Tojáshéjdarabkák 15 csillagozás

Fekete István: Tojáshéjdarabkák

Fekete ​István csupán kisgyermekkorát töltötte szülőfalujában, de ennyi is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy e somogyi települést a magyar irodalom térképén örökre megjelölje. A göllei elbeszélések zöme eredendően tárca, melynek kötött terjedelme szükségszerűen késztet-te a szerzőt a visszatérő témák és alakok szerepeltetésére, valamint a hangulat és a látvány megjelenítésére. A Berta Jancsi, Puska Péter, Kovács Ilona és a többiek társaságában megélt kalandok felidézésével az elbeszélő mintha az első esztendők „tojáshéjdarabkáit” illesztgetné egymáshoz. A gyerekes csibészségek emlegetése azonban sohasem öncélú, mivel e történetek többsége először vallásos lapokban, és általában egy-egy kiemelt ünnephez (húsvéthoz, min-denszentekhez, adventhez és karácsonyhoz) kötötten látott napvilágot. Csíny és áhítat szem-beállítása fokozza a hatást, és a hol komikus, hol tragikus következmények nyomatékosítják a tanulságot. Feltűnő, hogy az iskola szinte egyáltalán nem játszik szerepet a göllei… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tartalomjegyzék

>!
Lazi, Szeged, 2007
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639690394

Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Porcsinrózsa>!
Fekete István: Tojáshéjdarabkák

Megunhatatlan, örök kedvencem Fekete István. E könyvében elbeszélések füzérében idézi meg szülőfaluját, kedves pajtásait, a későbbi életét, gondolkodását meghatározó és végigkísérő eseményeket. Lehet, hogy az eltelt évtizedek, a nosztalgikus hangulat kissé megszépítették a gyerekkori emlékeket. De azért a hangulatért, amely az olvasó lelkét is átjárja , mindez megbocsátható az írónak.
A „szagosmisék” imádságos lelkületű emberei éppúgy a szívünkbe lopják magukat a lapokról, mint az akácillatú tavaszok , a tücsökmuzsikás nyári esték, a musttal telt pincék ősz – illata, vagy a dermesztő , hideg telek a lószagú istállók nehéz párájával.
Megszerettem a vásott, verekedésre mindig kapható „mestörpisti” – t, és immár örökre a szívembe zártam a fájdalmas nosztalgiával író, idősödő Fekete Istvánt, mert újrateremtette szívemben a varázslatot : megidézte saját gyerekkoromat is. Ráébresztett, immár sokadszorra, milyen törékeny az életünk a múló időben, s milyen gyorsan múlik el, kopik ki arasznyi létünkből minden, ami szép .
Fekete István olyan értéket képvisel számomra a magyar irodalomban, amelyet sem felülmúlni, sem túlszárnyalni nem tud senki.

2 hozzászólás
Mariann_ P>!
Fekete István: Tojáshéjdarabkák

A Tojáshéjdarabkák a gyerekkori csínytevések , tapasztalatszerzések novellás csokorba szedett gyűjteménye.
Meg az első nagy szerelemé úgy 9 éves kor környékén.
Mindig van valaki (NAGYANYA ), aki segít elsimítani a csintalanságok okozta károkat.
Mert … hát… akinek még ott a hátsóján a tojáshéj , az honnan tudná a világ dolgainak rendjét egészen addig, míg meg nem dorgálják érte.
Akkor megszerzi a tapasztalatokat, majd aztán korosabb lévén visszaemlékszik rá.
Nagyon szerettem olvasni.

Habók P>!
Fekete István: Tojáshéjdarabkák

Ismert és számomra ismeretlen novellák – de olvasni is, újraolvasni is jó volt őket.

SinkaZsuzsanna>!
Fekete István: Tojáshéjdarabkák

A természetleírások mellett a kisgyermekkori történeteket szeretem a legjobban. (Ez tulajdonképpen nem igaz, mert mindent nagyon szeretek, majdnem egyformán.) Szívfacsaróan emberi. Ezért sem unom, még ha huszadjára olvasom is újra a történeteket „a nosztalgia kicsit fájdalmas és felnagyított tisztánlátásá”-val.

padamak>!
Fekete István: Tojáshéjdarabkák

Kicsit hitetlenkedő érzéseket keltett bennem ezeknek a kisgyerekkori történeteknek a sokasága. Egyrészt nekem nem volt ilyen tartalmas és emlékezetes gyerekkorom, pedig én is egy kis faluban nőttem fel, a Bükkalján, szánkózásokkal, csavargásokkal, bunkerezéssel, sok-sok játékkal… Mégsem tudnék még egy negyedekkora gyűjteményt se összeállítani az élményeimből. (Bár az azért nagy volt, amikor a pajtásokkal a völgyben fekvő falunk melletti egyik domboldalon észleltük, hogy a másik domboldalon lévő legelő lángokban állt, és lélekszakadva robogtunk oda eloltani a tüzet, majd amikor kormosan-büszkén feszítettünk hazafelé, álldogáltunk kicsit a községháza előtt, hogy megkapjuk a dicséretet – legalábbis bevegyenek az önkéntes tűzoltóságba tiszteletbeli tagoknak… –, és kijózanító volt hallgatni lelkes elbeszélésünk után Édesapám szavait: "Igazából a pásztorok minden tavasszal felégetik a Partot, hogy dúsabb legyen a legelő. Örüljetek, hogy nem kaptok ki…")
Másrészt pedig nem vagyok még olyan visszaemlékezős korban. Fekete ezen elbeszéléseinek nagy része 50-65 éves kora között készült. Ilyenkor előjön és megszépül a múlt, a boldog békeévek, és a semmittevésnek tűnő fejlődés eseményei mint jellemformáló és maradandó emlékek törnek a felszínre, leírásra és közreadásra méltón, visszamerengőn és -vágyakozottan – sőt talán túlszínezve is. De ez így szép. Így emberi.
S mindezek miatt kellett a végére Sánta Gábor jól összeszedett magyarázata. Hálás vagyok, hogy olvashattam. A 38 gyerekkori emlékből a következő négy tetszett legjobban: Az első; Két sánta kutya; A griffmadár; Körbe-körbe.
Ti se hagyjátok ki!

1 hozzászólás
malenca>!
Fekete István: Tojáshéjdarabkák

kellemes élmény volt… de most komolyan… Annyira… tiszta!

Ági_Marton>!
Fekete István: Tojáshéjdarabkák

Biztosan az én tébolyom, de imádom Fekete István műveit. Ez a novellás kötet is nagyon tetszet. Megismerhettünk az író kisgyermekkorából részletet, ahogy ő felnőtt. Nagyon szeretem a tájábrázolását, természetleírását, az akkori emberek életének bemutatását, és az állatokhoz, természethez való viszonyulását. Még jó pár könyv van itthon, melyeket még nem olvastam, de hamarosan sort fogok rájuk keríteni.

ilmater>!
Fekete István: Tojáshéjdarabkák

Nem is gondoltam volna, hogy Fekete István ennyi kis történetet írt a gyerekkora emlékeiből. Eleddig csak a Csend-et olvastam, az nagyon tetszett, ezért bátran fogtam bele ebbe a kötetbe. Az biztos, hogy nehéz szigorúan csak gyerekkori élmények gyűjteményének tekinteni, mert bár mind E/1-ben elmesélt egy-egy történet, de felnőtt fejjel írta, a felnőttkori gondolkodásmódjának hatásaival. Sok esetben látszik, hogy egy-egy tettét helytelenítette, de felvállalja, mert egyrészt tudja, hogy ezekből is tanult, másrészt szükséges volt, hogy olyan emberré váljon, amilyen végül lett.
Barátairól szeretettel és őszinteséggel ír, nem titkolva hibáikat de érdemeiket sem. Néhol ugyan vannak zavarosabb részek (pl. Puska Péterrel kapcsolatban ugyanazt az eseményt többféleképpen is elmondja, de végül is nem a „történelmi” hűség a fontos, hanem a mondanivaló tanulsága.
Furcsa volt, hogy két-két novella is volt a kötetben ugyanazon címmel, de hát végül is ez megesett sokszor az íróval, nemrég olvastam, hogy néha még ő maga is belekeveredett, illetve saját korábbi írásairól megfeledkezett.
Kiemelni nem szeretnék egy címet sem, ez a kötet egyben, úgy ahogy van szép és értékes, nem is hiszem, hogy szabad megbontani.

Levenzia>!
Fekete István: Tojáshéjdarabkák

Nagyon szeretem Fekete István könyveit, mind a regényeket, mind a novellás köteteket. Sajnos valamiért ez a könyv nem tetszett annyira, mint amennyire számítottam rá, illetve vártam tőle.Egy idő után már előfordulnak a történet ismétlések, utalások. Ez csak egyszerolvasós volt így :)


Népszerű idézetek

Mariann_ P>!

A szemem szúrt és a szívem fájt. Ha most Ilona ideülne az ágyam szélére…
De most már nem ül ide, mert minek neki egy vak ember ? Nem, most már sose látom többet kék szemét, kis kontyát , és – csodálatos ! – most éreztem csak, hogy nem látom többé az eget, a nádast, a gátat, a felhőket, a madarakat, és nem látom többé Kácsalját, pedig írni is akartam róla…
És ettől amérhetetlen veszteségtől elolvadt bennem a düh, megbuggyant a bánat, és hangtalanul omló könnyek mosogatták szemhéjam alól , és szívem mellől az iszapot. Aztán mélyen elaludtam.
Amikor felébredtem , az ablakon besütött a nap !
Láttam !

15. oldal

Mariann_ P>!

Én kilencéves voltam, ő hét, én fűzfa sípot csináltam az árokparton, ahol Ilona a kislibákra vigyázott, akik egy öreg lúd felügyelete alatt akkor kapták az első úszóleckéket.
Az öreg lúd rám sziszegett, mire Ilona megintette a lúdasszonyságot, aki nem tudhatta, hogy ismerősök vagyunk.

17. oldal

Habók P>!

A lófarkat Berta Jancsi „szerezte” a legutolsó vásáron. A ló nem is szólt semmit, de gazdája a bicskát kereste a zsebében, amikor meglátta a csúffá tett lovat. Így jár az, aki hosszabban tartózkodik a söntésben, és nem tudja, hogy a helybéli ifjúság körében török-magyar harcok dúlnak, amely lófarok nélkül el sem képzelhető…

Adósság

>!

Elkeseredetten és bőgve dőltem az angyalos kályhának, és odanyilatkoztam, hogy én pedig nem megyek iskolába.
– Mi? – kérdezte apám. – Micsoda? – És levette a szekrény tetejéről a pálcát.
Ezek után sürgősen fogtam a palatáblát, a könyvet, és egy földgömbnyi bánattal a szívemben elindultam az iskolába. Könnyezett az anyám, a nagyanyám, legfőként én, az áldozat, aki egy évet dobtam el szabadságomból, s azóta se teszek mást, csak iskolába járok. De most már határozottan tudom, hogy azért nem lehet belőlem semmi, mert hiányzik az az egy esztendő. Ha akkor kellően megerősödöm, és nem nyúlok korán a betű édesen-szomorú mákonyához, ki tudja mi lehettem volna…
Talán még csősz is!

128. oldal, Egy év (Lazi, 2007)

padamak>!

Esett a hó akkor két napig, és két nap alatt elkészült a gólyalábú új szánkó. Olyan lett, mintha egy fejőszék alá talpakat vertek volna. De ott, az istállóban nagyon kényelmes ülés esett rajta.
– Remek! – mondtam.
– Az – helyeselt az öreg –, ha ezen ki nem töri a nyakát, akkor már az életben nem töri ki.
Apámnak azonban nem voltak ilyen aggályai. Kissé mintha elmosolyodott volna, aztán megjegyezte, hogy ők most elmennek az erdőre fáért, és ha netán mégis kitörném a nyakam, hát haza ne merjek jönni…

109. oldal - A két szánkó _(1960)_ (Lazi Könyvkiadó, 2007)

padamak>!

…irgalmat és felebaráti szeretet gyakorolni olcsón, a legdrágább dolog a világon, mert vagy cipőt veszít, vagy pofont nyer csak vele az ember…

132. oldal - Két sánta kutya _(1959)_ (Lazi Könyvkiadó, 2007)

padamak>!

Aztán egyszerre csönd lett.
Süket, nagy csend. Jóska nem jött haza többet, és Kálmán is elmaradt valahol az Isonzónál. Sűrű nagypéntekek jöttek akkor, jajok és könnyek, és egy átkozott szó fullasztó sziklát gördített ránk, s a sziklára az volt írva: Trianon.

169. oldal - Feltámadás _(1942)_ (Lazi Könyvkiadó, 2007)

Habók P>!

"Erre tehát mérget lehet venni, mert Kati néni csak megtörtént dolgokat mesélt, élő emberekről, királyokról, boszorkányokról és ludvércekről.

Kácsalja

padamak>!

Vannak távoli emlékek, amelyek úgy bukkannak fel a múlt óceánjából, mint magányos sziklák, amelyek az idő sűrű ködében aludtak hosszú ideig, de egyszer csak felsüt a nap, s a régi, kedves, mohos szikla zölden int felénk, mintha nem múlt volna el semmi, mint ahogy – úgy látszik – nem is múlt el.

113. oldal - Jancsi _(1958)_ (Lazi Könyvkiadó, 2007)

padamak>!

– De hát miért kell elmenni? – vergődött a szívem gondolataim között, melyek megsimogatták a kertet, a házat, az öreg kályhát, a vén kutat, az istálló ajtaját s a lovak meleg, régi dobbanásait. – Miért?
És ekkor rádőltem a hűvös kőasztalra, sírva kérdve, hogy amiben minden elmúlt szépség és jóság benne lesz: hol van hát az a végállomás?

166. oldal - Végállomás _(1956)_ (Lazi Könyvkiadó, 2007)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: Korfu-trilógia
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Gárdonyi Géza: Mai csodák
Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges Szirén
Szabó Magda: Ókút
Marina Chapman – Vanessa James – Lynne Barrett-Lee: A lány, akinek nem volt neve
Áprily Lajos: Álom egy könyvtárról
Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta
Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!