Azt hiszem, minden szokás illúzió, és a szabadság az igazi valóság. Mindannyian szabadságra vagyunk ítélve, és egy ember nem lehet nem szabad.
Feldmár András 1940-ben született Budapesten, 1956-ban vándorolt ki Kanadába, ahol előbb matematikus lett, majd pszichológiát és filozófiát tanult. 1974-ben ismerkedett meg R. D. Laing skót pszichiáterrel, aki elméleti és gyakorlati munkásságában radikálisan megkérdőjelezte a 20. századi pszichiátria dogmáit. Ez a találkozás egy életre meghatározta Feldmár tudományos munkásságát, a világhoz való viszonyát. Laing tanítványaként, barátjaként és szakmai örököseként számos terápiás kísérlet részese Európában és Amerikában. Szakemberekkel, teológusokkal, művészekkel és elszánt civilekkel arra keresi a választ, hogy hogyan tudnának a lélek és tudat sebeitől szenvedő emberek az orvos-beteg reláció kiszolgáltatottsága helyett élő, szeretetteli kapcsolatokból erőt merítve meggyógyulni. Feldmár a mai napig aktívan dolgozik… (tovább)
Akarat és odaadás 42 csillagozás
Enciklopédia 10
Most olvassa 1
Várólistára tette 14
Kívánságlistára tette 26
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nem volt rossz, bár élőben az előadáson hallgatva biztosan ütősebb, de a sok ismétlés mellett azért itt is adott egy kis elgondolkodnivalót, hogy tudjunk az életünkre kicsit másabb perspektívából is tekinteni, mint általában.
Csináljuk, éljük, akarjuk.
…és néha engedjük magunkat nem mindent akarni is! :)
Azért nem lehet egymás után Feldmár könyveket olvasni, mert annyi átgondolni valót hagy maga után egy-egy kötet, hogy kár lenne nem időt szakítani rá, hogy őszintén foglalkozzunk vele. Nem mindig értek vele egyet, azonban szeretem megismerni az ő szempontjából is a dolgokat. Nem érzem úgy, hogy vitába kéne szállnom vele, mert nem egyezik a nézőpontunk, inkább mindig megpróbálom az ő szemével is látni a dolgokat. Sosem utasít, mindig csak elmondja amit ő gondol. Az, hogy te ezt alkalmazod, magadévá teszed, már csak rajtad múlik.
Feldmár Andrástól ez a rövid szösszenet volt az első, amit elolvastam. Ez a pár oldal pedig tökéletesen meggyőzőt, hogy érdemes elmerülnöm az öreg életművében! Ez a könyv pedig egy levéltári kincs kell, hogy legyen.
Részletek a blogomon: https://kbkonyvesblog.wixsite.com/kbblog/post/feldm%C3%…
Ilyen az, amikor valaki egyszerre lát tisztán az eszével és a szívével is, és közben egyik sem csorbul. Első könyvem volt Feldmártól, azóta már majdnem az összeset elolvastam, amit a boltban találtam. Kicsit büszkébb lettem miatta a nevemre is :D
Rövid, de annál velősebb olvasmány! Még fogom forgatni és idézeteket is szeretnék kiírni belőle. Nagyon jól rávilágít arra, hogy sok esetben az önérvényesítés, a modern társadalom „valósítsd meg önmagad”- jelszava távolít el bennünket attól, hogy igazán intim, odaadó emberi kapcsolataink legyenek. Forgassátok!
Félelmetes, hogy lehet egy ennyire kis könyv ilyen súlyos…
Feldmár sajátos logikája olyan összefüggésekre képes rávezetni, amikre egyedül lehetetlen lenne rájönni. Mindannyian bele vagyunk ragadva ugyanis abba a sokszorosított tömegperspektívába, amiről bár azt ígérték, egyedül a sajátunk, sőt személyre szabható, valójában vajmi kevés köze van hozzánk, vagy az egyéni preferenciáinkhoz. De még az esszenciális élet csíráját is csak nyomokban tartalmazza.
Ez az a bizonyos látásmód, ami arra ösztönöz, hogy sablon szerint élve, a hatalmasok sakkfigurájává redukád magadat, akik, ha lehetőségük adódik rá, nagyon szívesen terelgetnek, ameddig csak hasznot látnak belőled és bizonytalanságban tudnak tartani. Ám ez a végtelenül aljas egyoldalú hamisság egyből megmutatkozik, amint találkozunk egy ténylegesen gondolkodó, autentikus emberrel, aki mer valódi kérdéseket feltenni a társadalomról, amelyben élünk és élni kényszerülünk. Aki képes meggyőzni arról, hogy eredendően sem a világ, sem pedig mi nem vagyunk rosszak, csupán elvesztünk a megtévesztés sivatagában. Az más kérdés, hogy mi is csak a többieket követtük…
Holott, ha lecsendesedünk és meghalljuk mit üzen a szívünk, pillanatokon belül átsegít bennünket a nehézségeken. Vagy mondjuk úgy, hogy elvezet a legközelebbi oázishoz és akkor már kint is vagyunk a sivatagból. Csak merni kell meghallani, mit mond, hova irányít minket az a bizonyos belső hang, hiszen az egész életünkön át beszél hozzánk és adja nekünk az ütemet. Ezt a ritmust pedig érdemes követni. A kérdés, hogy hallgatunk-e rá, vagy inkább önként bolyongunk tovább a sivatagban a többieket követve, akik talán mégkevésbé hallják, mi is akar nekik segíteni a szívük mélyéről…
Népszerű idézetek
– Mit jelent a döntés?
– A döntés nagyon nehéz dolog, de nem pszichológiailag, hanem egzisztenciálisan. A lehetőségek birodalma végtelen. Bármelyik pillanatban több millió dolgot mondhatnék. De az aktualitás nemcsak véges, hanem egyenesen szinguláris. Egyszerre csak egy dolgot mondhatok. Nem megdöbbentő, nem vagy meglepve, hogy egyáltalán tudok beszélni? Minden szó helyett, amit kimondok, ezer más szót mondhatnék. Mégis kiválasztom, döntök, hogy mit mondok, és vállalom érte a felelősséget.
36. oldal
Az állatkertben minden állat neurotikus, és orvosságot adnak nekik. Pedig szegények csak arra várnak, hogy valaki elvigye őket oda, ahová tartoznak. Az állatoknak tulajdonképpen nincs semmi bajuk, de a környezet nem nekik való. Ha dühösnek érzed magad, nézz körül, és képzeld el, minek kéne megváltoznia, hogy soha többé ne legyél dühös.
70. oldal
Erich Fromm szeretetről szóló könyvének van egy praktikus része: ki kell mondani, mert az emberek nem tudják, nem tanítják sehol, hogy az igen egyben végtelen számú nemet is jelent. Tulajdonképpen azért hazudunk, mert bár azt mondjuk, igen, de közben nem akarjuk feladni a többi alternatívát.
37. oldal
Vannak olyan vallások, ahol a Messiás arról híres, hogy soha nincs ott. Mindig csak jön, vagy majd lesz. Ez nagyon fontos, mert ha rádöbbenek arra, hogy ebben a világban nincs igazság, és nem lehet megbízni senkiben, hát akkor inkább öngyilkos leszek, mert nem akarok így játszani. De ha kinyílok arra, hogy az életemnek lehetne értelme, ha azon dolgoznék, hogy halálomkor több igazságosság legyen a világon, mint amikor megszülettem, az legalább éltet.
13. oldal
Mert mit csinál egy ráksejt a testben? Elhatározza, hogy nem akar résztvenni a test egészének életében Már nem a test élete vezérli azt, hogy ö, a kis sejt, mit csinál, hanem, mint egy kapitalista, elkezd nőni és építeni. Saját maga akar profitálni anélkül, hogy a környezetére figyelne. Ugyanúgy, ahogy a kapitalizmus megöli az emberiséget, a ráksejt megöli az embert, a kiben megnő anélkül, hogy odafigyelne az őt körülvevő egyetemes hangra.
Az ember azért érzi rosszul magát, mert rosszak a körülmények. Nem magadat kell megváltoztatni, hanem a körülményeidet.
69. oldal
Ha egy kapcsolathoz annál jobban ragaszkodsz, minél jobban bánt a párod, az biztos azzal kezdődött, hogy az anyád megijesztett téged. És minél jobban meg voltál ijedve, annál jobban kapaszkodtál belé. Őrület. Vagy egy rossz szokás.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Edith Eva Eger: Az ajándék 94% ·
Összehasonlítás - Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors 91% ·
Összehasonlítás - Pál Ferenc: A magánytól az összetartozásig 92% ·
Összehasonlítás - Almási Kitti: Ki vagy Te? 90% ·
Összehasonlítás - Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig 90% ·
Összehasonlítás - Csernus Imre: A férfi – Srácoknak 90% ·
Összehasonlítás - Herendi Kata – Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz 86% ·
Összehasonlítás - Edith Eva Eger: A döntés 96% ·
Összehasonlítás - Sienna Cole: Elmejáték 95% ·
Összehasonlítás - Lukács Liza: Ne cipeld tovább! 95% ·
Összehasonlítás