Az ​idő térképe (Viktoriánus-trilógia 1.) 143 csillagozás

Félix J. Palma: Az idő térképe

Londonban ​vagyunk, 1896-ban: szinte naponta áll elő a tudomány valami újabb csodálatos felfedezéssel, és H. G. Wells népszerű regénye, „Az időgép” hatására már az is elképzelhető, hogy az ember utazzon az időben. Sőt a Murray Időutazások nevű cég már éppen szervezi az első ilyen utakat; bár egyelőre még csak a 2000. évbe lehet elutazni, amikor az emberek és az addigra értelmes lénnyé fejlődött gépek vívnak élethalálharcot egymással. Andrew Harrington, a dekadens aranyifjú azonban a múltba szeretne utazni, hogy megakadályozza élete szerelmének, egy whitechapeli prostituáltnak a halálát, akit Hasfelmetsző Jack gyilkolt meg bestiális kegyetlenséggel…

A regény, amely olyannyira bővelkedik fordulatokban, hogy az olvasónak legalább úgy kell kapaszkodnia, mint a zötyögő idővillamos utasainak, hol a jövőbe száguld velünk, hol egy párhuzamos univerzumba. S e fergeteges kalandok főhőse végül maga H. G. Wells, a sci-fi atyja lesz – s mellette felbukkan az Elefántember, Bram Stoker (a… (tovább)

Eredeti mű: Félix J. Palma: El mapa del tiempo

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Európa, Budapest, 2011
586 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630791885 · Fordította: Latorre Ágnes

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Leonardo da Vinci · H. G. Wells · Viktória királynő · Henry James


Kedvencelte 24

Most olvassa 8

Várólistára tette 200

Kívánságlistára tette 125

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Félix J. Palma: Az idő térképe

Eszembe sem jutott volna, hogy ez a „jól lakott napközis” kinézetű spanyol fiatalember, a huncut nézésével ekkora „durranást” produkál ebben a regényben. Egyébként is, milyen ötlet az kérem szépen, hogy viktoriánus környezet, 19. századfordulós, ködös-misztikus London, meg tudományos románcok és időutazás – együtt, egy regényben? Ugyan már, hogyan lehet mindebből jó ízű, fogyasztható mixturát keverni? Palma bizony megcsinálta. Szkeptikus voltam, nem vártam sokat – és annál nagyobb volt a „kellemesen pozitív” csalódás.
Az idő térképe egy olyan regény, amely tulajdonképpen három, önállóan is olvasható-értékelhető és legfőképp önállóan is értékes írás egymáshoz (és egymásba) fűzéséből jött létre.
Már az is megdöbbentett, hogy az unalomig elcsépelt alapötletből spoiler hogyan lehet ilyen korszerű, ennyire izgalmas, érdekfeszítő sztorit varázsolni, amilyen Palma tolla alól kikerült. Ráadásul mindezt úgy, hogy a történetvezetés, a cselekményszövés a zseniális keresztutalásokkal egymást szorosan át- meg átszövő, mégis önálló vezérsíkon menetelő három különálló részben a szerző mindvégig megőrizte a nyugodt, rendkívül cizellált, valóban a századforduló minőségi hagyományait idéző elbeszélő prózáját.
Az sem egyedülálló az irodalomban (és a zsánerben sem), hogy a sztori ötletadó klasszikus íróját hozza be a szerző a regénybe quasi főszereplőként, önálló, személyes karaktert alkotva a világirodalom egyik géniusza, a tudományos-fantasztikum klasszikusa spoiler számára. De az már ritkább, hogy mindezt tökéletes arányérzékkel, kifinomult ízléssel, teljességgel giccsmentesen, ráadásul más írótársak spoiler színre hívásával műveli. Ez a tökéletes kivitelezés mély meghajlást, elismerést érdemel.
S itt van még az örök dilemma, hogy azok az írásművek, amelyekben ennyi irodalmi, történeti, sőt a korabeli bulvárhoz kapcsolódó szereplő és történés spoiler kerül az olvasó látókörébe, mindig a jóízlés és az izgalmas történetszövés érzékeny határmezsgyéjén járnak, könnyen belecsúszhatnak a giccs, a túlírtság árkába. Félix J. Palma ezeket a buktatókat tökéletes eleganciával, könnyedén kerülte ki és egy számomra csodásan szórakoztató, főképp a harmadik részben pedig rendkívül feszes, agymunkára késztető, lebilincselő fikciós olvasmányt varázsolt az Az idő térképére.
Külön elismerést érdemel a – bizonyos időközönként megjelenő – felülről-kívülről narráló szerző beépítése. Nagyon frappáns ötlet, a történethez harmonikusan illeszkedő technika.

Csak halkan és félve jegyzem meg: mindvégig olyan jól szórakoztam a regényen, hogy szinte fel sem tűnt az a tény, miszerint az alapötlet szellemében nekem egy időgépes-időutazós sci-fit kell éppen olvasnom. Sziporkázóan ötletes, kiválóan megírt könyv, csak ajánlani tudom. :)

>!
vicomte MP
Félix J. Palma: Az idő térképe

Viktoriánus környezetbe helyezett sci-fi, a posztmodern elemekkel dúsítva.
Avagy sci-fi, posztmodern elemekkel, viktoriánus regénynek álcázva.
Ám ha úgy tetszik, posztmodern próza, viktoriánus környezetben játszódó sci-fi regényként tálalva.

Zavarba ejtő, az utolsó apró részletéig tudatos, tökéletesen szerkesztett, mégsem kimódolt, hanem zseniális stílusbravúrral egymásra rétegzett, sokszorosan megcsavart történet, amely meglepő fordulatai ellenére könnyed, s mindenekfölött roppant szórakoztató írás marad.

Engem már az elején levett a lábamról az az elegancia, amellyel az író egyszerre hajt fejet a modern sci-fi megteremtője, H. G. Wells munkássága és személye – Wells maga is az egyik főszereplője a könyvnek – valamint a klasszikus viktoriánus kori szórakoztató irodalom előtt.
Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy az egy évszázaddal ezelőtt dívó valamelyik stílusban született a szöveg, hanem a kor rengeteg stílusának egyvelegeként, amelynek köszönhetően a regény egyes epizódjai és jelenetei zseniálisan kontrasztosak.

Az író igen könnyedén váltogat a korabeli legnépszerűbb zsánerek között. Megtalálható itt a gázláng fényében reszkető rémregény; a jövőbe vetett hittől ragyogó tudományos-románc valamint ez utóbbi bosszantóan bárgyú epigonja; a világtól elzárt civilizációk felkutatásáról szóló kalandos történet; a társadalmi feszültségekkel teli szociálisan érzékeny dráma épp úgy, ahogy a szalon vígjátékok könnyed hangulata.
Mindez finoman nyakon öntve és megkavarva egy omnipotens, mindazonáltal meglehetősen frivol és incselkedő narrátorral, aki minduntalan (de csöppet sem unalmas módon) kikönyököl a szövegből, hogy magához ragadja a szót, hogy író ne untassa érdektelen részletekkel az olvasóit.

De Palma nem csupán stílusváltásokkal bánik ilyen biztos kézzel, hanem a valóság és a fikció keverésével is. A regényben fontos szerepet játszanak a XIX. század végi London ikonikus alakjai, akik között a társalgás többek között a párhuzamos univerzumokról, a kvantum-elméletről és a kauzalitás összeomlásáról folyik, igaz csupán még úgy, mint tetszetős gondolatkísérletekről.

Ha csupán ennyi lenne a könyvben, engem már ezzel is levettek volna a lábamról, de mindezek mellett tanúi lehetünk néhány valóban emberi, és megindító drámának is.
Az pedig a hab volt a tortán, hogy még az utolsó oldalakon is sikerül egy végső csavarral az írónak az összképet tovább bonyolítani, és egy meghökkentően nem viktoriánus befejezést kanyarítania a regényhez.

13 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 
Félix J. Palma: Az idő térképe

Fenomenális játék, szerintem Palma írás közben végig vigyorgott. Én legalábbis nem tudtam eltüntetni a mosolyt olvasás közben.
Zseniális, ahogy folyamatosan átver, pofátlanul arcon röhög, majd az utolsó oldalakon olyan természetesen könnyedséggel vág gyomorszájon, hogy muszáj döbbenten és lenyűgözve letenni a könyvet. Imádtam a novellaszerű betéteit, amik külön-külön is simán elképesztően jók (bizony, Elefántember, rólad beszélek); nagyon bírtam fura narrátorunkat, és még sorolhatnám (viktoriánus mókázások, vicceskedés az idővel, kiforgatott szerelmek, kiváló apró ötletek, mindez remek szövegben).
Valahogy összességében egy hangyányival hosszabb volt a kelleténél, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog művelni Az ég térképében.

>!
Lisie87 P
Félix J. Palma: Az idő térképe

Palma ezzel a könyvével jól behúzott párszor a csőbe! :)))
Először is, kicsit „féltem” tőle, mert azt hittem, hogy komoly sci-fi témájú és nehezen fogok majd vele haladni, de kár volt, mert nagyon olvasó barát és csak úgy peregnek az oldalak, a stílus könnyed és játékos! A történet 3 részre osztható és maga Wells kapcsolja össze, persze pár szereplő fel-fel bukkan itt-ott újra, és ez teszi élvezhetővé, izgalmassá és olykor mulatságossá.
Nagyon sok apró, olykor nagyobb csavar van a könyvben, ami jól összezavarja az olvasót, hogy akkor ez most sci-fi e vagy sem, mert már az első részben lerántja a leplet az író, hogy bizony az orrunknál fogva vezetett minket és az egész csak káprázat! Na ezek után már nem tudtam bízni semmiben, kalkuláltam, hogy vajon mi lesz, de néha csak engedtem magam sodródni a történettel.
Palma szépen ír, nagyon jól megteremti a viktoriánus hangulatot, az akkori életet, mind a szegényebb, mind a gazdagabb rétegét. Szépen össze is fonja a kettőt románcokkal és találkozásokkal. Tetszettek a szerelmi részek is, mert olyan érzékletesen tárta elénk az érzelmeket az író, letisztultan. Pedig nem szeretem a romantikát, de itt pont jó volt! :))) De mellette találkoztunk intrikával, kalanddal, elmélkedéssel, időparadoxonokkal, és végül időutazással is! Palma viszont annyiszor megtréfált a könyv során, hogy már nem tudom biztosan, hogy tényleg megtörtént, vagy Wells csak „képzelte/álmodta” spoiler .
Nagyon-nagyon ajánlom, mert kivételesen jó regény! :)

>!
Spaceman_Spiff P
Félix J. Palma: Az idő térképe

Erre, erre, tisztelt Hölgyek és Urak, Mesdames, Messieurs, Damen und Herren, jöjjenek közelebb! Vessenek egy pillantást a spanyol Félix J. Palma történetének csodájára, melyben nem kisebb tettre vállalkozik eme lángemléjű férfijú, mint hogy feltárja Az idő térképét! El mapa del tiempo, ahogyan e zseniális író mondaná, tessék csak tessék! Szerelem, hazugság, gyilkosság, ármány, hősök és gonosztevők, feltalálók, írók, nyomozók, automaták és maga az időgép! Jöjjenek, csak jöjjenek, nem fogják megbánni!

De ne dőljenek be, Hölgyek és Urak, Mesdames, Messieurs, a furfangos spanyol úrnak, de ne ám! Ez a pernahajder még a legfurfangosabb doveri zsiványokat is megszégyenítő módon képes rögvest bolondot csinálni az olvasóból! Nem átall egy szempillantás alatt olyan ötletesen és csibészesen csavarni a történeten, kedves Olvasó, hogy tátva marad a száj és kihagy a szív! A három füzetecske, melyeket egybe fűzött Senor Palma, újra és újra átverik a gyanútlan szemlélőt, aki ennek, csodák csodája, a leginkább örül! Sziporkázóan ötletes viktoriánus kaland ez, kedves Hölgyeim és Uraim, ahol nem csak az idő, de maga az ember, a lélek minden világos és sötét oldala is feltárul a szemünk előtt, bejárjuk a jövő háborúit, London kikötőit, a sötét whitechapeli sikátorokat, sőt, de ezt talán már mégsem illenék az Önök orrára kötnöm, hiszen akkor hol maradna a játék?

Erre, erre, tisztelt Olvasó! Tovább, csak tovább:
http://acelpatkany.blogspot.hu/2016/07/az-ido-terkepe.html

1 hozzászólás
>!
Chöpp P
Félix J. Palma: Az idő térképe

Lepontoztam volna? Na ne mondd! És itt következik egy mérsékelten dühös kirohanás:
Miért nem figyelmeztetett a fülszöveg, hogy a történet nemcsak a viktoriánus Angliában játszódik, de viktoriánus szövegkörnyezetben is? Hogy nem olvasok fülszöveget? Ez igazán nem mentség! Hogy értékeléseket sem olvasok? Kit érdekel! Valaki csak nyavalyoghatott volna miatta, hogy meglássam és jól felkészülhessek rá! Nem H.G. Wellset készültem én olvasni! Ha azt akartam volna, előre rákészülök és azt olvasom! Ez – meglátásom szerint – a modern sci-fi olvasó becsapása, átvágása és szemtelen olvasásra kényszerítése. Hogy miért? Hát csak tudni akartam, hogy mi lesz a vége! Hogy hogyan kapcsolódnak össze a kis puzzle darabkák! És ezért is maximálisan sértve érzem magam! Méltánytalan belekényszerítése szerencsétlen olvasónak a történet mindenen keresztül való elolvasásába. Én unatkoztam, kérem szépen! A regény több mint két harmadán keresztül. Csak az utolsó könyv adott némi feloldozást, és vett rá, hogy masszív elhatározásomon, miszerint a második kötetet nem fogom elolvasni, változtassak.
spoiler Engesztelhetetlen vagyok. Egyelőre.

2 hozzászólás
>!
kvzs P
Félix J. Palma: Az idő térképe

Vigyázat csalok! Lehetne ez a könyv alcíme. És még ezek után is meglepődne a kedves olvasó. A csalás ugyanis annyira a szerves része ennek a könyvnek, hogy meg sem lehetne számolni, hogy hányszor történik meg. Kezdjük ott, hogy ez a kötet nem egy könyvet rejt, hanem minimum hármat. Ebben az a csalás, hogy látszólag csak H.G. Wells köti össze őket. Aztán a történetek. Meg a történeteken belüli történetek. Az ember csak olvas, vigyorog, vakarja a fejét, megfejt valamit, aztán elbizonytalanodik, kitalál egy rakat lehetséges megoldást, aztán amikor megnyugodna, hogy az író megmagyaráz mindent, akkor jön az újabb csavar.
Ráadásul ott van a problematika a korszakkal meg a címkékkel. Viktoriánus sci-fi? Akkor most viktoriánus vagy sci-fi? Gagyi bűvészmutatvány, esetleg régies stílusú tudományos románc? És a szereplőkkel mi is van? Ki a valóságos és ki a kitalált? Meg hogy kerülnek mindenféle popkultúrális utalások Viktória királynő idejébe? Szinte több a kérdés, mint a válasz. Ráadásul a válaszok is sokszor csalnak.
Ritka az ilyen elegánsan pofátlan könyv, ahol az olvasó élvezi a mindentudó narrátor fricskáit, és azt, hogy bármi, bárhol félrevezetheti.

>!
Marcus 
Félix J. Palma: Az idő térképe

Ebben a zseniális regényben Félix J. Palma az olvasó minden elvárását a feje tetejére állítja. Először is hiába ódzkodik valaki a viktoriánus korszaktól, annak tekervényes nyelvezetű (unalmas?) regényeitől, ezt tuti szeretni fogja. Nem érdekel a steampunk? Az sem baj, mert csak nagyon szőr mentén merészkedünk arra a területre, és akkor is a történet részeként, és nemcsak díszletként szolgálnak ezek az elemek. Nem szereted a sci-fit vagy a fantasyt? De hát ez nem az – vagy nem úgy. Hogy egyáltalán ezek a könnyed kalandregények nem a te világod? Na de itt a posztmodern jegyében alaposan átver a narrátor! Többször!

A történet elején a 19. század végi Londonban járunk. Főhősünk gazdag, kicsapongó úrifiú, aki egy prostituáltban találja meg élete szerelmét. Ámde jön Hasfelmetsző Jack, és brutális, szomorú véget ér a románc. Hacsak a Murray Időutazó Társaság nem segít. Vagy ha ők nem, akkor az Időgép írója, H.G. Wells. Vagy ebből a bekezdésből egy szó sem igaz. Na jó, talán egy alternatív valóságban.

Szerintem Palma novellaíró múltja mutatkozik meg abban, ahogy a történetet alapvetően három – bár nagyon csavarosan összefüggő – rész, szinte külön kisregények alkotják, és a történet fonása közben is hajlamos elkalandozni akár 50 oldalakat is. Ezek a kacskaringók szerencsére egy pillanatig sem unalmasak, és ráadásul a bennük felvázolt minden apróságnak, szerepe lesz végül. Mint egy pillangó-effektus, bár a hatásra lehet, hogy egy másik könyvben kerül csak sor.

Ne tántorítson el semmiféle előítélet, Palma olyan mesteri elegyet alkotott, ami garantáltan lenyűgöz majd.

>!
petamas +P
Félix J. Palma: Az idő térképe

Időutazós regény, aminek a főhőse nem más, mint maga H. G. Wells. Kell ennél több? Na jó, valójában nem is főszereplője, hiszen a kötetben szereplő három történet közül csak a harmadik fókuszál kifejezetten rá, a másik kettőben csak mellékszereplő. Ez a könyv ugyanis nem egyetlen történet, hanem rögtön három: ezek azonban nem függetlenek egymástól, hanem szorosan egymásra épülnek.

Az első történetben egy öngyilkosságra készülő angol úrfit követhetünk nyomon, aki nyolc éve halott szerelmét siratja. Unokatestvére azonban briliáns tervvel áll elő az utolsó pillanatban: ha Andrew visszamenne a múltba, megakadályozhatná szerelme halálát. És itt lép be a képbe a titokzatos Mr. Wells… A történet többféle lehetséges időmodellt is felvonultat, és olyan frappáns csattanóval ér véget, hogy a fal adja a másikat.

A második történet a Murray Időutazások körül forog. A cég egy időkapu segítségével lehetővé teszi a 19. századi London lakóinak, hogy előrepillantsanak a távoli 2000-es esztendőbe, és megtekintsék az emberiség sorsát eldöntő csatát a gonosz automaták ellen. Az egyik utazáson azonban egy hölgy elkóborol, és összefut az emberi sereg vezetőjével. Ezzel pedig kezdetét veszi az időn átívelő szerelmi történet… A második rész ügyesen épít az első részben felfedett titkokra, és a végletekig feszíti a gondosan felépített koncepciót.

A harmadik rész talán a legérdekesebb. Ez már kifejezetten Wellsről szól, és a Londonban garázdálkodó időutazó sorozatgyilkosról. Biztos lábbal rúgja fel a korábban megismert szabályokat, és a végére minden, az előző két részben nyitva maradt kérdésre és furcsaságra választ ill. magyarázatot kapunk.

Összességében az Idő térképe briliáns játék az időutazással és Wells életrajzával. Biztos vagyok benne, hogy számtalan, műveire vagy életére tett utalás mellett mentem el, ám ezt egyáltalán nem bánom: épp eleget fedeztem fel ahhoz, hogy úgy érezzem, az életművel való alaposabb megismerkedés után vissza kell térnem, és újraolvasnom a regényt, mert van még mit észrevenni benne.

Jogos a kérdés, hogy ha ennyire lelkes vagyok, akkor miért kapott csak négy csillagot a könyv. Ennek oka nem más, mint a narrátor stílusa: különösen az első történet során idegesítő az önmagát állandóan előtérbe toló, az olvasónak kiszólogató, a regény, mint műfaj keretein humorizáló elbeszélő. Szerencsére ahogy haladunk előre a történetben, ez a stílus egyre inkább elsikkad, a második részben már jóval kevésbé érzékelhető, a harmadik részből pedig egyetlen mondat kivételével teljesen hiányzik. Ez a fejlődés azonban nem gyógyítja meg a regény elején szerzett lelki sérüléseket, így egy egész csillagot veszített a könyv.

Végezetül szeretnék mindenkit megnyugtatni, akit esetleg az adatlapon díszelgő „Viktoriánus trilógia 1.” zavarna: bár a kiadó egyelőre nem tervezi a magyar kiadás folytatását (http://moly.hu/hozzaszolasok/5599280), az első kötet önmagában is tökéletesen élvezhető, kerek egész alkotás. Valójában olvasás közben nekem nem is tűnt fel, hogy egy kezdőkötetről van szó, csak a Molyról értesültem a trilógia létezéséről. A sorozat második része (Az ég térképe) ugyanis már egy teljesen külön történet, ami nem az Időgépet, hanem a Világok harcát veszi górcső alá.

Olvassatok Palmát, mert jó!

22 hozzászólás
>!
B_Petra
Félix J. Palma: Az idő térképe

Itt volt az ideje, hogy idén olvassak valami kiemelkedően jót. Ez erre könyvre mindeszempontból igaz.


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63 P

(…) Honnan tudja, hogy Leonardo da Vinci nem azért hagyta hátra füzeteiben a repülő szerkezet, vagy a víz alatt közlekedő hajó tervrajzát, mert egy időutazó erre utasította, vagy mert ő maga volt az időutazó, aki visszament a tizenötödik századba, hogy ezzel segítse elő a tudomány fejlődését? Érdekes kérdés, nemde? (…)

Kapcsolódó szócikkek: Leonardo da Vinci
>!
Pro_SKA

Mindenkinek megvan az oka, hogy olvasásra adja a fejét, nemde?

464. oldal

>!
gesztenye63 P

Ha a végletekig viszi, olyan világnak is lennie kell valahol, ahol más fizikai törvények uralkodnak, mint a Newton által meghatározottak, ezért nyugodtan élhetnek benne tündérek, unikornisok, szirének és beszélő állatok, mert egy olyan világegyetemben, ahol minden lehetséges, a mesék sem kitalált dolgok, csupán krónikái a párhuzamos világoknak, amelyekbe íróik valamilyen különös ok folytán bepillantást nyertek.

1 hozzászólás
>!
Vackor6 P

Ne feledjék azonban, hogy az idő rugalmas, és az óramutatóra fittyet hányva tágul és zsugorodik. Biztos vagyok benne, hogy önök is gyakran tapasztalták már ezt saját életükben, attól függően, hogy a toalettajtó melyik oldalán tartózkodtak.

64. oldal, V. fejezet

>!
Oriente P

Ahogy mondom, rendkívül élveztem a regényét Mr. Wells. (…) Mélyen együtt érzek, mert tudom, milyen nehéz lehet önnek, és a többi jövővel foglalkozó írónak, hogy többé nem folytathatják gondolatkísérleteiket, miután mindnyájan megismertük a valóságot. Ha nem így volna, ha a jövő rejtélyes maradna és kifürkészhetetlen, az eljövendő korokat taglaló irodalom előbb-utóbb külön műfajjá nőné ki magát.

485. oldal

>!
gesztenye63 P

Igen, bármilyen észbontó is, a regény szerint a fémkoponyák belsejében idővel valamiféle, az emberéhez félelmetesen hasonló öntudat bontakozik ki, s a döbbent olvasó mindjárt arról is értesül, hogy a gépek leküzdhetetlen gyűlöletet táplálnak az ember iránt, amiért rabszolgasorban tartotta őket.

2 hozzászólás
>!
Noro MP

– Tudod, mit tettél ma éjjel, Bertie? – kérdezte ekkor Jane.
– Kis híján felgyújtottam a padlásunkat?
Az asszony felnevetett.
– Nem. Olyasmit tettél ma éjjel, amiért mindig büszke leszek rád. A képzeleted segítségével megmentetted egy ember életét.

első rész vége

Kapcsolódó szócikkek: H. G. Wells · H. G. Wells: Világok harca · képzelet
>!
Chöpp P

Gondolkoztak már azon, mi tanítja felelősségre az embert? Megmondom én: az, hogy mindenre csak egy lehetősége van. Ha lenne olyan gépünk, amellyel a legostobább hibáinkat is kijavíthatnánk, tele lenne a világ felelőtlen emberekkel.

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: felelősség
>!
gesztenye63 P

Amíg nem veti papírra tiszteletteljes óvatossággal egy regény első szavát, bármit megírhat, bármit, s ez a féktelen szabadság mérgét fecskendezi vérébe, ám az érzés nemcsak mámorító, de rövid életű is, mert jól tudja, hogy elvész abban a pillanatban, amint kiválaszt egy történetet és ezzel az összes többit szükségképp elveszíti.

Kapcsolódó szócikkek: írás · író
>!
Chöpp P

Nem biztos, hogy tetszeni fog, amit saját magában felfedez.

159. oldal


A sorozat következő kötete

Viktoriánus-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Brandon Hackett: Az időutazás napja
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A királynő palástja
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A por hatalma
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A káosz temploma
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István: A körző titka
Rafał Kosik: Félix, Net, Nika és az elméletileg lehetséges katasztrófa
László Zoltán: A keringés
Connie Willis: Ítélet könyve
Jasper Fforde: A Jane Eyre eset