Bambi ​gyermekei (Bambi 2.) 90% 100 csillagozás

Nem tudom pontosan mi az oka, de nekem ez a folytatás még jobban tetszett, mint az első Bambi, pedig az is nagyon szerethető történet volt. Talán azért, mert jóval több szereplő jelent meg, így sokkal több élet- és viselkedés formát mutatott be. Felix Salten (ugyanúgy, mint Fekete István vagy Kipling) nagyon ismeri és szereti a természetet. Nem felületesen, hanem minden kegyetlenségével, törvényszerűségével és vadságával együtt. Külön öröm volt, hogy bár bemutatta az állatok rettegését a vadászattól, maga a vadász egyáltalán nem negatív szereplő volt, hanem az ember, aki ugyanúgy szerepel ebben az együttélésben, mint az összes többi élőlény, kiszakítva belőle a maga részét. És erről még az is eszembe jutott most, hogy a növények is aktívan (beszélve) megjelennek benne, elmondva, hogy az őzek és szarvasok mekkora kárt tesznek bennük. Tehát minden élőlény szerepe megjelenik a könyvben. Aki szereti a természetről szóló regényeket, annak szívből ajánlom:)

Inverz Vuk, avagy egy őzcsalád kalandos és baráti torzsalkodásokkal teli mindennapjai. A sértődött csemeték úgy drámáznak néhol, hogy az tényleg kész Barátok Őzek Közt, de ezzel együtt is nagyon szimpatikus, nagyon szerethető az egész történet hangulata. A könyv minden lapján ott suhog az erdő, illatoznak a fagyalbokrok, ragyog az ezüstnyárfa, ujjong a pirók, kacag a harkály. Ebben a szépséges környezetben cseperednek fel Bambi gyerekei, és oly sűrűn peregnek rájuk az élmények és tapasztalatok, akár a falevelek lombhulláskor. Támad a róka, beállít a polgármester farkaskutyája, a vadorzó hurkot vet, egy macska feltűnik, a mókus eleségraktára eltűnik, eljön a téli hajtóvadászat…. és rendszeresen megjelenik Ő. Hol leterít valakit a tűzkézzel, hol eleséget ad… és néha megmenti az őzbrancs több tagját is.
Teljesen elfogult vagyok a könyvvel kapcsolatban, mert ez az 1972-es kiadás annyira gyönyörű, hogy már akkor beleszerettem, amikor még olvasni sem tudtam. Mirko Hanák spoiler szépséges festményei nálam éppoly szerves részét képezik a történetnek, mint bármelyik fejezet. Volt idő, mikor az összes képet kimásoltam belőle barátnőmmel. Több éjszakán át kitartóan festettük az őzeket, úgyhogy hamar megvolt a családi és baráti körnek is a karácsonyi ajándék. :D A legszimpatikusabb szereplő egyértelműen a vidám és elégedett Gurri, aki minden bizonnyal kiérdemelné még Lin-csi apát és Micimackó elismerését is. Kihagyott ziccer, hogy nem kapott később saját regényt, amiben összefoglalhatná életfilozófiáját… szerintem még a félszemű róka is buzgón olvasná. (Természetesen ő csakis a „Hogyan tanítsuk móresre a gémet?” önfejlesztő könyv után.)
„- Mindenre gondolni kell, Gurri, mindenre! Különösen a jövőre!
– Mire való ez? – nevetett Gurri. – Ami jön, az jön! Vagy tán azzal, hogy félünk, képesek vagyunk megakadályozni, hogy a hideg hideg legyen? S a félelem megvéd-e bennünket az éhségtől? Jóllakunk talán, és nem nyomorgunk, ha már most aggodalommal gyötörjük magunkat?”
Tanulságos, nem rózsaszínre suvikszolt, de mégis megnyugtatóan pozitív erdőmese ez, amit bármikor szívesen veszek elő.

„A pacsirtadal ujjongó trillákkal, dallamos fuvolázással, az élet szeretetének szelíd gyöngédségével vigaszt keltett Gurri lelkében, s felüdítette. Azt sem tudta, hogyan történt ez vele. Itt fekszik sebesülten, rabságban, távol anyától és fivértől, távol a szeretett erdőtől, boldogtalanul, teljesen reménytelenül. És mégis, a pacsirta reménykedő, örömrepeső dalától elragadtatva, most nem érezte szerencsétlenségét, s mégiscsak valami halvány reménység kelt lelkében.”

Cseppet se veszített az értékéből nálam, ahhoz képest, hogy ez már nem Bambi története. Ugyanúgy végig lehet követni benne a gyermekei apró-cseprő botlását, lassú felnövését és beletanulását az „őz-életbe”. Az olvasás közben végig eszembe jutott a gyerekkori magnófelvétel, amit vagy ezerszer hallgattam már meg, mert akkor is elvarázsolt ez a mese. Ez most se változott, és az olvasás során végig a fülembe csengett az egyes szereplők hangja :) Jó kikapcsolódás volt, jókor talált meg ez a kis varázsos történet.
Kedvenc szereplőm talán Gurri volt a kezdetek óta, bár a két árvát is nagyon szerettem benne :))

Kedves történet volt, szerethető szereplőkkel. Persze meg sem tudta közelíteni az első rész színvonalát, sem tartalmi mélységben, sem a mondanivalóját tekintve. Természetesen nem is volt esélye, a Bambi különleges; most inkább egy jól lezárt, kerek történet kényszerfolytatását olvastam. Bár nagyon szórakoztató volt, kicsit túlsúlyba kerültek a meseelemek, és a cselekmény dúsítása sem tett jót a regénynek.

Gyerekkorom meghatározó története a Bambi és a Bambi gyermekei. Most is szerettem olvasni.

Tetszett a történet, a folytatás. Nagyon élvezetesen, látványosan írta le az író az erdőt, az állatokat. Szinte látja maga előtt az ember olvasás közben, ahogy élnek az állatok az erdőben, hogyan viselkednek, mit érezhetnek. A rajzok is nagyon feldobják a történetet.

Gyerekoromban lemezen megvolt, de nem emlékeztem a történetre, pedig sokat hallgattuk. Nagyon szép történet ez is, de nem olyan mint a Bambi. Itt már érződik, hogy folytatás. Egy kicsit sok a szereplő is, meg a kaland is és kevesebb a leíró rész, pedig azok gyönyörűek. Ettől függetlenül sajnálom, hogy gyerekként a könyv kimaradt.

Gyermekkorom kedvenc olvasmánya volt, az első részével, a Bambi-val együtt. Nem is egyszer olvastam el, később, mikor felnőttem is, saját kisfiammal is együtt olvastuk. Mindig rabul ejtett az állatok, az erdő élete, az őzek sorsa, érzéseik, problémáik. Szeretem az erdőt, az állatokat, ehhez talán az kellett, hogy erre fogékony időszakomban ezt a könyvet elolvassam. Csodálatosnak tartom az egyszerű, könnyen érthető, szívhez szóló leírásokat, a stílust, a jellemek megrajzolását. Minden gyereknek el kellene olvasnia mindkét könyvet, de felnőttként sem késő.

szomorú és kicsit félelmetes mesekönyv.
Egyenlőre még Danci babának nem vettem elő.
Viszont én ennek ellenére imádtam.
Izgalmas.

Nem először olvastam. Most is nagyon szerettem. Gyönyörű történet, nagyon szép leírásokkal.