Fekete István írói pályája azokkal az elbeszélésekkel indult, melyek az 1930-as évek elejétől folyamatosan jelentek meg a Nimród vadászújság hasábjain. Kittenberger Kálmán biztatására a fiatal gazdatiszt sorra írta a novellákat, és hamarosan az újság legeredetibb szerzőjének számított: a hangulatfestés, a szemléletes leírások és az éles szemű megfigyelések mesterének, aki legalább olyan örömmel mesélt balul elsült vadászatokról, mint a kapitális vad elejtésének diadaláról. Jelen kötet szerkesztője, Sánta Gábor arra törekedett, hogy a csaknem másfél évtized elbeszélései közül kiválogassa azokat, amelyek kiemelkedőek az írói életművön belül, és egyúttal a magyar irodalom legjelesebb vadászelbeszélései közé is tartoznak.
Vadászelbeszélések 17 csillagozás
Szarvasbőgésen címen is megjelent.
Enciklopédia 2
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 17
Kiemelt értékelések
Mariann_ P>!
Nagyon-nagyon szerettem olvasni , annak ellenére hogy a vadászattal járó öldöklés nem az én világom. De a természet ébredése , változásai évszakonként, napszakonként valami csodálatosan van megírva itt. Minden szépségét kiragadva, hogy aki esetleg nem vette volna észre, akkor tessék , itt most átélheti úgy, ahogy kell, mintha ott lenne.
Novellák, de attól még nagyon kedvesek, megszeretteti velem a rövidke történeteket.
Még a ködről is tud szépet írni:
„ Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt , mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az Álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt , és a jelen is olyan homályos benne , hogy talán nem is igaz. Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük. ”
A könyvtele kiírásra méltó idézetekkel (ha lesz egy kis időm , megteszem ) de egyet még bemásolok ide:
„ Jár az idő. Mint a víz, folynak a percek, és túl a hegyen már gyújtogatja apró, fagyos gyertyácskáit mindenszentek kapujában a dérdolmányú November. ”
Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki be tudja szerezni.
Álljunk meg egy kicsit, értékeljük , élvezzük az erdő szépségeit !!
aszor>!
Kézen fogott az író, és elvitt a havas erdőbe, a nyári melegben, a tikkasztó hőségben az erdő levelein keresztül nekem is játszott a napsugár fénylő sugara. Élveztem minden oldalát, minden sorát a könyvnek. Vágyódtam én is az erdőbe, hallgatni a madárdalt, a legyek zümmögését, csodálni a méhek kitartó munkáját.
Visszahozta a gyermekkoromat. A falu szélét, ahol felnőttem.
Ezzel a könyvvel zártam a 2020-as évet. Köszönöm FEKETE ISTVÁNNAK.
Regina_Setényi>!
Nagyon jó élmény volt olvasni ezeket a történeteket. A tájleírás elképesztő, Fekete István humora pedig…ááá, imádom! Nekem való! Szinte minden második oldalon mosolyt csalt az arcomra. Nem csak vadásztörténetek ezek, hanem utazás az erdőkbe, a hegyekbe, a Havasokba. Egy-egy történetben pedig megjelenik némi erkölcsi dilemma, gyilkol a vadász, vagy nem?
Kár, hogy eddig kimaradt az életemből Fekete István és sajnálom, hogy ez a könyve nem felkapottabb.
Milida>!
Hideg januári estéken jó volt bekuckózva elmerülni Fekete István írásaiban. Csodálatos tájleírásait nem lehet megunni. Olvasás közben az ember hallja a hó ropogását, a szél süvöltését, hátán érzi a nyári és téli nap melegét, még az illatok is megelevenednek. Átélhetjük a vadászat izgalmait és olyan új szavakkal lehetünk gazdagabbak, mint például a csepőtés.( A zergenye szót is tőle tanultam még a Tüskevár olvasásakor kislánykoromban.)
padamak ♥>!
„Szépen volt megjátszva. Szépen lett lőve.” Szépen lett megírva is!
Hasonló válogatással már találkoztam (az Egy nap"-sorozatban a 3. számmal jelölt nem egyezik meg vajon egy Júliusban című önálló novellával?), nagyon hasonló volt Sánta Gábor utószava is egy korábbi válogatáskötethez, ez most mégis jól esett. Szeretek cserkészni, vagyis inkább bóklászni az erdőben, akár lombos, akár ködös, akár szárazan reccsenő, akár térdig hóbasüppedő. Szeretem Fekete leírásait a természeti élőlényekről, a velük természetes összhangban élő emberekről. Vágyódom az erdőkbe és az ilyen Emberek közé….
Szépen megköszönöm, hogy ezekkel az írásokkal ott: benne és köztük lehettem!
cisa>!
Válogatott, főleg vadász kaland történetek Fekete István tollából…nekem személy szerint jobban tetszettek most, mint ha regényt olvastam volna tőle…nemrégiben két regényévvel is megakadtam, valahogy egyre szomorúbb lettem olvasásukkor (Hú – Bogáncs), s most jól esett kicsit „csak” az erdőkben cserkészni a vadak után….
Népszerű idézetek
Regina_Setényi>!
Vénül a nyár.
Esténként pirosítót rak magára, hogy ne lássék a pókháló szeme sarkában, és reggelenként vetetlen ágy marad utána.Szoknyája gyűrött és puha, meleg karjai- melyekkel pedig ó, hogy tudott ölelni!- aszottak és szárazak lettek, mint a tarlók, melyeken a zizegő, telt kalászoknak csak az emléke jár.
Öreg a Nyár.
50. oldal Vénül a nyár
Etike P>!
Amikor elég közel értünk, megállunk egy bokor takarásában, és belenézek a távcsőbe. (Micsoda buta szó! Egy cső, amely „táv”! Új szavakat csak a magyar parasztnak lenne szabad csinálni. Joga is legtöbb van hozzá. Ő a távcsőre azt mondja: messzelátó. Mennyivel kifejezőbb és magyarabb!)
Elmegy a Tél
SinkaZsuzsanna>!
Hallgatom a szívem.
Ha majd egyszer megállt, és elszakad a testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot.
Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.
158-159. oldal, A király (Móra, 2015)
SinkaZsuzsanna>!
– Nem ismersz? – szólt az ember, aki most már elvált a ködtől, és levette ócska kalapját, melyen halkan zörgött egy piros bükklevél. – Nem ismersz?
– Én hoztam a ködöt, melyben megfürdik a holdsugár; én festem meg az almát pirosra, a kökényt kékre; én lehelem a szőlő hamvát, és én suttogok a nádasban, amikor csendes estéken fájó üzeneteket küldenek vándorló madarak.
És én járok a késő nyári utakon is, amikor nem kelt még fel a hold, és zizegve zörög a tengeriszár; én gyújtom fel a távoli dombok csillagszemű pásztortüzét, és én furulyázok szélsípommal az erdők felett, hol alvóra kárognak már a varjak.
De a távoli pincék ajtajában is én kurjantok, ha csordul a must édessége, kong a hordó, és öreg nótákkal labdáznak őszre váró domboldalak.
Én szállok a levegőben a pókháló selymén, a rőzsetűz lenge füstjén, a tűnő napsugár hideg aranyán.
Én vagyok a búcsúzó fény, távoli nóta, derengő enyhe láng.
Én vagyok az őszi álmok elhintője, begyepesedett utak csendes vándor – az öregedő legény, az álmos Szeptember…
67. oldal, "Az" a puska (Móra, 2015)
SinkaZsuzsanna>!
Egy-két napon felvillant az ősz ragyogása. Az erdők halotti pompáján végigtáncolt egyszer-kétszer a napsugár, de aztán lomha felhők terpeszkedtek alá és sírnak, sírdogálnak már hetek óta. Lucskos orrukat beletörlik a hegyek tetejébe, völgyek árkába, szőlők venyigéjébe. Szipognak, könnyeznek áldatlan haszontalanságban, mint az özvegy, aki az özvegységét csak könnyeiben éli ki, de amíg szegény ura élt, sajnált tőle egy pakli pipadohányt.
Bezzeg, amikor kellettek volna, amikor lehetett volna örömet szerezni fűnek-fának, földnek, embernek: mindennek- bezzeg akkor felhúzódtak rideg magasságba, bárányos meddőségbe. Amikor áldás lett volna, ha leereszkednek hozzánk, akkor a hold kiélt medáliájával kacérkodtak, és csak most veszik észre, mennyi élet, mennyi melegség, virág, dal, fészek volt idelenn- amikor nincs.
Mit bőgnek most itt a nyakunk közzé? Tudjuk, hogy a könnyek nem nekünk szólnak, és csak folynak, mert folynak, és önmagukat siratják, mint temetőre járó vénasszonyok.
Hát, kedves felhőasszonyaim, a temetésnek vége. Köszönjük a szíves részvétet, és mehetnek a …-no, csak menjen, amíg szépen beszélünk.
84. oldal, Novemberi hajtások (Móra, 2015)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Széchenyi Zsigmond: Ünnepnapok 95% ·
Összehasonlítás - Maderspach Viktor: Páreng-Retyezát 94% ·
Összehasonlítás - Czifferszky István: Ördöggyűrű ·
Összehasonlítás - Zsindely Ferenc: Dunárul fúj a szél… ·
Összehasonlítás - Czifferszky István: A gemenci bak és más vadászelbeszélések ·
Összehasonlítás - Nadler Herbert: Vadásznapok, vadászévek ·
Összehasonlítás - Csathó Kálmán: Vadászzsákmány ·
Összehasonlítás - Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban 86% ·
Összehasonlítás - Csergezán Pál: Csergezán Pál emlékalbum ·
Összehasonlítás - Kemény János: Medvekaland a Kárpátokban ·
Összehasonlítás