Vuk 91% 1851 csillagozás

Ez most nagyon jól esett. Visszacsöppentem a gyerekkoromba. Emlékszem többször is olvastam fiatalon, de most olyan érzésem volt mintha még egyszer se tettem volna meg. Olvasás közben azon kaptam magam, hogy folyamatosan azt a szöveget, történetet várom ami a mesefilmben van. De szerencsére rácsaptam az elvárásaimra és átadtam magam az olvasás gyönyöreinek. Annak ellenére, hogy elég szomorú a történet nagyon kedves. A „rókaság” nagyon jól megfogalmazódik. A ravaszság még a kedvesség mellet is megmarad (lásd Karak viselkedésén). És tényleg elhiszem, hogy azokat gondolták, beszélték amiket Fekete István megírt. Én nagyon szeretem ezt a könyvet, ezt a történetet. Bármikor rá tudnám venni magam, hogy újraolvassam.

„– És minket mért bánt az ember? – aggodalmaskodott a kisróka. – Megesz bennünket?
– Fenét! Csak sajnálja tőlünk, amit megeszünk, mert azt hiszi, minden az övé.”

Végtelen szeretett fog el mindig, mikor elém kerül ez a mese.
Könyvben most először találkozom vele igazán, de mesében többször is láttam.
Egy csodálatos történet, tele hatalmas nagy igazságokkal és ha picit jobban figyelünk, minden bölcsesség ad valamit a lelkünknek.

Ezen történetek, míg csak élek bearanyozzák a lelkemet, és olvasni fogom majd a gyermekeimnek és unokáimnak is.

Szeretettel ajánlom, kedvenc! ♥

Vannak mesék, amik nemcsak gyerekként, hanem húsz-, harminc- ötven- vagy akár nyolcvanéves korban is megérintik az ember szívét. Számomra kis Vuk története ilyen. Még most is fel tudom idézni a főcímdalt: „Fürge róka lábak, surranó kis árnyak, Hipp-hopp jön Vuk. Ő az éjszakában sohasem fél, bár a sűrű erdő csupa veszély….” Az árva sorsra jutott, de bátor és ügyes, okos kis róka története igazi léleksimogató volt.

Egy őszies témájú kihívás miatt olvastam újra, mert szerintem passzol ehhez az időszakhoz. Nálam a rókák és az ősz, valahogy kéz a kézben járnak egymással. ;)
A rókák csodálatos állatok, sokan szidják őket, pedig annyira édesek tudnak lenni. A ravasz róka kifejezésből sokan már arra asszociálnak, hogy ha ravasz, akkor gonosz, folyton settenkedik, rosszban töri a fejét stb…stb…
A Vuk pontosan ezeket a sztereotípiákat igyekszik megcáfolni és a rókák szemszögéből mesél az ember, a háziállatok és a többi erdei állat életéről, mindennapjairól és persze a természet szépségeiről.
Csodás, kedves történet a család, a barátság és a bátorság igaz erejéről, no meg egy picit a szerelemről is. :)

Egy örök kedvenc, és nem csak a kis Vuk története, hanem a szerző csodálatos írásmódja, ami közel hozza az emberhez az állatvilágot.
Van mit tanulnunk Fekete István szemléletéből, stílusából és a természet iránti szeretetéböl, tiszteletéből. A nyelvezete is igaz kuriózum, mert nagyon jól esett olvasni azokat a régi magyar szavakat, amelyeket szinte már nem is hallunk.
A szerző megfogalmazása finom, érzékeny, ez különösen akkor vevődik észre, amikor pl. a halálról ír. Egy zseni.

Fekete István tudta hogyan kell jó mesét írni!
Imádtam a mesét mindig, de olvasva még jobb élmény, mint a tévében.
Csodásan van megírva. A szavak és megfogalmazások tökéletesen hitelesek egy állat szemével nézve. A fagyot úgy leírni, hogy kemény a víz háta valami briliáns. Mesés fantázia lakott az íróban.
Nagyon sajnáltam Vuk veszteségeit és nagyon büszke voltam rá. Benne volt a szabad nép vére és kiváló vezető vált belőle. Remélem örökítette az ösztöneit a következő generációba és jó sok borsot törtek a Simabőrűek orra alá! :)

Igazából szégyellem bevallani, hogy 23 évbe telt, míg végül elolvastam a Vukot. De örülök, hogy végül megtettem.
Nagyon tetszett az egész mese hangulata és leírása, jó volt beleélni magamat a rókák életébe és szemszögébe. Érdekes olvasmány volt, összefogásra és a család és barátok fontosságára taníthatja a gyerekeket.

Már gyerekként is nagy rajongója voltam Vuk történeteinek. A könyv másabb, mint a mese, de attól még ugyan olyan jó.
Mindig megsajnálom szegény Vukot.
Vuknál ravaszabb rókát nem ismer szerintem a világ. :)

A rajzfilmet most, felnőtt fejjel is nagyon szeretem, pedig legalább kismilliószor' láttam. Megunhatatlan, de a regénynek és a filmnek nem sok köze van egymáshoz. Szerintem az 1981-es, Dargay Attila által rendezett rajzfilm a magyar filmgyártás egyik csúcsa, de lapozzunk!
„Lefelé hajlott a nap.”
A regény azért jóval szárazabb, viszont az általános iskola óta sokkal érthetőbbé, élvezhetőbbé vált az olvasása. Fekete István Vuk-ja szerintem egyáltalán nem gyerekkönyv spoiler Maga, a regény műfaja állat-fejlődéstörténet. A tündéri, kis rókakölyök életútját és a felnőtté válását lehet nyomon követni, a rókalét előnyeivel, hátrányaival.
"A faluban ekkor kondult meg a harang, és a csillagok is álmosabbak lettek, mert a harangszóból megtudták, hogy közelget már a virradat.”
Az idézetekben olvasható természeti képekkel, ill. metaforákkal nyitja és zárja a regényt. Ennyi szerintem nagyon sokat elárul. Hát nem gyönyörű?!

Vettem a bátorságot és elolvastam a regényt. Érzékeny kisgyerekként ugyanis nem igazán szerettem az állattörténeteket – ezt leküzdve ebben az évben több ilyet is megismertem. Természetesen most sem hagytak hidegen: torokszorító az állatok szenvedéséről, elmúlásáról (is) olvasni. Mindezek ellenére ez a mű – csakúgy, mint a többi Fekete István regény – stílusával, gyönyörű soraival felülmúlhatatlan.