A ​kincsesláda 8 csillagozás

Fellinger Károly: A kincsesláda

    Különleges ​mesekönyvet tart a kezében a kedves Olvasó. Fellinger Károly költő, író, néprajzkutató szülőföldje, a Mátyusföld mesekincsét gyűjtötte egybe és dolgozta fel, ízes, népi humorral, lebilincselően érdekes kacskaringókkal színesítve a nem mindennapi témájú meséket. Birsalmaillatú királykisasszony, Kukoricás Dzsanga, a sellyei boszorkány, a kismácsédi pap, fekete macska és anekdotából kipattant, mesehőssé lett cigány ember egyaránt megfér ebben a népi motívumokkal gazdagon díszített kincsesládában. A gyűjtemény külön érdekessége, hogy a benne szereplő, babonákon-hiedelmeken alapuló, vagy egyenesen a halálról szóló mesék sem ijesztőek – Fellinger Károly eredeti humora azokat is emberközelivé, élvezetessé varázsolja.
    Meséket már egyedül olvasgató gyerekek, gyermeklelkű felnőttek, s mindazok, akik értékelni tudják egy-egy tájegység népköltészeti alkotásainak megőrzését, gyönyörű olvasmányélményhez jutnak, Schall Eszter pazar illusztrációinak köszönve pedig az… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
AB-ART, Pozsony, 2015
78 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788080872052 · Illusztrálta: Schall Eszter

Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Futóhomok>!
Fellinger Károly: A kincsesláda

A kincsesládában Fellinger Károly jókai születésű helytörténész és költő mátyusföldi meseválogatását olvashatjuk. A kötet legtöbb darabja konkrét településneveket említ – pl. Sellye, Kismácséd, Hidaskürt, Szönc –, ami élőbbé teszi a szövegeket és némiképp feledteti a dátumok hiányát: felettébb érdekes lenne tudni, mikor hangzottak el a gyűjtött szövegek? Ezek a mesék hemzsegnek az ördögöktől, boszorkányoktól, babonáktól, általam főleg a cigányfolklórból ismert hiedelmektől. Várólistáztam ezt, amiből talán kiderülhet valami mindezek hétköznapokban való továbbéléséről is. Egy mesét kiemelnék, A világ legelső fekete macskája címűt, hiszen az ominózus cicával kapcsolatos ma is élő babona talán a legismertebb. Olvasás végére feltárul a macska titka, na jó, félig: spoiler
Schall Eszter képei nagyszerűek, a legkiemelkedőbb klasszikus népémese illusztrátorok -Kass János, Würtz Ádám, Reich Károly, Heinzelmann Emma – hagyományait követik: tartózkodóan modernek.

4 hozzászólás
Uzsonna>!
Fellinger Károly: A kincsesláda

Örülök, hogy felnyitottam e kincsesládát, jó volt turkálni benne, sok érdekes kincsre leltem. Volt, amelyikben elgyönyörködtem (Napsugárkisasszony), volt amelyik hasznosnak találtatott, s volt, amikor megijedtem egy kicsit, mert némelyik boszorkányokról és a halálról szólt. Külön értékét adja e kincseknek, hogy sok mátyusföldi hiedelmet, babonát, népszokást megismerhetünk, és megemlíteném még ezek ízes tálalását, miáltal az olvasó/hallgató jól szórakozik.
Schall Eszter illusztrációi remekül megjelenítik, kikerekítik a történeteket.

6 hozzászólás
Honey_Fly P>!
Fellinger Károly: A kincsesláda

Ez is olyan könyv amit apránként jó olvasni, szemezgetni érdemes belőle. Akkor élvezhető igazán a sok ördög és fekete macska ami ránk ugrik a könyv lapjairól. Nincs nagyon finomkodás a történetekben. Van halál, élve eltemetés, hajtépés verekedés közben, madárkopasztás, vágtázó fejetlen lovak, részegeskedés, hogy csak egy pár dolgot emeljek ki. Merész lépés ez a mai rózsaszín (oké, esetleg halványkék) vattapamacsban neveléshez képest. Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt című meséjével tudnék valamelyest párhuzamot vonni. Egyre kevesebb ilyen történettel találkozunk, pedig ez is része a hagyományainknak a maga félelmetességével, néhol igen zord világával. És nem utolsó sorban a szókincsével. Tele vannak a mesék olyan jó kis szavakkal, mint kibli, vánkos, lajtorja vagy portéka. Egyre kevesebbet hallani őket, pedig mind olyan dolog amit a mai napig használunk. Schall Eszter rajzait (és ékszereit és az új táskáját) nagyon szeretem. Az ő munkája számomra mindenképp emelte a kötet értékét. Nagyon finoman tudja ötvözni a népi tartalmakat és a modern dizájnt. Szóval szép és jó könyv, nagyobb gyerekeknek igazi kincsesláda, szerintem.

1 hozzászólás
Hintafa>!
Fellinger Károly: A kincsesláda

Bár nem mindegyik mese nyerte el a tetszésemet, a többségét nagyon szívesen olvastam. Nagyon szerettem a történetekben visszaköszönő népmesei fordulatokat, a mesék szókincsét. Schall Eszter illusztrációinak régóta nagy rajongójuk vagyok, most is gyönyörűen megteremtette a hangulatot.

dianna76 P>!
Fellinger Károly: A kincsesláda

Tetszettek a mesékben megjelenő babonák, mint a Luca széke, a boszorkányok elleni, fokhagymával rajzolt kereszt, a fekete macska. Ahogy jó volt olvasni a sorok közt megbúvó népi mondásokat is: a káposzta felmelegítve jó, Jézus sírját sem őrizték ingyen, közel kerül valaki a húsosfazékhoz, a fukar ember költse patikára a vagyonát. Az aprószentek napján végzett vesszőkorbáccsal való elfenekelés megemlítésének meg külön örültem. Ez a hagyomány szüleim gyermekkorában még létezett. Ezeken túl az illusztrációk is nagyon tetszettek, szerintem színvonalasak voltak. A képek körül, vagy éppen képekben megjelenő apró motívumok különösen szépek voltak (csillag, levél, házikó stb.). Ezekért járnak is a csillagok, de valahogy maguk a mesék annyira nem tetszettek. Némelyiknél hiányt éreztem, ami a végét illeti. Attól, hogy egy mese rövid, még legyen eleje-közepe-vége. A befejező mondatok viszont egyik-másik mesénél nagyon jók voltak, még rímeltek is. Sokukat nem is hallottam még, mint mesezárást. Igazán vegyes volt a paletta:
„Eddig szól a mese, nem volt igaz fele se'.”
„Így volt, gondolom, én sem hiszem, csak mondom.”
„Így volt, vagy így sem, vagy igaz volt, vagy nem.”
„Kicsi veréb, száraz ág, így győzött az igazság.”
„Erről ennyit, barátom, a többit meg rád bízom!”
„Különös volt ez a mese, nem hiszem a felét se.”
„Kutya, macska, vak egér, ki elhiszi, száz évig él.”
„Ennyi volt, mese volt, egy estére elég volt.”
Ezért dicséret illeti a könyvet, ill. az íróját. Azért akadt mese, ami kifejezetten tetszett, de sajnos kevés! Egyik mesén viszont kicsit elszörnyedtem. Az, hogy a halál is szerepet kap egy-egy népmesében, rendben van. De! A halál lekaszabolja a ló fejét, a tetemet aztán elfogyasztják a cigányok, de tudni kell, hogy a halál amúgy, kezében a kaszájával egy tüdőbeteg kisfiúért indult. S persze el is megy érte! Erről szól a mese. Szerintem ez nem való gyerekfüleknek. Ahogyan a macskahúsevés sem egy bájos dolog. Mondjuk ez a kötet amúgy is nagyobbaknak való, mint ahogy a népmesék többsége. Ha már megemlítettem a cigányokat, akkor leírnám, hogy sok mesében szerepet kapnak e gyűjteményben, ahogyan az ördögök (akiknek akár aranyból is lehet a hajuk) és a boszorkányok is. Egyik nekem is tetsző mese is boszis: A megpatkolt boszorkány. Itt jegyezném meg az anyósok védelmében, hogy azért vannak jók is közöttük. Ráadásul előbb-utóbb mi magunk is anyóssá leszünk!

>!
AB-ART, Pozsony, 2015
78 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788080872052 · Illusztrálta: Schall Eszter

Népszerű idézetek

Uzsonna>!

    Hej, amikor még vízenballagónak hívták a galuskát…

34. oldal, Málé vitéz

4 hozzászólás
Uzsonna>!

    Élt egyszer, réges-régen, egy bátor csordáslegény. Hogyha még nem említettem volna, most mondom: ennek a legénykének olyan kacskaringós volt az esze járása, hogy a Kis-Duna is megirigyelte.

11. oldal, A csordáslegény három botja

Uzsonna>!

    Amíg a fonólányok pletykáltak, beszélgettek, Kismiska ábrándozott. Ezt az ábrándozást befonta a lepedőkbe, a hosszú gatyaszárakba. A véget nem érő meseszálak egyre sokasodtak. Aki az ő lepedőjén aludt, mindennap egy újabb mesét álmodott.

41. oldal, A kékibolyás lány meg a fösvény ember

Uzsonna>!

    Hogy is volt, hogy nem? Szél úrfit épphogy kiengedték a zsákjából, máris kedve szottyant szalonnázni. Mangalicaszalonna akadt ugyan, de honnét vegyen hozzá bicsakot? Gondolkodott, majd belenyúlt mélyen a legközelebbi madárijesztő zsebébe. Bizony, hogy talált benne egy megfelelőt. Majd' elfelejtettem, Szél úrfi szülőföldjén, Alsó- és Felsőszeliben nem csupán a betyárok hordanak bicsakot, hanem a helybéli, valamit magukra adó madárijesztők is. Szél úrfi tehát szalonnázott egy jót, majd megtörölte a bicsakot egy lapulevéllel, bekattintotta, és visszatette a madárijesztő zsebébe. Olyan erőre kapott, hogy azon nyomban fütyörészni kezdett. Fel is frissítette a levegőt alaposan!

58. oldal, Kukoricás Dzsanga lucaszéke

Kapcsolódó szócikkek: szél
6 hozzászólás
Uzsonna>!

    Hol volt, hol nem volt, megszületett végre Napsugárkisasszony, akit a tündérek küldtek a tarka mezők, mézillatú virágok és jámbor tekintetű állatok védelmére. Édesanyja nagypénteken, majd Szent György napján kukoricaszemmel a tenyerében megmosdatta a Kis-Duna meleg forrásában, ezáltal óva őt a kiütésektől, a kelésektől, a szeplőtől, az összes ártó betegségtől. Fürdővizébe babakorában a bőség áldásáért rézkrajcárt rejtettek, s egészséges, üde almát dobtak, hogy szép kerek, piros legyen az orcája és világraszóló a szépsége. Napsugárkisasszony titka az egyszerűségében, a szabadságában gyökerezett. Olyan gyökér volt ez, mint az égig érő fa gyökere.

28. oldal, Napsugárkisasszony

Kapcsolódó szócikkek: égig érő fa
Uzsonna>!

    Áprilisi árpa, maradjon a zsákba'. Úgy ám! Mifelénk József-napkor még a szegény asszony szekere is kimegy a mezőre.

23. oldal, Az áspiskígyó mostohalánya és a vadgalamb története

Uzsonna>!

    Miután másnap megérkezett édesanyja házikójába, kiment Illésházára az Aranyász nevű szigetre, ahol állítólag tündérek vigyázták lépteit. Láttára felébredt a lusta akácos, pitypangtól sárgállott a lucernás, s Napsugárkisasszony, lehunyva mélykék szemét, megtapintotta a csöndet. Engedte, hogy ez a csoda vezesse pacsirtaszóval, fecskecsiviteléssel, szellők sóhajával, na és persze a Kis-Duna locsogásával.

29. oldal, Napsugárkisasszony

Uzsonna>!

    Ha hiszitek, ha nem, túl az üveghegyen, ott, ahol a kurta farkú malac túr, vagyis a nevezetes Kenderközben élt egy Farkas nevű ember, aki a Vágfarkasd nevű falut alapította. A kender hegyén egyensúlyozó apró kenderikéről is elnevezhették volna a falut, vagy a dinnye paradicsomáról, Tubukóról, ahol a Csingi-tó cigányai a legízletesebbnek tartják a dinnyét és a káposztát. Ám a Farkas családé lett az utolsó szó.

46. oldal, A szolgálólegény aranya

Uzsonna>!

Hej, ez az Amálka! Olyan finom hegyi túrót tudott készíteni, hogy arról lett nevezetes Felsőszeli még a fővárosban, Pozsonyban is.

61. oldal, Kukoricás Dzsanga lucaszéke

Uzsonna>!

    Az Örzsike-lapos valójában ördöglyuk volt, a föld jobb orrlyuka. A bal orrlyuk a cidrusfától úgy hetvenhét lépésnyire lehetett. Elnyelt az már vagy hat négyökrös szekeret is.

37. oldal, Az Örzsike-lapos titka


Hasonló könyvek címkék alapján

Világszép Vaszilisza
Luzsi Margó (szerk.): Mesélj nekem tündérekről és boszorkányokról
Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev: A tűzmadár
A legszebb magyar mesék
Zalka Csenge Virág: Törpeszarvas és a déli álom
Zalka Csenge Virág: A kalóz királylány
Zalka Csenge Virág: A százegy ajtajú palota
Benedek Elek: A vitéz szabólegény
Benedek Elek: A kék liliom
Füzesi Zsuzsa: Mesetarisznya