Perri 33 csillagozás

Felix Salten: Perri Felix Salten: Perri Felix Salten: Perri

Perri, a mókusgyerek vidáman tornászik a fák ágain, és mindenre kíváncsi. A veszélyt még nem ismeri, halálos ellenségét, a nyusztot kedves kis állatnak véli, az őzek vad szerelmi csatározásairól pedig azt hiszi, hogy igazi háború. Porróval, pajtásával együtt azonban csakhamar mindent megtapasztal, ami az erdei állatok életét jelenti: a halálos veszedelmet, a természet változásainak és a nagy Őnek, az embernek való kiszolgáltatottságot, majd az új tavasz közeledtével az igazi szerelmet is. Felix Salten, a híres Bambi című regény szerzője ezúttal egy mókus felnövekedését kíséri nyomon regényében. Bambi itt is megjelenik egy pillanatra, immáron bölcs és méltóságteljes alakban, az erdő uralkodójaként. A Perri méltó társa a világsikert aratott és rajzfilmről is jól ismert regénynek.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 1990
96 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631166368 · Fordította: Dormándi László · Illusztrálta: Szecskó Ágnes
>!
230 oldal · keménytáblás
>!
230 oldal · keménytáblás · Fordította: Dormándi László

Kedvencelte 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Felix Salten: Perri

Imádom a mókuskákat, úgyhogy persze, hogy nagyon tetszett ez a történet is. Csakúgy, mint a Bambiban, itt is vannak véres részek, szóval nem rózsaszín felhő és kacagás az erdei állatok élete, Perri is épphogy életben marad. Jópofa ötletnek tartom a kislány szerepeltetését, és a változást, ami felnövekedvén éri… Örültem, hogy Bambi is megjelent és hogy összességében Perriék (az elején egyébként a neve alapján én nem gondoltam, hogy nőstény mókus) sikeresen révbe érnek.

Felixa P>!
Felix Salten: Perri

Magával ragadott… A tájleírás egyszerűen elbűvölően gyönyörű. Az erdő állatainak mindennapjai rendkívül lenyűgözően vannak megjelenítve. A természet körforgásának ábrázolása hamisítatlan. A történet pedig nagyon aranyos. Árad belőle a természet és az állatok iránti szeretet. Nagyon jó kis történet így évkezdőnek…

Emília5>!
Felix Salten: Perri

Felix Salten gyerekkorom kedvenc írója. A Bambi kötetek a kedvenc könyveim tőle. Kedves állatos történetek, ahol megismerhetjük az erdő népét, részt vehetünk az életükben, és ezáltal kerülhetünk közelebb a természethez, és egy kis békét lelhetünk rohanó világunkban. Perri is az egyike ezeknek a könyveknek. Bár számomra kicst elmarad a Bambi és Bambi gyermekei nagyobb szabású regényeitől, ez is azt a hangulatot hordozza.

worsi P>!
Felix Salten: Perri

Annyira jó úgy olvasni mindenféle erdei állatokról meg madarakról, hogy közben az erkélyen csörögnek a szarkák… (persze úgy időzítve, hogy a könyvben éppen egy szarka magyarázott egy másik állatnak.)

btunde>!
Felix Salten: Perri

Nekem mindig rá kell hangolódnom az „állatok beszélgetnek” történetekre, de ha sikerül, akkor általában tetszenek. Ezzel sem volt másként. Ráadásul az erkélyünkkel szemben lakik egy mókus (lehet több is, de mindig csak egyet látunk), amit így egész más szemmel nézegetek már. Főleg azt próbálom megfigyelni, tényleg kommunikálnak-e mondjuk a madarakkal. Egyelőre fogalmam sincs, de elhiszem, mert Fekete István is hasonló dolgokat ír róluk, meg plusz még jól is esik elhinni.

AgiVega IP>!
Felix Salten: Perri

Gyerekkorom nagy kedvence volt ez a történet a kis mókuslányról. Mind a mai napig érdekes érzések kerítenek hatalmukba, amikor eszembe jut a könyv vége felé az a jelenet, amikor a kislány – aki a télen megtanult beszélni – többé nem érti meg az állatokat, és hogy ez mennyire szíven üti Perrit. Nagyon kedves mese.

Kek P>!
Felix Salten: Perri

Nem, nem olvastam soha a Bambit. De a kultúrkörnek olyan tartománya, amit anélkül is ismer az ember, hogy személyesen találkozott volna vele. Így aztán, mikor a gyerekkönyvtárban a kezembe került, úgy döntöttem: jöjjön inkább más a szerzőtől, olyan, amiről még csak nem is hallottam. Így aztán hazajött velem Hopsz és Perri, húsvét közeledtével naná, hogy egy nyuszi, meg egy mókus, mert mókus nálam bármikor, bármennyi mennyiségben… Valószínűleg gyerekként kellett volna ezeket olvasnom, nem most, mert így felnőtt fejjel már túl magasak az igényeim. Persze akkor is a Vuk előtt kellett volna jönniük…, de a mi lett volna, ha világa mocsáros ingovány. Így aztán most nem tetszettek. Túl didaktikusnak, szépen-okosan, tanítónénisen tanítóknak érzem őket. Főleg így egymás után olvasva a két könyvet, tűnt fel, hogy mind a kettőben az ember fogságába kerül az éppen bemutatott állatfaj egy-egy példánya (Epi, a legkisebb fiúnyuszi, itt meg egy mókus és a csíz) – és az milyen gáz, csúnya dolog…; a részletes leírásokból ráismerhetünk egy-egy emberi eszközre (mókuskerék, fűrész, autó reflektorai, puska), bár az állatoknak nincsenek rájuk szavaik. Sajnos az emberre se. Egyszerűen csak Ő – ami engem kifejezetten zavart. Mennyivel jobb Fekete István simabőrűje! Egyezett a 2 könyvben az is, hogy azt mesélik el, mi zajlik a vadonban egy év leforgása alatt. Hogyan lesz az épp megszületett állatkölykökből érett, tapasztalt felnőtt. Mert aki már egyszer átélte a 4 évszakot, az már mindent megtapasztalt. Illetve, lásd még a faj egy-egy példányának örök tanulságul szolgáló beszámolóját a szabad vadság és a fogság közti különbségről. Élet, halál, vadászat, túlélés, szerelmes párválasztás, fészekrakás… Nagyjából ennyi. A legfontosabbak. Mind a 2 könyvben van azért az Ő környezetében is egy-egy kitüntetett figura, aki segíti az odatévedt vadonélőt: a nyuszis könyvben a Plánát házikójába befogadó és egy éjjelen át melengető öreg vadászkutya, itt meg az állatok nyelvét értő és beszélő árva kislány, Anikó-Annácska. Aki persze elfelejti ezt a nyelvet, mihelyst betölti a 4. életévét, s maga is használni kezdi az emberi beszédet. (Ó, ha most egy észt szerzőről volna szó, nyilván Perrinek valami kígyócskának kéne lennie…) Perri meg hát azzal válik igazi felnőtté, hogy csalódik az emberben…
Na, és persze az őzek… Egyik könyvből se maradhatnak ki! :) Bambi még meg is neveztetik.

aszor>!
Felix Salten: Perri

Szeretem az állatokról írt történeteket. Azt is nagyon szeretem, amikor az állatok beszélnek, egy kicsit közelebb érzem magam hozzájuk. Jó volt olvasni az erdő lakóinak gondolatait.
Kedves regény, ahogyan a fiatal mókuslány, Perri ismerkedik a világgal, az erdő életével, és ahogyan figyelmeztetik az erdő lakói a veszélyekre. Olyan hitelesen tudta leírni Félix Salten az állatok életét, hogy én is közöttük éltem. Kiderül ebből a regényből is, hogy az ő életük sem móka és kacagás, a fennmaradásért nagyon meg kell küzdeni.
Kár, hogy kevesen ismerik ezt regényét Félix Saltennek.

Ottivilága>!
Felix Salten: Perri

Én természetkönyvek szempontjából Fekete Istvánon szocializálódtam, és nekem azokhoz képest ez unalmas, kevés történésű volt. És magáról a természetről sem mond el túl sokat. Mindez persze csak a saját személyes véleményem.


Népszerű idézetek

Kek P>!

A szabadság valami hallatlan boldogság érzését lobbantotta fel bennem. A boldogság bátorságot adott, a bátorság erőt.

51. oldal

Kek P>!

Bár nagyon fiatal volt még, annyit már megtanult, hogy öröm és elővigyázatosság, boldogság és óvatosság egyáltalán nem zárják ki egymást, érezte, hogy az a kis félelem, ami minden dolog mélyén lappang, még csak fokozza az életörömet.

22. oldal

Kek P>!

– Ki tudhatja? – utánozta gúnyosan Perri. – Persze, hiszen ha tudnánk, sokkal egyszerűbb volna a dolog. Én sem tudok semmit, de ennek ellenére szentül hiszem, hogy lesz még olyan szép ez a világ, mint amilyen volt.
– Ennek semmi értelme – ellenkezett Porro. – Ha nem tudsz semmit, hogyan hiheted?…
Perri vidáman lóbálta farkát.
– De igenis, van értelme. Próbáld csak megérteni vagy megérezni, te tökkelütött! Ez a legfontosabb, és ez keresztülsegít a legnehezebb időkön is: nem tudni semmit, csak hinni, hinni rendületlenül. Amíg ez a hit meggyőződéssé válik…

70. oldal

btunde>!

Figyelmeztető kiáltások hangzottak fel.
– Ne tovább! – veszekedett a szarka.
– Veszély! – rikácsolt a szajkó.
A rigó is buzgólkodott:
– Megállj! Vesztedbe rohansz!
Megszólalt egy cinege is:
– Maradj, ahol vagy!
Még a varjak is lekiabáltak, akik magasan fent a levegőben keringtek:
– Ne hagyd magad becsapni! Ne menj, félrevezet!
A bozótban egy karcsú őzbak csörtetett, ünnepélyesen emelgette lábait. Ugyanaz a bak volt, aki az imént elkerülte a vetélytárs halálos döfését.
Itt egyedül érezte magát, itt nem volt sem harc, sem ellenség.
És a szerelmese hívja.
Izzott, remegett a büszkeségtől és szenvedélytől. A figyelmeztető kiáltásokat meg sem hallotta, nem akarta meghallani.
Lihegve várta a hangot, ami boldogságot ígérőn hatolt a lelke mélyéig.
Mindannyian oda gyülekeztek most a közelébe a szárnyas őrzők, akik izgatottan igyekeztek, hogy megóvják a veszélytől.
Semmi nem használt. A bak süket maradt a kiáltozásokkal szemben.

40-41. oldal

btunde>!

– Nos, az úgy történt… – a vörös bundás hangja eltelt diadallal –, hogy Ő azt hitte, elégedett vagyok, beletörődtem ebbe az életbe. Kiengedett a rács mögül, s kedvemre ugrálhattam a nagy helyiségben. Gyakran! Nagyon gyakran! Fel- meg leugráltam, mindenhová felkúsztam, és mindig újból visszatértem a rács mögé. Azután egyszer csak észrevettem, hogy az egyik nyílás a falon egészen nyitva maradt. Odakint sütött a nap. Hirtelen mintha valami megvilágosodott volna az agyamban. Mintha villám villant volna keresztül rajta. Magam sem tudom, hogyan, egyszerre csak ott ültem a nyitott résznél. Megpillantottam magam alatt a fákat… a fákat… értitek? Szinte már el is felejtettem, hogy ilyen is létezik. Korcs kis fák voltak, ha ezekhez hasonlítjuk, amik itt az erdőben állnak. Valószínűleg foglyok ők is, akárcsak én. De már nagyon régen nem láttam fát, és hirtelen elfogott a honvágy. Egész testemben reszkettem. Nem is gondoltam rá hogy elérhetném őket, amikor egyszerre Ő közeledett felém, hogy újból becsalogassam a rács mögé. Így volt… – és hevesen, felindultan lihegett.
– Nem… nem én voltam az, aki megkockáztattam az ugrást, a félelem hajított ki az űrbe. Azután egyszerre csak ott ültem az ágak között. A szabadság valami hallatlan boldogság érzését lobbantotta fel bennem. A boldogság bátorságot adott, a bátorság erőt.

51. oldal

btunde>!

Ebben a pillanatban olyan heves fájdalom fogta el, amilyet eddigi életében sohasem érzett. Még csak elképzelni sem tudta, hogy van ilyen, úgy érezte, hogy valami durva, kemény marok szorongatja a mellét.
– A fám! Az én szép, az én jó, egyetlen fám! – jajgatott kétségbeesetten. S jó ideig semmi egyéb nem jött ki a torkán, csak ezt ismételgette szüntelenül: – A fám… a fám!…
Eddig a pillanatig maga sem tudta, hogy mennyire szereti a tölgyet, milyen gyengéden csüng rajta. A tölgy egyszerűen volt, létezett, otthon volt, Perri életének megszokott színhelye, barátságos lakhely születésétől fogva. Ha pihenni tért este, vagy felébredt a hajnal hasadtával, itt történt, itt folyt le mindez az öreg lombsátor védelmében. Perri ismerte ennek a tölgyfának sajátos illatát, ismerte minden gallyacska minden egyes hajlatát, a fatörzs kérgének minden ágát-bogát, dudorait és repedéseit. Mindez szükséges volt s egészen természetes is, és Perri gondolkodás nélkül, sőt közömbösen fogadta, mint valami magától értetődő dolgot. És csak most, amikor a fa holtan hevert a földön, akkor tört ki belőle a szeretet iránta. Túlságosan későn s éppen ezért vad fájdalommal.

74-75. oldal

btunde>!

S valóban, Anikó csakugyan megváltozott, sokkal nagyobb lett, kinőtt az első gyermekkor derengéséből, közeledett az ész és az emberi belátás határaihoz, négyesztendős létére az emberek nyelvén beszélt már, s az erdő ártatlan lakóinak nyelve érthetetlenné vált számára. Nyiladozó lelkéből úgy kitörlődött ez a beszéd, mint ahogy a gyertya szerény lángocskája kialszik, mint ahogy az oroszlánszáj arany hímporát elfújja a tavaszi szellő.

96. oldal

gjudit8>!

Most már tudom: a szerelem a legnagyobb csoda a világon. Bármit hozzon is, harcot vagy akár fájdalmat, minden csak boldogságot jelent. És ha egymással lehetünk, az jelenti a legtökéletesebb boldogságot.

92. oldal

Kek P>!

Anna egyedül volt, de ebből a magányosságból nem érzett semmit, sem bent a szobában, s még kevésbé itt kint az erdőn. Anyja nem volt, nagyanyjának pedig édeskevés ideje volt ahhoz, hogy vele foglalkozzék, s csak a legszükségesebbekkel törődött. A ház táján a gyermek uralkodott, szelíden, kedvesen, de korlátlanul.

6. oldal

btunde>!

– Ugyan hallgass már – intette le Perri. – Én nagyon sok mindent tanultam az anyámtól.
– A legfontosabb dolgokat – vélte Porro komoly ábrázattal – mindenkinek magának kell megtanulnia az életben.

26. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bombicz Judit: Mesék elalvás előtt
Thomas Brezina: Az eltűnt napló
Sara Pennypacker: Pax
Margit Auer: A kísértetfolyosó
Fekete István: Bogáncs
Jess French: A csimpánz-mentőakció
Móra Ferenc: A nagyhatalmú sündisznócska
Walt Disney – Állatmesék
Berg Judit: Rumini a Fényvizeken
M. I. McAllister: A Fehér Szárnyak szigete