Fekete Sándor 1963 és 1975 között az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa. Ezekben az években jelennek meg alapművei a Petőfi-kutatás tárgykörében, valamint népszerű, ismeretterjesztő munkái a reformkor nagy alakjairól, Széchenyiről, Kossuthról, valamint a nagy francia forradalomról.
Fekete Sándor műve, a jól ismert „Így élt…” sorozat egyik tagja.
Így élt Napóleon 23 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1975
Róla szól: Napóleon
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Így élt… Móra
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 3
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
robertbardos ♥P>!
Egészen jó könyv lenne – hiszen vannak benne képek, sőt a végén egy átfogó térkép –, azonban a szocialista korszak történészi műveihez hasonlóan ennek a szerzője se tudta megállni, hogy ne próbáljon az eseményeknek marxista ideológián alapuló magyarázatokat adni.
petitrenard>!
Ha olvastam is valaha Napóleonról, akkor annyira régen, hogy nem is emlékszem rá. A suliban meg nem vitték túlzásba a róla szóló tananyagot törin. Az a kevés alapján anno kedveltem a pasast. Most meg már nagyon. Hogy mekkora arc lehetett a maga korában! Eszméletlen okos és szemfüles, aki megragadott minden lehetőséget, ami elé került. Oké, aztán elszállt vele a ló, a császárrá koronáztatás már túlzás volt, ha azt nem teszi meg, megelégszik a kormányzással, szép öregkort érhetett volna meg Franciaország élén, és valószínűleg az ország sorsa is másképp alakult volna. De még a koronázás után is voltak ügyes húzásai, csak akkor már sokszor nem a valóságra épített, hanem légvárakat, illúziókat, És még így is csak száműzték, ami persze számára a legnagyobb büntetés lehetett, de nem bántották. Micsoda tisztelet övezhette az ellenségei részéről is!
Nos, fogok még olvasni róla…
Népszerű idézetek
kaporszakall ♥>!
Maga a diadalmas tábornok, aki huszonhárom évesen írt dialógusában még oly eltökélten fejtegette a forradalmi eszméket, már rég nem hitt abban, hogy a népek önmagukat kormányozhatják. „Micsoda gondolat! – mondta megvetően külföldi diplomatáknak. – Köztársaságot harmincmillió emberből? A mi erkölcseinkkel és a mi hibáinkkal? Agyrém ez, amelybe a franciák belebolondultak, de majd elmúlik ez is, mint annyi más bogaruk. A dicsőség, igen, az kell nekik, százféle hiúságuk kielégítése… de a szabadság? Ahhoz nem értenek…”
54. oldal, "A körte még nem érett..."
kaporszakall ♥>!
Az oroszok hazarendelték Szuvorovot és seregét, de az osztrákok így is óriási erőkkel tartották megszállva a franciáktól visszahódított Észak-Olaszországot. Melas volt az osztrák főparancsnok. „Napóleon ezúttal is úgy vezette csapatait – írja Tarle, a híres szovjet történész –, mintha Melas helyett egy Napóleon állna vele szemben, de Melas is hasonlóan cselekedett: úgy küzdött Napóleonnal, mintha egy Melast kellene megvernie.”
83. oldal, Marengo
robertbardos ♥P>!
“A szamarakat és a tudósokat középre!” – vezényelt mindig, amikor a mamelukok megtámadták menetelő seregét. Ez a sokszor idézett híres parancs nem azt jelenti, hogy Bonaparte a tudósokat szamaraknak tartotta volna – ellenkezőleg: a teherszállító állatok a hadtáp nélkülözhetetlen eszközei voltak, s mint fő értékeket védelmezte minden vezér őket. A parancs értelme tehát az, hogy Bonaparte a tudósokat is a sereg nélkülözhetetlen értékeinek ítélte.
62. oldal
kaporszakall ♥>!
Igazi fronton, önálló parancsnokként még nem vezényelt, katonái azonban hamar megérezték benne azt, amit a Magyar Kurir fentebb idézett cikke tekervényesen, de találóan így fogalmazott meg: „…bátor szívű és jó katona, aki akármilyen veszedelmes környülállásokba essék is, de mégis az ő próbájának jó kimenetele felől el nem szokott csüggedni, és úgy tetszik, mintha néki nem egyéb, hanem a szorongattatásokkal való küszködés volna az elementuma.”
41. oldal, Átkelés az Alpokon
kaporszakall ♥>!
Alvinczy nemhogy felmenthetné Mantuát – örül, hogy önmagát mentheti. Húsz nap sem telik el a rivoli ütközet után, s Wurmser feladja a várat. A korabeli Magyar Kurirban is közölt parancs szerint a védőőrség „minekutána minden benn-volt lovakat is agyonvert, s azoknak húsát is megélte… az eleség, fa, orvosság szüksége és a szüntelen való munka s nyughatatlanság miatt egészen ellankadván… igen tisztességesen capitulációra” lépett.
A kapituláció lehetett tisztességes, de ez nem változtatott a tényeken: Bonaparte előtt megnyílt az Ausztria központjába vezető út.
50. oldal, Mantua - Arcole - Mantua
Hasonló könyvek címkék alapján
- Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2. 92% ·
Összehasonlítás - Ungváry Krisztián: Hősök? 90% ·
Összehasonlítás - Passuth László: Édenkert az óceánban 88% ·
Összehasonlítás - Alekszandr Kamenszkij – Niederhauser Emil: Nagy Katalin – Mária Terézia ·
Összehasonlítás - Bogáti Péter: Édes Pólim! 96% ·
Összehasonlítás - Brigitte Hamann: Erzsébet királyné 93% ·
Összehasonlítás - Andrea Wulf: A természet feltalálója 94% ·
Összehasonlítás - Nyáry Krisztián: Festői szerelmek 92% ·
Összehasonlítás - Hahner Péter: Az USA elnökei 94% ·
Összehasonlítás - Bertényi Iván: Nagy Lajos király ·
Összehasonlítás