Zsellérek 129 csillagozás

Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek

A ​könyveknek is sorsuk van, állítja a latin bölcsesség, és ez a Zsellérek esetében különösen igaz. Fekete István egyetlen alkotásához sem fűződik annyi mendemonda és tévedés, mint ehhez a korai regényhez. Szerzőjét országosan ismertté tette, kitartó rajongókat és engesztelhetetlen ellenségeket szerezve számára. A kritika is felfigyelt a Zsellérekre, mivel egyes epizódjai alkalmat adtak arra, hogy a megszólalók saját politikai nézeteikről beszéljenek. A regény 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg, és több tízezer példányban talált olvasóra.
Talán legenda csupán, hogy Fekete István neve a magyar parasztságról és a Nemzeti Hadseregről írottak kapcsán a Corvin-lánc odaítélésekor is szóba került, az viszont valószínűnek látszik, hogy a második világháború után a forradalomról és a bolsevizmusról írottak miatt bántalmazta a politikai rendőrség. Bizonyos, hogy 1946 tavaszán a Zselléreket betiltották, és a kényszerű hallgatás hét szűk… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1939

Tagok ajánlása: 20 éves kortól

>!
Lazi, Szeged, 2009
266 oldal · ISBN: 9789632670366
>!
Lazi, Szeged, 2002
266 oldal · ISBN: 9639416320
>!
Nesztor, 1994
280 oldal · ISBN: 9637523340

5 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Koltóy tanár úr · Ughy Laci · Zsellér Péter


Kedvencelte 30

Most olvassa 5

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain 
Fekete István: Zsellérek

Szeretem Fekete Istvánt, de semmiképpen sem ez a legjobb könyve. Nagyon ellentmondásos. Vannak jól felépített karakterek, de néha teljesen elcsúszik az egész. Úgy érzem végig illúziókra épített. De a tiszttartó szépen felépített alakja nagyszerűen sikerült. Annak ellenére, hogy ezúttal csöppet sem bántam, hogy véget ért, továbbra is a magyar nyelv mesterének tekintem Fekete Istvánt.

>!
RZednik
Fekete István: Zsellérek

Ülök a vadkörtefa alatt és… és nézem a szépen lassan körém gyűlő levélhalmot. Olyan, mintha szavanként hullanának alá az ágak mondatfüzéreiről, hogy aztán egy igazán különleges történetté – egy évtizedeken átívelő mesévé – álljanak össze!
Fekete Istvánt olvasva mindig eltűnődöm azon, hogy mennyire szép is tud lenni a magyar nyelv, ha értő kezek formálják a szavakat, alakítják a mondatokat! Nincs ez másképp a Zsellérek esetében sem!

3 hozzászólás
>!
bagie P
Fekete István: Zsellérek

Nem tudom, hogy ez a könyv most nagyon jókor talált meg és ütött szíven… vagy valóban annyira zseniális és aktuális, hogy ~70 évvel megírása után is képes ekkora hatást elérni.
Valószínűleg csak az én hibám (és senkire nem szeretném rákenni a felelősségét, pl az irodalom tanáraimra) az a tény, hogy Fekete István nekem eddig a pillanatig a klasszikus ifjúsági irodalmat író, mesélős bácsi (?!) képében élt bennem.
De ez a könyv! Nálam eddig az év, és talán az életem könyve! Eddig mióta az eszemet tudom, ennél nagyobb hatással nem volt rám még könyv.
Két fiú barátsága, a körülöttük zajló történelem, a vidék szeretete, a város züllöttsége, a család, a falusi közösség és az emberek…olyan képekkel leírva, hogy az embernek a szíve megtelik az apró csodákkal, érzésekkel , és akaratlanul is elgondolkodik saját életén, a vidéki gyökerein, azon, hogy tanulással hová is jutott el a kis falujából… és azon, hogy vajon miért is ragadt a városban… hogy van-e oda visszaútja most (?!)

Nagyon sok résznél gondoltam, hogy be kellene jelölni, és megosztani, de végül ez a kettő maradt bennem:
„Jó lenne hinni. Jó lenne tudni, hogy valamikor ez az ország nem hivatalokból és parasztokból lesz, hanem emberekből. Egyfelé néző magyarokból. ”

„Néha álla keserűen összerándult. Ilyenkor elhomályosultak szemei, mert arra gondolt, sokszor elmulasztotta apját megölelni, megcsókolni. Szégyellt gyengéd lenni, s most már nem lehet. Levelet is írhatott volna többet, mert, most már soha nem írhat levelet, amelyet így kezdhetne: "Édes Apám!"”

És mostantól fontos dolgom lesz, hogy ezt a könyvet sok-sok barátomnak a kezébe adjam, megismertessem őket is vele… ezt mindenkinek olvasni kell!

>!
TheEArt P
Fekete István: Zsellérek

Csak ülök a vadkörtefa alatt, ahová István bácsi vezetett. Egy fűszálat rágva hanyatt dőlök a nyári fűben, a bogarak mélabús monoton zúgása hallik és a falubeli harang szava. Ő pedig mesél az ifjúságról, a tisztességről, a barátságról, csak visz végig a lankákon át a falu felé .Később visszafordul oda,ahol még mosolyogni lehet. A rétre, az erdőbe, a természetbe. Halk a szava de figyelni kell rá, mert ő egy igaz ember akinek ezer olyan története van ami a szívedig ér el. Ez a történet is ilyen volt.

>!
encus625 P
Fekete István: Zsellérek

Ismét rá kellett jönnöm, hogy Fekete Istvánt olvasni jó dolog. Csodaszép ez a könyv!
Olyan képekkel írja le a természetet, az évszakokat, hogy időnként azt vettem észre, hogy az elolvasott mondatokat újra- és újraolvasom. A főszereplő is szimpatikus volt a maga hibáival együtt, de mindig fel tud állni ezekről és több lesz ezek után.

>!
Nesztor, 1994
280 oldal · ISBN: 9637523340
>!
Gabye
Fekete István: Zsellérek

Fekete István írásai nekem valahogy mindig színesek és szagosak a szó jó értelmében. Mert olyan szépen és szeretettel ír a magyar tájról, az emberekről és ha arról van szó, akkor állatokról. Többet kellene olvasnom tőle…

>!
Balázs_Erőss
Fekete István: Zsellérek

Ez talán az eddig általam olvasott legjobb Fekete István írás. Eleinte azon morfondíroztam, hogy vajon miért nem ez a kötelező olvasmány a Légy jó mindhalálig helyett (például). Aztán jött a Tanácsköztársaságos rész és megértettem. Azt is, miért volt ez a könyv betiltva annak idején.
A fülszöveg minden ilyenkor felsorolt tudnivalót elmond, szükségtelennek érzem ismételgetni, ráadásul egyet is értek vele.
Kedvenc lett.

>!
Briza
Fekete István: Zsellérek

Utoljára fiatal koromban olvastam Fekete Istvántól és már akkor nagyon szerettem az ifjúsági regényeit.Kicsit tartottam ettől a könyvtől, magam sem tudnám megmondani miért, de egyszerűen vétek lett volna kihagyni. Imádtam. Volt valami baljósan szép abban, ahogy Zsellér Péter a vadkörtefa tövében ülve nosztalgiázik. S sorba veszi középiskolai éveit, a vidéken megélt az első világháborús eseményeket. Ám a történet váratlanul tovább futott, akárcsak a vidéki utak, melyek jó kedvükben ide-oda kanyarognak, hol völgyekben, hol a dombtetőn.
Bartalt hiába kerestem a térképen, ám odaképzelhettem helyébe a saját szülőfalumat. Péter története egy cseppet a Légy jó mindhalálig-ra emlékeztetett. De ez jóval több annál. Öröm volt a sorok között megélni a főhős barátságát, szerelmét, és jövőjének, felnőtté válásának alakulását. Bár még mindig olvashatnám!

>!
Katalyn77
Fekete István: Zsellérek

Újraolvasás volt, nem mostanában, vagy 10 éve, mindig is szerettem Fekete István műveit, de valahogy mostanában nem kerültek a kezembe. Most olyan volt olvasni, mintha visszamentem volna az időbe, és visszatért volna a gyermekkorból ismert nyugalom, biztonságérzet. A könyvei olyanok mint egy falat friss kenyér (az a jó fajta még meleg, roppanós) előhoznak emlékeket, érzéseket. A Zsellérekben egy útját kereső paraszt fiút ismerünk meg, aki a helyét keresi a világban, szüleitől örököl egy tiszta, helyes értékrendet, de a világ, a történelem változásai próbára teszik. Könnyű életet választ, vagy a nehezet….Nem akarok cselekményleírásba bonyolódni, el kell olvasni. :) Azt hiszem időről, időre mindig előveszem majd a könyveit, hogy helyrebillentse a lelki egyensúlyom, a természet szeretete, az egyszerű igazságok, az őszinteség, az emberek és az állatok tisztelete és szeretete áramlik a könyveiből, és napokig eltart ez a jó érzés, amit kelt bennem.

>!
Paulina_Sándorné
Fekete István: Zsellérek

Annyira láthatóan ír! Láttam magam előtt a földet, az embereket, a történetet. Visszaadta azt a történelmet, ami már elmúlt. Tetszett, hogy Péter mit tett a faluért, de sajnáltam, hogy spoiler. Tetszett az a barátság, ami a fiúk között kialakult. Ez az igazi barátság.


Népszerű idézetek

>!
Briza

Jó lenne hinni. Jó lenne tudni, hogy valamikor ez az ország nem hivatalokból és parasztokból lesz, hanem emberekből. Egyfelé néző magyarokból.

>!
SteelCurtain 

-Jegyezd meg magadnak, hogy pénzt elutasítani csak a milliomosoknak és a hülyéknek van joguk.

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) a könyv magához ölelt, mint búzaszemet az omló föld.

>!
clarisssa P

Hát hová tartoznánk, mi, ha nem egymáshoz?…

>!
SteelCurtain 

Olyan szemem van – ne haragudj –, mint a magyar ökörnek. Csak a földet látom vele és az eget. Csak a füvet és a vizet. De nem éhségből eszem és nem szomjúságból iszom. Nem érték előttem egyik se. Élek, de ez nem öröm, elmúlok és ez nem bánat. Túl sokat éltem, túl sokat láttam. Kicsit fáradt vagyok. Egyedül vagyok. Azaz – ne haragudj –, itt vagy te, és hallgatod ezt a sok marhaságot. Mért nem szólsz rám? Na igyunk!

>!
Christine_

A szívemben pedig megmelegedett, és beszélni kezdett a csend.

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) ülök a vadkörtefa alatt. Az idő pereg mellém a csöndben, és szomorúságot szitál a rétre.

Kapcsolódó szócikkek: vadkörte
>!
clarisssa P

Amióta eszem tudom, mindig szerettem a könyvet, és amikor egyszer bepillantottam a könyvtárszobába, még a szívem is megállt. Mennyi könyv!

>!
PandaSára

Ha élne még öreg barátja, most elmennének a Koponyába és megkérdezné, mit csináljon, hogy értelme legyen életének? Mert így már tanulni sincs kedve. Miért? Úgy érzi, meddő vesszőt ültet hamuba. A falujából kinőtt, s a várost meg nem érti soha. Talán nem is a város a hibás. Talán az új élet, mely diplomás embereket ültet statisztikát csinálni, akiknek azzal telik élete, hogy a nyugdíjat várják… Ki ennek az oka?

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme

Hasonló könyvek címkék alapján

Laura Ingalls Wilder: Azok a boldog, arany évek
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
J. D. Salinger: Zabhegyező
Lucy Strange: A fülemüleerdő titka
Teknős Péter: Roppannak a sapkarózsák
Kőszegi Imre: A diákszázad becsülete
Tatay Sándor: Puskák és galambok
Weisz Fanni: Hallatlan vakáció
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában