Szabadíts ​meg a gonosztól 57 csillagozás

Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól

Vajon ​mit kell tennünk, ha az igazi Gonosszal találjuk magunkat szemközt? Harcoljunk ellene vagy meneküljünk? Vajon alkalmas-e a terápia arra, hogy megszüntesse, elpusztítsa a sötét, gyilkos erőket? Feldmar András négy előadása során időről időre előkerülnek ezek a nyugtalanító kérdések. Ám Feldmár pszichoterápiával kapcsolatos gondolatait és az olykor szórakoztató, máskor megrázó terápiás történetet olvasva úgy érezhetjük: ha nincs is menekvés a Gonosz elől, a szerzővel való együttgondolkodás felszabadítóan hat.

„Vigyáznunk kell arra, hogyan viselkedünk, amikor a Gonosszal küzdünk. Mert két eshetőség van. Egyrészt belehalhatunk, ha a Gonosz megöl minket – akkor mindegy, akkor nincs probléma. De ha megmenekülök, és még élek, akkor bele kell tudnom nézni a tükörbe. Mert amikor belenézek a tükörbe, és meglátom az arcomat, emlékezni fogok rá, hogyan viselkedtem, amikor a Gonosszal küzdöttem. Tehát úgy kell küzdeni a gonosszal, hogy ha túlélem ezt a küzdelmet, akkor tisztelni… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2011
168 oldal · ISBN: 9789639971158

Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Lucifer · terapeuta


Kedvencelte 3

Most olvassa 7

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól

"A katolikusok halálos tévedése volt azt mondani, hogy a gondolat bűne ugyanaz, mint a tettek bűne.
[…]
Amit gondolok, amit elképzelek, az soha senkit nem bánt. Amit teszek, az viszont igen."

Feldmár András több könyvét volt „szerencsém” olvasni és nagyon megosztó a róla alkotott képem.

Számos esetben, bár mondanivalójával egyet kellett értenem, a közölt forma számomra befogadhatatlanná vált és ez a „passzív agresszív” érzetet hozott elő belőlem.

Mikor megvettem ezt a könyvét, nem fűztem hozzá túl nagy reményeket.
A borító nagyon tetszett és a cím is adott egy löketet.
Nem olvastam fülszöveget, egyszerűen csak neki kezdtem.

Hogy a fenébe van az, hogy én ezt úgy ahogy van elfogadtam és azt kell írjam az eddigi legmeghatározóbb és legérdekesebb könyvét sikerült elolvasnom!

Most először érzem azt, hogy nincs kedvem kötekedni, ha nem is vagyok oda – meg vissza az íróért, itt hozzám beszélt, nekem mondta azon szavakat, melyek meghatározzák a témával kapcsolatos gondolataimat és érzéseimet.

Brutális hatással van rám és úgy ahogy van pottyantom a kedvencek közé.

Kedvenc!♥

>!
Frank_Spielmann I
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól

Felszaladt a szemem a harisnyádon,
rock and rollból ötös.

(Ezen szavak valamelyike az értékelésem. Jó válogatást!)

8 hozzászólás
>!
Andaxin
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól

Azt hiszem, hogy egyetértettem vele mindenben. Még mindig szeretem ahogy kifejezi magát, és tudom, hogy az előadásaiból utólag szerkesztenek könyvet – így könnyebb megérteni és élvezni is.
Nem vagyok rajongója, egyszerűen csak újra rájöttem most is, hogy (amellett, hogy van ami kezd zavarni benne) tényleg nem tudok vitatkozni azzal amit állít, és ahogyan kezel témákat vagy pácienseket.
Ami miatt szokásosan és most is háborgok, az a terjedelem + nyomda + kötés + ár négyszög-bravúrja.

1 hozzászólás
>!
danaida P
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól

naezegynagyonjó Feldmár-könyv volt végre, ill. sikerült jókor is olvasni, és még az sem zavart cseppet sem, ami Feldmár esetében néha szokott (ti. hogy gyakran újra és újra előveszi ugyanazokat a gondolatokat és eseteket, és így minden könyve/előadása olyan 33-50% ugyanaz), és az sem, hogy az „előadásai” nem agyonszerkesztett/konstruált valamik, nincs szép ívük, ritmusuk, hanem ide-odaugrál, felkap egy gondolatot, belerúg, aztán vagy bombagól lesz belőle vagy a kapufáról pattan be (vagy ki) esetleg a labda a kaputól egy araszra hagyja el a játékteret.. és ez valahogy így van jól..
mondjuk a cím nekem kicsit megtévesztő (vagy én számítottam kicsit másra), mindenesetre a címben foglaltakkal konkrétabban csak az utolsó fejezetben foglalkozik (mellesleg nem vagyok biztos benne, hogy ez a könyv legjobb része), a többi inkább egy jó alapos és szükséges felvezetés.

>!
henryhill
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól

Az egyik legjobb és legérdekesebb Feldmár-kötet, megkockáztatom hogy hasonlóan remek és fontos mint A tudatálappotok szivárványa, számomra most különösen aktuális és jó időben olvasott könyv volt, megerősít mindig a hitemben ez az elképesztő ember, és a gondolkodásmódja mindig elbűvöl, mert nem a tutit akarja megmondani, mert mindenki átmegy, kikerülhetetlenül sérelmeken, esetleg traumákon, amit utólag bezár önmagába, és megreked az emlékeiben, az emlékei révén rögzül a félelme. Félelem, és a gonosz alakváltozatai: talán ez a fejezet volt a legemlékezetesebb, hisz hogy is ismerhetjük fel, eliminálhatjuk a gonoszt? Ha hallani sem akarunk róla- megkérdőjelezzük, tagadjuk működését önmagunkban, vagy ha tudomásunk és elképzelésünk van róla megállapíthatjuk a kilétét? Feldmár mindamellett hogy javaslatokat tesz és történeteket mesél 40 éves tapasztalatairóll a pszichoterápiában itt megintcsak előhozza a tudatállapotok, terápiás módszerek, a szorongás, a gyász, és a hipnózis megjelenési formáit, válfajait és bizony ezeket a tapasztalatokat interiorizálva mi magunk is árnyaltabban látjuk személyiségünk és mások cselekvéseinek esetleges indítékait.
Feldmárt olvasni kell, még ha repetitív is. Meghökkentő intertextusokat épít tanításaiba és vonja le a következtetést az emberi eseményekről.

„Amikor a múlt megjelenik, azt nem lehet kontrollálni, azt csak észrevenni lehet. A legrosszabb az, amikor a múlt úgy jelenik meg, hogy észre sem vesszük, hogy az a múlthoz tartozik. Tehát amikor például nagyon megijedek valamitől vagy valami nagyon felzaklat, ak-kor lehetséges, hogy nem a jelen helyzettől ijedek meg és nem a jelen helyzet zaklat fel, hanem a jelen csupán emlékeztet valamire. De ha észre sem veszem, hogy ez valójában emlékezés, és az energia a múltamból jön, akkor összekeverem a jelent a múlttal, és azt sem tu-dom, mi történik. Ilyenkor tudom elrontani a saját éle-temet és mások életét is. I la nem tudom, hogy mikor érkezik a múltam és mikor önt el engem. És minél korábban történt a baj, minél korábban bántott valaki, annál kevésbé tudom a rám törő érzésekről, hogy azok valójában emlékek."
Ez roppant fontos és állandó érvényű (diagnózis…) a berögzült mozgásmintákra.

>!
heysunny P
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól

Érdekes könyv volt, régen nagyon érdeklődtem a pszichológia iránt, de még nem sok témában íródott könyvet olvastam, és bár Feldmár sem feltétlen pszichológiai oldalról közelíti meg a kérdéseit, ettől függetlenül kétségtelenül érdeklődve olvastam a sorokat. Nem sokat tudok a pszichoterápiáról, hál' isten nem kellett még közelebbről megismerkednem vele semmilyen oldalról, és ez az első könyvem tőle, előadását se hallottam, úgyhogy még nem vagyok tisztában az ember repetitívségre való hajlamáról. :D

Nem minden gondolatával értettem egyet (én pl. szeretem azt hinni, hogy nincsenek véletlenek, vagy legalábbis nagyon minimális a számuk), de nagyon elgondolkodtató és érdekes dolgokat mondott és különösen tetszettek az anekdotái (bár néhánytól a hideg rázott) és a szókimondó, egyenes stílusa is roppant szimpatikusnak hatott, azt se bántam, hogy eléggé csapongó az elbeszélése, amíg nem követhetetlen, addig nem szoktak az ilyenek zavarni. Szerintem fogok még olvasni tőle.

De azt meg kell említsem, egész mást vártam a cím után, valahogy nem éreztem, hogy tényleg ezzel a témával foglalkozott volna egészen a könyv végéig, ami igazából nem zavart, csak hát, na… félrevezető a cím.

>!
HoneyBunny
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól

„ Én már annyit meséltem éveken keresztül, hogy – ha nem is szándékosan – egész biztosan ismételni fogom magam. Ha nem tudnátok, nagyon fontos dolog újra elismételni bizonyos történeteket, bizonyos gondolatokat, bizonyos igazságokat.”
De igen, tudjuk és nem is haragszunk érte, ha többször is belefutunk egy-egy történetbe, tanulságba. Ritka az olyan bölcs ember, aki elsőre és örökre megtanulja a leckét. Néha kell egy tockos, hogy hééé te ezt már tudod, akkor miért vagy megint hülye?!

>!
Mátrixi
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól

Van, amikor az ember egyetlen gondolatot kap egy könyvtől, az viszont megrázza, mint a kettőhúsz
A gonosz az összehasonlítással kezdődik

>!
lilaköd P
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól

Ez volt az első könyv, amit Feldmár Andrástól olvastam. Engem megvett kilóra.
Mindenképpen újraolvasós könyv.
Az öngyilkosságról szóló rész kissé meredek, de a többi gondolatával egyet tudok érteni.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

A gyerekkornak akkor van vége, amikor rájövünk, hogy nincsenek felnőttek.

49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyerekkor
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Mi emberek olyan komplex lények vagyunk, hogy noha logikailag semmi értelme sincs, mégis tudunk hazudni magunknak.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
1 hozzászólás
>!
labe

Gyerekkorunkban mindegyikünk őszinte és spontán. Az a pillanat, amikor egy gyerek majdnem kimond valamit, de inkább megállítja önmagát, és nem mondja ki, talán a legszomorúbb pillanat az életben.

37. oldal

1 hozzászólás
>!
Chöpp 

Tulajdonképpen azoknak kell a terápia, akiknek nincsenek barátaik. Akinek van barátja, akinek van egy közvetlen rokona, akivel jó viszonyban van, annak nem kell terápia.

48. oldal

>!
Horváth_Gergely_Gőte

… egy Alice Miller nevű svájci pszichiáter majdnem minden könyvében beszél róla, hogy ha újra és újra olyan emberekbe szeretünk bele, akivel a kapcsolat nem működik – és ez férfira és nőre egyaránt igaz –, akkor valószínűleg intuitív módon csak olyan embereket engedünk közel magunkhoz, akik pontosan ugyanúgy fognak kínozni minket, ahogy azt az anyánk vagy az apánk tette velünk, amikor kicsik voltunk. Hogy miért? Mert bármit is tett veled az anyád vagy az apád, amikor pici voltál, magadban azt definiáltad szeretetként.

71. oldal, Lélegezz!

>!
Chöpp 

Elképesztő, hogy milyen nehéz önállóan gondolkozni.

20. oldal

>!
Chöpp 

A katolikusok halálos tévedése volt azt mondani, hogy a gondolat bűne ugyanaz, mint a tettek bűne.
[…]
Amit gondolok, amit elképzelek, az soha senkit nem bánt. Amit teszek, az viszont igen.

140. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Na mármost szerintem csak így lehet valamit megtudni: hogy az ember odaadja magát annak, ami van. Elfelejti önmagát, és nem fél attól, hogy mi történik. Tegyük fel, hogy a másik ember olyan, mint egy hullámvasút. Felszállok erre a másik emberre, és ő elvisz engem valahová. Ez egy mystery tour… És amikor visszatérek önmagamhoz, akkor az a kérdés, hogy gazdagabb lettem-e, mint amikor elindultam, vagy szegényebb. Vagy semmi sem történt.

15. oldal

1 hozzászólás
>!
Chöpp 

Szerintem senki nem szenved, ha valaki korábban nem bánt vele, vagy most nem bánik vele rosszul. Egy növény, egy állat sem fog szenvedni, ha olyan környezetben él, amelybe való. Ha a környezete szereti azt az élőlényt, amely ott van, akkor az az élőlény boldogan fog élni. Nagyon fontos, hogy ráébredjünk, hogy a terapeuta ráébressze a pácienst arra, hogy ha rosszul érzi magát, az nem azért van, mert ő rossz, hanem azért, mert valaki vagy valakik rosszul bánnak vagy bántak vele.

25. oldal

>!
MariannaMJ P

George Bernard Shaw azt mondta egyszer: „Az egyetlen ember, aki rendesen viselkedett velem, a szabóm volt, mert ő minden alkalommal, amikor nála jártam, megmérte, hogy milyen hosszú a karom és a lábam, és milyen széles a derekam. Mindenki más csak egyszer mért meg, és attól kezdve elvárták, hogy a régi mértékek passzoljanak rám.” Sajnos a pszichológia és a pszichiátria egyáltalán nem olyan, mint Shaw szabója.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George Bernard Shaw

Hasonló könyvek címkék alapján

Lukács Liza: Lenyelt vágyak
Buda Béla: Empátia
Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Kapitány-Fövény Máté: Ezerarcú függőség
Szondy Máté – Szabó-Bartha Anett: Démonaink
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Popper Péter: Lélek és gyógyítás
Buda Béla: Az öngyilkosság
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka