Vadászelbeszélések 17 csillagozás

Fekete István: Vadászelbeszélések

Fekete István írói pályája azokkal az elbeszélésekkel indult, melyek az 1930-as évek elejétől folyamatosan jelentek meg a Nimród vadászújság hasábjain. Kitten­ber­ger Kálmán biz­tatá­sára a fiatal gazdatiszt sorra írta a novellá­kat, és hama­rosan az újság legeredetibb szerzőjé­nek számí­tott: a hangulat­festés, a szemléletes leírások és az éles szemű megfigyelések mesterének, aki legalább olyan örömmel mesélt balul elsült vadászatok­ról, mint a kapitális vad elejtésének diadaláról. Jelen kötet szerkesztője, Sánta Gábor arra törekedett, hogy a csaknem másfél évtized elbeszélései közül ki­válogassa azokat, amelyek kiemelkedőek az írói életművön belül, és egyúttal a magyar irodalom legjelesebb vadászelbeszélései közé is tartoznak.

Szarvasbőgésen címen is megjelent.

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2020
256 oldal · ISBN: 9789634866305
>!
Móra, Budapest, 2015
266 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631199888

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Mariann_ P>!
Fekete István: Vadászelbeszélések

Nagyon-nagyon szerettem olvasni , annak ellenére hogy a vadászattal járó öldöklés nem az én világom. De a természet ébredése , változásai évszakonként, napszakonként valami csodálatosan van megírva itt. Minden szépségét kiragadva, hogy aki esetleg nem vette volna észre, akkor tessék , itt most átélheti úgy, ahogy kell, mintha ott lenne.
Novellák, de attól még nagyon kedvesek, megszeretteti velem a rövidke történeteket.
Még a ködről is tud szépet írni:

„ Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt , mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az Álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt , és a jelen is olyan homályos benne , hogy talán nem is igaz. Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük. ”

A könyvtele kiírásra méltó idézetekkel (ha lesz egy kis időm , megteszem ) de egyet még bemásolok ide:
„ Jár az idő. Mint a víz, folynak a percek, és túl a hegyen már gyújtogatja apró, fagyos gyertyácskáit mindenszentek kapujában a dérdolmányú November. ”

Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki be tudja szerezni.
Álljunk meg egy kicsit, értékeljük , élvezzük az erdő szépségeit !!

aszor>!
Fekete István: Vadászelbeszélések

Kézen fogott az író, és elvitt a havas erdőbe, a nyári melegben, a tikkasztó hőségben az erdő levelein keresztül nekem is játszott a napsugár fénylő sugara. Élveztem minden oldalát, minden sorát a könyvnek. Vágyódtam én is az erdőbe, hallgatni a madárdalt, a legyek zümmögését, csodálni a méhek kitartó munkáját.
Visszahozta a gyermekkoromat. A falu szélét, ahol felnőttem.
Ezzel a könyvvel zártam a 2020-as évet. Köszönöm FEKETE ISTVÁNNAK.

SinkaZsuzsanna>!
Fekete István: Vadászelbeszélések

Semmi új, de az élmény attól még páratlan. De örülök, hogy kiadtak egy ilyet is!

Regina_Setényi>!
Fekete István: Vadászelbeszélések

Nagyon jó élmény volt olvasni ezeket a történeteket. A tájleírás elképesztő, Fekete István humora pedig…ááá, imádom! Nekem való! Szinte minden második oldalon mosolyt csalt az arcomra. Nem csak vadásztörténetek ezek, hanem utazás az erdőkbe, a hegyekbe, a Havasokba. Egy-egy történetben pedig megjelenik némi erkölcsi dilemma, gyilkol a vadász, vagy nem?
Kár, hogy eddig kimaradt az életemből Fekete István és sajnálom, hogy ez a könyve nem felkapottabb.

Milida>!
Fekete István: Vadászelbeszélések

Hideg januári estéken jó volt bekuckózva elmerülni Fekete István írásaiban. Csodálatos tájleírásait nem lehet megunni. Olvasás közben az ember hallja a hó ropogását, a szél süvöltését, hátán érzi a nyári és téli nap melegét, még az illatok is megelevenednek. Átélhetjük a vadászat izgalmait és olyan új szavakkal lehetünk gazdagabbak, mint például a csepőtés.( A zergenye szót is tőle tanultam még a Tüskevár olvasásakor kislánykoromban.)

padamak >!
Fekete István: Vadászelbeszélések

„Szépen volt megjátszva. Szépen lett lőve.” Szépen lett megírva is!
Hasonló válogatással már találkoztam (az Egy nap"-sorozatban a 3. számmal jelölt nem egyezik meg vajon egy Júliusban című önálló novellával?), nagyon hasonló volt Sánta Gábor utószava is egy korábbi válogatáskötethez, ez most mégis jól esett. Szeretek cserkészni, vagyis inkább bóklászni az erdőben, akár lombos, akár ködös, akár szárazan reccsenő, akár térdig hóbasüppedő. Szeretem Fekete leírásait a természeti élőlényekről, a velük természetes összhangban élő emberekről. Vágyódom az erdőkbe és az ilyen Emberek közé….
Szépen megköszönöm, hogy ezekkel az írásokkal ott: benne és köztük lehettem!

cisa>!
Fekete István: Vadászelbeszélések

Válogatott, főleg vadász kaland történetek Fekete István tollából…nekem személy szerint jobban tetszettek most, mint ha regényt olvastam volna tőle…nemrégiben két regényévvel is megakadtam, valahogy egyre szomorúbb lettem olvasásukkor (Hú – Bogáncs), s most jól esett kicsit „csak” az erdőkben cserkészni a vadak után….


Népszerű idézetek

Regina_Setényi>!

Vénül a nyár.
Esténként pirosítót rak magára, hogy ne lássék a pókháló szeme sarkában, és reggelenként vetetlen ágy marad utána.Szoknyája gyűrött és puha, meleg karjai- melyekkel pedig ó, hogy tudott ölelni!- aszottak és szárazak lettek, mint a tarlók, melyeken a zizegő, telt kalászoknak csak az emléke jár.
Öreg a Nyár.

50. oldal Vénül a nyár

Etike P>!

Amikor elég közel értünk, megállunk egy bokor takarásában, és belenézek a távcsőbe. (Micsoda buta szó! Egy cső, amely „táv”! Új szavakat csak a magyar parasztnak lenne szabad csinálni. Joga is legtöbb van hozzá. Ő a távcsőre azt mondja: messzelátó. Mennyivel kifejezőbb és magyarabb!)

Elmegy a Tél

Etike P>!

– Gyere, mert a disznók arra felfele törnek – lihegte –, talán elvágjuk még az útjukat…
Ránéztem a meredek hegyre.
– Nem megyek. Majd zergekoromban…

Egy nap

SinkaZsuzsanna>!

Hallgatom a szívem.
Ha majd egyszer megállt, és elszakad a testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot.
Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.

158-159. oldal, A király (Móra, 2015)

Etike P>!

– Hallja, ne tehénkedjen rajtam! Vagy az eljegyzését is rajtam akarja megülni?

Első uhuzásom

SinkaZsuzsanna>!

– Nem ismersz? – szólt az ember, aki most már elvált a ködtől, és levette ócska kalapját, melyen halkan zörgött egy piros bükklevél. – Nem ismersz?
– Én hoztam a ködöt, melyben megfürdik a holdsugár; én festem meg az almát pirosra, a kökényt kékre; én lehelem a szőlő hamvát, és én suttogok a nádasban, amikor csendes estéken fájó üzeneteket küldenek vándorló madarak.
És én járok a késő nyári utakon is, amikor nem kelt még fel a hold, és zizegve zörög a tengeriszár; én gyújtom fel a távoli dombok csillagszemű pásztortüzét, és én furulyázok szélsípommal az erdők felett, hol alvóra kárognak már a varjak.
De a távoli pincék ajtajában is én kurjantok, ha csordul a must édessége, kong a hordó, és öreg nótákkal labdáznak őszre váró domboldalak.
Én szállok a levegőben a pókháló selymén, a rőzsetűz lenge füstjén, a tűnő napsugár hideg aranyán.
Én vagyok a búcsúzó fény, távoli nóta, derengő enyhe láng.
Én vagyok az őszi álmok elhintője, begyepesedett utak csendes vándor – az öregedő legény, az álmos Szeptember…

67. oldal, "Az" a puska (Móra, 2015)

SinkaZsuzsanna>!

Egy-két napon felvillant az ősz ragyogása. Az erdők halotti pompáján végigtáncolt egyszer-kétszer a napsugár, de aztán lomha felhők terpeszkedtek alá és sírnak, sírdogálnak már hetek óta. Lucskos orrukat beletörlik a hegyek tetejébe, völgyek árkába, szőlők venyigéjébe. Szipognak, könnyeznek áldatlan haszontalanságban, mint az özvegy, aki az özvegységét csak könnyeiben éli ki, de amíg szegény ura élt, sajnált tőle egy pakli pipadohányt.
Bezzeg, amikor kellettek volna, amikor lehetett volna örömet szerezni fűnek-fának, földnek, embernek: mindennek- bezzeg akkor felhúzódtak rideg magasságba, bárányos meddőségbe. Amikor áldás lett volna, ha leereszkednek hozzánk, akkor a hold kiélt medáliájával kacérkodtak, és csak most veszik észre, mennyi élet, mennyi melegség, virág, dal, fészek volt idelenn- amikor nincs.
Mit bőgnek most itt a nyakunk közzé? Tudjuk, hogy a könnyek nem nekünk szólnak, és csak folynak, mert folynak, és önmagukat siratják, mint temetőre járó vénasszonyok.
Hát, kedves felhőasszonyaim, a temetésnek vége. Köszönjük a szíves részvétet, és mehetnek a …-no, csak menjen, amíg szépen beszélünk.

84. oldal, Novemberi hajtások (Móra, 2015)

Etike P>!

Közben Onuc is elvégezte reggeli toalettjét, ami annyiból állt, hogy kettőt kiköpött a konyhaajtón.

Egy nap

aszor>!

Aztán megvárni még a holdat, mely nem hideg ilyenkor, és meglesni öreg titkokat, melyeket idehoz, de el is visz magával az örök menyasszony, a hűtlenül is hűséges, magát csak mátkacsókra kínáló gerleszavú Május

36. oldal

aszor>!

… Ez is ma jutott eszembe, hogy ezt a másik rókát láttam. Ezt is tőled kaptam, búcsúzó, szomorú, öreg Tél. Lám, jó jónak lenni! megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is, aki kopott és megfáradt, mert mindent, mindent visszakap az ember: az ütést is, meg a simogatást is

19. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Széchenyi Zsigmond: Ünnepnapok
Maderspach Viktor: Páreng-Retyezát
Czifferszky István: Ördöggyűrű
Zsindely Ferenc: Dunárul fúj a szél…
Czifferszky István: A gemenci bak és más vadászelbeszélések
Nadler Herbert: Vadásznapok, vadászévek
Csathó Kálmán: Vadászzsákmány
Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban
Csergezán Pál: Csergezán Pál emlékalbum
Kemény János: Medvekaland a Kárpátokban