Nagyon érdekesen alakult a kapcsolatom Palma új regényével, eleinte egyáltalán nem voltam biztos az öt csillagban, amit végül is, megérdemelten, kapott tőlem. A stílusa hozta az elvártat, azonban kegyetlenségből nekem egy kicsit sok volt benne, még ha ezek csupán a regénybeli regényben is bukkantak fel*. Főleg nem ajánlott apáknak, akiknek éppen 7 éves lányuk van.
Annyit különösebb spoiler nélkül elmondhatok, mivel már az első oldalakon kiderül, hogy a főszereplő, Diego Arce egy híres író, aki első regényével – mely a Vér és borostyán címet viseli – hatalmas (kassza)sikert aratott, amelyben egy elmebeteg sorozatgyilkos hétéves kislányokat rabol el, majd apjukat három (egyre nehezedő) próbának veti alá, s aki elbukik, annak a lányát kegyetlenül megöli. Mikor lánya 7 éves lesz, Diego Arcét is utoléri a végzete: lányát, Ariadnát elrabolja a Szörnyeteg, s miként regényében is, fekete borítékba helyezett levélben tudatja vele az első próbát, melyet három nap múlva, az Internet nyilvánossága előtt kell teljesítenie.
Eddig még csak egy átlagos thriller lenne, Palma azonban nagyon ügyesen a lelki folyamatokra helyezi a hangsúlyt: remekül ábrázolja az elkeseredett küzdelmet Ariadna felkutatására, illetve a Diego próbáit megelőző felkészülést. Az író felesége mellett megjelenik egy igazi noir nyomozó, Rocamora felügyelő is, de még több színes karakter is tovább árnyalja a rejtélyt. A legpalmásabb azonban az, ahogyan az információkat adagolja, végig finoman táncol a határon: vajon a Szörnyeteg csupán egy ember, vagy Diego múltjából** érkező természetfeletti lény.
Még ha néhol Palma a dramaturgián erőszakot is tesz***, ez szerencsére nem ront az élményen, melyet Palma e hét és félszáz oldala tartogat nekünk. Bár most nincs mindent tudó – és mindig mindenbe belep.f.z. – narrátor, mint a Viktoriánus-trilógiában, a szöveg most is amolyan palmásan halad előre, szóval aki ezt nem szerette korábban, annak most is gondjai lehetnek. A feszültséget azonban mindvégig sikerül fenntartania, s vannak persze nem várt fordulatok is, még ha egyet-mást azért ki is lehet találni előre****.
Palma regénye nem a klasszikus krimi/thriller elemekben erős, sokkal inkább a belső folyamatok és a szereplők kapcsolatrendszerének/belső világának bemutatásában. Nekem, a kezdeti fenntartások ellenére, végül is tetszett, s ahogy haladtunk előre, annál inkább.
*Az olvasott történet szereplőivel mindig kialakítunk valamilyen kapcsolatot, valós személynek érezzük őket, de amit ők olvasnak, arra már mondhatjuk, hogy áá, ez csak egy könyv.
**spoiler
***spoiler
****SPOILERVESZÉLY! spoiler