Zsellérek 227 csillagozás

Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek

A ​könyveknek is sorsuk van, állítja a latin bölcsesség, és ez a Zsellérek esetében különösen igaz. Fekete István egyetlen alkotásához sem fűződik annyi mendemonda és tévedés, mint ehhez a korai regényhez. Szerzőjét országosan ismertté tette, kitartó rajongókat és engesztelhetetlen ellenségeket szerezve számára. A kritika is felfigyelt a Zsellérekre, mivel egyes epizódjai alkalmat adtak arra, hogy a megszólalók saját politikai nézeteikről beszéljenek. A regény 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg, és több tízezer példányban talált olvasóra.
Talán legenda csupán, hogy Fekete István neve a magyar parasztságról és a Nemzeti Hadseregről írottak kapcsán a Corvin-lánc odaítélésekor is szóba került, az viszont valószínűnek látszik, hogy a második világháború után a forradalomról és a bolsevizmusról írottak miatt bántalmazta a politikai rendőrség. Bizonyos, hogy 1946 tavaszán a Zselléreket betiltották, és a kényszerű hallgatás hét szűk… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1939

Tagok ajánlása: 20 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Móra Plusz Móra

>!
Móra, Budapest, 2020
270 oldal · ISBN: 9789634866695
>!
Móra, Budapest, 2020
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634866725
>!
Lazi, Szeged, 2009
266 oldal · ISBN: 9789632670366

8 további kiadás


Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Koltóy tanár úr · Tamás bácsi · Ughy Laci · Ughy tiszttartó · Wolff bácsi · Zsellér Gábor · Zsellér Péter


Kedvencelte 45

Most olvassa 14

Várólistára tette 98

Kívánságlistára tette 88

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nono_ P>!
Fekete István: Zsellérek

Bevallom, csakis a Lapozz Hazait Könyvklubb miatt vettem a kezembe ezt a könyvet.
Ezért nem is számítottam rá, hogy Fekete István írásmódja ilyen nyugalmat fog árasztani számomra. Ugyan meg kellett szoknom a stílusát, de a tengernyi gyönyörű megszemélyesítés teljesen elvarázsolt. Lélekben szinte én is ott ültem a vadkörtefa alatt, miközben a Nap lomhán bandukolt lefelé a dombtetőkön..
Ugyanakkor ezt a jól átgondolt, kifinomult történetmesélést a könyv második felében felváltja egyfajta ziláltság. A legszembetűnőbb példa erre talán az, hogy a könyv első felében főhősünk, Zsellér Péter E/1.személyben mesél, majd a könyv felétől már E/3.személyben olvashatunk róla. Így főszereplőnk alakja sokkal idegenebben hatott a lapokból már.
Ennek ellenére nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a művet, mert a belőle sütő természetszeretet most gyógyír volt a lelkem számára.

5 hozzászólás
nyirog>!
Fekete István: Zsellérek

Fekete István gyerekkorom óta a legkevesebb magyar író számomra, és ez a könyve mutatja meg tökéletesen, hogy nem (csak) az ifjúsági regényei mesterművek. Senki nem tud rajta kívül ilyen megkapóan írni a természetről, a földről, a vidéki emberekről. Hozzáértő keze által a magyar nyelv olyan mélységei tárulnak fel, amit másnál eddig nem olvastam, nem is tudtam hogy létezik.
Ez a könyv számomra tökéletes. A Könyv, így nagybetűvel. A természet és az emberek szeretete árad belőle, a föld és a haza tisztelete. Beszélhetnék a cselekményről vagy a szereplőkről, de felesleges. Nem az a lényeg, hanem az érzés: az ami minden mondatot, minden kifejezést áthat, és ami miatt letehetetlen ez a mű. Köszönöm az írónak ezt a történetet, valahogy több, nemesebb lettem általa.

SteelCurtain>!
Fekete István: Zsellérek

Szeretem Fekete Istvánt, de semmiképpen sem ez a legjobb könyve. Nagyon ellentmondásos. Vannak jól felépített karakterek, de néha teljesen elcsúszik az egész. Úgy érzem végig illúziókra épített. De a tiszttartó szépen felépített alakja nagyszerűen sikerült. Annak ellenére, hogy ezúttal csöppet sem bántam, hogy véget ért, továbbra is a magyar nyelv mesterének tekintem Fekete Istvánt.

RZednik>!
Fekete István: Zsellérek

Ülök a vadkörtefa alatt és… és nézem a szépen lassan körém gyűlő levélhalmot. Olyan, mintha szavanként hullanának alá az ágak mondatfüzéreiről, hogy aztán egy igazán különleges történetté – egy évtizedeken átívelő mesévé – álljanak össze!
Fekete Istvánt olvasva mindig eltűnődöm azon, hogy mennyire szép is tud lenni a magyar nyelv, ha értő kezek formálják a szavakat, alakítják a mondatokat! Nincs ez másképp a Zsellérek esetében sem!

3 hozzászólás
bagie P>!
Fekete István: Zsellérek

Nem tudom, hogy ez a könyv most nagyon jókor talált meg és ütött szíven… vagy valóban annyira zseniális és aktuális, hogy ~70 évvel megírása után is képes ekkora hatást elérni.
Valószínűleg csak az én hibám (és senkire nem szeretném rákenni a felelősségét, pl az irodalom tanáraimra) az a tény, hogy Fekete István nekem eddig a pillanatig a klasszikus ifjúsági irodalmat író, mesélős bácsi (?!) képében élt bennem.
De ez a könyv! Nálam eddig az év, és talán az életem könyve! Eddig mióta az eszemet tudom, ennél nagyobb hatással nem volt rám még könyv.
Két fiú barátsága, a körülöttük zajló történelem, a vidék szeretete, a város züllöttsége, a család, a falusi közösség és az emberek…olyan képekkel leírva, hogy az embernek a szíve megtelik az apró csodákkal, érzésekkel , és akaratlanul is elgondolkodik saját életén, a vidéki gyökerein, azon, hogy tanulással hová is jutott el a kis falujából… és azon, hogy vajon miért is ragadt a városban… hogy van-e oda visszaútja most (?!)

Nagyon sok résznél gondoltam, hogy be kellene jelölni, és megosztani, de végül ez a kettő maradt bennem:
„Jó lenne hinni. Jó lenne tudni, hogy valamikor ez az ország nem hivatalokból és parasztokból lesz, hanem emberekből. Egyfelé néző magyarokból. ”

„Néha álla keserűen összerándult. Ilyenkor elhomályosultak szemei, mert arra gondolt, sokszor elmulasztotta apját megölelni, megcsókolni. Szégyellt gyengéd lenni, s most már nem lehet. Levelet is írhatott volna többet, mert, most már soha nem írhat levelet, amelyet így kezdhetne: "Édes Apám!"”

És mostantól fontos dolgom lesz, hogy ezt a könyvet sok-sok barátomnak a kezébe adjam, megismertessem őket is vele… ezt mindenkinek olvasni kell!

fulbea P>!
Fekete István: Zsellérek

Fekete István második regénye, amit szintén pályázatra írt (az első a Koppányi aga testamentuma volt).
Sokan megtévesztőnek tartják a címet, hiszen nem zsellérekről( szegény parasztok, cselédek) szól, hanem Zsellér Péter és barátja, Ughy László kamaszkori barátságáról, testvéri ragaszkodásukról. A két fiút együtt hívták úgy, hogy “Zsellérek”.
Nagyon hasonlít a későbbi Tüskevárhoz annyiban, hogy itt is iskolás fiúk kamaszkori élményeiről, a becsületről, a tiszta testvéri érzelmekről, szerelemről, a hazaszeretetről szól. Az első fejezetben Péter meséli el élményeit, hogyan került a városi gimnáziumba, hogyan szégyenkezett paraszti származása miatt. A második fejezet az egyetemi éveket mutatja be. A regényt végigkíséri az urbánus-falusi kettősség, és azok összeütközése, hol az egyik, hol a másik kerekedvén fölül. Péter érzései végig hullámzanak a két világ között.
Erős szála a regénynek a Tanácsköztársaság brutális, őszinte leírása, a bolsevikok szörnyű tetteinek bemutatása, ami miatt 1946 körül az ÁVO bántalmazta, megverte az írót. Az egyik szemét, és egyik veséjét el is vesztette.
A regényt be is tiltották, újra csak 1991-ben adták ki.
Dúsan olvasható a regényben a hazaszeretet, az ország válságból való kilábalásának vágya, a föld és a gazdák problémáinak megoldása, a lokálpatriotizmus. Összetett, komoly regény. Érdemes az olvasásra. Gyerekeink kezébe majd nekünk kell adnunk, mert gondolom nem része a kerettantervnek.

encus625 P>!
Fekete István: Zsellérek

Ismét rá kellett jönnöm, hogy Fekete Istvánt olvasni jó dolog. Csodaszép ez a könyv!
Olyan képekkel írja le a természetet, az évszakokat, hogy időnként azt vettem észre, hogy az elolvasott mondatokat újra- és újraolvasom. A főszereplő is szimpatikus volt a maga hibáival együtt, de mindig fel tud állni ezekről és több lesz ezek után.

>!
Nesztor, 1994
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637523340
Balázs_Erőss>!
Fekete István: Zsellérek

Ez talán az eddig általam olvasott legjobb Fekete István írás. Eleinte azon morfondíroztam, hogy vajon miért nem ez a kötelező olvasmány a Légy jó mindhalálig helyett (például). Aztán jött a Tanácsköztársaságos rész és megértettem. Azt is, miért volt ez a könyv betiltva annak idején.
A fülszöveg minden ilyenkor felsorolt tudnivalót elmond, szükségtelennek érzem ismételgetni, ráadásul egyet is értek vele.
Kedvenc lett.

Szalai_Dóri>!
Fekete István: Zsellérek

Nagyon fiatalon olvastam először Fekete Istvántól, a Tüskevár és a Téli berek meghatározó olvasásélmények voltak számomra. Talán emiatt furcsa is számomra, hogy azóta nem vettem kézbe egyik könyvét sem. A Zselléreket egy kihívás miatt olvastam most el, és boldog vagyok, mert eszembe juttatta, hogy mennyire szeretem az író munkásságát. Fekete István leírásai zseniálisak, néha szó szerint rázott a hideg, amikor olvastam…gyönyörűen fogalmaz, szavakkal nem is lehet kifejezni, hogy mennyire. A történetben fontos szerepet kaptak az emberi kapcsolatok, főleg a barátság, ami számomra rengeteget addott az élményhez. A cselekmény második fele azonban sajnos vontatott és kicsit túlírt volt, de ettől függetlenül fantasztikus könyv, és biztosan rendszeresebben fogok olvasni az írótól.

Naraku1_0 P>!
Fekete István: Zsellérek

Fektete István tényleg érti és érzi mi a vidék és milyen az ott élők lelke. Éppen ezért nem is lehet gyorsan olvasni. A táj és az események leírásai lassú folyású belemerülő olvasást igényelnek. Bár azóta a vidék is átalakult számos dolog fennmaradt.


Népszerű idézetek

SteelCurtain>!

-Jegyezd meg magadnak, hogy pénzt elutasítani csak a milliomosoknak és a hülyéknek van joguk.

Briza>!

Jó lenne hinni. Jó lenne tudni, hogy valamikor ez az ország nem hivatalokból és parasztokból lesz, hanem emberekből. Egyfelé néző magyarokból.

Sárhelyi_Erika I>!

[…] a könyv magához ölelt, mint búzaszemet az omló föld.

Christine_>!

A szívemben pedig megmelegedett, és beszélni kezdett a csend.

Wiggin77>!

Tamás bácsi azt mondta, hogy reggel hatkor megy a menetszázad. Ezen elgondolkoztam. Ablakom már nyitva volt, és amikor a takarodó szomorkás zengése végigszállt a városon, elhatároztam, hogy én is kimegyek a vasútra. Reggel felültem a kőfalra, hogy belássak. Ott állt a vonat is már nagyokat pöffentve, de később elcsendesedett, mert jött a zene, és a dübörgés elnyomott minden más hangot. Láttam apámat is. Lehúzódtam, hogy ne vegyen észre. Kemény volt az arca, de elgondolkodó. Beszállás után a vonat előtt sétált. Most már nem bántam volna, ha meglát. Úgy éreztem valami nagy szomorúság van körülöttem. Kinyújtottam a kezem és talán kiáltottam is, amikor észrevett. Ekkor vészes nagyot sípolt a vonat, mintha vasvesszővel vágtak volna a májusi reggelre. Apám odaszaladt, leemelt a falról, magához ölelt.
–Hát kijöttél, te, gyerek, mégis csak kijöttél? –Okosan tetted…
Könnyeim az arcára folytak. Aztán csak álltam, és a vonat ment, mind gyorsabban, mind gyorsabban, és síró ritmusokat vertek a kerekek.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Zsellér Gábor · Zsellér Péter
clarisssa P>!

Hát hová tartoznánk, mi, ha nem egymáshoz?…

ppeva P>!

De a rossz éppúgy elmúlik, mint a jó, …

246. oldal

1 hozzászólás
Ėva71>!

Csak akkor van itt élet, ha a vonat kormos melle megtúrja az álmos határt, és idegen tájak kőszénszagát füstöli a rétre.

Ėva71>!

– Nem tudom, mit érzek rajtad. Valami becsületes faluszagod van. A földre gondolok, ha rád nézek, és ilyenkor úgy érzem mégiscsak tartozom valahova.

SteelCurtain>!

Olyan szemem van – ne haragudj –, mint a magyar ökörnek. Csak a földet látom vele és az eget. Csak a füvet és a vizet. De nem éhségből eszem és nem szomjúságból iszom. Nem érték előttem egyik se. Élek, de ez nem öröm, elmúlok és ez nem bánat. Túl sokat éltem, túl sokat láttam. Kicsit fáradt vagyok. Egyedül vagyok. Azaz – ne haragudj –, itt vagy te, és hallgatod ezt a sok marhaságot. Mért nem szólsz rám? Na igyunk!


Hasonló könyvek címkék alapján

Luca Cognolato – Silvia Del Francia: A láthatatlan hős / Franco Perlasca visszaemlékezésével
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Laczkó Márta: Nádasdy Orsika
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Dékány András: S.O.S. Titanic!
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Anne C. Voorhoeve: Liverpool Street
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Hollós Korvin Lajos: A Vöröstorony kincse