Tüskevár (Tüskevár 1.) 1875 csillagozás

Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár

Egy vakáció története elvenedik meg a regény lapjain, mégpedig egy olyan vakációé, amilyenről minden fiú álmodik. Két pesti diák -Tutajos és Bütyök – a Kis-Balaton sás- és nádrengetegében tölti a szünidőt, Matula Gergelyt, az öreg pákászt bízzák meg a fiúk nevelésével. Gergő bácsi, aki úgy ismeri a nádak, sások, tocsogók és tavak vadregényes vidékét, mint a tenyerét, szárnya alá veszi a városi gyerekeket, és kijáratja velük a természet és valóság nehéz, de sok örömet, igaz élményt tartogató nyári iskoláját. Halászat, vadászat, egy kis híján tragikus kimenetelű nyári vihar, a török időkbeli Tüskevár felfedezése, egy leheletfinoman bontakozó gyerekszerelem – csak úgy rohannak a napok. Mire a vakáció véget ér, a két fiút szinte kicserélték, búcsújuk a berektől fájó, de nem végleges: a téli szünidőben visszajönnek. A két fiú története az író Téli berek című regényében folytatódik.

Eredeti megjelenés éve: 1957

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

>!
Móra, Budapest, 2021
258 oldal · ISBN: 9789634868620
>!
Móra, Budapest, 2021
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634159292 · Illusztrálta: Budai Tibor
>!
Móra, Budapest, 2021
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634867777

52 további kiadás


Enciklopédia 50

Szereplők népszerűség szerint

Matula bácsi · Ladó Gyula Lajos (Tutajos) · Pondoray Béla (Bütyök) · István bácsi · Avas Elemér · Ladó Piroska (Piri mama) · Lovassy Sándor · Nancsi néni

Helyszínek népszerűség szerint

Balaton


Kedvencelte 449

Most olvassa 79

Várólistára tette 223

Kívánságlistára tette 93

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gabiica P>!
Fekete István: Tüskevár

Szerettem, számomra csillagos ötös.
Olvasás közben én is ott éreztem magam a Berekben, én is újra játszó és felfedező kisgyerek lehettem. Megszerettem Matula bácsit, Csikaszt, István bácsit. Odavágyódtam én is, hogy személyesen élhessem át a kalandokat, amit Bütyök és Tutajos.
A leírások élethűek, tökéletesek voltak, így még könnyebb volt elképzelni az eseményeket, a tájat. Szeretet, kedvesség, családi kötelék áradt a szereplőkből, még ott is, ahol nem volt szó tényleges családi kapcsolatról. Ez az a könyv, amit minden magyar gyermeknek el kell olvasnia, főleg a mai világban. Lehet, hogy nem modern, de talán éppen ezért kellene mindenkinek megismernie, hogy milyen volt régen a nyár…

3 hozzászólás
Bla IP>!
Fekete István: Tüskevár

Ezt a könyvet ismét kézbe véve konstatálnom kell, hogy ez a második legszétolvasottabb könyv a könyvtáramban Gárdonyi Egri csillagok-ja után. A vastag papundekli borítóinak sarkai lekerekedtekre koptak, a lapok kijárnak, pedig nem egy mai fűzött példányról van szó, hanem egy 1960-ban megjelent kötetről. Úgy értem, akkor még minőségi volt egy könyv kötése.
Csodálatos, egyenesen átélhető írás. Ott vagyunk a Berekben, evezünk, kotorjuk a feneket a damil után és élvezzük a sült keszegeket a jól megérdemelt ebédre. Szóval kitűnő!

vargarockzsolt>!
Fekete István: Tüskevár

Újra olvasás @f_andi kihívására (http://moly.hu/kihivasok/fekete-istvan-tuskevar).

Színtiszta nosztalgia. Az ilyenről nem lehet tárgyilagos értékelést írni. Nekem, minden didaktikussága ellenére, ötcsillagos kedvenc könyvem marad. A filmet is nagyon szerettem, és ha újra vetítik, mindig belenézek.

Néhány spoileres gondolat, ami eszembe jutott az olvasás közben.

Kengyel tanár úr, politikai okok miatt tanít általános iskolában? A könyv végére egyetemi adjunktus lesz, a felesége veszi át az osztályt. Jellemző, hogy nem fordított a szereposztás, István bácsi is helyre tette a feleségét, aki azóta már új házasságban, a papucs férjével él. Egy férfi legyen domináns a nőkkel szemben.

Olvasni jó, Matula bácsi nem tudja ezt, nem is lett belőle más, mint egy egyszerű pákász. Jól érzi magát a berekben, legszívesebben télre is kinn maradna, de egyedül van. Elvan, de azért örül a fiúknak, a társaságnak. Van lánya a faluban, hisz télen nála húzza meg magát, de mégis csak egy magányos öregember. (Ez így talán túl sarkos.)

Tutajos olvas, de a természet nyelvét még nem ismeri, pedig azt is érdemes megtanulni.
Fekete István szerint a természet bölcs, de kegyetlen. Az erősebb elpusztítja a gyengébbet: a barna kánya megfogja a kis szárcsát, Tutajos lelövi a haszontalan ragadozó madarat. Ez a törvény, és a természet analóg a társadalommal. Nem lehet sumákolni, mismásolni, füllenteni.

Bütyök mezőgazdásznak készül, nem bankigazgatónak, de Tutajosból még lehet mérnök, mint az apja, bár István bácsi erre csak sokat mondóan legyint.

A berekben nincs templom, a fiúk a faluban sem járnak misére. Nem is hiányzik nekik.
A természetnek is van transzcendenciája, és ez pótolja Istent.

Érdemes belenézni az új filmváltozatba: http://www.youtube.com/watch…
Szerintem rettentően gagyi. Ezt a könyvet valóban csak egy 8 részes sorozatban lehet jól visszaadni. Ahol nem kell sietni. Az jó volt.

Legyen-e kötelező olvasmány? Kell, hogy legyen valami, ami összeköti az egy nyelven beszélőket, az egy nemzethez tartozókat, kellenek bizonyos gyökerek, és a Tüskevár ilyennek pont megfelel. A gyerekek ettől nem fognak megszeretni olvasni, biztosan egy csomóan inkább a filmsorozatot nézik meg helyette, de ez szerintem nem baj. Alsó tagozatban ez a könyv még pont jó. Igényesen van megírva, vannak pozitív értékek benne, amit meg lehet/kell tanulni, erre való az iskola.

16 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Fekete István: Tüskevár

Egy újabb könyv, aminek kapcsán kiderült rólam, h micsoda hülye voltam gyerekként, h nem olvastam el!
Imádtam!
A Balatonparton töltött gyerekkoromra emlékeztetett, holott a kettô 'ég és föld' volt.
De mégis…
A víz, a nádas, a madarak, amiket hallottam, miközben olvastam, a sikló, gumicsizma, és még a vihar is, vagy amikor a nagymamám megpróbálta a legrövidebb idô alatt a legtöbb átfagyott, koszos kölyköt megfürdetni. Somogyiként tán még egy lépéssel közelebb is vagyok az egészhez.
Nagyon tetszett Tutajos fejlôdése, fôleg úgy, hogy ô maga is látja, és érzi ezt Bütyök érkeztekor, és elkezdi terelgetni a már kitapasztaltak alapján.
Mindenképp újra fogom olvasni, de elôbb most megnézem a filmeket.
Csak az újat sikerült, a képi világa gyönyörû volt!

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Fekete István: Tüskevár

Ez nagyon jó volt, tiszta nosztalgia, imádtam.
Ha már itthon kell lenni, legalább a könyvekkel elmehet az ember nyaralni, szinte ott éreztem magam a Balaton mellett Matula bácsival és a gyerekekkel. Együtt pecáztunk, táboroztunk és élveztem a történet humorát.
Nagyon jó volt elolvasni, kár hogy már nem adják a tv-ben a régi filmsorozatot, amit még gyerekkoromban olyan szívesen néztem.

>!
Móra, Budapest, 2009
302 oldal · ISBN: 9789631185782 · Illusztrálta: Budai Tibor
Dark>!
Fekete István: Tüskevár

Öt csillag. Kevés. Nagyon kevés. De nem lehet többet :(
Ha szavakba tudnám önteni, ami feltolult bennem a Tüskevárt olvasva, író lennék. Esetleg költő. De ehhez én kicsi vagyok.

Vágyom oda, a Kis-Balaton zegzugos náddzsungelébe, Matula kunyhójába, a Zala partjára. Vágyom látni a kis szárcsákat riogató barna kányát, a Tüskevárt, a megfigyelőkunyhót, az anyjukra kapaszkodó fáradt kis vöcsköket… Vágyom abban a korban élni, amikor még nem rohant a világ, nem volt ennyire anyagias és képmutató, vagy ha volt is, ilyen kis szigetei mégis léteztek és létezhettek. Ahol még Emberek éltek, így nagybetűvel, és nem személytelen, lelketlen és nemritkán rosszindulatú robotok.

A mai kor embere számára ez az egész történet unalmas, veszélyekkel és fölösleges veszélyeztetéssel teli fantazmagória, de aki egy kicsit is természetközelibb és szabadabb lelkű, annak maga a mennyország a berek. Nekem pontosan ilyen a mennyország. Ha az ember nem a saját kárán tanul meg dolgokat, sose fogja tudni és elég komolyan venni azokat. Hiába az oktatás, hiába a figyelmeztetés. Ha burokba zárják a gyereket, onnan ki nem léphet többé, mert számára minden más idegen és veszélyes lesz. Ezt sulykolják bele, ezt tanulja meg és a végén ez lesz a természetes. Pedig ez mennyire természetellenes! Mindaz, amit és ahogy Matula tanít, az élethez kell. Elengedhetetlen. Nem csak a „vademberek” életéhez, hanem a városihoz is. Persze egy városban nem kell evezni és horgászni, tüzet rakni és fát vágni, de az életfelfogást igencsak átvehetnénk. A sok-sok kertelés és hazudozás helyett nyíltak is lehetnénk és a valóságot is mondhatnánk. Erre tanít Fekete István. Persze nem egy manga vagy ma oly népszerű vámpírregény. Ezért nem feltétlenül népszerű, pedig hatalmas értéket rejt.

Kár, hogy csak most ismertem meg ezt a történetet és nem sokkal-sokkal korábban. Igaz, a szakmaválasztás ettől függetlenül összejött :D Kicsit azért átértékeltem ezt-azt, és ezt meg kell köszönnöm!

13 hozzászólás
Junes P>!
Fekete István: Tüskevár

Annak idején biztosan olvastam már ezt a könyvet, hiszen kötelező olvasmány volt, és természetesen az eredeti, hamisítatlan fekete-fehér sorozatot is láttam belőle, ám arra már egyáltalán nem emlékeztem, hogy milyen ízes, magával ragadó és mélyen elgondolkoztató is ez a történet.

Az egészből árad a természet iránti olthatatlan szeretet, annak megbecsülése, az iránta érzett alázat és hála. Harmónia árad ebből a könyvből. Az a fajta lecsendesedés, melyet leginkább az önmagukkal megbékélt, helyükön lévő emberek éreznek. Azt a fajta letisztultságot hozza, melyről minél többet beszélünk, annál kevesebbet mondunk róla.

Úgy érzem, beleszerettem Fekete István írásmódjába, az egyszerű, a dolgokat nevükön nevező, ám mély, filozófiai bölcsességeket megosztó történeteibe. Olyan gyönyörűen fogalmaz, és mindemellett mintha a jövőbe is látott volna (lásd becézés leírása).

Úgy érzem, eljött az ideje a teljes életmű elolvasásának.

„[…] a boldogságot nem lehet megbeszélni, nem lehet megosztani, és nem lehet megtartani.” (35. oldal)

"Gyula szíve tele lett a csodálatos táj ősi szépségével. […]
– Ebben nem is csalódsz, elhiheted. Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér, és mégis odaadja mindenét, nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott. off" (51. oldal)

Mi ez, ha nem a meditáció, a természettel való egyesülés, a test- és a tértudatosság csodálatos leírása:
„Gyula szinte harapta ezt a tiszta, nedves levegőt, és bágyadtan gondolt a holnapi napra, haza és minden haszontalanságra, de a gondolatokat hagyta elmenni, ahogy jöttek. Nem ültette le őket maga mellé, nem kérdezett tőlük semmit, nem foglalkozott velük. Valami nyugalmas révedezés volt ez, majdnem álom, ámbár nem volt álmos. Most nem nézett egy fára vagy bokorra vagy a méhesre, hanem magában érezte az egész kertet, az egész alkonyodó csendet, és ugyanakkor önmagát is benne érezte ebben az illatos magányban. Ha most levágnának egy fát, az neki is fájna, és ha valaki el akarná taposni azt a kis cinéért az úton, bizonyára megakadályozná. Tutajosunk egy lett az alkonyattal, a kerttel, a csenddel, az egész határtalan, lélegző, élő mindenséggel.” (64. oldal)

„Tutajosunk elégedett, s ez sokszor több, mint a boldogság.” (121. oldal)

„A természet bölcs, de könyörtelen. ami van, annak kell is lennie, és az egyensúly megbontása csak rövid ideig lehetséges.” (125. oldal)

“Ne álmodozzon, Ladó, a valóság is lehet olyan szép – sőt szebb! –, mint a hazug ábránd." (128. oldal)

"Gyula tűnődő gondolataiban benne rezgett az egész elmúlt nap, az egész év s fiatal
életének minden elvillanó emléke. De ezek a gondolatok nem tudtak szigetté érni,
mozdulatlan, megfogható talajjá, csak tengernek maradtak, amelynek “apró hullámai eltűnnek a látóhatár végtelenségében." (155. oldal) – újabb gyönyörű példája a természettel való összeolvadásnak, a meditatív merengés leírásának, a kiüresedés előtti állapotnak.

„Mindenki magának élt és magáért, mégis összetartozott az egész, az idő, a táj, a mozgás s a természet milliószínű egységében.” (171. oldal)

„Gyula csak feküdt a széna- és nádszagú magányban, és a derűs, telt, holnaptalan nyár szétáradt szívében. Úgy érezte, hogy ami kívül van, az belül is szól, repül, él, holnap is nap lesz, ugyanilyen nap, ami nem hozhat megoldhatatlan feladatot. A nap süt, a tűz ég, a folyó lomhán kúszik, s az időnek semmi jelentősége nincs.” (186. oldal)

„Itt nincs erőltetett komázás se le, se fel. Itt nem esnek egymás nyakába az emberek még temetésen sem, nem gázolják át a barátkozás érzékeny bozótját az első napon, nem közelednek egymáshoz hangos csörtetéssel, nem rohanlak le senkit, de nem is lehet őket lerohanni. Itt mindennek, minden valóságnak neve van, értelme, jelentősége és ideje; itt nem becéznek, és nem rövidítenek le semmit, és ha valaki a szilfából szilcsit, a szárcsából szárcsikát és a kunyhóból kuncsit csinálna, Matula jól megnézné és – sajnálná.” (198. oldal) – ezen a részen hangosan felnevettem, és egyben el is szörnyedtem, mivel valóban sokan beszélnek agy a 21. században: szivcsi, telcsi, lávcsi, és ettől az agyam $@!%….

"Meg kell mondani a dolgokat úgy, ahogy vannak – gondolta a fiú –, s akkor nincs
kapkodás, és rendben van minden." (210. oldal) – mennyivel jobban tisztelem és szeretem az egyenes beszédet, még ha fáj is, semmint a hétméteres köntörfalazást. A felesleges körök futásától, a felszínes beszélgetéstől egyenesen rosszul vagyok.

"– A jót is szokni kell – bólintott Matula –, mert hiába a libacomb, ha nem harap bele az
ember." (211. oldal)

"És Gyula megakadt. Mit is köszön tulajdonképpen? Hiszen itt annyira közös volt minden. Amit egymásnak tettek, maguknak is tették, és nem is tudtak semmit tenni, nem is akartak semmit tenni, ami a másiknak ne vált volna hasznára. De erre nem is gondoltak, mert mindez a természet rendjéhez tartozott, amelyben éltek.
Mindent köszönök, Gergő bácsi!" (235. oldal)

„(…) minden álomból lehet valóság, s a múlt valóságai lassan elmerülnek az idő és messzeség álomszerű ködében.” (241. oldal)

„Ült a két gyerek a lámpavilágos estében, és nem értették a szerelmet, és nem gondolhattak arra, hogy azt az édesen tövises lelkiállapotot tulajdonképpen senki nem érti. Aki szerelmes, azért, mert szerelmes, aki pedig nem szerelmes, azért, mert nem szerelmes.” (292. oldal)

„És amikor felkeltek, már mindenki tudta a dolgát, ami most már nem kapkodó ismeretlenség volt, hanem elvégzendő, változatos munka, aminek azonban semmi köze nem volt az előírt és hajszolt robothoz. De el kellett végezni, mert mindenki önmagának és a kis közösségnek tartozott vele. Hogy azután ki mennyi változatosságot és örömöt vitt ebbe a munkába, az az ő dolga volt.” (295-296. oldal) – Gyönyörű leírása annak, mit is jelent a leghétköznapibb feladatok elvégzése közben átélni a flowt, és hogy mennyiben felelős mindenki a saját maga flow élményéért.

„Fantáziája még most is elszaladt néha, de Gyula most már nem élt elképzelt gondolataiban, inkább játszott velük, mint az álmokkal, amelyek beteljesülhetnek, de megszületésük pillanatában még nem valóságok. Szerette ezeket a gondolatokat, de uralkodni már nem engedte őket. A régi “Tutajos-kor” lezárult, elúszott az idő bizonytalan vizén, mert előtte folyt a valóság, amelynek története izgalmasabb és szebb minden mesénél.” (304. oldal)

„Hallgatódzó augusztusi reggel volt, amikor a pókhálókon sokáig megmarad a harmat, s a levegőben némán úszik a tűnődés.” (321. oldal)

„Aki nem engedelmeskedik: elpusztul, de legalábbis – lemarad.” (321. oldal)

„Matula bölcsen tudta, hogy az ízeket nem az étel szüli, hanem az éhség, és a vágyak néha nagyobbak a gyomorban, mint a szívben.” (326. oldal)

„Nemcsak néznek, de látnak is, nemcsak hallanak, de értenek is, nemcsak tapintanak, de fognak is, és egész kibontakozó egyéniségük tele van a valóság és a természet szeretetével. Megnőttek, megerősödtek, és most már nemcsak elfogadják, de kívánják is a valóság múlhatatlan, kemény ragyogását.” (333. oldal)

„(…) ha el nem múlna, ami rossz, hogyan gyühetne, ami jó?” (335. oldal)

csakegyluca P>!
Fekete István: Tüskevár

Nem álltam nagy kapcsolatban a könyvvel annyira. Ám az egyik táborban láttam egy lány kezében. Akkor egy nagyon vaskos könyvet olvastam (amivel eléggé szenvedtem, de kötelező volt {Egri csillagok}), így nem akartam meglátni 150 oldalnál hosszabb regényt. Nos amikor a kezében fogta azt a 2010-es példányt, kicsit elszállt a kedvem tőle. Nem is gondoltam volna hogy ilyen vastag az is. Akkor jutott eszembe, hogy úgy ahogy „olvastam” már Fekete Istvántól. Lehetett választani még általános második osztályában, hogy melyiket szeretnéd: Vuk, vagy Misi mókus. Én az utóbbival küzködtem. A Vukkhoz, semmi kedvem nem volt. Majd a tanárunk iskola közben délutáni meseként felolvasta nekünk. Akkor sem érdekelt. Szóval így egy kicsit tartottam, mi lesz akkor a Tüskevárral? Ugyanis elhatároztam hogy el szeretném olvasni. Nem tudom honnan jött az ötlet. Vagy úgy, hogy az apukám sokat nyaggatott vele és örömet szerettem volna neki szerezni, vagy a film hozta meg hozzá a kedvem. Mindegyik közrejátszott. De ez az elhatározás, még egy évvel azelőtt született meg a fejemben, hogy ténylegesen a kezembe vegyem. Nekünk az 1984-es példány volt meg. Ez sokkal jobban tetszett mint az újabbak. Kedveltem a borítóját, olyan kis szép, szolíd, régi, itt ott gyűrött, de csodás volt. Az illatához foghatót meg csak azok a molyok tapasztalnak, akik olvasnak régi könyveket. Ahogy haladtam vele, rájöttem milyen jól is csinálták meg a filmet. Szó szerint benne voltak azok a mondatok amik a filmben is. Csak kicsit kiegészítve. Nagyon szerettem Náncsi nénit, lehet azért mert Pogány Judit játsza és a színésznő tényleg az a babusgató, nagymama típus. De Csikasz is nagy forma volt. Örültem volna én is egy ilyen kutyának. Matuláról meg ne is beszéljünk. Olyan mondásai voltak, lehidaltam előtte. Annyi poén volt benne, egy csomószor felnevettem. Főleg a „Gyulcsi, ébredjen, felkelt a napcsi” szólásnál nevettem nagyot. Még csak Június volt, de ahogy halad a könyv, éreztem hogy mindjárt itt a nyár vége. Pedig csak most kezdődött. Észrevettem, hogy idővel, főszereplőnk Ladó Gyula Lajos, felveszi Matula bácsi modorát. Úgy kezd beszélni mint ő. Eltanulta, elleste a „nagy mestertől”. Ami nem feltétlenül rossz. Mert így ő is fejlődött. Ha van egy példaképed, ugye te is megpróbálod utánozni, nem? Hát Gyula is ezt csinálta. Egyben nem csak Tutajos vette fel ezeket a mozdulatokat, szólásokat, hanem maga az olvasó, azaz én is. Gyönyörű volt ahogy leírta a tájat, a cselekményeket, azt a szép nyarat. Majdnem sírtam a végén, hogy hogy lehet ennek vége? Ilyen gyorsan méghozzá? (Pedig egy hétbe telt) Azzal nyugtattam magam, hogy van második része. De mi van ha az is véget ér? Egyszerű a válasz, kezdem előről. Miért? Mert megunhatatlan. Egyben olyan mint A kis herceg. Mindig mást vált ki belőled amikor más más korban olvasod. A barátnőmmel már egy hónapja nem cseteltünk, életjelet nem adtunk egymásnak, majd csak egyszer ráírok hogy van, mint van. Ilyenkor megbeszéljük az aktuális olvasmányainkat. Kiderült, hogy miután én kioovastam ezt, ő is elkezdte. Micsoda telepátia. Azt mondtam neki hogy iszonyat jó. Most nem csak neki, de mindenkinek szeretném üzenni: baromi jó és egyszer mindenképpen el kell olvasnotok!
További: https://csakegyluca.blogspot.com/2020/07/fekete-istvan-…

2 hozzászólás
pannik>!
Fekete István: Tüskevár

Ismét pótoltam egy alapmű olvasását. Sajnos ez valahogy kimaradt nekem anno.
Nagyon örülök, hogy most rászántam magam mert végig igazi felüdülés volt olvasni.
Fekete István regényei olyan mélyrehatóak, az állatokat növényeket elképesztő részletességgel írja el, de mindamellett olvasmányos is. A történetnek lelke van.
Matula az óriás kedvencem. Szeretném Matulát keresztapámnak.
A fiúk barátsága, az első szerelemkezdemény, a falusi élet, a élet legfontosabb értékei, a tanári felelősség mind-mind nagyon szépen kidomborodik a történetben.
Miután elolvastam a könyvet, párom javaslatára megnéztük a filmsorozatot is (a régi fekete-fehér verziót) ami a könyv alapján készült és az is nagyon-nagyon tetszett. Nagyon jól dolgozta fel a könyv eseményeit.
Ajánlom mindenkinek aki még nem olvasta, korosztálytól függetlenül.

2 hozzászólás
eme>!
Fekete István: Tüskevár

Mit is írhatnék én erről a könyvről? Egyrészt leírtak már mindent róla, ami nekem is eszembe jutott olvasása közben, másrészt, nem igazán sikerül mondatokká gyúrnom azt, amit előhívott bennem. Emlékeket, érzéseket… az egész gyerekkoromat. Falusi gyerkőc voltam – valahol ma is az vagyok. Azonnal képes voltam hozzálassulni a berekhez, vízcseppként felszívódni a nyári csöndben, beleolvadni a tájba. És miközben olvastam, egyenként bukkantak fel illatok, képek… Érztem a frissen kaszált fű, a nap szárította széna illatát, láttam a csűr félhomályát sávosra vonalazó napsugarakban játszó porszemeket, a mezőn ide-odalibbenő kis kék pillangókat. Emlékszem a magas lábakra eszkábált kis alvókuckóra. Ebben húzta meg magát a földeket a vaddisznók garázdálkodásaitól védő „vaddisznóőr”, és ebben olvasgattam én nappal, miközben nagyszüleim a répát, pityókát kapálták. Ez volt az én galyibám. És volt egy Matula bácsim is – nagyapám személyében. Ő is beretvával beretválkozott, és messzelátóval kémlelte a vidéket. Nem halászott, vadászott, hanem szántott, vetett, kaszált, tehenet, disznót tartott – és Matulaként ismerte, szerette és tanította mindenkinek a természetet. Nancsi néni meg mintha a nagymama lenne. Az örökös féltő gondoskodásával, és főztjeivel, állandó unszolásával: Egyetek még! Van ez is, meg az is… Aztán volt Bütyök is a képben – legjobb gyerekkori barátnőm. És tényleg úgy tűnt: itt is a valóság az egyetlen járható út.
Hogyan lehet ezt a nyarat, ezeket a nyarakat elmondani? Egészen sehogy sem lehet elmondani.
Hagyni kell ezt a meséléshez jobban értőkre. Például Fekete Istvánra. És olvasni kell, olvastani kell. Hogy akinek nem volt még ilyen nyara vágyat érezzen arra, hogy kipróbálja. Kedvet kapjon a valós, tapasztalható, hozzáférhető, átélhető kalandokra. Talán ez kellene ma sok Tutajos korú gyereknek: elküldeni őket a rétre, a berekbe. Melléjük kellene rendelni egy-egy Matulát (bár nem tudom, hányat találnánk ma belőle). Talán a nagy kaland után más szemmel olvasnák ezt a könyvet.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Aquarius P>!

Sötétség nélkül semmi jelentősége nem lenne a világosságnak.

126. oldal

8 hozzászólás
vargarockzsolt>!

– Most aztán aludj egy kicsit.
– Áá – tiltakozott a fiú –, nagyon jó könyvet találtam.
– Szerelmes? – érdeklődött Nancsi néni abban a hitben, hogy a jó könyv kizárólag szerelmes lehet.

102. oldal

6 hozzászólás
tomgabee>!

[…] az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel.

367. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő · igazság · jóság · szépség · szeretet
2 hozzászólás
havas>!

Ült a két gyerek a lámpavilágos estében, és nem értették a szerelmet, és nem gondolhattak arra, hogy azt az édesen tövises lelkiállapotot tulajdonképpen senki nem érti. Aki szerelmes, azért, mert szerelmes, aki pedig nem szerelmes, azért, mert nem szerelmes.

259-260. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
bleknajt>!

Igaz, Matulának olyan bagószaga van, hogy ha szúnyog száll rá, szúrni már nem tud, mert azonnal nikotinmérgezést kap.

Kapcsolódó szócikkek: Matula bácsi
1 hozzászólás
tomgabee>!

– […] Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér, és mégis odaadja mindenét; nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott

42. oldal (Móra, 2006)

2 hozzászólás
encus625 P>!

Matula csak egy mozdulattal jelezte, hogy a bereknek is megvan a maga tartózkodó illemszabálya. Itt nincs erőltetett komázás se le, se fel. Itt nem esnek egymás nyakába az emberek még temetésen sem, nem gázolják át a barátkozás érzékeny bozótját az első napon, nem közelednek egymáshoz hangos csörtetéssel, nem rohannak le senkit, de nem is lehet őket lerohanni. Itt mindennek, minden valóságnak neve van, értelme, jelentősége és ideje; itt nem becéznek, és nem rövidítenek le semmit, és ha valaki a szilfából szilcsit, a szárcsából szárcsikát és a kunyhóból kuncsit csinálna, Matula jól megnézné és – sajnálná.
– Szögény… hogyan beszél…
És Tutajos ki nem mondott tétova gondolatainak legmélyén megérezte, hogy ha egy reggel Matula azzal keltené, hogy:
– Gyuszkó, ébredjen, mert felkelt a napcsi… – hát ijedten nézne rá, hogy megbolondult-e, s közben kicsit utálkozna is.

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ladó Gyula Lajos (Tutajos) · Matula bácsi
2 hozzászólás
havas>!

– Megcsókoltad?
– Hogy képzeled? Azonnal kiábrándulna.
– Hát ha szeret?
– Imád!
– Te jóisten, ezt nem értem.
– Én sem.

259. oldal

2 hozzászólás
Valcsa>!

– Gergő bácsi: angyal! – mondta Bütyök.
– Lehet, de a valóságos angyalok valószínűleg visongva futnának világgá, ha az öreg megjelenne köztük pipájával és kéthetes szakállával.

328. oldal [Móra Ferenc Könyvk., Tizenhetedik kiadás]

padamak>!

[…] a boldogságot nem lehet megbeszélni, nem lehet megosztani, és nem lehet megtartani.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság

Népszerű triviák

csakegyluca P>!

A regény egyike volt Magyarország 12 legnépszerűbb könyvének a 2005-ös A Nagy Könyv szavazáson.

[hu.wikipedia.org]

Kapcsolódó könyvek: Fekete István: Tüskevár

Fekete István: Tüskevár

A sorozat következő kötete

Tüskevár sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Selma Lagerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása
Selma Lagerlöf: Csodálatos utazás
Erich Kästner: A két Lotti
Arthur Ransome: Fecskék és Fruskák
Erich Kästner: Emil és a detektívek
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Michael Ende: A Végtelen Történet
Alan Alexander Milne: Micimackó
J. R. R. Tolkien: A hobbit