Szárnyvonal 14 csillagozás

Fekete Vince: Szárnyvonal

Fekete ​Vince új verseskötete, a Szárnyvonal több vágányon is fut. Fekete egyfelől a kizökkent idő természetével foglalkozik. A kizökkent idő egyfajta más-idő, ünnep, az időn kívüli idő eksztázisa. A lopott és talált idő természetét egy titkos szerelem viszontagságain keresztül érzékelteti. A könyv másik tétje: miképpen lehet érvényesen egy olyan klasszikus zsánerhez fordulni, mint a természeti líra – anakronizmusok nélkül. A versek több műfajhoz is köthetők: gondolati költemények, tájversek, csendéletek, elégiák, monológok, szonettek. A formai gazdagság is jelzi a székelyföldi költő lírájának klasszicizálódását. Ez azonban semmiképpen sem jelent holmi zárt esztétikát, iskolás rendet. Fekete verseiben a feszültség éppen a visszafogottság révén lesz igazán erőteljes, meghatározó versszervező elem. A könyv verseiben, nemegyszer páratlan erudícióval megírt egyetlen mondatnyi költeményeiben a kizökkent idő, akár az ingaóra, vissza is zökken, hogy felmutassa, miképpen egészítik ki a… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Időmérték Magvető

>!
Magvető, Budapest, 2018
104 oldal · ISBN: 9789631438000
>!
Magvető, Budapest, 2018
104 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437478

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Ildiko_Szabo_2 P>!
Fekete Vince: Szárnyvonal

Eddig nem ismertem a szerzőt. Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a kötetet, mert szinte az összes vers tetszett. Nagyon sok természetről szóló vers szerepel a kötetben. Mivel én is szeretek túrázni, ezért ezek nagyon közel állnak hozzám. A téma mellett a forma is nagyon tetszett, jó a ritmus is. A természetről szóló versek mellett, több, magáról az életről szóló költemény is található a kötetben.

csucsorka IP>!
Fekete Vince: Szárnyvonal

Életemben nem olvastam ilyen sűrű szövegű verseskötetet; olyanok, hogy lépten-nyomon ráncigálnám a költő kabátja szélét, hogy „tessék mondani, ez mitől vers? ”, de soronként bizonyítja a ritmus (rím nélkül is), hogy bizony ez az, csak nagyon-nagyon fel kell hozzá nőni.

Én, aki leginkább a szerelmi lírára rezonálok és az istenes versekre borulok (meg), nehezen találtam magam Fekete Vince hegyei, folyói, erdei között – de örülök ennek a túrának. Meg persze azért volt benne bőven az én fajtámból is szerencsére. Mert a sok fű, fa, hegy, tó mellé érkezett egy titkos viszony is, amiről Fekete Vince úgy írt, ahogy érezni már éreztem, de olvasni még sosem olvastam róla – pedig hát nem elhanyagolt téma az irodalomban.

Kemény kaland volt, sok látnivalóval és tanulsággal, meg sok nagyon jó verssel lettem gazdagabb.
Hát kellett hozzá kitartás és türelem, az biztos! „Lassíts, gyere, mutatom!” – kérlelt szavanként, én pedig oldalról oldalra haladva szépen megadtam magam neki. Cserébe hazáig kísért, és én mostanában mindig azokért az olvasmányokért vagyok a leghálásabb, melyekkel ebben a hülye időben is otthon lehetek.


Népszerű idézetek

virezma>!

Kizökkent idő
Sz.L. levele K.E-nek, W.S. fordítása közben

„Nem fejtem a csillagok titkait",*
nem kémlelek sem földet, sem eget;
mit érdekelne, mi új, s mi avítt,
jövő vagy múlt, a lehet, nem lehet?
Csak azt tudom, hogy míg te vagy, vagyok,
s amíg Veled, némán áll az idő,
s egy kurta óra sokkalta nagyobb,
mint a hiány, mi belőle kinő. –
Pedig az óra, s a perc is: „lopott",
s aztán fullasztó hetek, hónapok,
bő lakomára ínséges torok
jönnek, míg megint újra felragyogsz;
s a titkunk a csillagok titka lesz:
kié vagy, tőlem mindig visszavesz.

*Shakespeare: XIV. szonett (Szabó Lőrinc fordítása)

32. oldal

1 hozzászólás
Giber_Tarabó_Zsófi P>!

A múltba ingázni vissza, ó milyen régi, giccsbe dermedt
közhely ez, de hogyan mutathatnám meg másképp,
Mindenem, Neked, hogy ez volt a hely, ahol egykor
éltem, és ez az a hely, ami most már végképp elveszett…

Hiszem, újratanultam lenni, várni, élni, járni érted.
Újra az őszt, a telet, a tavaszt… Fáradtan, álmosan
ülünk ketten, teádat szürcsölöd éppen, én nézlek téged,
majd költő barátom versét súgom: „Már akármit tehetsz,
megmaradsz!”

S akarom most, hogy ülj ide mellém, akarom, hogy
nézz ide, hogy figyelj rám, kérdezz! Kérdezz, és én
mesélek Neked. Mert létezik egy postafiók valahol,
s benne, mint egy levél, egy nyelv, s ezen a nyelven
az élők közül egyedül csak Te értesz…

26. oldal - A szülőhely kartotékai. Egy nyelv

virezma>!

PRIZMA

Úgy jönnek-mennek a levelek közöttük egyfolytában,
mintha az a napi evangéliumuk lenne, a
mindennapi örömhírük, jó hírük, és hiába
beszélgetnének naponta akár órákat is, mégis van,
mindig van mondanivalójuk a leveleikben,
és mindig úgy várják ezeket a küldeményeket, mint
az égi áldást, mint a szomjas föld az esőt várja, és
ha nem jön, akkor elesettek és reménytelenek
lesznek, és idegesek és gondterheltek, és kíváncsiak
és türelmetlenek, hogy megtudják végre, hogy
miért nem írt a másik, mert szükségük van erre a
varázsra, mert szükségük van ezekre a mondatokra,
a kedvességre, a szerelemre, mert érezni akarják, bár a
leveleken keresztül, ha rövid időre is, a másikat…

És jönnek-mennek közöttük a levelek, és olyanok
ezek számukra, mint az a prizma, amelybe
rendszeresen, naponta besugárzik a napsugár, megtöri,
elemeire bontja, szivárványos fénycsóvává alakítja a
fehér fényt, mert ezt teszik ők is, szinte sugározva, egymásra
vetülve, a lehető legnagyobb intenzitással
élik meg az együtt töltött időt, majd szétszedik a jövő-
menő leveleikben mindezt elemeikre, mindezeket
a történéseket végiganalizálják, egymás mellé rakják, majd
összerakják, hogy összeálljon kettejük színesen
sziporkázó külön élete eggyé, időnként megint eggyé…

33. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szegő János (szerk.): Szép versek 2022
Szentmártoni János (szerk.): Az év versei – 2007
Bárány Bence – Élő Csenge Enikő (szerk.): Felhajtóerő
Gál Attila (szerk.): Űrbálna
Gáll Attila (szerk.): Mozdonytűz
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Röhrig Géza: Angyalvakond