Hogyan ​lesz a gyerekből felnőtt? 44 csillagozás

Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Az egyetlen útmutatás, amit azzal kapcsolatban adhatok, hogyan neveljük fel a gyerekeinket: ne szégyenítsük meg őket! Ne alázzuk meg őket! Semmiképpen se! És ha más viselkedne így velük, védjük meg őket!

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2015
128 oldal · ISBN: 9789633042335
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2014
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633041956

Enciklopédia 6


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

Tünde1>!
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Nekem tetszett.Régóta hangolódom,készülök rá.A szülőséggel kapcsolatos bölcs gondolatok vannak benne.
„Ugyanis a párnak meg kell halnia ahhoz, hogy a háromtagú család megszülethessen."
Ezzel a mondattal vitatkoznék,mert szerintem inkább erősödik a kapcsolat a szülőpáros között a gyermek születése után(nálunk így volt!).
„Ezért fontos az, hogy legyen olyan kapcsolatod a gyerekeddel, hogy bárki bármikor bántja őt, akkor hozzád forduljon."
Ezzel a gondolattal is teljesen egyetértek,a tiltás sosem vezet jóra!
A gyerekekkel való bánásmód terén én új tanácsokat is felfedeztem.

2 hozzászólás
Kkatja P>!
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Voltak benne jó gondolatok ld. az idézeteknél, de összességében ez most nem nyújtott oly frenetikus élményt, ami vitathatatlanul arra ösztönözne, hogy mindenáron fel akarjak nőni. :))

Komolyabban: Abban teljesen igaza van, hogy hagyni kell a gyereknek élni a saját életét, a saját berögződött/szüleinktől hozott sémáink nélkül, elnyomás és befolyásolás nélkül szabadon. Ami persze nem könnyű, de egy kis/sok odafigyeléssel megoldható… lenne, ha mi is ki tudnánk lépni az ördögi köreinkből. Ezért magunkkal kellene kezdeni és csak ha mi felnőttünk a feladathoz, akkor lehet ezt „megkövetelni” a gyermekeinktől is. :P

2 hozzászólás
dianna76 P>!
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Érdekesek voltak ezek a Feldmár szemléletek. Amit a könyv elején a megtermékenyítésről, és a petesejt osztódásáról, majd beágyazódásáról írt, az nagyon tetszett. Jópofa volt. Viszont nekem nem tetszett ez a túl szabadelvű nevelés. Kicsit ilyen : Hagyjuk a gyereket magától nevelődni! – érzésem volt. Feküdjön le amikor akar, hagyjuk a kamaszokat mindent kipróbálni stb. Mondjuk az, hogy legyünk ott védőháló gyanánt, ha megcsinálta a hülyeséget, tetszett. Az való igaz, hogy a tiltás úgyis azt vonhatja maga után, hogy csakazértis. A kamaszokat egy sötét kamrához hasonlítani, nem is rossz gondolat. Valóban oda kell nagyon figyelni, hogy mikor nyithatunk be a lelkükbe, hogy ne okozzunk kárt. A megszégyenítésről szóló rész tetszett, az ott leírtakkal egyetértek. Szerintem sem helyénvaló!
Azon pedig elgondolkodhat az ember, hogy régen (sőt bizonyos népeknél ma is) a nők magukra kötözve hordozták csecsemőiket, s még a munkájukat is úgy végezték. S itt ne csak a háztartás vezetését értem, hanem mentek földet is művelni. Ma pedig, ahogy Feldmár is írja, betesszük őket a kiságyba, ha vége a szoptatásnak rögtön leválasztjuk az anyamellről. Kicsit más lett a szemlélet, igen, de nyilván ez is a rohanó világnak köszönhető.
Ez a boldog szülő – boldog gyermek, boldogtalan szülő – boldogtalan gyermek… Nos, ez nagyon igaz! Ha a gyerek benne él a mi boldogtalanságunkban, akkor hogy lehetne ő maga boldog?
A kapcsolati kérdéseket boncolgató résznél érdekes volt, hogy nem lehetünk egyszerre gyermekek és házastársak is. A gyermekségnek meg kell halni a házassággal, s újjá kell születnünk. Azért ezzel így nem értek egyet. Szerintem amíg valakinek élnek a szülei, addig ő maga gyermek marad.

HoneyBunny>!
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Erről a témáról, egy ilyen picike könyvben, és erről a könyvről egy kis értékelésben…eh.
Az elején azt hittem nem fogom szeretni, mert egy olyan gondolattal nyitott, amit már Dr. Raunschburg Jenőnél is olvastam, hogy milyen rengeteget számít már az is a gyerek életében, hogy milyen volt a pillanat, amiben fogant. Jó persze, de hány olyan nő van, aki véletlenül(ne adj isten, akaratán kívül) esik teherbe, akkor ott már az elején menthetetlenül el van cseszve az egész? Azért ez nem hiszem. Többször is kiéreztem ezt a gondolatot a könyvből, hogy ha ez vagy az történik, akkor abból a gyerekből nem lesz boldog felnőtt. Ne már, nincs elég teher az anyák vállán, tényleg ilyen könnyen determináljuk a gyerekünket?! Így is azt látom, hogy a legtöbb fiatal anyuka tele van bűntudattal, hogy elcseszi, és aztán a bűntudat miatt minden esélye meg is van rá. (Ilyenkor persze befut Vida Ági és közli, hogy nyugi minden anya szar anya néha).
Aztán később maga Andrásunk is beismeri, hogy csak a kifejtés lehetőségének rövidsége miatt fogalmaz ilyen sarkosan, és én a könyv olvasása közben egyre jobban ráhangolódom, és iszom minden bölcs szavát. Mélységesen egyetértek azzal, hogy nem szabad egy gyereket (amúgy kb. senkit), pláne nem nevelés címszó alatt megszégyeníteni!!!
Persze megint jól jönne egy saját kis „zseb András”, akivel kukacoskodhatok egy kicsit. Például kölcsönkérném, és jól kifaggatnám a gyerekeit, hogy valóban csak profitáltak, ebből a totál liberális nevelésből?! Remélem
Meg elmondanám Andrásnak, hogy van csöpp esélye, annak, hogy téved miszerint a nőknek nem kell mester, mert a szüléssel már beavatódnak. Be. Valamibe igen, de azért nem árt/ártana nekik is egy mester, aki adott esetben több személyből (műkörmös, szomszédnéni, testvér stb.) is összetevődhet. Pláne amíg intézményesített formában a felnőttséget, szülőséget semmilyen szinten nem tanítják.

Szanya>!
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Megosztó és provokatív…

Ez a könyv tele van értékes gondolatokkal, de a csapongása, rövidsége és felépítése miatt sokszor nem jön át a lényeg, sőt egyes nézetek vitathatóvá válnak. Tény, hogy vannak benne nagy okosságok a megszégyenítés elkerüléséről, a szabadságról, a határok kitűzéséről, a kreativitásról, na meg persze az emberi kapcsolatokról, de olvasás közben bizony sokszor fel is hördültem, mert vannak benne olyan gondolatok is, amik elképesztően idejétmúltak, már-már begyöpösödöttek. A zigóta kori és előző életbeli emlékek személyiségre gyakorolt hatását én vitatnám, sőt Buddha bölcsességeit egy rossz tripnek (szó szerint) vélni kicsit erős. A számomra túlontúl liberális, mindent megengedő (úgyse hal bele a gyerek) nevelési elvek kicsit soknak bizonyultak, de a hülye példák is kellően húzták lejjebb az értékelésemet. A legbosszantóbb azonban az őskori nézet, az anyákra való kivetítés (minden problémád forrása édesanyádra vezethető vissza…) s mindaz, hogy Feldmár nem tud túllépni a Freud, Winnicott féle tanokon.

bokanyie>!
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Ami szóbeli előadásként élvezetes és hatásos, leírva nem biztos, hogy működik.

4 hozzászólás
henryhill>!
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Releváns és mindenkor aktuális meglátásokat tartalmazó kötet a növekedésről, bár itt néhol úgy éreztem hogy egy-egy csapásirány nincs kellőképpen kibontva mint máskor és a szokásosnál is csapongóbb a szerző, de mindig terápia olvasni / hallgatni és felfigyelni a gondolataira, mert a szkepszisében van a kulcs a 21. század tébolyához.

Könyveslány P>!
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Kevéssé jól összeszedett, nagyon csapongó és roppant rövid kis kötet ez (főleg ha azt is figyelembe veszem, hogy a szöveg egyes részei már megjelentek más könyvben is), pedig a téma megérdemelt volna egy jobban felépített írást. Érdekes gondolatok és felvetések, a szokásosnak tekinthető provokatív stílusban, amik beszélgetés, tovább gondolás alapjául szolgálhatnak. A témával pedig szükséges és érdemes is foglalkozni.

judit_juhasz>!
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Jó néhány nagyon érdekes okfejtést és összefüggést tárt fel a könyv számomra. A szabados nevelés egyes elemeivel nem feltétlenül értek egyet, legalábbis az én gyermekemnél szükség van határokra és szabályokra, de azon belül élhet a szabadságával. Ez is gyerekfüggő és életmód függő szerintem. Ez az első könyv amit olvastam tőle, azt hiszem keresek még könyveket tőle. Nagyon közel áll a felfogása hozzám, van amit egyszerűen csak leírt és az az érzésem volt, hogy igen ez az, ezt nem tudtam eddig így megfogalmazni! Ő pedig egyszerűen leírja és összeáll a kép…

szikszai_2 P>!
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Feldmár ismét szokatlanul áll a nevelés kérdéséhez. Ne alázzuk meg őket, ne szégyenítsük meg őket, hanem hagyjuk szabadon élni őket. Inkább védőháló legyünk a számukra.
Provokatív, elgondolkoztató mű!


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

     – Szerinted érdemes egyáltalán ebben a korban gyereket nemzenünk?
     – Az egyik, ami eszembe jut, Luther mondása: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.” Szerintem ebben a gondolatban van erő. Még ha azt hinném is, hogy a világ pokolra jut, akkor is megadnám egy gyermeknek az esélyt, hogy itt legyen a világban, és megtapasztalja, mi a szeretet, mi a játék, mi az élet. Másrészt viszont, az ókori görögök úgy tartották, mindenki, aki csak rádöbben, milyen az élet, őrült, ha tovább akar élni. Aki rájön, hogy a Föld valójában egy büntetőkolónia, ahová azért küldtek minket, mert valamiféle kozmikus bűnt követtünk el – azaz börtönben élünk –, és nem lesz azonnal öngyilkos, az mind idióta. Vagyis a görögök szerint csak az idióták élnek, az okosok megölik magukat, mert az élet nem kötelező. Az élet önkéntes. (…) Amint rájössz arra, hogy akár meg is ölhetnéd magad, és mégis tovább élsz, abban a pillanatban abba tudod hagyni a panaszkodást. Csak azok siránkoznak, akik még nem gondoltak arra, hogy kiszállnak.

52–53. oldal

1 hozzászólás
Kkatja P>!

Az embernek nagyon őszintének kell lennie magához, hogy bármi áron otthagyjon egy élősködésen alapuló kapcsolatot, illetve benne maradjon egy szimbiózison alapuló kapcsolatban, még ha nehéz is. Ezért a felnőtt lét azt is jelenti, hogy a kötelezettségeinken túl felelősséggel tartozol nemcsak magáért, hanem az általad választott más emberekért is. Mindig szabad vagy. Sokan úgy gondolkodnak, hogy amíg egyedül vannak, addig szabadok. Amint valaki más is képbe kerül, a felelősség bekopogtat az ajtón, a szabadság meg fejvesztve menekül az ablakon. Nem így van!
A szabadság és a felelősség nem zárják ki egymást.

122. oldal

smee>!

Szerintem azért gond, ha a szülők boldogtalanok, mert a gyerek bűntudatot fog érezni, amikor boldog.

51. oldal

Zabothegyező I>!

Az embernek nagyon őszintének kell lennie magához, hogy bármi áron otthagyjon egy élősködésen alapuló kapcsolatot, illetve benne maradjon egy szimbiózison alapuló kapcsolatban, még ha nehéz is.

Tünde1>!

Ezért fontos az, hogy legyen olyan kapcsolatod a gyerekeddel, hogy bárki bármikor bántja őt, akkor hozzád forduljon.

Kkatja P>!

     – Hogyan lehet rávenni a gyereket, hogy rendet tartson, amikor ő igazi rumligyártó kisiparos? Szerintem az általános szabály így szól: ne kezdj el harcolni a gyerekeddel, ha nem az a célod, hogy te nyerd meg a csatát. Vagyis ne zsörtölődj a gyerekeddel! Ne kezdj bele a klasszikus, „már ezerszer megmondtam…” mondókába. Szerintem, ha már ezerszer megmondtad, akkor többször talán inkább nem kellene elismételni. Egyszerűen, mert teljesen és tökéletesen hatástalan. Sose mondj el semmit ezerszer egy gyereknek! Inkább ne mondj semmit, és leld örömödet benne úgy, ahogy van! Éppen ez a szeretet egyik legegyszerűbb meghatározása: örülni a másiknak úgy, ahogy ő van.

36. oldal

Kkatja P>!

Mindannyiunknak megvan rá a képességünk, hogy másokban olyan viselkedést hívjunk elő, amilyenhez már hozzászoktunk.

21. oldal

smee>!

A legtöbb nagyipari gyógyszert arra tervezték, hogy elaltassa, lenyugtassa, lecsillapítsa, érzelemmentessé és racionálissá tegye az embereket.

1 hozzászólás
Szanya>!

Amikor Freudtól azt kérdezték, szerinte kinek nincs szüksége terápiára, egyszerűen azt felelte: annak, aki szeret és dolgozik. Ha az ember élvezettel éli meg a szerelmét, és élvezettel végzi a munkáját, miért lenne szüksége terápiára? Ez az élet lényege. Úgy látom, a legtöbben azért szenvedünk, mert nem élvezzük a szerelmet, és nem élvezzük a munkánkat. Én tényleg úgy gondolom, nagyon-nagyon alulértékeljük az élvezetet. Szerintem az, hogy élvezzük azt, amivel foglalkozunk, elképesztően fontos. Nem öncélú, és nem mellékes dolog.

Kapcsolódó szócikkek: élet · élvezet · munka · Sigmund Freud · szerelem
smee>!

Szerintem, ha már ezerszer megmondtad, akkor többször talán inkább nem kellene elismételni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kádár Annamária: Mesepszichológia
Ranschburg Jenő: Szülők könyve
Bácskai Júlia – Fischer Eszter – Mohás Lívia – Vekerdy Tamás: Elszakadás a szülői háztól
Vekerdy Tamás: A pszichológus újra válaszol
Vekerdy Tamás: Kamaszkor körül
Cziegler Orsolya: Okos gyerekek, gyerekes felnőttek
Fischer Eszter: Modern mostohák
Vekerdy Tamás: A szülő kérdez, a pszichológus válaszol 2.
Vekerdy Tamás: Az iskola betegít?
Ranschburg Jenő: Szülők lettünk