaz elgondolkodni rajta és kialakítani a saját, önálló gondolataikat – és ami még fontosabb – higgyék el, hogy nincsen rossz elgondolás, csak az a jó elgondolás, amit a vers elolvasása kelt bennük.
Ha ezt elhiszik – jobb sorsa lesz itthon a verseknek és talán – valójában inkább ezt hiszem – megnövekszik majd a versek olvasásának a gyakorisága, és nő az elolvasott versek száma is…

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Végre valaki úgy kalaúzol a versek világába, hogy egyszer sem hangzik az el, hogy „vajon mit jelent ez meg az a költőnek, vagy mire gondolhatot a költő”…
Tetszett a könyv felépítése: az egészen rövid (egyszavas) versektől indulunk, így az elején könnyen meglehet szokni a stílust, a felépítést. Ahogy az fülszövegben is megtalálható, a versekről való leírások, elemzések sokszor tényleg gondolatébresztők, néha kedvem támadt volna visszakérdezni, vagy beszélni egyikről-másikról. :)
Remélem lesz folytatása :):)

pipacstappancs>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Egy tanár ismerősömtől kaptam meg a kötetet, és nagyon hálás vagyok érte. Fenyő D. György válogatásában olvashatunk verselemzéseket szép fokozatosan tálalva az egyszavas versektől az Arany balladákig, teljesen érthető megfogalmazásban, könnyed stílusban.
Nekem tetszett a könyv felépítése, az értelmezés jelölése lépésről lépésre, a grafikák stílusa is. Alapvetően egy fiatalos összeállításnak találom, és olyanoknak ajánlanám, akik a gimnázium óta elszakadtak az irodalomtudományoktól, de hiányzik nekik. :)

Részletesebb elemzés az említett ismerősömtől: https://www.youtube.com/watch…

Teetee>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Ez tényleg olyan, mint egy útikalauz. Egy hiperszuperfantasztikus útikalauz.
Már ahogy kinéz is, ugye, ez fontos egy útikönyvnél, hogy kedvet csináljon a látnivalókhoz. A sárga árnyalatok, a vicces kis illusztrációk és a nagyon jól eltalált fotók megteremtenek egy olyan miliőt, amiben egyszerűen jó lenni.
Gyakorlatilag bárhol felüthető, de nagyon jó és logikus a szerkezete. A legkisebb egységtől, a szótól haladunk fokozatosan a verssoron és a versszakon át a sokversszakos versekig.
Változatos és izgalmas a merítés, nem hiányoznak a klasszikusok (Csokonai, Petőfi, Arany, Ady, Babits, József Attila, Weöres Sándor vagy Pilinszky), de van Szabó T. Anna, Rakovszky Zsuzsa vagy Varró Dani is, utóbbi ráadásul egy szívemnek nagyon kedves verssel: ha szívemen a félelem .
Ez Knézy egyik legendás mondatából született, amikor egy meccsen ezt találta mondani: A védelem, a védelem, a szívemen a félelem. Ez amúgy szerintem nagyon sokat elmond a magyar nyelvről, illetve arról, hogy a költészet, az irodalom mennyire benne van a magyar nyelvben a hétköznapokban is. Egy szlovák sportriporter soha a büdös életben nem beszélne versben, és egyáltalán, nem is úgy van húrozva az agya, hogy rímek jussanak eszébe. Knézy ríme meg teljesen természetesen belesimult a közvetítésbe.
Erről amúgy az is eszembe jut, hogy ugyan sokszor úgy érzem, hogy az iskolai irodalomtanítás nem igazán szólt a lényegről, és nem gondolkodtunk úgy versekről, mint mondjuk ez az útikönyv segít gondolkodni, hasznos támpontokat és kapaszkodókat adva ahhoz, mit érdemes megfigyelni (pont úgy, ahogy egy igazi útikönyv is rámutat a nevezetességek rejtett részleteire, de ha egyébként éppen akkor nem akaródzik ezt elolvasnod, attól még az a bizonyos nevezetesség lehet rád óriási hatással), de azért mégis ott van a fejünkben az a rengeteg vers és mondat, kitörölhetetlenül, hisz némelyiket még át is írtuk iskolásként. Mint az Egy gondolat bánt engemetet: legyek faspoiler, melyen villám fut keresztül, van, aki ezt nem írta így át?, persze profán a példa, de azt igazolja, hogy van mégis valami egyetemes tudás, ami hatással van arra is, hogyan formáljuk a mondatokat a mindennapokban.
Ez kicsit olyan lehet, ezt egy haverom mondta, aki Kassán nőtt fel, hogy ha gyerekként minden áldott nap Európa egyik legnagyszerűbb dómját látod, akkor kicsit más elképzelésed lesz az építészetről, mint annak, aki élete első húsz évét egy tanyán töltötte, ahol volt két csűr meg egy kamra.
Szóval én most örülök ezeknek a monumentális versdómoknak, amiket volt és van szerencsém folyamatosan látni.

1 hozzászólás
negoti P>!
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez

Tetszett ahogy Fenyő D. György leegyszerűsíti a verselemzést, mintha tényleg tök egyszerű dolog lenne (van akinek az). Nagyon hasznos könyv, igyekszik megszerettetni és megértetni a verseket. Minden iskolai könyvtárba kötelező (lenne) ezt beszerezni. Ha csak annyi eredménye volt annak, hogy elolvastuk ezt a könyvet, hogy ezután másképp tekintünk majd a versekre és észrevesszük a mondanivalót a sorok között/mögött, már megérte.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Chöpp >!

John Keats 1795 és 1821 között élt, 25 évesen hunyt el tüdőbajban. Végakarata az volt, hogy sírjára ne írják ki a nevét, hanem csak egy mondatot: Here lies One Whose Name was writ(ten) in Water. Magyarul: „Itt nyugszik az, akinek nevét vízre írták.”

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: John Keats
Chöpp >!

Legyőzni az időt, ez minden emberi alkotás legfőbb törekvése.

196. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alkotás · idő
Chöpp >!

Kamasz – életkor, létállapot, és magatartás. Akinek még nincs semmije (még a szüleivel él, nem halmozott fel semmit, egyelőre nem lehet tudni, ki és mi lesz belőle, milyen ember lesz, milyen életet fog élni), de a lehetőségek már ott vannak benne. Sőt, több is, mint lehetőség: a kamaszkor a nyitottság, a lehetőségek kora. Még nem alakult ki – tehát még minden lehet.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kamaszkor
Chöpp >!

A tékozló és a nincstelen egymás ellentéte: a köznapi logika szerint nem lehet tékozló az, akinek nincs semmije. Mindez egy jelzős szerkezetben: ezt hívják oximoronnak. A gondolkodásmód pedig, ami ebben kifejeződik, a paradoxon: a két állítás nem lehet egyszerre igaz – vagy ha mégis, akkor nem a hétköznapi logika szintjén. A kamasz állapota: ilyen paradox állapot. Már nem gyerek, és még nem felnőtt. Már tékozló tud lenni, de még nincstelen.
Bereményi Géza és Cseh Tamás Kamasz című dalukban így írnak: „éljen a gyönyörű, buta kamasz”. Gyönyörű és buta, egy dicsérő és egy leminősítő jelző – bizony, ez is paradoxon. Túl felületes lenne, ha azt mondanánk: kívülről „gyönyörű”, belül viszont „buta”. Nem, mert itt a buta annyit is jelent, hogy nem érti azt, hogy a világ nem úgy működik, ahogy. Mert nem akarja még érteni. Mert még számonkéri a világon az értékeket, az igazságot, a méltányosságot, a szabadságot. Ez az értetlensége gyönyörű.
Mert kamasznak lenni paradox állapot. A legszebb korszak, és a leghamarabb múlik el.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bereményi Géza · Cseh Tamás · kamaszkor · oximoron · paradoxon
Chöpp >!

A 20. század elejének nagy felfedezése az, hogy a gyerek lelke és gondolkodása éppoly összetett, mint a felnőtté, és az ember minden későbbi vonzódása, félelme, tulajdonsága, személyiségjegye a gyerekkorában gyökerezik.

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyerekkor
Chöpp >!

Oldani és kötni: A kifejezés bibliai eredetű. Máté evangéliumából tudjuk, hogy amit a földön megkötnek, az érvényes a mennyekben is…

192. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Máté evangéliuma
sophie P>!

Bizony, minden elromlott egy kicsit. Bizony, minden elromlott.

179. oldal - 176/8. - Kemény István: Búcsúlevél című verséhez

Chöpp >!

A költészet mindig egy kicsit önfeltárás, magamutogatás. Mi több: önmagunk élve boncolása a nyilvánosság előtt.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: költészet
Chöpp >!

A darasterc egy étel, a császármorzsa egyik megnevezése. De mondják máshol smarninak, daramorzsának, darasmarninak, grízsmarninak, porozinkónak.

121. oldal

Chöpp >!

Hogyan lehet szeretni a hazát úgy, hogy az ember ne pusztuljon bele?

181. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazaszeretet

Hasonló könyvek címkék alapján

Sam Wilberry: Égből hulló versek
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Fekete István: Őszi vásár
Leiner Laura: Egyszer
Fróna Zsófia: Démonok közt
Szabó Magda: Abigél
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Leiner Laura: Bízz bennem
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! III.
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény