„Még Ábrahámról sem tudom, hogy tulajdonképpen azért fogadott szót, mert szerette Istent és elfogadta, hogy Isten mindent tud vagy félt Istentől…. Érdekes, hogy tulajdonképpen az Ótestamentum és az Újtestamentum között ez egy nagy különbség. Az Ótestamentumban mindent a félelem mozgatott. Az Újtestamentumban jött a szeretet. Az én életemben ez pontosan ugyanígy volt. Körülbelül harmincöt éves koromig minden elhatározásomban a félelem vezérelt. Mindig úgy határoztam, hogy abba az irányba menjek, amelyik kevésbé félelmetes. Először körülbelül harmincöt éves koromban hoztam olyan elhatározásokat, amelyek abba az irányba vezettek, ahova a vágyam vitt. Nem futottam attól, amitől féltem. Tehát az én életemben volt egy Ótestamentum, és aztán egy Újtestamentum.” Feldmár legújabb könyve a szégyen, a bűn, a bűntudat – valamint az ember lehetőségei, boldogulása, végső soron a szeretet kérdéseivel foglalkozik. A tőle jól megszokott könnyed és közvetlen stílusban elmélkedik a „legmeredekebb”… (tovább)
Szégyen és szeretet 143 csillagozás
Enciklopédia 12
Kedvencelte 13
Most olvassa 17
Várólistára tette 68
Kívánságlistára tette 68
Kölcsönkérné 5
Kiemelt értékelések
Ha lehetne többet adnék 5 csillagnál. Hogy nem találkoztam eddig Feldmár András könyveivel??
Nővérem ajánlotta őt, és bár másik könyvét mondta, ez akadt a kezembe, és ez, bevallom, rövidebb is volt, gondoltam ezzel kezdem. Annyi biztos, hogy nem ez lesz az utolsó olvasásom tőle, és szerintem ezt a könyvet is újra fogom olvasni még jó párszor.
Kötelezővé tenném legszivesebben ezt a könyvet. Annyira sok igazság van benne, és annyi mindenben megvilágosodtam közben.
A könyv sok mindenről szól. A ciméből adódóan a szégyenről, a szeretetről, de van benne szó az akaratról, a megbánásról, a gyereknevelésről, és még sok minden másról is.
Nagyon tanulságos. Sokat tanultam tőle már most is, és alig várom hogy a többi könyvét is olvashassam.
Csak azt sajnálom, hogy eddig nem olvastam… Nem tudom hogy másra is ilyen hatással lenne-e mint rám, de én azt mondom, megér egy próbát: Olvassátok!!
Előbb kellett volna olvasnom, és a párkapcsolatomban minden másképp alakult volna. off
Mondanám a fiamnak, hogy felkerül a halálom után is megőrzendő polcra, amit nehogy eladjon majd, de, és itt a lényeg, neki valószínűleg nem az lesz az üzenete, ami nekem volt. Nem tudja hol hasznosítani a kinyert aha-élményt, merthogy nem nagyon lesz olyanja. Neki nem kellett bántalmazott gyerekként pluszban itt-ott megszégyenítve felnőnie, nem növesztett egy jó kis titkos parafíliát, amit megosztani nem tud senkivel, nem kellett naponta többször sarokba szorított pszichével hasításokba menekülnie. Mert nem volt olyan anyja, aki – visszaélve törvény adta, függősített hatalmával, erejével, az egyetlen és legbizalmasabb személyként gyermeke életében – a szeretet-definíciójához szándékosan kötötte a brutalitást, megalázást, manipulációt. Az én gyerekem is elszenvedett ezt-azt, amit nem lett volna szabad, és hiába látom be néhány év távlatából már, hogy mekkora hiba volt, hiába sajnálkozom neki és próbálom szétcsatolni az érzelmeiben és tudatában azt, amit ő kicsiként egybe kötött, kialakult személyiségként, felnőttként, már meglévő mintázattal ezt borzalmasan nehéz lesz alkalmaznia.
A könyv arról szól, szokásosan a már ismert FA anyja-fia konfliktuson is keresztül, hogy életünknek egy olyan korai szakaszában történnek meg bizonyos fixációk, amire már vissza se tudunk emlékezni, illetve szerintem boldog az, aki igen. Mert akinek ez megy, illetve aki legalább tisztába került azzal, hogy ki és mikor, mivel állította rá a mellékvágányra, annak van esélye arra, hogy záros időn belül új pályára kösse a rosszul becsatolt érzelmi-cselekményi definíciók hálóját. Ha ez nincs, akkor szimbólumként még ismétlődő rémálmok is társulnak minden egyéb szarsághoz, és jön a pszichiáter.
Nekem a Bibliám lett, pedig már majdnem elcseréltem olvasatlanul.
Mondanám azt is, hogy a sorsfordítóm lett, de ez hülyeség, hiszen pont ez a sorsom, így. Maga az említett fordítás egy emlékezetes pillanatban, szerdán délelőtt a Deák téri aluljárórendszerben következett be, ami vicces is lehetne, de az adrenalinlöket, a hányinger, és a légszomj nem tűnt annak akkor és ott. Konkrétan eltévedtem, hiába nőttem fel belvárosi gyerekként: fel szerettem volna jutni, de a 130. oldalon átélt felismeréstől lefelé indultam el, és már majdnem a 2-es metrón voltam, amikor rájöttem, hogy a fenti kijárat és a földalatti lett volna a cél.
Hirtelen az elmúlt 9 évből minden megvilágosodott, de még kellett 2 nap plafonbámulás, hogy helyre tegyem magamat a jövőre nézve.
Megértettem, hogy nem minden verbális harc ego harc, hogy amiről én buta azt hiszem, hogy ártatlan kis szó vagy hangsúly visszacsípés, az észrevehetetlenül vissza tud kergetni a sötétbe egy másik személyiséget. És hogy neki akkor csöppet sem csupán az egója sérül. És én ezt észre sem veszem, nem veszem észre, hogy bizony bántottam éppen, és azt, akit nagyon szeretek.
Aki nem érti azt, hogy FA miről ír, annak nagyon jó: sem ő nem élte át a traumát, sem az, akit szeret.
Ha a bolti árát nézzük (arról nem is beszélve, hogy a Jaffa standjainál akár 500 vagy 1000 Ft-ért is meg lehetne kapni egy-egy éves könyves buli alkalmával), az mikroszkopikus töredéke annak az óradíj tömegnek, amit terápiában kéne kicsengetni egy (jobb esetben) pszichológusnak, vagy (rosszabb esetben) pszichoterapeutának vagy pszichiáternek. Ez a könyv (önismeret fokától függően) maga a terápia is lehet. Nem mondhattam el senkinek, elmondtam hát mindenkinek
Szeretem az ehhez hasonló rövid és a hétköznapi emberekhez szóló pszichológiai műveket, érdekelnek napjaink ismert és népszerű pszichológusainak a világról, emberi motivációkról vallott gondolatai. Nem ezek a könyvek fogják megváltani a világot, de mindig találok bennük néhány gondolatot, amelyek elindítanak bennem valamit, amik segítenek, hogy jobban megértsem saját magamat. Ezúttal sem volt ez másként.
Ez már a második olvasmányom Feldmár Andrástól. Vannak nagyon jó gondolatai, de még mindig nem győzött meg. Annyira körülményesen fogalmaz meg pár dolgot, hogy nem is tudom sokszor mit is akart mondani? Valószínűleg abból ered, hogy tizenéves kora óta Kanadában élt és nem magyar aggyal gondolkodik.
Ettől függetlenül fogok még tőle olvasni és járok hozzá „terápiába” :)
Volt pár idézet, amiket kijegyzeteltem magamnak, többek között azért is érdekes, mert gyerekkoromban sokszor rágtam a körmömet: többször ki is kaptam érte „A körmeim és a fogaim az agresszivitásom szervei. Hogyha dühös vagyok rád, megharaplak és megkarmollak. De hogyha meg akarlak védeni téged önmagamtól, akkor rágom a körmeimet.”
Érdeklődők által feltett kérdések válaszai nyomán születtek az egy könyvre való reflektálások. Sok helyütt éreztem a mindennapi életünkre alkalmazhatónak a gondolatokat, megfontolandónak, kisebb százalékban viszont közömbös válaszadások történtek Feldmártól. Összességében több hasznosíthatót találtam benne, mint nem olyat.
Nővérem nyomta a kezembe ezt a könyvet, máshogy nem is kerültem volna a közelébe. Hogy miért? Az a fajta – nem tudok rá jobb szót – ködös, „lebegő” nyelvezet, ami miatt messze elkerülöm az ezotéria-sarkokat a könyvesboltokban, ennek a műnek is sajátja. Mintha nők lapját olvastam volna. De szerencsére sikerült leküzdenem a kezdeti ellenszenvet, és eltekintve a tőmondatos stílustól, értékes gondolatokkal találkoztam benne, kár, hogy a tálalás miatt 90%-ban csak nők fogják kézbevenni, pedig pasik többet tanulhatnak belőle.
Egy dolgot sajnáltam még, hogy nem tudtam mindig elhinni, hogy a többször emlegetett korábbi esetei valósak. Valahogy nem volt hiteles, pedig sokkal érdekesebb lett volna úgy.
A (vitatható) hiányosságok ellenére ez egy jó könyv, semmiképpen nem érzem kidobott időnek az elolvasását.
Vannak benne érdekes gondolatok, megfontolandó, átgondolandó részek és vannak benne olyan vélemények, amikkel részemről nem tudok egyetérteni.
Néhol elég nehéz volt követni, a legjobban a tudatfolyam (stream of consciousness) stílusra hasonlít a szövegezése és az előadásmódja.
Népszerű idézetek
Ha ránézek valakire, és tudom, hogy nem szeret, akkor el kell menni, és keresni kell valakit, aki szeret. Nem pedig akarni, hogy ő szeressen. Egy életen át élhetek valakivel, aki nem szeret, mert dolgozom azon, hogy szeressen, mert akarom, hogy szeressen. Hülyeség. Még akkor is, ha az anyám vagy az apám.
147. oldal
Azt hiszem, hogy a szégyen valamiféle jel volt akkoriban, amikor még értettük egymás testét. Aki elpirult, olyan volt, mint a piros lámpa. Ez azt jelentette, hogy stop, túl sokat kérsz tőlem. Amikor az emberek még értették ezeket a jeleket, akkor abban a pillanatban, amikor valaki elpirult, nem szégyenítették meg még azért is, mert elpirult. A pirulásban benne van az, hogy valami bajom van, azért pirulok el. Amikor egy apa, egy anya vagy egy tanár olyasmit kért egy gyerektől, amit nem lett volna szabad kérnie, a gyerek elpirult, és erre a szülő vagy a tanár azt mondta, hogy bocsánat. Ma nem mondják azt, hogy bocsánat. Vagy nem sokan mondják azt, hogy bocsánat.
17. oldal
Miért van az, hogy manapság, ha körbenéztek a zene birodalmában, akkor sokkal több japán, kínai, koreai zenésszel találkoztok – karmesterrel, szólistával –, mint húsz, huszonegy, harminc évvel ezelőtt? Miért? Ez mind Shin’ichi Suzukinak köszönhető, aki kitalált egy olyan módszert a zene tanítására, amellyel nem szégyenítik meg a gyerekeket. Nem tudom, hogy ti hogyan tanultatok zongorázni vagy hegedülni, de a gyerekek többsége, vagyis azok, akik a tradicionális módszerekkel tanultak, abban a pillanatban, amikor szabadok, soha többé nem ülnek le egy zongorához. Soha többé nem vesznek fel egy hegedűt. Suzuki módszerének lényege, hogy mindig csak azt kell a gyereknek említeni, amit jól csinál. Az igazat kell mondani, de kell valamit találni, amit a gyerek tökéletesen csinál. Tehát mondjuk, én vagyok a gyerek, és rossz billentyűt ütök le, amikor skálát játszom, viszont a karjaimat vízszintesen tartom, és úgy ülök, ahogy kell. A tanár azt mondja, hogy nagyon jól ülsz. Tökéletesen egyenes a hátad, vízszintesen tartod a karjaid, remek!
A gyerekre nem kell mérgesnek lenni és nem kell neki azt mondani, hogy „Nahát, nem gyakoroltál, hogy lehet így skálát játszani?!” Amikor valakire mérgesek vagyunk, amikor valakit megszégyenítünk, akkor arra tanítjuk azt az illetőt, hogy elkerüljön minket. És elkerülje azt a szituációt, amikor ez megtörténhet. Ezért a tradicionális zenetanítás arra tanította a gyerekeket, hogy amint lehet, elkerüljék a zenélést. Suzuki módszerében nincs büntetés, tehát nem űzi el a tanár a gyerekeket attól, amit tanít nekik.
47-48. oldal
Ha én valakit szeretek, akkor biztos, hogy nem akarom őt megszégyeníteni. Mert a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak. Ez a minimum ahhoz, hogy én azt mondhassam, hogy szeretlek. Mert ha azt mondanám, hogy nem tudnálak bántani, az hazugság. Vagy én akkor egy hatalom nélküli senki vagyok. Tehát hogyha azért nem bántalak, mert nem tudlak bántani, az nem jelenti azt, hogy szeretlek. De ha tudnálak bántani, és elhatároztam, hogy nem foglak soha, akkor szeretlek. Ha én azt ismételgetem, hogy én szeretlek, szeretlek, szeretlek és közben bántlak, akkor mégsem szeretlek. És hogyha megszégyenítelek, akkor sem. Akkor bántlak. A bántás nem lehet szeretet. Az én szókincsemben az egy bántás.
54. oldal
[…] szeretet nem kíván semmit. Még azt sem, hogy viszontszeressenek. Főleg azt nem. A szeretet a szabadságból ered. Tehát hogyha én azt gondolom, hogy nekem szeretni kell valakit, akkor már nemis tudom szeretni. Hogyha azt akarod, hogy senki ne szeressen téged, akkor követelned kell, hogy szeressenek. Abban a pillanatban, amikor valamit követelsz, akkor vége az egésznek.
78. oldal
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ritter Andrea: El(ő)bújás 87% ·
Összehasonlítás - Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors 91% ·
Összehasonlítás - Edith Eva Eger: A döntés 96% ·
Összehasonlítás - Edith Eva Eger: Az ajándék 94% ·
Összehasonlítás - Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról 94% ·
Összehasonlítás - Máté Gábor: A test lázadása 93% ·
Összehasonlítás - Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása 92% ·
Összehasonlítás - Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Az erőszak sodrásában ·
Összehasonlítás - Herendi Kata – Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz 86% ·
Összehasonlítás - Csernus Imre – Kádár Annamária – Pál Ferenc – Popper Péter: Sors és önismeret 81% ·
Összehasonlítás