Hogyan ​lesz a gyerekből felnőtt? 41 csillagozás

Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Az egyetlen útmutatás, amit azzal kapcsolatban adhatok, hogyan neveljük fel a gyerekeinket: ne szégyenítsük meg őket! Ne alázzuk meg őket! Semmiképpen se! És ha más viselkedne így velük, védjük meg őket!

>!
HVG Könyvek, 2015
128 oldal · ISBN: 9789633042335
>!
HVG Könyvek, 2014
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633041956

Enciklopédia 5


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Voltak benne jó gondolatok ld. az idézeteknél, de összességében ez most nem nyújtott oly frenetikus élményt, ami vitathatatlanul arra ösztönözne, hogy mindenáron fel akarjak nőni. :))

Komolyabban: Abban teljesen igaza van, hogy hagyni kell a gyereknek élni a saját életét, a saját berögződött/szüleinktől hozott sémáink nélkül, elnyomás és befolyásolás nélkül szabadon. Ami persze nem könnyű, de egy kis/sok odafigyeléssel megoldható… lenne, ha mi is ki tudnánk lépni az ördögi köreinkből. Ezért magunkkal kellene kezdeni és csak ha mi felnőttünk a feladathoz, akkor lehet ezt „megkövetelni” a gyermekeinktől is. :P

2 hozzászólás
>!
dianna76 P
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Érdekesek voltak ezek a Feldmár szemléletek. Amit a könyv elején a megtermékenyítésről, és a petesejt osztódásáról, majd beágyazódásáról írt, az nagyon tetszett. Jópofa volt. Viszont nekem nem tetszett ez a túl szabadelvű nevelés. Kicsit ilyen : Hagyjuk a gyereket magától nevelődni! – érzésem volt. Feküdjön le amikor akar, hagyjuk a kamaszokat mindent kipróbálni stb. Mondjuk az, hogy legyünk ott védőháló gyanánt, ha megcsinálta a hülyeséget, tetszett. Az való igaz, hogy a tiltás úgyis azt vonhatja maga után, hogy csakazértis. A kamaszokat egy sötét kamrához hasonlítani, nem is rossz gondolat. Valóban oda kell nagyon figyelni, hogy mikor nyithatunk be a lelkükbe, hogy ne okozzunk kárt. A megszégyenítésről szóló rész tetszett, az ott leírtakkal egyetértek. Szerintem sem helyénvaló!
Azon pedig elgondolkodhat az ember, hogy régen (sőt bizonyos népeknél ma is) a nők magukra kötözve hordozták csecsemőiket, s még a munkájukat is úgy végezték. S itt ne csak a háztartás vezetését értem, hanem mentek földet is művelni. Ma pedig, ahogy Feldmár is írja, betesszük őket a kiságyba, ha vége a szoptatásnak rögtön leválasztjuk az anyamellről. Kicsit más lett a szemlélet, igen, de nyilván ez is a rohanó világnak köszönhető.
Ez a boldog szülő – boldog gyermek, boldogtalan szülő – boldogtalan gyermek… Nos, ez nagyon igaz! Ha a gyerek benne él a mi boldogtalanságunkban, akkor hogy lehetne ő maga boldog?
A kapcsolati kérdéseket boncolgató résznél érdekes volt, hogy nem lehetünk egyszerre gyermekek és házastársak is. A gyermekségnek meg kell halni a házassággal, s újjá kell születnünk. Azért ezzel így nem értek egyet. Szerintem amíg valakinek élnek a szülei, addig ő maga gyermek marad.

>!
Mariann_Czenema P
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Körülbelül kétévente megpróbálkozom Feldmár könyveivel, de eddig hiába, mivel Ranschburg nálam az etalon, hozzá képest kevésnek érzem a gyerekkori részt, csak belekap a témába. (a zigóta kori, anyai petevezeték milyenségéről szóló emlékeket meg inkább hanyagoljuk :/ )
Volt egy-két számomra okos, jól eltalált mondata, de egészébe véve ez így nem elég, nem kifejtős, nem átgondolt, persze nyilván azért mert csak egy szóbeli előadás átirata. Csak éppen ezt felesleges volt így magában kiadni, inkább egy csokornyi többi írással kellett volna. (Még jó, hogy könyvtári könyv, és nem vettem meg pénzért, mert akkor nagyon bosszankodnék azon, hogy milyen rossz befektetés ez a könyv.)

4 hozzászólás
>!
HoneyBunny
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Erről a témáról, egy ilyen picike könyvben, és erről a könyvről egy kis értékelésben…eh.
Az elején azt hittem nem fogom szeretni, mert egy olyan gondolattal nyitott, amit már Dr. Raunschburg Jenőnél is olvastam, hogy milyen rengeteget számít már az is a gyerek életében, hogy milyen volt a pillanat, amiben fogant. Jó persze, de hány olyan nő van, aki véletlenül(ne adj isten, akaratán kívül) esik teherbe, akkor ott már az elején menthetetlenül el van cseszve az egész? Azért ez nem hiszem. Többször is kiéreztem ezt a gondolatot a könyvből, hogy ha ez vagy az történik, akkor abból a gyerekből nem lesz boldog felnőtt. Ne már, nincs elég teher az anyák vállán, tényleg ilyen könnyen determináljuk a gyerekünket?! Így is azt látom, hogy a legtöbb fiatal anyuka tele van bűntudattal, hogy elcseszi, és aztán a bűntudat miatt minden esélye meg is van rá. (Ilyenkor persze befut Vida Ági és közli, hogy nyugi minden anya szar anya néha).
Aztán később maga Andrásunk is beismeri, hogy csak a kifejtés lehetőségének rövidsége miatt fogalmaz ilyen sarkosan, és én a könyv olvasása közben egyre jobban ráhangolódom, és iszom minden bölcs szavát. Mélységesen egyetértek azzal, hogy nem szabad egy gyereket (amúgy kb. senkit), pláne nem nevelés címszó alatt megszégyeníteni!!!
Persze megint jól jönne egy saját kis „zseb András”, akivel kukacoskodhatok egy kicsit. Például kölcsönkérném, és jól kifaggatnám a gyerekeit, hogy valóban csak profitáltak, ebből a totál liberális nevelésből?! Remélem
Meg elmondanám Andrásnak, hogy van csöpp esélye, annak, hogy téved miszerint a nőknek nem kell mester, mert a szüléssel már beavatódnak. Be. Valamibe igen, de azért nem árt/ártana nekik is egy mester, aki adott esetben több személyből (műkörmös, szomszédnéni, testvér stb.) is összetevődhet. Pláne amíg intézményesített formában a felnőttséget, szülőséget semmilyen szinten nem tanítják.

>!
moni79
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Nem tudom, hány csillagot adjak ennek a könyvnek, ezért inkább nem adok. Amit a gyereknevelésről ír, teljesen rendben van (soha ne szégyenítsük meg a gyereket, támogassuk, ésszerű szabályokat szabjunk, hagyjuk játszani és spontánnak lenni, a személye helyett az adott viselkedését ítéljük el, stb.) Ezeket persze sokan leírják, semmi újat nem mond, de nem lehet elégszer beszélni róla és Feldmárnak nagy hatása van, ami ilyen szempontból pozitív. Másrészt viszont hihetetlen, hogy úgy tesz, mintha Freud és Winnicott mellett/után nem létezett volna pszichoanalízis, és simán átveszi tőlük azt a klasszikus analitikus álláspontot, ami szerint a gyerek jóllétéért kizárólag az anya felelős. Szinte semmit nem ír az apák szerepéről, vagy arról, hogy mennyi bántalmazó kapcsolat létezik, aminek egyenes következménye a gyerek traumatizálódása is. Feldmár sokaknak meghökkentőnek tartott társadalomkritikus nézetei teljesen nélkülözik a patriarchátusnak, a nők elnyomásának felismerését és elítélését.

>!
Szanya
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Megosztó és provokatív…

Ez a könyv tele van értékes gondolatokkal, de a csapongása, rövidsége és felépítése miatt sokszor nem jön át a lényeg, sőt egyes nézetek vitathatóvá válnak. Tény, hogy vannak benne nagy okosságok a megszégyenítés elkerüléséről, a szabadságról, a határok kitűzéséről, a kreativitásról, na meg persze az emberi kapcsolatokról, de olvasás közben bizony sokszor fel is hördültem, mert vannak benne olyan gondolatok is, amik elképesztően idejétmúltak, már-már begyöpösödöttek. A zigóta kori és előző életbeli emlékek személyiségre gyakorolt hatását én vitatnám, sőt Buddha bölcsességeit egy rossz tripnek (szó szerint) vélni kicsit erős. A számomra túlontúl liberális, mindent megengedő (úgyse hal bele a gyerek) nevelési elvek kicsit soknak bizonyultak, de a hülye példák is kellően húzták lejjebb az értékelésemet. A legbosszantóbb azonban az őskori nézet, az anyákra való kivetítés (minden problémád forrása édesanyádra vezethető vissza…) s mindaz, hogy Feldmár nem tud túllépni a Freud, Winnicott féle tanokon.

>!
bokanyie
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Ami szóbeli előadásként élvezetes és hatásos, leírva nem biztos, hogy működik.

4 hozzászólás
>!
henryhill
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Releváns és mindenkor aktuális meglátásokat tartalmazó kötet a növekedésről, bár itt néhol úgy éreztem hogy egy-egy csapásirány nincs kellőképpen kibontva mint máskor és a szokásosnál is csapongóbb a szerző, de mindig terápia olvasni / hallgatni és felfigyelni a gondolataira, mert a szkepszisében van a kulcs a 21. század tébolyához.

>!
judit_juhasz
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Jó néhány nagyon érdekes okfejtést és összefüggést tárt fel a könyv számomra. A szabados nevelés egyes elemeivel nem feltétlenül értek egyet, legalábbis az én gyermekemnél szükség van határokra és szabályokra, de azon belül élhet a szabadságával. Ez is gyerekfüggő és életmód függő szerintem. Ez az első könyv amit olvastam tőle, azt hiszem keresek még könyveket tőle. Nagyon közel áll a felfogása hozzám, van amit egyszerűen csak leírt és az az érzésem volt, hogy igen ez az, ezt nem tudtam eddig így megfogalmazni! Ő pedig egyszerűen leírja és összeáll a kép…

>!
szikszai_2 P
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

Feldmár ismét szokatlanul áll a nevelés kérdéséhez. Ne alázzuk meg őket, ne szégyenítsük meg őket, hanem hagyjuk szabadon élni őket. Inkább védőháló legyünk a számukra.
Provokatív, elgondolkoztató mű!


Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

     – Szerinted érdemes egyáltalán ebben a korban gyereket nemzenünk?
     – Az egyik, ami eszembe jut, Luther mondása: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.” Szerintem ebben a gondolatban van erő. Még ha azt hinném is, hogy a világ pokolra jut, akkor is megadnám egy gyermeknek az esélyt, hogy itt legyen a világban, és megtapasztalja, mi a szeretet, mi a játék, mi az élet. Másrészt viszont, az ókori görögök úgy tartották, mindenki, aki csak rádöbben, milyen az élet, őrült, ha tovább akar élni. Aki rájön, hogy a Föld valójában egy büntetőkolónia, ahová azért küldtek minket, mert valamiféle kozmikus bűnt követtünk el – azaz börtönben élünk –, és nem lesz azonnal öngyilkos, az mind idióta. Vagyis a görögök szerint csak az idióták élnek, az okosok megölik magukat, mert az élet nem kötelező. Az élet önkéntes. (…) Amint rájössz arra, hogy akár meg is ölhetnéd magad, és mégis tovább élsz, abban a pillanatban abba tudod hagyni a panaszkodást. Csak azok siránkoznak, akik még nem gondoltak arra, hogy kiszállnak.

52–53. oldal

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

Az embernek nagyon őszintének kell lennie magához, hogy bármi áron otthagyjon egy élősködésen alapuló kapcsolatot, illetve benne maradjon egy szimbiózison alapuló kapcsolatban, még ha nehéz is. Ezért a felnőtt lét azt is jelenti, hogy a kötelezettségeinken túl felelősséggel tartozol nemcsak magáért, hanem az általad választott más emberekért is. Mindig szabad vagy. Sokan úgy gondolkodnak, hogy amíg egyedül vannak, addig szabadok. Amint valaki más is képbe kerül, a felelősség bekopogtat az ajtón, a szabadság meg fejvesztve menekül az ablakon. Nem így van!
A szabadság és a felelősség nem zárják ki egymást.

122. oldal

>!
smee

Szerintem azért gond, ha a szülők boldogtalanok, mert a gyerek bűntudatot fog érezni, amikor boldog.

51. oldal

>!
Zabothegyező I

Az embernek nagyon őszintének kell lennie magához, hogy bármi áron otthagyjon egy élősködésen alapuló kapcsolatot, illetve benne maradjon egy szimbiózison alapuló kapcsolatban, még ha nehéz is.

>!
Kkatja P

     – Hogyan lehet rávenni a gyereket, hogy rendet tartson, amikor ő igazi rumligyártó kisiparos? Szerintem az általános szabály így szól: ne kezdj el harcolni a gyerekeddel, ha nem az a célod, hogy te nyerd meg a csatát. Vagyis ne zsörtölődj a gyerekeddel! Ne kezdj bele a klasszikus, „már ezerszer megmondtam…” mondókába. Szerintem, ha már ezerszer megmondtad, akkor többször talán inkább nem kellene elismételni. Egyszerűen, mert teljesen és tökéletesen hatástalan. Sose mondj el semmit ezerszer egy gyereknek! Inkább ne mondj semmit, és leld örömödet benne úgy, ahogy van! Éppen ez a szeretet egyik legegyszerűbb meghatározása: örülni a másiknak úgy, ahogy ő van.

36. oldal

>!
Kkatja P

Mindannyiunknak megvan rá a képességünk, hogy másokban olyan viselkedést hívjunk elő, amilyenhez már hozzászoktunk.

21. oldal

>!
smee

A legtöbb nagyipari gyógyszert arra tervezték, hogy elaltassa, lenyugtassa, lecsillapítsa, érzelemmentessé és racionálissá tegye az embereket.

>!
Szanya

Amikor Freudtól azt kérdezték, szerinte kinek nincs szüksége terápiára, egyszerűen azt felelte: annak, aki szeret és dolgozik. Ha az ember élvezettel éli meg a szerelmét, és élvezettel végzi a munkáját, miért lenne szüksége terápiára? Ez az élet lényege. Úgy látom, a legtöbben azért szenvedünk, mert nem élvezzük a szerelmet, és nem élvezzük a munkánkat. Én tényleg úgy gondolom, nagyon-nagyon alulértékeljük az élvezetet. Szerintem az, hogy élvezzük azt, amivel foglalkozunk, elképesztően fontos. Nem öncélú, és nem mellékes dolog.

Kapcsolódó szócikkek: élet · élvezet · munka · Sigmund Freud · szerelem
>!
smee

Szerintem, ha már ezerszer megmondtad, akkor többször talán inkább nem kellene elismételni.

>!
smee

Ha valaki jól érzi magát, olyan, mintha azt kiáltaná: „Halleluja!” Ezzel lehet dicsőíteni a világmindenséget, hálásnak lenni azáltal, hogy élvezed, bármit teszel.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kádár Annamária: Mesepszichológia
Ranschburg Jenő: Szülők könyve
Bácskai Júlia – Fischer Eszter – Mohás Lívia – Vekerdy Tamás: Elszakadás a szülői háztól
Vekerdy Tamás: A pszichológus újra válaszol
Vekerdy Tamás: Kamaszkor körül
Cziegler Orsolya: Okos gyerekek, gyerekes felnőttek
Fischer Eszter: Modern mostohák
Vekerdy Tamás: A szülő kérdez, a pszichológus válaszol 2.
Vekerdy Tamás: Az iskola betegít?
Ranschburg Jenő: Szülők lettünk