Út vagyok mindenfelé 1 csillagozás

Felföldi vagyok.

Születettem 1954-ben Újfehértón. Életem szakadatlan harc. Harc az ellenségekkel, harc a barátokkal, harc nagammal. Az irigyekkel, az ostobákkal, a rosszindulattal, az időhúzással, a bürokráciával, a felelőtlenséggel.
Voltam pincér, ügynököltem fotókkal, redőnnyel, virágokkal.
Vezetésém alatt dolgozik az országos hírű, debreceni Color Gmk, mely képeslapokkal és süteményekkel foglalkozik.
Részem van a nyugati üzleti életben is.
Mióta az eszem tudom, foglalkoztat a költészet. Törekszem az epigrammaszerű, tömör megfogalmazásra.
Ami célt magam elé tűzök, akaratommal megvalósítom.
Költő leszek.
Vagyok.

epigramma magyar magyar nyelvű vers

Magánkiadás, Debrecen, 1985

78 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635003943 · Illusztrálta: Lengyel Gyula

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1

Kiemelt értékelések

Peni

2018. augusztus 2., 09:52

Felföldi József: Út vagyok mindenfelé

Őszintén bevallom, soha nem hallottam még Felföldi nevét, pedig még szabolcsi is, mint jómagam. Aztán egyszer egy poros szekrény alján felfedeztem a könyvét, és a borítója azonnal megfogott. Kíváncsivá tett.
Egy idő után a borító is értelmet nyert:

„ Egy golyó
Elásta szemgödrömben a Napot,
A hóvihart, a csillagot,
A szembejövő utat.

Te mindennap pótolod. ”

Versei rövidek, tömörek és velősek, ahogy ő maga írja az előszóban: epigrammaszerű megfogalmazásra törekszik.
Néhány vers kifejezetten tetszett ~~például az Újíts című~~, érdekes metaforákra, megszemélyesítésekre leltem. Néhol Ady, Petőfi stílusa is vissza-visszacsengett. Ettől eltekintve voltak egészen egyedi versei, sajátos képei.

„ A Szalajka szekerét pisztrángok húzzák,
Falevélen zöld illat kószál,
Szirmok kútján a méhek csodája itat,
Megreped a csend a lipicai mén patája alatt.”

Kiforratlanság, talán ez lehet, ami mégis hiányérzetet okozott a könyv vége felé.

„ Út vagyok én
Minden felé,
Út végén a kezdet.”

Új hozzászólás