Zsellérek 174 csillagozás

Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek Fekete István: Zsellérek

A ​könyveknek is sorsuk van, állítja a latin bölcsesség, és ez a Zsellérek esetében különösen igaz. Fekete István egyetlen alkotásához sem fűződik annyi mendemonda és tévedés, mint ehhez a korai regényhez. Szerzőjét országosan ismertté tette, kitartó rajongókat és engesztelhetetlen ellenségeket szerezve számára. A kritika is felfigyelt a Zsellérekre, mivel egyes epizódjai alkalmat adtak arra, hogy a megszólalók saját politikai nézeteikről beszéljenek. A regény 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg, és több tízezer példányban talált olvasóra.
Talán legenda csupán, hogy Fekete István neve a magyar parasztságról és a Nemzeti Hadseregről írottak kapcsán a Corvin-lánc odaítélésekor is szóba került, az viszont valószínűnek látszik, hogy a második világháború után a forradalomról és a bolsevizmusról írottak miatt bántalmazta a politikai rendőrség. Bizonyos, hogy 1946 tavaszán a Zselléreket betiltották, és a kényszerű hallgatás hét szűk… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1939

Tagok ajánlása: 20 éves kortól

>!
Móra, Budapest, 2021
270 oldal · ISBN: 9789634866695
>!
Móra, Budapest, 2020
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634866725
>!
Lazi, Szeged, 2009
266 oldal · ISBN: 9789632670366

8 további kiadás


Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Koltóy tanár úr · Ughy Laci · Zsellér Péter


Kedvencelte 43

Most olvassa 15

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Fekete István: Zsellérek

Szeretem Fekete Istvánt, de semmiképpen sem ez a legjobb könyve. Nagyon ellentmondásos. Vannak jól felépített karakterek, de néha teljesen elcsúszik az egész. Úgy érzem végig illúziókra épített. De a tiszttartó szépen felépített alakja nagyszerűen sikerült. Annak ellenére, hogy ezúttal csöppet sem bántam, hogy véget ért, továbbra is a magyar nyelv mesterének tekintem Fekete Istvánt.

RZednik>!
Fekete István: Zsellérek

Ülök a vadkörtefa alatt és… és nézem a szépen lassan körém gyűlő levélhalmot. Olyan, mintha szavanként hullanának alá az ágak mondatfüzéreiről, hogy aztán egy igazán különleges történetté – egy évtizedeken átívelő mesévé – álljanak össze!
Fekete Istvánt olvasva mindig eltűnődöm azon, hogy mennyire szép is tud lenni a magyar nyelv, ha értő kezek formálják a szavakat, alakítják a mondatokat! Nincs ez másképp a Zsellérek esetében sem!

3 hozzászólás
bagie P>!
Fekete István: Zsellérek

Nem tudom, hogy ez a könyv most nagyon jókor talált meg és ütött szíven… vagy valóban annyira zseniális és aktuális, hogy ~70 évvel megírása után is képes ekkora hatást elérni.
Valószínűleg csak az én hibám (és senkire nem szeretném rákenni a felelősségét, pl az irodalom tanáraimra) az a tény, hogy Fekete István nekem eddig a pillanatig a klasszikus ifjúsági irodalmat író, mesélős bácsi (?!) képében élt bennem.
De ez a könyv! Nálam eddig az év, és talán az életem könyve! Eddig mióta az eszemet tudom, ennél nagyobb hatással nem volt rám még könyv.
Két fiú barátsága, a körülöttük zajló történelem, a vidék szeretete, a város züllöttsége, a család, a falusi közösség és az emberek…olyan képekkel leírva, hogy az embernek a szíve megtelik az apró csodákkal, érzésekkel , és akaratlanul is elgondolkodik saját életén, a vidéki gyökerein, azon, hogy tanulással hová is jutott el a kis falujából… és azon, hogy vajon miért is ragadt a városban… hogy van-e oda visszaútja most (?!)

Nagyon sok résznél gondoltam, hogy be kellene jelölni, és megosztani, de végül ez a kettő maradt bennem:
„Jó lenne hinni. Jó lenne tudni, hogy valamikor ez az ország nem hivatalokból és parasztokból lesz, hanem emberekből. Egyfelé néző magyarokból. ”

„Néha álla keserűen összerándult. Ilyenkor elhomályosultak szemei, mert arra gondolt, sokszor elmulasztotta apját megölelni, megcsókolni. Szégyellt gyengéd lenni, s most már nem lehet. Levelet is írhatott volna többet, mert, most már soha nem írhat levelet, amelyet így kezdhetne: "Édes Apám!"”

És mostantól fontos dolgom lesz, hogy ezt a könyvet sok-sok barátomnak a kezébe adjam, megismertessem őket is vele… ezt mindenkinek olvasni kell!

encus625 P>!
Fekete István: Zsellérek

Ismét rá kellett jönnöm, hogy Fekete Istvánt olvasni jó dolog. Csodaszép ez a könyv!
Olyan képekkel írja le a természetet, az évszakokat, hogy időnként azt vettem észre, hogy az elolvasott mondatokat újra- és újraolvasom. A főszereplő is szimpatikus volt a maga hibáival együtt, de mindig fel tud állni ezekről és több lesz ezek után.

>!
Nesztor, 1994
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637523340
Balázs_Erőss >!
Fekete István: Zsellérek

Ez talán az eddig általam olvasott legjobb Fekete István írás. Eleinte azon morfondíroztam, hogy vajon miért nem ez a kötelező olvasmány a Légy jó mindhalálig helyett (például). Aztán jött a Tanácsköztársaságos rész és megértettem. Azt is, miért volt ez a könyv betiltva annak idején.
A fülszöveg minden ilyenkor felsorolt tudnivalót elmond, szükségtelennek érzem ismételgetni, ráadásul egyet is értek vele.
Kedvenc lett.

Gabye>!
Fekete István: Zsellérek

Fekete István írásai nekem valahogy mindig színesek és szagosak a szó jó értelmében. Mert olyan szépen és szeretettel ír a magyar tájról, az emberekről és ha arról van szó, akkor állatokról. Többet kellene olvasnom tőle…

gesztenye11 >!
Fekete István: Zsellérek

Tudtam, hogy van a szerzőnek olyan könyve, amit betiltottak a II. világháború után, sőt, a szerzőt emiatt meg is hurcolták. És miután édesanyám hagyatékában megtaláltam, és elolvastam, rájöttem, hogy erről van szó. spoiler Az egész történet nekem viszont nagyon tetszett! Talán kicsit idilli és romantikus a paraszti élet bemutatása a könyv első részében, amikor a két barát még csak középiskolás és hazajár a somogyi faluba, de aztán kiderül, hogy mégis csak ez az igazi, összevetve a bűnös nagyvárossal, Budapesttel. És a szerző már itt megmutatja, milyen tisztelettel és szépen tud írni a természetről, tájleírásai, a növények, állatok szinte „megszemélyesítése” valóban utánozhatatlan (ehhez elég csak pár, a könyvhöz csatolt idézetet megnézni). Ajánlom mindenkinek, akik eddig Fekete Istvánt az állatregényekkel (Lutra, Vuk, Csí) vagy a Tüskevárral és a Téli berekkel azonosították! Ez igazi regény, de nem ifjúsági, és nem gyerekeknek való!

aszor>!
Fekete István: Zsellérek

Fekete István olvasni mindig gyönyörűség. Olyan szépen, csodaszép szavakkal, színesen ír a magyar tájról, a faluról és a városról, hogy én is részese voltam a történetnek. Éreztem a nap melegét, az aratás illatát, a szél az én arcomat is simogatta, és a téli hidegben én is fáztam. Az őszinteség, a természet szeretete, az emberek tisztelete, az állatok megbecsülése mind-mind benne van ebben a csodálatos regényben. A két fiatal fiú felnőtté válása, barátsága egymás segítése csak példamutató lehet. A szülők tisztelete, tisztessége, egyenessége sütött a könyv lapjairól. Igen, a vadkörtefa alatt ülve sok minden eszébe jut az embernek. Mindenkinek kellene egy ilyen fa töve, ahol vissza lehetne révedni az elmúlt évekre.
Csodálatos könyv, amit el kell olvasni, és időnként újra elővenni.

BBetti86 >!
Fekete István: Zsellérek

A cím becsapós. Sokáig ódzkodtam miatta elolvasni a regényt, valamiért azt hittem, ténylegesen zsellérekről szól. De ez inkább Zsellérék, mert egy Zsellér vezetéknevű családnak a története. Pontosabban Péteré, akinek a paraszt szülei mindent megtesznek, hogy a fiukat taníttassák, és kijusson a köreikből.
A történet középpontjában Péter iskolás évei állnak – a gimnáziumban köt barátságot Lacival, aki a földjük intézőjének a fia. Segítik egymást, szerelmek és politika jön megy, míg fiatalemberként mindketten rátalálnak a saját útjukra.

Az első fele kifejezetten tetszett. Iskolai regény, vizsgákkal, sokféle tanárral és a gyerekek kapcsolati rendszerével. A maga módján szórakoztató, de sokkal komolyabb témákat penget meg a háttérben, mint mondjuk a szerzőtől a Tüskevár. Háború dúl, ezt hogyan éli meg a hátramaradt család? A két barát közt nagy vagyon- és társadalmi különbség van, és bizony feszegetve van az a téma, hogy gazdagnak, kiváltságosnak születve mennyivel könnyebb minden, mint aki nem így indul neki.
Közben vannak kis szerelmi szálak is, de ezeket a szerző nem viszi túlzásba. A kamasz fiuk első szerelmei, kis fájdalmai. Pont annyi, hogy feldobja a cselekmény, de ne legyen romantikus a regény. Itt inkább számít a fiúk barátsága, és a jövőjük építése.

Majd jönnek azok az évek, amikor már nagyobbak, egyetemisták. Sokkal jobban meghatározza őket a politika, és itt már történelmi regénybe is belecsöppenünk. A forradalom, a hatalmi ügyek rájuk is kihatnak, konkrétan megjelenik a cselekményben. Ez az a rész különben, ami miatt egy ideig be is volt tiltva a regény. Elég kritikus a hangja, de mai fejjel más ezt olvasni, mint akkor lehetett, amikor ez aktuális téma is volt.
Ez már kevésbé tudott lekötni, és a fiuk szerelmi ügyei is inkább fárasztottak. Ahogy Péternek viszonya lesz egy helyi özveggyel, Magdával… Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy diáknak kiváló volt a fiú, életében is becsületes, jó fiú, fiatal felnőttként megvannak a maga kicsapongásai, és ha értem is, azért kicsit csalódtam benne. Szimpatikusabb volt a kamasz Péter, mint a felnőtt.
A végére azonban kiegyenesednek a dolgok, és Fekete nem keserű szájízzel ereszt el, de akkor is jobban éreztem magam a regény első felében.

Szövegében is komolyabb ez a regény. Benne van a vidék szeretete, de nem a szokott mennyiségben hoz vidéki képeket és a táj szeretetét. Inkább úgy nyilvánul ez meg, hogy Pétert egy időre elcsábítja a város, de vissza fog találni a gyökereihez.
Érdekes, ahogy a szereplők nyelvükben is megjelennek. Kifejezetten élveztem, ahogy pl. Péter már pallérozottan beszél, míg az anyja mondataiban ott a vidékies íz.
A karakterek különben is szépen fel vannak építve. Elsősorban Péter, de a mellékszereplők sem panaszkodhatnak. Koruk gyermekei, akiket alakítanak a velük történtek, és formálódnak a cselekmény alatt.
Kicsit cselekményközpontú, kicsit karakterközpontú, miközben ott van mögötte a kor is.

Érdemes volt elolvasni, ha a második fele kevésbé tetszett is. Zsellérék regénye, nem a zselléreké.

Katalyn77>!
Fekete István: Zsellérek

Újraolvasás volt, nem mostanában, vagy 10 éve, mindig is szerettem Fekete István műveit, de valahogy mostanában nem kerültek a kezembe. Most olyan volt olvasni, mintha visszamentem volna az időbe, és visszatért volna a gyermekkorból ismert nyugalom, biztonságérzet. A könyvei olyanok mint egy falat friss kenyér (az a jó fajta még meleg, roppanós) előhoznak emlékeket, érzéseket. A Zsellérekben egy útját kereső paraszt fiút ismerünk meg, aki a helyét keresi a világban, szüleitől örököl egy tiszta, helyes értékrendet, de a világ, a történelem változásai próbára teszik. Könnyű életet választ, vagy a nehezet….Nem akarok cselekményleírásba bonyolódni, el kell olvasni. :) Azt hiszem időről, időre mindig előveszem majd a könyveit, hogy helyrebillentse a lelki egyensúlyom, a természet szeretete, az egyszerű igazságok, az őszinteség, az emberek és az állatok tisztelete és szeretete áramlik a könyveiből, és napokig eltart ez a jó érzés, amit kelt bennem.


Népszerű idézetek

SteelCurtain>!

-Jegyezd meg magadnak, hogy pénzt elutasítani csak a milliomosoknak és a hülyéknek van joguk.

Briza>!

Jó lenne hinni. Jó lenne tudni, hogy valamikor ez az ország nem hivatalokból és parasztokból lesz, hanem emberekből. Egyfelé néző magyarokból.

Sárhelyi_Erika I>!

(…) a könyv magához ölelt, mint búzaszemet az omló föld.

clarisssa P>!

Hát hová tartoznánk, mi, ha nem egymáshoz?…

Christine_>!

A szívemben pedig megmelegedett, és beszélni kezdett a csend.

SteelCurtain>!

Olyan szemem van – ne haragudj –, mint a magyar ökörnek. Csak a földet látom vele és az eget. Csak a füvet és a vizet. De nem éhségből eszem és nem szomjúságból iszom. Nem érték előttem egyik se. Élek, de ez nem öröm, elmúlok és ez nem bánat. Túl sokat éltem, túl sokat láttam. Kicsit fáradt vagyok. Egyedül vagyok. Azaz – ne haragudj –, itt vagy te, és hallgatod ezt a sok marhaságot. Mért nem szólsz rám? Na igyunk!

Ėva71>!

Csak akkor van itt élet, ha a vonat kormos melle megtúrja az álmos határt, és idegen tájak kőszénszagát füstöli a rétre.

Sárhelyi_Erika I>!

(…) ülök a vadkörtefa alatt. Az idő pereg mellém a csöndben, és szomorúságot szitál a rétre.

Kapcsolódó szócikkek: vadkörte
clarisssa P>!

Amióta eszem tudom, mindig szerettem a könyvet, és amikor egyszer bepillantottam a könyvtárszobába, még a szívem is megállt. Mennyi könyv!


Hasonló könyvek címkék alapján

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Thury Zsuzsa: Ördögtánc
Szabó Magda: Abigél
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Szalay Lenke: Mogyoró és a Fiú
Leiner Laura: Egyszer
Kalapos Éva: Kéz a kézben
Szabó Tibor Benjámin: Az első küldetés
Szilvási Lajos: Egymás szemében