Bambi (Bambi 1.) 417 csillagozás

Felix Salten: Bambi Felix Salten: Bambi Felix Salten: Bambi Felix Salten: Bambi Felix Salten: Bambi Felix Salten: Bambi Felix Salten: Bambi Felix Salten: Bambi Felix Salten: Bambi Felix Salten: Bambi Felix Salten: Bambi Felix Salten: Bambi Felix Salten: Bambi Felix Salten: Bambi Felix Salten: Bambi Felix Salten: Bambi

Bambi a rengeteg legmélyén, mogyorócserjék, som- és kökénybokrok, magas juhar- meg bükkfák védte zugban született. A kis őz botladozó lábakkal indult el az erdő úttalan útjain, és mind távolabb merészkedett. Bambival együtt tanul meg az olvasó önfeledten játszani és száguldani, élvezni a szabadságot. De megtanulunk félni is és keserűen tudomásul venni minden élet halandóságát. Salten költői prózája egyszerre szól gyermekekhez és felnőttekhez – mindannyiunk okulására és gyönyörűségére.

Eredeti mű: Felix Salten: Bambi (német)

Eredeti megjelenés éve: 1923

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olvasni jó!

>!
Hungaroton, 2018
ISBN: 5991811436421 · Fordította: Fenyő László · Felolvasta: Kováts Adél
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634572459 · Fordította: Szakál Gertrúd
>!
100 oldal · ISBN: 9789634741626 · Fordította: Fenyő László

27 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Bambi


Kedvencelte 49

Most olvassa 8

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Felix Salten: Bambi

Bánom, hogy korábban még nem olvastam el egészében az igazi Bambi történetet. Ismertem a Disney mesét, olvastam a Disney mesekönyvet, de ezt, a teljes verziót még soha.

Nagyon élveztem az olvasását. Gyönyörűek voltak a leírások, magam előtt láttam a tájat, éreztem magam körül a növényeket és az állatokat. Nagyon életszerűen volt megírva.

Szerintem igazán szerethető, kellemes, csodálatos kis mese ez. Megtanít értelmezni az elmúlást, megtanít értékelni a természetet. Ha egyszer gyermekem lesz, biztosan sokszor fogjuk majd olvasni, nagyon hiteles, nagyon szép.

7 hozzászólás
>!
Any P
Felix Salten: Bambi

Hát ez most nagyon jòl esett :) A Disney filmen nőttem fel és mindig is imádtam. A könyv csak most felnőttként került a kezembe. A sorokon át szinte érezni az erdei friss levegőt, hallani az állatok neszeit, a lombok suhogását. Bambi pedig csak még mélyebbre lopta magát a szívemben.
Ha egyszer gyermekem lesz, mindenképp a könyvet fogom elsősorban megismertetni vele. :)

>!
ancsee 
Felix Salten: Bambi

Még általános iskolásként olvastam, a történet főbb elemei megvannak, de a részletek már elhomályosultak. Emlékszem, hogy megkönnyeztem és nagyon tetszett ez a kis könyv. A Disney filmhez képest nagyon más volt, sokkal jobb. Biztosan elő fogom még venni a jövőben. :)

>!
atalant I
Felix Salten: Bambi

Nem hittem volna, hogy pont egy gyerekkönyvnek bélyegzett történettől kapok majd ilyen mély, allegorikus gondolatokat az életről és az elmúlásról. A Disney-féle verzió (bár eskü, hogy én imádom az egeres cég filmjeit) ehhez képest egy herélt rozmár. Az utóbbiról nem nagyon tudom egészen pontosan, hogy milyen is lehet, de így képzelem.
Ebből a könyvből sugároznak a színek, a formák és az illatok -feltéve persze, ha az ember járt már erdőben. És sugárzik belőle az élet is, meg a természet békés pezsgése. Emellett tele van olyan momentumokkal is, amik nem kifejezetten mondhatóak békésnek. Sőt. De ha őszinték akarunk lenni, akkor ez már csak így van a valóságban is.
Egyetlen bökkenő volt csak: hogy a fejemben a már fentebb említett rajzfilmes verzió miatt folyton szarvasok ugrándoztak jobbra-balra. Pedig tudtam én, hogy itt bizony őzek vannak, de a képek csak ritkán változtak át a helyes irányba. Hiába.
Ha valaki bármikor azt mondja nekem, hogy egyszer a Bambi lesz az egyik kedvencem, hát… minimum körberöhögöm. Minimum.

10 hozzászólás
>!
Bajnoczianna
Felix Salten: Bambi

Mindig érdemes végig olvasni ezt a történet. Mert ez a mese emlékezet a gyerekoromra mikor először a kezembe került ez a könyv. Milyen jó érzés volt bele lapozni, aztán elolvasni és megérteni a mondanivalóját.

>!
bonnie9 +SP
Felix Salten: Bambi

A Disney verziót talán ha kétszer láttam gyerekként, a rajzokon kívül nem emlékszem sokra. Viszont volt/van egy mesejáték kazettám (Józsa Imre, Molnár Piroska, Schütz Ila, Bencze Ilona és még sorolhatnám), amit rongyosra hallgattam.
A könyvet most olvastam először, de rá kellett jöjjek, az a mesejáték tökéletesen leképezte ezt a hangulatot, visszaadta a mondatokat. Olvasás közben már az első oldaltól hallottam a fejemben a szarkát, Bambi anyját, az öreget, mindenkit. És pontosan ugyanazt éltem át, mint gyerekként hallgatva. Ott voltam az erdőben. Egy voltam közülük. Velük éltem, nevettem, játszottam, majd féltem, rettegtem és gyászoltam. Ugyanúgy újra és újra megszorította a szívem és többször megkönnyeztem, pont mint húsz éve.
Sokszor eszembe jutott Vuk is, nagyon hasonló érzésekkel olvastam.
Szép, és kegyetlen történet. Mint az élet az erdőben.

5 hozzászólás
>!
Roszka 
Felix Salten: Bambi

Még mindig gyönyörű, fájóan szép történet, csodásan megírva!

>!
konnyufanni P
Felix Salten: Bambi

Nagyon szerethető kiskönyv ez. Nagyon sok erdőben élő növények, fák, virágok vannak leírva, ami miatt az olvasónak olyan érzése lehet, hogy ez egy tanulmányi könyv az erdőben élő növényekről. Talán az író azt a üzenetet akarta átadni az olvasóknak, hogy igen is fontos a természet .
Bambi, ugye őzekről szól ez a könyv, nagyon tetszett hogy író bemutatta a bambik mindennapi életét, hogy mitől kell tartaniuk az őzeknek. Bár sajnálom, hogy hamar vége lett ennek a könyvnek is. Aranyos „mese” volt.

>!
Ibanez MP
Felix Salten: Bambi

"- Nézd csak anya, – kiáltott Bambi – itt repül egy virág.
– Nem virág az, – mondta az anya – pillangó."

Csodálatos kis történet, amely természetesen ismét sokkal komolyabb, mint a belőle készült meséé (joggal). Sokkal több véres jelenet van benne, s próbál rámutatni az „Ő” általa okozott károkra és furcsaságokra – hiszen az sem mondható felelősségteljesnek, hogy felnevelnek, s emberekhez szoktatnak egy fiatal őzet, majd visszaengedik az erdőbe, későbbi „őzpecsenye” gyanánt… Gobo története nagyon elszomorított…. Az édesanyja elvesztése viszont a Disney-mesében sokkal hatásosabb (mindig elpityeredek rajta, na…)

„Kint… ha hívlak… nem szabad bámészkodni és kérdezgetni, hanem, mint a szél, utánam! Jól jegyezd meg fiam. Semmi gondolkodás, huzavona… azonnal, ha én futni kezdek, annyit jelent: utánam és meg ne állj, míg újra benn nem vagyunk az erdőben. Nem felejted el?”

Hasonlít a könyv a Vuk-hoz, azonban nagyon hiányzott Fekete humora a történetből (szinte vártam). Itt nem ellentételezi semmi Bambi és erdőbeli társai viszontagságát… Sőt, a végén Bambi is, csakúgy mint az öreg, a túlélés érdekében (is) egyedül járja az erdőt, egyedül öregszik meg. Az egyik legszebb jelenet szerintem a két levél beszélgetése az elmúlásról….

"A tölgy egyik ága, magasan a többi felett, egész a rétre nyúlt ki. Legszélsőbb ágán két levél kuksolt egymás mellett.
– Már nem úgy van, mint régen – mondta az egyik levél a másiknak.
– Nem – ismételte a másik. – Ma éjjel is annyian elmentek közülünk… Már jóformán csak mi maradtunk ezen az ágon.
– Nem lehet tudni, melyikünkön van a sor – mondta az első. – Amikor még meleg volt és a nap meleget árasztott, olykor egy-egy vihar vagy felhőszakadás tört ránk és sokan közülünk már akkor elsodródtak, holott még fiatalok voltak. – Nem lehet tudni, melyikünkön a sor.
– Most a nap csak ritkán süt – sóhajtott a második levél – és ha süt is, már nincs ereje. Új erőre volna szükségünk.
– Vajjon igaz-e, – kérdezte az első – vajjon igaz-e, hogy helyünkbe újak jönnek, ha mi leperegtünk és aztán újra mások és mindig újra…
– Biztosan igaz – suttogta a másik. – El se tudom képzelni máskép… Ez már a mi fogalmainkat meghaladja…
– És aztán olyan szomorúak leszünk tőle – tette hozzá az első.

Egy ideig hallgattak, aztán az első csöndesen mondta maga elé: – Mért kell elmennünk?…
A második kérdezte: – Mi lesz velünk, ha lehullunk?…
– Lehanyatlunk…
– Mi van ott lenn?
Az első felelte: – Nem tudom. Az egyik ezt mondja, a másik azt… De senki se tudja.
A második kérdezte: – Vajjon érzünk-e még valamit? Vajjon tudunk-e még valamit magunkról, ha ott lenn leszünk?
Az első ismételte: – Ki tudná megmondani? Aki lehullott, még sose tért vissza, hogy erről beszéljen.

Újra hallgattak. Aztán az első levél gyöngéden így szólt a társához: – Ne bánkódj olyan nagyon, hisz reszketsz már.
– Hagyd csak – felelte a másik. – Olyan könnyen reszketek. Már nem érzem magam olyan biztosan a helyemen.
– Ne beszéljünk többé ilyen dolgokról – mondta az első levél.
A másik felelte: – Nem… hagyjuk… de… mi másról beszélhetnénk?… – Hallgatott és kis szünet után folytatta: – Ki megy el közülünk elsőnek?…
– Ezzel még ráérünk – csillapította az első. – Emlékezzünk inkább a multra. Milyen szép volt. Milyen csodálatosan szép! Amikor a nap oly forrón tűzött ránk, hogy majd kicsattantunk az egészségtől. Emlékszel még? És aztán reggel a harmat… És az enyhe, pompás éjszakák…
– Most iszonyatosak az éjjelek – panaszkodott a másik – és nem akarnak véget érni.
– Nem szabad panaszkodnunk – mondta az első szelíden – hisz tovább éltünk, mint sokan, sokan közülünk.
– Úgy-e nagyon megváltoztam? – érdeklődött az első levél félénken, de nyomatékkal.
– Szó sincs róla – erősítette az első. – Te persze azért gondolod, mert én olyan sárga és csunya lettem, ó, nálam az egészen más…
– Ugyan ne tréfálj – vágta el szavát a másik.
– De igazán úgy van, – ismételte az első buzgón – higyj nekem! Olyan szép vagy, mint az első napon. Itt-ott egy-egy vékony, sárga csík, alig lehet észrevenni és csak még szebb leszel tőle. Higyj nekem!
– Köszönöm – suttogta a másik levél meghatódottan. – Nem hiszek neked… legalább is nem egészen… de köszönöm, hogy olyan jó vagy… te mindig olyan jó voltál hozzám. Most értem csak meg egészen, mennyire jó.
– Hallgass – mondta az első és maga is elhallgatott, mert a bánat szavát vette.

Most hallgattak mind a ketten. Az órák múltak.

Nedves szél húzott hidegen és ellenségesen a fák felett.
-Ó… most… – mondta a második levél – én… – eltörött a hangja. Lassan levált ágáról és kerengélve lehullt.
Itt volt a tél.

>!
szil0214
Felix Salten: Bambi

Nagyon szép történet, tele van gyönyörű leírásokkal, vibrálnak benne a színek és illatok. Gyerekkoromban is szerettem, de most még jobban tetszett. Szép gondolatok vannak benne az elmúlásról, a természet körforgásáról. Az egyik legszebb rész az volt, ahol a falevelek beszélgetnek a lehullásról, a halálról.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ritusss

A rét szélén egy nagy tölgyfáról lassan hullott a levél. S hullott a többi fáról is. A tölgy egyik ága, magasan a többi felett, egész a rétre nyúlt ki. Legszélsőbb ágán két levél kuksolt egymás mellett.
– Már nem úgy van, mint régen – mondta az egyik levél a másiknak.
– Nem – ismételte a másik. – Ma éjjel is annyian elmentek közülünk… Már jóformán csak mi maradtunk ezen az ágon.
– Nem lehet tudni, melyikünkön van a sor – mondta az első. – Amikor még meleg volt, és a Nap forróságot árasztott, olykor egy-egy vihar vagy felhőszakadás tört ránk, és sokan közülünk már akkor elsodródtak, holott még fiatalok voltak. Nem lehet tudni, melyikünkön a sor.
– Most a Nap csak ritkán süt – sóhajtott a második levél –, és ha süt is, már nincs ereje. Új erőre volna szükségünk.
– Vajon igaz-e – kérdezte az első –, vajon igaz-e, hogy helyünkbe újak jönnek, ha mi leperegtünk, és aztán újra mások, és mindig újra?
– Biztosan igaz – suttogta a másik. – El se tudom képzelni… Ez már meghaladja a mi fogalmainkat.
– És aztán olyan szomorúak leszünk tőle – tette hozzá az első.Egy ideig hallgattak, aztán az első csöndesen mondta maga elé:
– Miért kell elmennünk?
A második kérdezte:
– Mi lesz velünk, ha lehullunk?
– Lehanyatlunk…
– Mi van ott lenn?
Az első felelte:
– Nem tudom. Az egyik ezt mondja, a másik azt… De senki se tudja.
A második kérdezte:
– Vajon érzünk-e még valamit? Vajon tudunk-e még valamit magunkról, ha ott lenn leszünk?
Az első ismételte:
– Ki tudná megmondani? Aki lehullott, még sose tért vissza, hogy erről beszéljen.Újra hallgattak. Aztán az első levél gyöngéden így szólt a társához:
– Ne bánkódj olyan nagyon, hisz reszketsz már.
– Hagyd csak – felelte a másik. – Mostanában olyan könnyen reszketek. Már nem érzem magam olyan biztosan a helyemen.
– Ne beszéljünk többé ilyen dolgokról – mondta az első levél.
A másik felelte:
– Nem…, hagyjuk…, de… mi másról beszélhetnénk?… – Hallgatott, és kis szünet után folytatta: – Vajon ki megy el közülünk elsőnek?
– Ezzel még ráérünk – csillapította az első. – Emlékezzünk inkább a múltra. Milyen szép volt. Milyen csodálatosan szép! Amikor a Nap oly forrón tűzött ránk, hogy majd kicsattantunk az egészségtől. Emlékszel még? És aztán reggel a harmat… És az enyhe, pompás éjszakák…
– Most iszonyatosak az éjjelek – panaszkodott a másik –, és nem akarnak véget érni.
– Nem szabad panaszkodnunk – mondta az első szelíden –, hisz tovább éltünk, mint sokan-sokan közülünk.
– Ugye, nagyon megváltoztam? – érdeklődött a másik levél félénken, de sürgetőn.
– Szó sincs róla – erősítette az első. – Te persze azért gondolod, mert én olyan sárga és csúnya lettem, ó, nálam az egészen más…
– Ugyan, ne tréfálj! – vágta el szavát a másik.
– De igazán úgy van – ismételte az első buzgón –, higgy nekem! Olyan szép vagy, mint az első napon. Itt-ott egy-egy vékony, sárga csík, alig lehet észrevenni, és csak még szebb leszel tőle. Higgy nekem!
– Köszönöm – suttogta a másik levél meghatottan. – Nem hiszek neked…, legalábbis nem egészen…, de köszönöm, hogy olyan jó vagy…, te mindig olyan jó voltál hozzám. Most értem csak meg egészen, mennyire jó.
– Hallgass! – mondta az első, és maga is elhallgatott, mert a bánat szavát vette.
Most hallgattak mind a ketten. Az órák múltak.
Nedves szél húzott hidegen és ellenségesen a fák felett.
– Ó…, most… – mondta a második levél – én… – Megtört a hangja. Lassan levált ágáról, és kerengélve lehullt.
Itt volt a tél.

4 hozzászólás
>!
Ronnie

– Nézd csak – kiáltott Bambi –, itt egy kis fű ugrik! Nézd…, milyen nagyot ugrik!
– Az nem fű – magyarázta az anya –, az szöcske.
– Miért ugrik akkorát? – kérdezte Bambi.
– Mert mi erre jártunk… – felelte az anya –, fél.
– Ó! – Bambi a szöcske felé fordult, mely egy margaréta fehér tányérjára telepedett. – Ó! – mondta udvariasan. – Ne féljen, mi nem bántjuk. Igazán.

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bambi
>!
Ronnie

– Nem tudsz egyedül lenni? Szégyelld magad!

52. oldal

>!
csillagka P

A sűrű közepén született, az erdő egyik rejtett zugában, amely nyitottnak látszott, holott minden oldalról lomb fedezte.

(első mondat)

>!
Ronnie

Abban az órában, amely most rám vár, mindenki egyedül van. Élj boldogul, fiam…, nagyon szerettelek…

189. oldal

>!
Katalin_Lutor

Úgy érezte, mintha a nappal közepén lezuhant volna az éjszaka a mennyből.

>!
csvkata

– A varjú igen-igen művelt, azt meg kell hagyni. Átkozottul művelt… és ő mesélte, hogy csakugyan három keze van, de nem mindig. A harmadik keze – mondta a varjú –, az a gonosz kéz. Nincs hozzánőve, mint a másik kettő, hanem vállára akasztva hordja. A varjú mesélte: ő pontosan tudja, hogy Ő vagy bármelyik atyafia veszélyes-e vagy sem. Ha nincs vele a harmadik keze, akkor nem veszélyes.

>!
MToncsi2009

-Mondom neked szólt az Öreg –, hogy nem ő az . Bambi kétségbeesett. -De hát megismerem a hangját . -Halgass rám -mondta az Öreg .

93. oldal

>!
bonnie9 +SP

Bambi kérdezett. Szerette anyját kérdezgetni. Ez volt a legszebb: folytonosan kérdezgetni és aztán hallani az anya válaszát. Bambi nem is csodálkozott, hogy egyre-másra újabb és újabb kérdés ötlik az eszébe. Természetesnek érezte ezt és elragadóan szépnek. Szerette a kíváncsi várakozás pillanatait, míg a felelet megjött. Bármi is volt a felelet, Bambit teljesen kielégítette. Néha persze nem értette, de így is szép volt, mert ilyenkor a maga módján kiszínezhette, amit nem értett. Néha érezte, hogy anyja nem adott egész feleletet, szándékosan nem mondott meg mindent, amit tudott. És ez volt aztán a legszebb. Mert ilyenkor különös kíváncsiság maradt vissza benne, titokzatos és boldog sejtés cikázott át rajta, nagy várakozás, amelytől bánat és vidámság töltötte el, úgyhogy hallgatnia kellett.

8-9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bambi
>!
csillagka P

Sehol sem volt menekvés. A legsűrűbb lombozaton át is megostorozta őket a zúgva lezuhanó víz. De a villámok nem cikáztak többé, tüzes sugaruk nem ijesztett többé a fák felett, a mennydörgés eltávolodott, már csak messziről lehetett moraját hallani, és csakhamar egészen elhallgatott. Az eső is csöndesebb lett, széles zúgása még egyenletesen és erősen szólt egy óra hosszat, az erdő mélyet lélegzett a szélcsöndben; és hagyta, hogy elárassza az eső. Senkinek sem volt már mitől félnie. Ez az érzés elmúlt, az eső elmosta.


A sorozat következő kötete

Bambi sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Michael Ende: A Végtelen Történet
Erich Kästner: A két Lotti
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Fekete István: Vuk
Bálint Ágnes: Micsoda pók a vízipók!
Tersánszky Józsi Jenő: Misi Mókus kalandjai
Hans Fallada: Fridolin, a pimasz borz
Roald Dahl: Charlie és a csokigyár
Lewis Carroll: Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán