A ​tudatállapotok szivárványa 197 csillagozás

Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

Szét lehet szedni részekre a dolgokat azért, hogy beszélhessünk róluk, de nem szabad elfelejteni, hogy mi szedtük szét. Illúzió, ha azt hisszük, hogy valódi részek. Abban a pillanatban, amikor a világról szavakkal beszélünk, szétszedjük a világot. De sajnos elfelejtjük, hogy mi szedtük szét. A világot sok darabra szét lehet bontani, ám valójában nincsenek darabjai. Illúzió azt hinni, hogy vannak.
Feldmár András előadóként először 1992-ben tért vissza Magyarországra. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen elhangzott, 11 részből álló előadás-sorozata egy csapásra ismertté tette a nevét. Közel három évtizeddel később szavai, gondolatai, nézőpontjai még mindig forradalminak hatnak.
A tudatállapotok szivárványa újraszerkesztett, átdolgozott kiadása Feldmár András 80. születésnapján jelent meg.

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2020
320 oldal · ISBN: 9789635650477
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2020
314 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633049594
>!
Jaffa, Budapest, 2010
274 oldal · ISBN: 9789639971127 · Illusztrálta: Hegyusz

6 további kiadás


Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Aldous Huxley


Kedvencelte 62

Most olvassa 28

Várólistára tette 122

Kívánságlistára tette 116

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

Feldmár kiváló provokátor. Nem rendszerépítő, hanem rendszer-romboló, számomra igazi anarchista. A tézis-antitézis-szintézis hármasságból az antitézist képviselné, amennyiben konzisztens lenne, amit mond. Nem az, tehát az orvosi pszichiátria elveivel szembeszegülve nem épít ki alternatív rendszert, hanem kritizál (sok esetben joggal) és csipeget mindenhonnan (hinduizmus,jóga,buddhizmus, LSD-kísérletek, saját pszichológiai tapasztalatok). Ezoterikus hajlamokat mutat, viszont hangsúlyozza, hogy nem vallásos. Romantikus lázadó, de elvileg nem prófétál, sőt, kijelenti: Nekem sem muszáj hinni (bár esetleg hozzátehetné: de akkor meg fogok sértődni.).

A klasszikus orvosi pszichiátria kritikáját elfogadom a részéről, két pontban. Az egyik, hogy a régi pszichiátriai gyógyító eljárások sokszor brutálisak voltak: az elektrosokk, a lobotómia (lásd: Száll a kakukk fészkére), és a kezdetben alkalmazott gyógyszerek mellékhatásai (pl. Hibernal) gyakran súlyosabb tüneteket produkáltak, mint maga az alapbetegség. A másik: a tünetek alapján úgy klasszifikálták a betegeket, hogy – az agy biokémiáját, anyagcseréjét nem ismerve – bolondnak bélyegeztek embereket, korlátozva szabadságukat. Csakhogy! Ez az állapot a hetvenes-nyolcvanas évek óta sokat javult: lobotómiát egyáltalán nem alkalmaznak és elektrosokkot is csak nagyon ritkán, kivételes esetekben. A gyógyszerek pedig más sokkal kifinomultabbak, kevesebb mellékhatással és pontosabb adagolással. Tehát az orvosi pszichiátria e kötetben felvázolt kritikája 20-30 év alatt erősen megkopott.

Viszont az az ezoterikus felhangoktól sem mentes patchwork, amit – az LSD izgalmas hatásait a központba állítva – egybegyúr, már igen zavaros. Az LSD hatására beszéd nélkül is szoros szinkronba kerülő személyiségek, a múlt (gyakran az embrionális vagy zigóta-állapotbeli múlt) traumatikus hatásai a felnőtt pszichére, a töredékeiből is rekonstruálható holografikus agy ideája, a különböző távol-keleti vallások és lelkigyakorlatok elemeit egybevegyítő, számomra kifejezetten álbölcs elmélkedések bennem már nem a tudós, vagy a kutató elme, hanem a korunkban oly divatos félvallási szekták filozofálgató prófétájának képzetét keltik. Annak ellenére, hogy ő maga mondja az ellenkezőjét.

Egy részlet mégis meghökkentő volt, amikor – a kilencedik fejezetben – leírja, miként kommunikált kómában fekvő betegekkel, kvázi Bar-Kochba módon. Beszélt hozzájuk,és azt kérte, hogy szomatikus jelzésekkel (pl.'igen' = egy mély szusszantás,'nem' = két,gyors,mély szusszantás, stb.) reagáljanak. És a betegek feleltek, tehát – a látszat ellenére – kapcsolatban álltak a külvilággal. Ez egy roppant érdekekes tapasztalat.

Egészében a klasszikus pszichiátriával szembeni jogos kritikát, sok romantikus miszticizmust, és helyenként erős kóklerséget találtam a könyvben; olvasni fenntartásokkal érdemes, de nem haszontalan. A terjedelem kb. 250 ritkán szedett oldal, viszont a sokféle gondolati elem miatt nem muszáj sietni vele. Én magam (Laing és Stanislav Grof munkáinak ismeretében) gyorsabban haladtam, de teljesen 'kezdőknek' napi 2 fejezetnél többet nem javasolnék.

page>!
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

.kedvelem az arcot – de kissé elbizonytalanítanak a vele és gondolataival kapcsolatban elhangzó szuperlatívuszok… Anyira azért nem isteni a tag, na. :P Inkább kellemes, meg emberi. :) Mondjuk ez nem az ő hibája (már ha helyes a „hiba” kifejezés).
Úgy általában szívesen meginnék a társaságában egy sört, amikor egyikünk sem siet sehová, és csak úgy eldumálgatunk az élet dolgairól. Lehet rákérdeznék néhány pontra a könyvéből, ahol a vélekedéseit számomra túl erősen próbálja a valóságra ráhúzni, anélkül, hogy nagyobb szigorúsággal vizsgálná magát és a szavai lehetséges hatását azokra, akiket tanít, de semmiképpen nem „feddőleg”, főleg mivel ilyesmi velem is nemegyszer előfordult már. :) És persze alapvetően meg nagyon is igyekszik őszinte és becsületes lenni a logikájában.
Összefoglalva: olyan jó lenne, ha az ilyen „Feldmárok” nem a saját igazságunk erőszakos bizonygatásaként, meg nem totemként körbehurcolva, hanem mondjuk csak úgy, beépülve a közös gondolkozási kultúrába (oh! :)) gyakorolnák a hatásukat – mondjuk Magyarország pszichopolitikai állapotának üdvéért!
Nya.

swa_z>!
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

Érdekes könyv volt, voltak dolgok amikkel egyetértettem, voltak amiken elgondolkodtam de voltak olyanok is amikkel egyáltalán nem értettem egyet. Összeségében tetszett, nem bántam meg, hogy elolvastam.

danaida>!
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

talán az egyetlen olyan Feldmár könyv, amire azt tudom mondani, hogy érdemes elolvasni.. a többi gyakorlatilag már csak ismételgetés (jobb esetben) vagy nettó hülyeség..

Frank_Spielmann I>!
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

Azt hiszem, ezt már nyugodtan nevezhetjük alapműnek. Érdemes Lainget is olvasni hozzá, és nem figyelmen hagyni, amit Feldmár többször is hangoztat: nekem se higgyetek, gondolkozzatok, érezzetek, használjátok az agyatokat és a lelketeket, kételkedjetek – és meglátjátok, milyen csodálatos érzés lesz valami olyat találni, amiben akárhogy kételkedtek, nem tudjátok kikezdeni sehogy.

(Kb. egyidős velem ez a könyv: én a hetedik és a nyolcadik előadás közötti héten születtem.)

3 hozzászólás
Scarlett0722 P>!
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

„…Szelíd leszel. Megszelídítenek.
Nem kell fizikailag bezárni, mert kémiailag zárnak be…"

Mindig is kifejezetten foglalkoztatott a különböző tudatállapotok vizsgálata, ezért nagy reményekkel vágtam bele az olvasása. Nos, nem kellett csalódnom. Az apróbb nyelvtani botlásoktól eltekintve érdekes olvasmányként tudtam elkönyvelni, hisz a szerző több olyan témát is az olvasó látóterébe helyez, mely számomra igen meghatározó jelentéssel bír.
Különösen tetszettek a részletes leírások néhány kísérlettel kapcsolatosan, de talán az egész irományt átjáró szabad gondolkodás volt az, amely által a könyv összességében teljesen magával tudott ragadni, s elérte – ami szerény személyemnél sajnos igen ritka jelenség – hogy nagyon nehezen tudjam csak letenni. Pozitívumként említeném még az elismerésre méltó nyíltságot bizonyos tabu témák esetében, melyekről talán a mai napig nem, vagy csak nem szívesen beszélünk.
A tudatmódosítószerekkel kapcsolatos bekezdésekért pedig külön pacsi a szerzőnek.
Mindenképpen ajánlom.

Ivetta>!
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

ebben tőle minden benne van, mást szerintem nem is érdemes a kézbe venni igazán tőle, őt inkább hallgatni érdemes, de a szkepticizmust ne felejtsük otthon

Szabolcsi_Johanna_Szabina P>!
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

Magánemberként és szakmailag is nagyon érdekelnek a módosult tudatállapotok, de valahogy olvasni róluk egészen más. Pláne Feldmárt, aki tökéletesen meg tudja challengelni az olvasókat nonkonformista látásmódjával.
Bevallom, az LSD-s részeket már a vége felé untam, szerintem az első pár bekezdésben, ahol erről esett szó, elmondta a lényeget és onnantól ugyanaz ismétlődött más köntösökbe bújtatva LSD ügyben. Viszont számtalan lenyűgöző és nagyon érdekes történetet osztott meg. A könyv szerkezetével nem igazán tudtam mit kezdeni, bár láttam az igyekezetet, hogy valahogy struktúrába tagolják, elég csapongó tudatfolyam maradt. off

odivne>!
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

Általában nehezen vágok bele ilyen jellegű könyvek olvasásába. Nem igazán szeretem, ha egy-egy konkrét esetből /pszichológiai/ általánosítanak, és elmagyarázzák a kézenfekvőt. De ebben a könyvben nem találkoztam ilyen hozzáállással.
Minden lehetséges, és annak az ellenkezője is – hangoztatja a szerző. Ami nekem nagyon tetszett. Túllépve minden ideológián / teista vagy ateista az illető, spirituális vagy racionális/, legfontosabb megismerési célnak Feldmár András magát az egyént tette. Nem szándékozik semmilyen skatulyába sorolni senkit, sőt arra biztat mindenkit, merjen saját maga lenni. Csak előbb nézzen szembe önmagával. Az én nyelvemen ez annyit tesz, beszélgessek önmagammal. Hozzak fel olyan témát is, amit legszívesebben elfelejtenék, mert kényelmetlen számomra. Ez a kezdő lépés, aztán már könnyebben megy minden. Jó volt olyan gondolatokról olvasni, ami toleráns és megengedő: nem baj az, ha nem egyengondolataink és érzelmeink vannak.

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2020
314 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633049594

Népszerű idézetek

Tereza>!

Ha nem voltatok még depressziósok, akkor nem tanultatok semmit. Minél inkább depressziósok vagytok, annál biztosabb, hogy akkor éppen tanultok valamit.

VII. tétel

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
2 hozzászólás
Naneth>!

Mindenkinek teljes mértékben joga van hozzá, hogy bolond legyen.

46. oldal

7 hozzászólás
pali>!

Az egyetlen dolog, ami megengedi, hogy az ember nyugodtan regresszáljon az, ha megbetegszik. Mondjuk otthon. Szerintem a legegészségesebb az lenne, ha olyan emberekkel venné magát körül az ember, akiknek csak úgy meg lehetne mondani, hogy „Egy hétig ágyban akarok maradni, nem vagyok náthás, nem vagyok beteg, de azért légy szíves hozzál teát, etess meg, legyél kedves velem.” Ha ezt meg tudnánk tenni, s volna valaki, aki szeretne minket annyira, hogy megtegye amit kérünk anélkül, hogy náthásak lennénk, akkor nem kellene náthásnak lennünk.

csillavirág>!

A kapcsolatra nem szabad rászokni. A kapcsolat mindig csoda kell hogy legyen. Nem szokás. Miért? Mert ha az ember függeni kezd a szeretőjétől való összhangtól, és függőségi állapotba kerül, akkor ez a belső egyetértés veszélyezteti a belső igazságot.

3 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Nagyon könnyű kipróbálni, hogy ki lesz a jó szexuális partner: menj el táncolni vele! Vagy beszélgess vele! Aki nem jó beszélgetőpartner, az szexuális partnernek sem jó.

244. oldal

8 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Szerintem mindenki, aki rosszul érzi magát, akinek rossz véleménye van önmagáról, aki azt mondja magának: „én egy hülye vagyok”, vagy „én gyáva vagyok”, vagy „én rossz vagyok”, mindenki, aki rosszat mond magáról, az véd valaki mást. Úgy védjük meg a szüleinket, hogy magunkról van rossz véleményünk.

VI. tétel

10 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Mindent, amit az LSD megmutat, megismerhet az ember a hipnózis segítségével is, vagy a rendszeres meditáció gyakorlása közben.

Bevezetés

Kapcsolódó szócikkek: hipnózis · kábítószer, drog · LSD · meditáció
1 hozzászólás
danaida>!

S a pszichológia a személyekről nem tud semmit. Ha a személyekről akartok megtudni valamit, akkor irodalmat kell olvasni. Akkor többet tudok meg Dosztojevszkijtől, Tolsztojtól, mint akármilyen pszichológustól.

Kapcsolódó szócikkek: pszichológia
2 hozzászólás
mrumus>!

Azt már biztosan észleltétek, hogy ha valamitek fáj, akkor beszűkül a tudatotok, nem tudtok másra odafigyelni. Az ember narcisztikus lesz, mert semmi másra nem tud figyelni, csak a saját fájdalmára.

Nyolc

18 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Engem már kora gyermekkoromban nagyon érdekelt a hipnózis, de soha nem azért, hogy valakit hipnózisba vigyek, hanem azért, mert én akartam fölébredni. Hüpnosz görögül alvást jelent. Hüpnosz Thanatosz öccse volt. Thanatosz a halál, tehát az alvás a halál öccse. Abban a pillanatban tehát, amikor hipnózisról beszélünk, egyúttal a halálról is beszélünk. Engem azonban nem altatni kell. Altatni könnyű. Felébredni nehéz. Ha pedig az ember felébred, nagyon nehéz vigyázni arra, hogy ne aludjon el újra, pláne akkor, ha mindenki el akarja altatni.

I. tétel

Kapcsolódó szócikkek: halál · hipnózis
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Lukács Liza: Lenyelt vágyak
Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Buda Béla: Empátia
Kapitány-Fövény Máté: Ezerarcú függőség
Szondy Máté – Szabó-Bartha Anett: Démonaink
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Ross Rosenberg: Az emberi mágnes szindróma
Susan Forward: Mérgező szülők
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról