Tüskevár (Tüskevár 1.) 1284 csillagozás

Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár Fekete István: Tüskevár

Vár volt állítólag valamikor, de akkor még sziget is. Akkor még odáig ért a Balaton, de a patakok telehordták iszappal a nagy öblöt; bizonyos, hogy Tüskevár körül most már sekély a víz és nádas az egész. Az ifjúsági irodalomban klasszikussá lett regény felejthetetlenül ábrázolja Tutajos és Bütyök, azaz Ladó Gyula Lajos és Pondoray Béla nyári vakációját a Balaton víziparadicsomában. Ez a nyár sok mindenre megtanítja, kiműveli, útbaigazítja őket és az olvasóval együtt fedezik fel a természetes életmód emberformáló, de néha kegyetlen törvényeit. El lehet mesélni egy nyarat, de egészen sehogy sem lehet elmondani – vallja a szerző; az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság azonban nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság… amint a Tüskevár is örök olvasmány marad minden korosztály számára.

Eredeti megjelenés éve: 1957

>!
Móra, Budapest, 2017
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634156123
>!
Móra, Budapest, 2016
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634154105
>!
Móra, Budapest, 2014
ISBN: 9789631190977

42 további kiadás


Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

Matula bácsi · Ladó Gyula Lajos (Tutajos) · Pondoray Béla (Bütyök)


Kedvencelte 278

Most olvassa 45

Várólistára tette 120

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Fekete István: Tüskevár

Szerettem, számomra csillagos ötös.
Olvasás közben én is ott éreztem magam a Berekben, én is újra játszó és felfedező kisgyerek lehettem. Megszerettem Matula bácsit, Csikaszt, István bácsit. Odavágyódtam én is, hogy személyesen élhessem át a kalandokat, amit Bütyök és Tutajos.
A leírások élethűek, tökéletesek voltak, így még könnyebb volt elképzelni az eseményeket, a tájat. Szeretet, kedvesség, családi kötelék áradt a szereplőkből, még ott is, ahol nem volt szó tényleges családi kapcsolatról. Ez az a könyv, amit minden magyar gyermeknek el kell olvasnia, főleg a mai világban. Lehet, hogy nem modern, de talán éppen ezért kellene mindenkinek megismernie, hogy milyen volt régen a nyár…

3 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Fekete István: Tüskevár

Újra olvasás @f_andi kihívására (http://moly.hu/kihivasok/fekete-istvan-tuskevar).

Színtiszta nosztalgia. Az ilyenről nem lehet tárgyilagos értékelést írni. Nekem, minden didaktikussága ellenére, ötcsillagos kedvenc könyvem marad. A filmet is nagyon szerettem, és ha újra vetítik, mindig belenézek.

Néhány spoileres gondolat, ami eszembe jutott az olvasás közben.

Kengyel tanár úr, politikai okok miatt tanít általános iskolában? A könyv végére egyetemi adjunktus lesz, a felesége veszi át az osztályt. Jellemző, hogy nem fordított a szereposztás, István bácsi is helyre tette a feleségét, aki azóta már új házasságban, a papucs férjével él. Egy férfi legyen domináns a nőkkel szemben.

Olvasni jó, Matula bácsi nem tudja ezt, nem is lett belőle más, mint egy egyszerű pákász. Jól érzi magát a berekben, legszívesebben télre is kinn maradna, de egyedül van. Elvan, de azért örül a fiúknak, a társaságnak. Van lánya a faluban, hisz télen nála húzza meg magát, de mégis csak egy magányos öregember. (Ez így talán túl sarkos.)

Tutajos olvas, de a természet nyelvét még nem ismeri, pedig azt is érdemes megtanulni.
Fekete István szerint a természet bölcs, de kegyetlen. Az erősebb elpusztítja a gyengébbet: a barna kánya megfogja a kis szárcsát, Tutajos lelövi a haszontalan ragadozó madarat. Ez a törvény, és a természet analóg a társadalommal. Nem lehet sumákolni, mismásolni, füllenteni.

Bütyök mezőgazdásznak készül, nem bankigazgatónak, de Tutajosból még lehet mérnök, mint az apja, bár István bácsi erre csak sokat mondóan legyint.

A berekben nincs templom, a fiúk a faluban sem járnak misére. Nem is hiányzik nekik.
A természetnek is van transzcendenciája, és ez pótolja Istent.

Érdemes belenézni az új filmváltozatba: http://www.youtube.com/watch…
Szerintem rettentően gagyi. Ezt a könyvet valóban csak egy 8 részes sorozatban lehet jól visszaadni. Ahol nem kell sietni. Az jó volt.

Legyen-e kötelező olvasmány? Kell, hogy legyen valami, ami összeköti az egy nyelven beszélőket, az egy nemzethez tartozókat, kellenek bizonyos gyökerek, és a Tüskevár ilyennek pont megfelel. A gyerekek ettől nem fognak megszeretni olvasni, biztosan egy csomóan inkább a filmsorozatot nézik meg helyette, de ez szerintem nem baj. Alsó tagozatban ez a könyv még pont jó. Igényesen van megírva, vannak pozitív értékek benne, amit meg lehet/kell tanulni, erre való az iskola.

16 hozzászólás
>!
Dark
Fekete István: Tüskevár

Öt csillag. Kevés. Nagyon kevés. De nem lehet többet :(
Ha szavakba tudnám önteni, ami feltolult bennem a Tüskevárt olvasva, író lennék. Esetleg költő. De ehhez én kicsi vagyok.

Vágyom oda, a Kis-Balaton zegzugos náddzsungelébe, Matula kunyhójába, a Zala partjára. Vágyom látni a kis szárcsákat riogató barna kányát, a Tüskevárt, a megfigyelőkunyhót, az anyjukra kapaszkodó fáradt kis vöcsköket… Vágyom abban a korban élni, amikor még nem rohant a világ, nem volt ennyire anyagias és képmutató, vagy ha volt is, ilyen kis szigetei mégis léteztek és létezhettek. Ahol még Emberek éltek, így nagybetűvel, és nem személytelen, lelketlen és nemritkán rosszindulatú robotok.

A mai kor embere számára ez az egész történet unalmas, veszélyekkel és fölösleges veszélyeztetéssel teli fantazmagória, de aki egy kicsit is természetközelibb és szabadabb lelkű, annak maga a mennyország a berek. Nekem pontosan ilyen a mennyország. Ha az ember nem a saját kárán tanul meg dolgokat, sose fogja tudni és elég komolyan venni azokat. Hiába az oktatás, hiába a figyelmeztetés. Ha burokba zárják a gyereket, onnan ki nem léphet többé, mert számára minden más idegen és veszélyes lesz. Ezt sulykolják bele, ezt tanulja meg és a végén ez lesz a természetes. Pedig ez mennyire természetellenes! Mindaz, amit és ahogy Matula tanít, az élethez kell. Elengedhetetlen. Nem csak a „vademberek” életéhez, hanem a városihoz is. Persze egy városban nem kell evezni és horgászni, tüzet rakni és fát vágni, de az életfelfogást igencsak átvehetnénk. A sok-sok kertelés és hazudozás helyett nyíltak is lehetnénk és a valóságot is mondhatnánk. Erre tanít Fekete István. Persze nem egy manga vagy ma oly népszerű vámpírregény. Ezért nem feltétlenül népszerű, pedig hatalmas értéket rejt.

Kár, hogy csak most ismertem meg ezt a történetet és nem sokkal-sokkal korábban. Igaz, a szakmaválasztás ettől függetlenül összejött :D Kicsit azért átértékeltem ezt-azt, és ezt meg kell köszönnöm!

13 hozzászólás
>!
pwz ISP
Fekete István: Tüskevár

Részemről ötös. Miért? Én hasonló dolgokat éltem át kisgyermek koromban – igaz a Tiszánál és a Tisza II. víztározónál (fiatalabbak kedvéért: ma Tisza-tó). Előbb a filmet láttam, de ez részemről semmit sem vont le a könyv „olvashatóságából”, mindkettőt nagyon szeretem. Apám 5 éves koromtól már vitt sátorozni a Tiszához, természetesen pecázással egybekötve. Volt úgy, hogy két-három hétre. Rengeteg „Matulával”, „Bütyökkel”, „Tutajossal” volt dolgom – még „Csikasz” is akadt :)! A hosszú halászladik szakszerű használata a film és a könyv segítségével történt: elolvastam, megnéztem, szárazon, a sarudi üdülőben begyakoroltam a mozdulatokat, aztán mentem a kikötőbe és – igaz, először apai felügyelet mellett, de – uccu neki a nádasnak a szárcsák után. Működött, és még most is működik :D! Én így – is – néztem/olvastam ezt a történetet. Szerintem annak nehéz lehet ezt a világot megérteni, aki valamilyen formában nem azonosul vele.
         2012-es újraolvasás                 
Amit fent, még régebben leírtam, azt fenntartom :)!
Mi az, ami most megfogott? Elsőként a könyv. Több mint 30 éve kaptam. Olyan jó régi könyv illata van! :) Aztán az az érzet, hogy most megint „lemerülök” egy kicsit a gyerekkoromba. Megint ott voltam a nyári szünetben nagymamáéknál, a folyó parton, a csónakban, a nádasban, csapkodtam a szúnyogot magamon, szedtem ki a halat a vízből. Húztam az evezővel, ahogy csak bírtam, amikor ránk csapott a vihar a vízen… Amit Tutajos és Bütyök átélt, ezek óhatatlanul előjöttek nekem is. Meg a Matuláim (igen, többes számban), akik engem is a vízpart rejtelmeire tanítottak. Nem mindenki volt olyan, mint akit Bánhidi László személyesített meg a filmen, de össze lehetett belőlük gyúrni „egyet” :)! Mindig a film képei ugrottak be. Ez nekem már összemosódik és valószínűleg így is marad. Nem bírom elválasztani egymástól a könyvet és a (régi)filmet. Egy valamit viszont megfogadok most! Amikor általánosban olvastuk, akkor még csak szó volt róla, hogy felélesztik a Kis-Balatont. Ma ismét működik, a szó mögött ott a terület, visszaállították a Kis-Balaton természetes szűrőrendszerét. Bármilyen hihetetlen, ezt még nem láttam! Megnézem :D!

>!
Móra, Budapest, 1979
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631119289 · Illusztrálta: Szecskó Tamás
4 hozzászólás
>!
gybarbii P
Fekete István: Tüskevár

Ha jól emlékszem, alsóban ajánlott (vagy kötelező???) olvasmány volt, de én annak idején a feleltetős résznél nem jutottam tovább. Akkor valahogy nem fogott meg, és azt hiszem, jól is tettem, hogy nem erőltettem. Szerintem most, „felnőtt fejjel” számomra sokkal élvezetesebb olvasmány volt. Főleg, hogy a családom Zala megyében lakik, és amikor kocsival jövünk fel Pestre, mindig azon a bizonyos Zala hídon hajtunk át. :)
Tetszett a könyv, bár nem gondolom, hogy ma még annyira erőltetni kellene a kisiskolásoknál. Öcsém sem olvasta el, amikor megkapták ajánlott olvasmányként. A mai fiatalok már egy teljesen más világban élnek, nem köti le őket a természet szépsége. Ami persze nagy kár!
Mint mondtam, tetszett a könyv, de azt is be kell vallanom, hogy néha kicsit untam, és velem is megesett, hogy egy óriási „lövésre” ébredtem, amikor a könyv kiesett a kezemből. :) Az öreg Gergő bácsit nagyon megkedveltem, igazán egyszerű, de nagyon szerethető figura. Tutajosnak és Bütyöknek meg tényleg nagyon jót tett a szabad ég alatt töltött nyár. Azért szívesen elolvastam volna még, hogy Kengyel mit szól a szépen kikupálódott fiatalokhoz! :) Ja, és Nancsi néni, úgy meglátogatnám egy jó kis ünnepi ebédre! És hátha a mostani köhögéses állapotomra is tudna adni valami csodaszert… :)
Nem is tudom, mi mást írhatnék magáról a könyvről, hiszen amit csak lehetett, már mindent leírtak előttem… Úgyhogy nem is érdemes próbálkozni vele :)

7 hozzászólás
>!
Etike MP
Fekete István: Tüskevár

Nagyon sokadszorra is legalább kétszáz csillag…

Update:
Próbáltam én már többször is írni erről a könyvről, de sose sikerült. Na de mégis, valamit, valahogy.
Nekem nem volt iskolában kötelező, én csak azt tudtam Fekete Istvánról, hogy Édesapám nagyon szereti, és hogy hol sorakozik csomó könyve a polcon. Egyszer valamiért azt mondtam, ám legyen. Nem tudom, mikor, hány éves lehettem. De mivel nem volt kötelező, 10 felett minden bizonnyal. Azóta évente legalább egyszer muszáj elolvasnom. Olyan hihetetlen hangulata van. Tényleg, belemerülök, és hopp, nem is nyár van és Balaton, hanem hó és épp ülök a BKV-n. Teljesen elvarázsol. Szerettem volna mindig is ilyen vidéki rokonokat, akiknél lehet nyaralni. Egy Matula bácsit, aki implicit módon, de minden fontos dologra megtanít. Szeretnék én is sokat tudni a természetről, állatokról, növényekről, halpucolásról és sütésről, nem félni a halszálkáktól, szalonnázni, horgászni, evezni.
Szeretnék egy István bácsit. Egy Nancsi nénit.
Szeretnék egy saját berket.

>!
eme P
Fekete István: Tüskevár

Mit is írhatnék én erről a könyvről? Egyrészt leírtak már mindent róla, ami nekem is eszembe jutott olvasása közben, másrészt, nem igazán sikerül mondatokká gyúrnom azt, amit előhívott bennem. Emlékeket, érzéseket… az egész gyerekkoromat. Falusi gyerkőc voltam – valahol ma is az vagyok. Azonnal képes voltam hozzálassulni a berekhez, vízcseppként felszívódni a nyári csöndben, beleolvadni a tájba. És miközben olvastam, egyenként bukkantak fel illatok, képek… Érztem a frissen kaszált fű, a nap szárította széna illatát, láttam a csűr félhomályát sávosra vonalazó napsugarakban játszó porszemeket, a mezőn ide-odalibbenő kis kék pillangókat. Emlékszem a magas lábakra eszkábált kis alvókuckóra. Ebben húzta meg magát a földeket a vaddisznók garázdálkodásaitól védő „vaddisznóőr”, és ebben olvasgattam én nappal, miközben nagyszüleim a répát, pityókát kapálták. Ez volt az én galyibám. És volt egy Matula bácsim is – nagyapám személyében. Ő is beretvával beretválkozott, és messzelátóval kémlelte a vidéket. Nem halászott, vadászott, hanem szántott, vetett, kaszált, tehenet, disznót tartott – és Matulaként ismerte, szerette és tanította mindenkinek a természetet. Nancsi néni meg mintha a nagymama lenne. Az örökös féltő gondoskodásával, és főztjeivel, állandó unszolásával: Egyetek még! Van ez is, meg az is… Aztán volt Bütyök is a képben – legjobb gyerekkori barátnőm. És tényleg úgy tűnt: itt is a valóság az egyetlen járható út.
Hogyan lehet ezt a nyarat, ezeket a nyarakat elmondani? Egészen sehogy sem lehet elmondani.
Hagyni kell ezt a meséléshez jobban értőkre. Például Fekete Istvánra. És olvasni kell, olvastani kell. Hogy akinek nem volt még ilyen nyara vágyat érezzen arra, hogy kipróbálja. Kedvet kapjon a valós, tapasztalható, hozzáférhető, átélhető kalandokra. Talán ez kellene ma sok Tutajos korú gyereknek: elküldeni őket a rétre, a berekbe. Melléjük kellene rendelni egy-egy Matulát (bár nem tudom, hányat találnánk ma belőle). Talán a nagy kaland után más szemmel olvasnák ezt a könyvet.

2 hozzászólás
>!
Lazacc
Fekete István: Tüskevár

Színtiszta nosztalgia. Az ilyenről nem lehet tárgyilagos értékelést írni.

1 hozzászólás
>!
KingucK P
Fekete István: Tüskevár

Olvasás közben nosztalgikus állapotba kerültem :)
Már nem emlékeztem pontosan a könyvre, de tudtam hogy nem az utált kötelezők között volt.
Csodálatos természeti leírások.
Igazi nyári olvasmány (mikor nem tud az ember gyereke kimenni a szabadba: leégés esetén :)

>!
Hoacin
Fekete István: Tüskevár

Madárdalos hajnalok, végtelen nádas, halászlé kenyérrel, boldog létezés a lusta, holnaptalan nyárban… idill. Már gyerekként 1-2 évente újraolvastam, mert a természeti varázs, és a jóérzéssel teli élet kettőse szerintem a legpompásabb kombináció: sosem unnék rá sem könyvben, sem a valóságban. Emlékszem, tízévesen mennyire örültem, hogy vannak olyan hozzám hasonló fiatalok, mint Tutajos meg Bütyök, akik a berekbe vágynak, és egy komplett nyarat töltenek el a nádi világban. (Bár jómagam inkább erdei lélek vagyok a szívem mélyén, de hát nádas vagy erdő… rokon dolgok ezek. :D)
A tájleírások pazarul sikerültek, a könyvet olvasva szinte éreztem a perzselő napot, és a madárzsongással teli berek illatát. (Meg a sült halét, nyamm.)
Gyula szinte harapta ezt a tiszta, nedves levegőt, és bágyadtan gondolt a holnapi napra, haza és minden haszontalanságra, de a gondolatokat hagyta elmenni, ahogy jöttek. Nem ültette le őket maga mellé, nem kérdezett tőlük semmit, nem foglalkozott velük. Valami nyugalmas révedezés volt ez, majdnem álom, ámbár nem volt álmos. Most nem nézett egy fára vagy bokorra vagy a méhesre, hanem magában érezte az egész kertet, az egész alkonyodó csendet, és ugyanakkor önmagát is benne érezte ebben az illatos magányban. Ha most levágnának egy fát, az neki is fájna, és ha valaki el akarná taposni azt a kis cinéért az úton, bizonyára megakadályozná. Tutajosunk egy lett az alkonyattal, a kerttel, a csenddel, az egész határtalan, lélegző, élő mindenséggel.
Főhősünk alapos jellemfejlődésen megy keresztül a két hónap során (amit később meglepő mértékben le is vedlik a Téli berek kezdetéig, ejj, ez a fránya kamaszodás…), de hát Matulánál jobb tanítója nem is lehetne. Meg kell becsülni az ilyen embereket. Még Nancsi néni is szereti őt, bár néha ezt szolid zsörtölődéssel nyilvánítja ki.
"- (…) ez a vén Matula…
– Nancsi néni, hagyja Matulát békén.
– …de hát…
– Semmi: de hát. Ha nagyon haragszik rá, menjen hozzá férjhez." :D
Szeretek békés, boldog dolgokról olvasni. Mert ez az élet, vagyishát ilyennek kéne lennie, de legalábbis részben ilyenné lehet tenni. Hallgatni a kakukkot és a sárgarigót a kakukkfüves domboldalon, és közben békésen és elégedetten létezni. (Bár ez természetesen alkatfüggő is, mindenkit más tesz boldoggá, engem eme életfelfogás miatt többen önző remetének titulálnak. :D)
A valóságot megálmodni szabad, sőt, szükséges is.


Népszerű idézetek

>!
Aquarius

Sötétség nélkül semmi jelentősége nem lenne a világosságnak.

126. oldal

3 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

– Most aztán aludj egy kicsit.
– Áá – tiltakozott a fiú –, nagyon jó könyvet találtam.
– Szerelmes? – érdeklődött Nancsi néni abban a hitben, hogy a jó könyv kizárólag szerelmes lehet.

102. oldal

6 hozzászólás
>!
havas

Ült a két gyerek a lámpavilágos estében, és nem értették a szerelmet, és nem gondolhattak arra, hogy azt az édesen tövises lelkiállapotot tulajdonképpen senki nem érti. Aki szerelmes, azért, mert szerelmes, aki pedig nem szerelmes, azért, mert nem szerelmes.

259-260. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
havas

– Megcsókoltad?
– Hogy képzeled? Azonnal kiábrándulna.
– Hát ha szeret?
– Imád!
– Te jóisten, ezt nem értem.
– Én sem.

259. oldal

2 hozzászólás
>!
bleknajt

Igaz, Matulának olyan bagószaga van, hogy ha szúnyog száll rá, szúrni már nem tud, mert azonnal nikotinmérgezést kap.

Kapcsolódó szócikkek: Matula bácsi
1 hozzászólás
>!
padamak

(…) a boldogságot nem lehet megbeszélni, nem lehet megosztani, és nem lehet megtartani.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
tomgabee

Az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel.

367. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő · igazság · jóság · szépség · szeretet
2 hozzászólás
>!
Valcsa

– Gergő bácsi: angyal! – mondta Bütyök.
– Lehet, de a valóságos angyalok valószínűleg visongva futnának világgá, ha az öreg megjelenne köztük pipájával és kéthetes szakállával.

328. oldal [Móra Ferenc Könyvk., Tizenhetedik kiadás]

>!
vargarockzsolt P

István bácsi soha nem írta, hogy jön, de már az ajtónyitásról tudni lehetett, hogy ő érkezett, mert megrendült a ház, s az előszobából olyan csók hallatszott, mint egy pisztolylövés.
– István, agyonszorítasz – tiltakozott Piri mama elhalóan a rokoni ölelés ellen –, nem csodálom, hogy Lili otthagyott.
– Lili szamár volt és előkelő, városi liliomszál. Jó, hogy eszembe hozod: meg is látogatom.
– És az ura mit szól hozzá?
– Nem „ura”, csak férje. Én az ura voltam, s ezt nem bírta, ezért váltunk el. Most Lili ura a férjének, aki nem szól semmit, de nem is szólhat. Lilit tehát meglátogatom. Ebben a csomagban egy liba van és más apróság. A libát azonnal a tepsibe, mert tegnap vágták, és megeszi a fene ebben a melegben.

20. oldal

15 hozzászólás
>!
Aquarius

A remény nem törött szárnyú madár, s a valóságot megálmodni szabad, sőt szükséges is.

284. oldal

Kapcsolódó szócikkek: remény

A sorozat következő kötete

Tüskevár sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fazekas László: Kapukulcs a kő alatt
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Kiss Dénes: Az utolsó indián nyár
Nemere István: A fantasztikus nagynéni
Petrovácz István: Nevelem a családom
Demény Ottó: Révfülöpi nyár
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Eric Knight: Lassie hazatér