Vadászatok ​erdőn-mezőn 23 csillagozás

Fekete István: Vadászatok erdőn-mezőn Fekete István: Vadászatok erdőn-mezőn

Ezzel a könyvvel Fekete István összes vadászati tárgyú elbeszélésének második kötetét nyújtjuk át az olvasónak. Többek között azok az elbeszélések kaptak benne helyet, amelyek témáját a hazai „nagyvadak”, a szarvas, az őz, a vaddisznó vadászata szolgáltatta, továbbá az író egyik legjobban megfigyelt, legkedvesebb vadjáról, a rókáról szóló történetek. A múlt évben megjelent első kötet, Erdei utakon címmel elsősorban azokat az írásokat tartalmazza, amelyek az író ifjúkori emlékeit idézik fel. Ugyancsak ebbe az első kötetbe soroltuk a szelíd iróniával átszőtt Matula-történeteket, a nagyotmondó, kétbalkezes Pacolai eseteit megörökítő elbeszéléseket, az író erdélyi vadászatairól szóló beszámolókat, valamint a régi, bravúros szalonkázásokat, a nagy nyúlvadászatokat, s az oly sok érdekességgel szolgáló uhuzásokat felidéző leírásokat.

Eredeti megjelenés éve: 1987

Tartalomjegyzék

>!
Nesztor, Budapest, 1995
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637523391
>!
Mezőgazdasági, Budapest, 1987
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632324897
>!
Mezőgazdasági, Budapest, 1987
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632324897 · Illusztrálta: Veres László

Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Rodwen P>!
Fekete István: Vadászatok erdőn-mezőn

„Jár az idő. Mint a víz, folynak a percek, és túl a hegyen már gyújtogatja apró, fagyos gyertyácskáit mindenszentek kapujában a dérdolmányú November.”

Aki ilyen szépen ír, azt csak szeretni lehet.
Elgondolkodtat, megnevettet. Mesél, tanít.
Az író, a vadász. Örök kedvenc.

2 hozzászólás
Aoimomo P>!
Fekete István: Vadászatok erdőn-mezőn

Talán bocsánatos bűn, hogy azok a történetek tetszettek jobban, ami egy-egy sikertelen vadászatot mesélt el, mert maga a vadászat, az állat megölése – törtjén az bár okkal vagy kedvtelésből – nem olyan téma, amiről szívesen olvasok egy egész könyvet. Adja magát a kérdés, hogy akkor miért ezt vettem le a polcról? Azt gondoltam öregebb nálam, olyan kis ütött-kopott, de fájdalom, három évvel fiatalabb :) De, ha már a kezemben volt… Az igazság az, hogy Fekete István még akkor is el tud ringatni gyönyörű táj – és hangulat leírásaival, ha a fő téma nem áll közel a szívemhez és bár egyszer félbe is hagytam, mert nem volt betervezve erre a hónapra, nem eresztett. Mert ebben a könyvben varázslat van, hangulat, ízek, színek és érzések bőségtálja.
Megveregthetem a vállam, amiért soron kívül beszorítottam.

padamak >!
Fekete István: Vadászatok erdőn-mezőn

59 elbeszélést tartalmazó kötetből 50 végigveszi az esztendőt, 9 pedig tanulmány vagy kortalan emlékezés. Engem jó sokáig lekötött, majd' három hónapon át olvasgattam. Mindig leltem benne néhány megnyugtató, békés leírást, elgondolkodtató eszmélődést, lelkiséget, természetiséget, derűt és mélabút, emlékeket és vágyódást. Szeretem!
8 kedvencem:
Szerencse (vicces)
Augusztus eleje (kirándulás önmagamba)
A hegyekben (micsoda társaság!)
Bob (micsoda kutya!)
Két bika (nagyon emberi, baráti)
A boldogság (illusztrációnak, beszélgetésindítónak is jó)
Egyedül (leghosszabb, de "végeváratlan")
Ábel (székely fenyők, ti!)

Ravenstein>!
Fekete István: Vadászatok erdőn-mezőn

A kedvenc vadam a borítón és az egyik első Fekete István könyv, amit anyukámtól kaptam. Emlékszem, hogy örültem, azóta is az egyik kedvencem. Fekete István novelláit olvasva, mintha templomban lennék, ünnepélyes és megnyugtató. Pedig „csak” a természetről és a vidéki életről ír, de nekem ezek a legkedvesebb dolgok a világon!


Népszerű idézetek

padamak >!

Így aztán egyedül jöttem, és nem is bántam meg. Jó néha az embernek kicsit egyedül lenni, önmagával egy kis számadást tenni, az elmúlt esztendővel is számot vetni, és megdorgálni és megdicsérni önmagát komolyan, ahol kell, ahol helyénvaló.

232. oldal - Egyedül (Mezőgazdasági Kiadó, 1987)

blankaveronika IP>!

Este még könnyű szélben hajlongott a sás, és a néma köd puhán ült meg a csalitok fölött, de úgy éjféltájon felkelt a hold, és csontüregű szemével dermedést nézett a világra.

(első mondat)

Jesper_Olsen>!

Szeretem a ködöt, mely eltakar és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük.

185. oldal

padamak >!

Beteg a tél. Nagyon beteg. Olyan, mint az öregember: reszkető, könnyen síró, messze néző.
Búcsúzik a tél.
Nappal már alig látni. Csak éjjel jár, mint a beteg, aki a nappalt átalussza, de a sötétben papucsot húz, és elmotoszkál a szobában, hogy ne legyen olyan hangos az óra, és ne legyen olyan rettenetesen mély a csend.
[…]
A fagyzugokban, északi dombtetőkön ott hevernek régi hórongyai. Piszkosan, tépetten. Nem mos, nem varr az öregemberre senki. Minek? Úgyis meghal… Mindenki tudja.
Tudja a nap, tudja a szél, és tudják a felhők, akik szolgái voltak, és most széthordják utolsó rongyait, és komiszkodnak az öreggel, akár az emberek. Talán ők is tuják, hogy: a kidőlt keresztnek senki nem köszön.
Én köszönök! Én nem szeretem az erejükben dölyfösködőket, mert tudom, egyszer úgyis elesett és szomorú lesz mindenki. A kemény tekintet: alázatos és révedező lesz, a parancsoló nagy hang: lágy és kérő. Az ököl: kinyújtott, reszkető tenyér.

24. oldal - Elmegy a tél (Mezőgazdasági Kiadó, 1987)

padamak >!

Híre-pora nincs már annak a sok esőnek, melyet annyira szidtunk. Beitta a föld, elhordták a szelek, és felszívta a szivárvány… Pedig most kellene. Most! De hát nincs. Kívánva kívánják a füvek, fák, vetések, minden, de nem jön. Nem is csodálom. Annyit küldtük különféle csúnya helyekre, hogy elment. Megsértődött, és most kéreti magát. Privát ember persze hiába kéri, az nem elég. De szóltam már a katolikus papnak, a lutheránusnak és a kálvinistának is, hogy tegyenek valamit az eső érdekében. Meg is ígérték. Azóta még nagyobb a szárazság…

71. oldal - Leskelődés (Mezőgazdasági Kiadó, 1987)

padamak >!

És megérti a vadász, hogy mindennek eljön az ideje. A baké is… és a vadászé is.
Majd később valamikor, de most még szikrázik a nap, surran a forrás hűs vize, mint az élet, és csak az érett életeket szedi áldott kötényében a kenyérszagú nyár.

120. oldal - Augusztus eleje (Mezőgazdasági Kiadó, 1987)

padamak >!

A gyalogúton vándor halad.
Szemében visszacsillognak a szeptemberi csillagok. Botjával suhogva csapkod jobbra, balra, nyomában megsárgulnak a rétek, és dérharmatossá lesznek a mezők.
Amikor aztán a hajnal világossága végigszáguld a jegenyék csúcsán, hol tollászkodnak már a varjak, a patak hídjának támaszkodik, és végigtekint fanyar arcával a ködös, deres, varjúkárogásos tájon a vándor, a távoli szüretekre siető Október.

144. oldal - Szeptemberi hajnalok (Mezőgazdasági Kiadó, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: október
padamak >!

Közben észre se veszi, hogy a dombtetőre, mint egy kedélyes, pohos vincellér, felballag a hold, szelíd derengést szitál a világra, s palacsintaképe csak akkor derül kerekre, amikor meglátja, hogy a malomkő asztalnál venyigetűz mellett várja már a régi barát, szőlővel és lágy kenyérrel a derűs, kedves, mustszagú Október.

196. oldal - Őszi távíró (Mezőgazdasági Kiadó, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: október
padamak >!

Holnap szilvesztereste – gondoltam, s ettől mindig egy kis szomorúság ül a szívembe.
A végtelen jóság s a végtelen szomorúság felfoghatatlan valósága: az Idő majd – talán – megáll egy pillanatra, és szembenéz velünk, mintha lennénk, és talán vagyunk is; aztán újra peregni kezd a mulandóság homokórája, és nem mond semmit, nem ígér semmit, csak folyik, csak folyik, hogy majd egyszer egészen betemesse a szívünket.

237-238. oldal - Egyedül (Mezőgazdasági Kiadó, 1987)

Jesper_Olsen>!

– Ilyen a sors, János – intek neki búcsúzóul. – A Jánosokat többnyire így pórázon tartják.

175. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ákossy Eszter: A Szeléndekhamari erdő titkai
Zelk Zoltán: Száll az erdő
Rigó Béla: Vuk
Vázsonyi Endre: Rémusz bácsi meséi
Bálint Ágnes: Mi újság a Futrinka utcában?
Fésűs Éva: Csupafül 22 meséje
Benedek Elek: A farkas és a róka
Móra Ferenc: Csilicsali Csalavári Csalavér
Móricz Zsigmond: Állatmesék
Vázsonyi Endre: Fortélyos mester királysága