A ​tudatállapotok szivárványa 171 csillagozás

Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

Szűk ​két évtized telt el azóta, hogy 1992 szeptemberében Feldmár András, a Vancouverben élő magyar pszichoterapeuta először tért vissza szülőhazájába, hogy egy meghívásnak eleget téve két előadássorozatot tartson a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A pszichoterápia lehetőségeiről, a gyógyulás módjairól, a tudat természetéről, és még sok más, ma is aktuális témáról folyó, hatalmas érdeklődéssel kísért beszélgetések, azóta szinte legendává nemesedtek, az előadásokból készült kötet pedig az évek során valóságos kultuszkönyvvé vált – ennek javított és a szerző által átdolgozott kiadását veheti most kezébe az olvasó.

„Mindannyian hipnózis alatt állunk, és a tudatállapotok szivárványának színei közül egy korlátolt kis sávba vagyunk hipnotizálva. Ezt a sávot nevezzük normálisnak, és akkor érezzük jól magunkat, amikor ezen belül élünk. Ha véletlenül bármelyik irányba kijjebb megyünk, akkor nagyon megijedünk, és megijesztjük azokat is, akik körülöttünk élnek, és véletlenül… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2010
274 oldal · ISBN: 9789639971127 · Illusztrálta: Hegyusz
>!
Jaffa, Budapest, 2010
274 oldal · ISBN: 9789639971127 · Illusztrálta: Hegyusz
>!
Jaffa, Budapest, 2010
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639971127

2 további kiadás


Enciklopédia 9


Kedvencelte 51

Most olvassa 31

Várólistára tette 103

Kívánságlistára tette 93

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
page
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

.kedvelem az arcot – de kissé elbizonytalanítanak a vele és gondolataival kapcsolatban elhangzó szuperlatívuszok… Anyira azért nem isteni a tag, na. :P Inkább kellemes, meg emberi. :) Mondjuk ez nem az ő hibája (már ha helyes a „hiba” kifejezés).
Úgy általában szívesen meginnék a társaságában egy sört, amikor egyikünk sem siet sehová, és csak úgy eldumálgatunk az élet dolgairól. Lehet rákérdeznék néhány pontra a könyvéből, ahol a vélekedéseit számomra túl erősen próbálja a valóságra ráhúzni, anélkül, hogy nagyobb szigorúsággal vizsgálná magát és a szavai lehetséges hatását azokra, akiket tanít, de semmiképpen nem „feddőleg”, főleg mivel ilyesmi velem is nemegyszer előfordult már. :) És persze alapvetően meg nagyon is igyekszik őszinte és becsületes lenni a logikájában.
Összefoglalva: olyan jó lenne, ha az ilyen „Feldmárok” nem a saját igazságunk erőszakos bizonygatásaként, meg nem totemként körbehurcolva, hanem mondjuk csak úgy, beépülve a közös gondolkozási kultúrába (oh! :)) gyakorolnák a hatásukat – mondjuk Magyarország pszichopolitikai állapotának üdvéért!
Nya.

>!
swa_z
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

Érdekes könyv volt, voltak dolgok amikkel egyetértettem, voltak amiken elgondolkodtam de voltak olyanok is amikkel egyáltalán nem értettem egyet. Összeségében tetszett, nem bántam meg, hogy elolvastam.

>!
danaida P
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

talán az egyetlen olyan Feldmár könyv, amire azt tudom mondani, hogy érdemes elolvasni.. a többi gyakorlatilag már csak ismételgetés (jobb esetben) vagy nettó hülyeség..

>!
Frank_Spielmann I
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

Azt hiszem, ezt már nyugodtan nevezhetjük alapműnek. Érdemes Lainget is olvasni hozzá, és nem figyelmen hagyni, amit Feldmár többször is hangoztat: nekem se higgyetek, gondolkozzatok, érezzetek, használjátok az agyatokat és a lelketeket, kételkedjetek – és meglátjátok, milyen csodálatos érzés lesz valami olyat találni, amiben akárhogy kételkedtek, nem tudjátok kikezdeni sehogy.

(Kb. egyidős velem ez a könyv: én a hetedik és a nyolcadik előadás közötti héten születtem.)

3 hozzászólás
>!
mrumus
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

A könyvnek az a része, ami az LSD-vel foglalkozik, nem nagyon érdekelt. Általában nem nagyon érdekel az LSD, habár a különböző tudatállapotok megfigyelése, önmagunk belső vizsgálata, az ún. „felébredés” nagyon is érdekel, de én biztosan nem akarnám ezt egy tudatmódosító szerrel elérni, még ha Feldmár szerint nem okoz függőséget és teljesen ártalmatlan akkor sem. Ugyanakkor nem ítélem el őt azért, mert ezzel foglalkozik, teljesen semlegesen állok hozzá.
Ha tehát eltekintünk az LSD hatásainak leírásától azt kell mondanom, hogy nagyon sok olyan témát vet fel a könyv, amit kimondottan izgalmasnak találok, amin hosszan tudnék rágódni. Még jobb lenne nem csak rágódni rajta, hanem megbeszélni valakivel, sajnos az erre igazán alkalmas ember pillanatnyilag távol van tőlem. Nagyon sokat lehetne róla beszélgetni, számtalan igen érdekes gondolat van benne. Néha kimondottan zavart is, hogy túl röviden említi meg egyiket-másikat, mire elkezdett komolyan érdekelni már tovább is ugrott rajta. Eleve úgy gondolom, hogy egy kicsit csapongó a stílusa, és ez nem védhető azzal, hogy ez eredetileg egy szóban megtartott előadássorozat. Hallgatóként is csapongónak találtam volna.
Persze nem tudok minden elméletével egyetérteni, előfordult, hogy egy-egy gondolata kimondott ellenkezést váltott ki belőlem. Pl. nem tudom elfogadni azt az általánosítást, hogy minden ember legtraumatikusabb élménye, amikor megszületik a kisebb testvére. Szerintem nem törvényszerű, hogy a kistestvér születése ekkora gondot okozzon, és hogy a testvérek hosszú időn keresztül utálják egymást. Én már gyerekkoromban is kimondottan jó kapcsolatban voltam az öcsémmel, nem csak húszévesen kezdtünk el „barátkozni”.
Mindezek ellenére sokkal erősebb bennem az a benyomás, hogy ez egy nagyon mélyen gondolkodásra késztető könyv, kedvet ébresztett bennem egy kis pszichológiai és keleti kultúrtörténeti kutakodáshoz. Az apukámnak biztosan ajánlani fogom.

>!
Ivetta
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

ebben tőle minden benne van, mást szerintem nem is érdemes a kézbe venni igazán tőle, őt inkább hallgatni érdemes, de a szkepticizmust ne felejtsük otthon

>!
Syn
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

Végig az járt a fejemben, hogy mennyivel érdekesebb lenne ezeket az előadásain hallani. Nem mintha így nem lett volna érdemes elolvasni.
Számomra nagyon szimpatikus volt a szerző nyitottsága és nagyon lerítt még így, a könyv lapjairól is, hogy meglehetősen szabad gondolkodású, rugalmas és mindenekelőtt valóban intelligens figura, amit az ember manapság joggal hiányolhat a pszichiáterekből (hogy az átlagfoglalkozású átlagemberekről ne is beszéljünk). De hiába hangsúlyozta, hogy ezek a saját gondolatai, én mégis el tudom képzelni, hogy bizonyos emberek könnyed táptalajul szolgáló agyának igazi manna és a hasukba is képes lyukat beszélni anélkül, hogy konkrétan ráhúzná a saját eszméit, mert az automatikusan átveszi ezeket. Legalábbis addig, amíg olvassa. (Pont emiatt gondolkozom azon, hogy odaadjam-e édesanyámnak is, de azt hiszem, nem értené meg. És ezt nem negatív felhangon mondom.)
Az LSD utalásokkal semmi problémám nem volt, szerintem sokkal célravezetőbb és hatásosabb – főleg hosszútávon –, mint a gyógyszeres kezelés, vagy az, ha bezárják a „pácienst”. Ha az „elmebetegség” valójában nem is létezik, legalábbis nem gyógyítható, csak meg lehet tanulni kordában tartani vagy együtt élni vele, akkor valóban csak a manipulatív és manipulálható társadalomnak van arra szüksége, hogy zárt falak között tartsa az „őrülteket”. Mert más az, ha valaki közveszélyes, és megint más, ha krónikusan letört, kétségbeesett. És fél.
Eléggé átfogta a témát, még akkor is, ha az jóformán kimeríthetetlen. Inkább volt érdekes, mint világmegváltó, bár valószínűleg nem is annak szánta, szóval ez így van rendjén. De abban biztos vagyok, ha fogékonyabb korszakomban kapott volna el, ittam volna minden szavát. Nem hagyott hidegen, de olaj sem volt a tűzre, talán mégis elért valamilyen hatást, mert megint sok idézőjelet használok és megint Pink Floydot hallgatok.
Valamikor fogok még tőle olvasni.

>!
henryhill
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa

Feldmár leghíresebb kötete mely a 90-es években, a Debreceni Egyetemen tartott kurzusa alapján öltött formát. Rendkívüli éleslátás és az igazságok szubjektív evidenciájának stílusos megfogalmazása, egy-egy társadalmi-vallási-egzisztenciális probléma körüljárásának sokoldalú megvilágítása jellemzi és előny hogy laikusok számára is mindvégig közérthető marad, és feltűnően sajátos ahogy a tudatmódosító szereket bensőséges tapasztalatai alapján hogyan osztályozza. Rengeteg ismeretet közvetítő, lényeges könyv amely az olvasót is arra ösztönzi hogy merjen nyíltan, ködösítés nélkül gondolkodni a társadalomban előítéleteket szülő témakörökről is.


Népszerű idézetek

>!
Tereza

Ha nem voltatok még depressziósok, akkor nem tanultatok semmit. Minél inkább depressziósok vagytok, annál biztosabb, hogy akkor éppen tanultok valamit.

VII. tétel

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
2 hozzászólás
>!
pali

Az egyetlen dolog, ami megengedi, hogy az ember nyugodtan regresszáljon az, ha megbetegszik. Mondjuk otthon. Szerintem a legegészségesebb az lenne, ha olyan emberekkel venné magát körül az ember, akiknek csak úgy meg lehetne mondani, hogy „Egy hétig ágyban akarok maradni, nem vagyok náthás, nem vagyok beteg, de azért légy szíves hozzál teát, etess meg, legyél kedves velem.” Ha ezt meg tudnánk tenni, s volna valaki, aki szeretne minket annyira, hogy megtegye amit kérünk anélkül, hogy náthásak lennénk, akkor nem kellene náthásnak lennünk.

>!
csillavirág

A kapcsolatra nem szabad rászokni. A kapcsolat mindig csoda kell hogy legyen. Nem szokás. Miért? Mert ha az ember függeni kezd a szeretőjétől való összhangtól, és függőségi állapotba kerül, akkor ez a belső egyetértés veszélyezteti a belső igazságot.

3 hozzászólás
>!
Naneth

Mindenkinek teljes mértékben joga van hozzá, hogy bolond legyen

46. oldal

6 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Nagyon könnyű kipróbálni, hogy ki lesz a jó szexuális partner: menj el táncolni vele! Vagy beszélgess vele! Aki nem jó beszélgetőpartner, az szexuális partnernek sem jó.

244. oldal

8 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Szerintem mindenki, aki rosszul érzi magát, akinek rossz véleménye van önmagáról, aki azt mondja magának: „én egy hülye vagyok”, vagy „én gyáva vagyok”, vagy „én rossz vagyok”, mindenki, aki rosszat mond magáról, az véd valaki mást. Úgy védjük meg a szüleinket, hogy magunkról van rossz véleményünk.

VI. tétel

10 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Mindent, amit az LSD megmutat, megismerhet az ember a hipnózis segítségével is, vagy a rendszeres meditáció gyakorlása közben.

Bevezetés

Kapcsolódó szócikkek: hipnózis · kábítószer, drog · LSD · meditáció
1 hozzászólás
>!
danaida P

S a pszichológia a személyekről nem tud semmit. Ha a személyekről akartok megtudni valamit, akkor irodalmat kell olvasni. Akkor többet tudok meg Dosztojevszkijtől, Tolsztojtól, mint akármilyen pszichológustól.

>!
Frank_Spielmann I

Engem már kora gyermekkoromban nagyon érdekelt a hipnózis, de soha nem azért, hogy valakit hipnózisba vigyek, hanem azért, mert én akartam fölébredni. Hüpnosz görögül alvást jelent. Hüpnosz Thanatosz öccse volt. Thanatosz a halál, tehát az alvás a halál öccse. Abban a pillanatban tehát, amikor hipnózisról beszélünk, egyúttal a halálról is beszélünk. Engem azonban nem altatni kell. Altatni könnyű. Felébredni nehéz. Ha pedig az ember felébred, nagyon nehéz vigyázni arra, hogy ne aludjon el újra, pláne akkor, ha mindenki el akarja altatni.

I. tétel

Kapcsolódó szócikkek: halál · hipnózis
2 hozzászólás
>!
mrumus

Azt már biztosan észleltétek, hogy ha valamitek fáj, akkor beszűkül a tudatotok, nem tudtok másra odafigyelni. Az ember narcisztikus lesz, mert semmi másra nem tud figyelni, csak a saját fájdalmára.

Nyolc

18 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Emil Coué: Gyógyító érzelem
Drábik János: Tudatmódosítás
E. L. Rossi – S. Rosen: Milton H. Erickson élete és tanító történetei
Vértes Gabriella (szerk.): Hipnózis – Hipnoterápia
William W. Hewitt: A hipnózison túl
Vera Peiffer: Hipnoterápia
Kovács Zoltán Ambrus: Hipnózis bagatellek és válogatott vendégoldalak
Richard Webster: Útmutató előző életeink megismeréséhez
Dolores Cannon: Halál és élet között
Norma G. Cuellar: Komplementer medicina – Kiegészítő és alternatív orvoslás