Ahonnan ​a nagy-nagy kékség 1 csillagozás

Az ötlet, a történet jó. Kalandos, helyenként humoros, és van némi izgalom is benne. Talán a vers formátum nem volt a legjobb választás. Volt, ahol peregtek a rímek, de helyenként nagyot döccentek, vagy éppen erőltetettek voltak, szóalak változtatással lettek kialakítva stb. S vajon miért volt egyik-másik szó dőlt betűvel? Erre nem sikerült rájönnöm. Sok volt az idegen, a gyermekeknek talán ismeretlen szó a szövegben, pl. mórikál, csízió, hombár, góré, szpícsel, farhám, szajré, guta éri. Nekem is némelyiknek utána kellett néznem. Amúgy nem is a szavakkal van a baj, hanem azzal, hogy nincs hozzájuk egy magyarázat. Hogy kerül egy mesébe az istenverte jelző?? Hát ez nem volt szép!!
A történetet élveztem jó darabig, de egy ponton kezdett alábbhagyni az érdeklődésem. Talán valahol a cukorbirodalom környékén. Ellenben a kezdő fejezetet, és a halas részt kimondottan szerettem. A megkeresztelkedés nagyon cuki, és vicces volt. A 13. fejezetben összefoglalja a szerző, hogy addig mi történt a két főszereplővel. Ennek sem értettem a lényegét. A történet vége pedig túl hirtelen. Nekem legalábbis annak tűnt.
Az illusztrációk nem voltak rosszak, bár akadt egy kis hiba, vagy figyelmetlenség. A két hős pele/egér, szemérmüket félretéve levetkőzött, hogy a ruhájukból készítsenek ballont. A levegőben libegő pucérságukat ábrázolja is az illusztrátor. Aztán a landolást megörökítő képen ismét nadrágban vannak, miközben még a nadrágjukból gyártott ejtőernyőbe csimpaszkodnak. Akkor most, hogy is van ez? Viszont az egérábrázolás, főleg a kis lábacskáké, nagyon tetszett, cuki volt.