Téli ​berek (Tüskevár 2.) 999 csillagozás

Fekete István: Téli berek Fekete István: Téli berek Fekete István: Téli berek Fekete István: Téli berek Fekete István: Téli berek Fekete István: Téli berek Fekete István: Téli berek Fekete István: Téli berek Fekete István: Téli berek Fekete István: Téli berek Fekete István: Téli berek Fekete István: Téli berek Fekete István: Téli berek

„A nap még oldalról sütött a fák közé, az árnyékok élesek voltak a havon, mint fehér számlapon az óramutató, és ha itt most kiáltott volna valaki, talán elfulladt volna a dermedt csendben, amelyet nem lehetett sem megbontani, sem megbántani. A vén fák álmukban is erősek és élők voltak, a bokrok megbújtak mellettük gyengeségük tudatban, a hó érintetlen volt, mint a lepkeszárny a gubóban, s az odvak fekete száján elmúlt éjszakák lesték a nappal ragyogását.”

Tutajos és elválaszthatatlan barátja, Bütyök ezúttal a télen is eleven Kis-Balaton világában töltik a szünidőt. Itt ünneplik a karácsonyt, az újévet, és közben – hála Matula bácsi tanácsainak és gondoskodásának – megtanulnak rókát lőni, csukát fogni. A két pesti kamasz megismeri a természetközeli életmód szépségeit, és kudarcaikból, sikereikből egyaránt tanulva, szinte felnőtté érve indulnak vissza a városba. A Tüskevár című regény folytatását a Móra Kiadó most felújított külsővel, Reich Károly klasszikus rajzaival adja közre.

Eredeti megjelenés éve: 1959

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól · Tagok ajánlása: 12 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Az én olvasmányaim Forum

>!
Móra, Budapest, 2021
394 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634868774 · Illusztrálta: Reich Károly
>!
Móra, Budapest, 2016
340 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634155539
>!
Móra, Budapest, 2012
340 oldal · ISBN: 9789631193312

25 további kiadás


Enciklopédia 40

Szereplők népszerűség szerint

Matula bácsi · Ladó Gyula Lajos (Tutajos) · Pondoray Béla (Bütyök) · István bácsi · Kamondi András · Ladó Gyula Ákosné (Terka) · Ladó Piroska (Piri mama) · Palóc Sári · Pintér Lajos doktor · Szanyadi Katalin

Helyszínek népszerűség szerint

Velencei-tó


Kedvencelte 187

Most olvassa 57

Várólistára tette 200

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Fekete István: Téli berek

A Téli berek, virágzó diákszerelmek, s a férfivá érlelő vidék
– számomra ma is varázsos kép, történetek, megfogó regék…

Az 1966-os kiadású könyv megsárgult lapjai bár furcsa könyvszagot árasztottak, Fekete István írásai külső és belső szépségükkel egyaránt megragadtak most is, s mindig az utolsó szóig fogva tartanak. Él bennük a természet és a tisztesség, emberség vonzereje, amely engem nem ereszt – persze nem is akarnék ebből a gondolati kötelékből szabadulni. Hogy is tehetném, mikor még magam is emlékszem a téli „influenza és szénszünetekre”,a diákszerelem érzéseire, a „sparhelt” – ami a német takarékos-tűzhely magyar megfelelője – otthonos melegére, az épület vert falára, nádtetejére. Tutajos és Bütyök kalandjai, nyulak, rókák, fajdkakas, bagoly 50 év múltán is épp oly megkapóak, mint egykor gyermekkoromban voltak. Egy ilyen könyv kifejezett időutazás is, vissza a múltba-nosztalgia, mert ezeket az idilli pillanatokat manapság már csak igen ritkán és különleges helyzetben tapasztalhatja meg a valóságban – főként a budapesti – olvasó…
A szerző tájleírásai, a természet változása egyes mozzanatai megrajzolása oly költői és élő, nemigen tudom mihez, csak a való élethez hasonlítani. Reich Károly illusztrációi tökéletesen egészítik ki a szóban megfestett látványvilágot. (S hogy olvasás közben állandóan menni akarok a könyvből idézni…téboly!)

1 hozzászólás
pannik>!
Fekete István: Téli berek

A Tüskevár utolérhetetlen és megismételhetetlen.
Megközelíti a Téli berek, de nálam valahogy nem ér fel oda. Nagyon magasra tette a lécet Fekete István a Tüskevárral és bármennyire is nem akartam összehasonlítani nem tudom nem megtenni e néhány sor erejéig.

A történet tetszett, ismét együtt kalandozhatunk a fiúkkal a berekben és a lelkükben, ráadásul télen. A tájleírások hangulatosak (bár nekem egy kicsit sok volt belőle). Az események ismét magukkal ragadnak bennünket, szépen lassan csordogál az élet, mindennek megadják a módját, az orvos emberségessége, a betegért való tenni akarása, barátsága és törődése mesebeli, szinte hihetetlen mivé lett ez a szakma napjainkban. Na de nem ez a lényeg és biztosan vannak kivételek ma is.

Szerettem olvasni, kedvenceim Matula, Náncsi meg a vidéki mellékszereplők mind-mind a szerethető, becsületes, tisztességes és bölcs formájukat hozzák. A fiúk, ők nagyon érdekes barátságban vannak egymással, sokféle érzelem, gondolat kerül elénk amiket jó olvasni. Az élet nagy tanítómester és ez a könyv végén bennünket is megrázó erővel ér el. Ennek a könyvnek a vége durvább és elgondolkodtatóbb.
Összességében szerettem olvasni, mert nagyon szép, természet közeli, emberi.

gabiica P>!
Fekete István: Téli berek

Hasonlóan a Tüskevárhoz, ezt is nagyon szerettem. Tutajos és Bütyök is kicsit felnőttebb lett, sokat változtak nyár óta, noha igazából nem is telt el olyan sok idő.
Újra és újra beleszerettem a berekbe, ebbe az eldugott kis szegletbe, ahová elvonulnak a világ elől és a természetre hagyatkoznak.
A tájleírások itt is csodálatosak voltak, szinte magam előtt láttam mindent, amiről olvashattam. Én is újra ott éreztem magam a berekben.
spoiler

Zsuzsanna_Makai>!
Fekete István: Téli berek

Egy újabb könyvet adhatok a „jó nagy hülye voltam, h ezt eddig nem olvastam” polchoz.
Imádtam!
A Balaton az nagy szerelem nekem, jó volt úgy olvasni róla, h más szemszögén keresztül, egy olyan évszakban, ami nekem szinte teljesen kimaradt.
Ami megmaradt mégis, az a „jégre ne menj”. Annyira felkavaró volt a vége, a lezárás, h biztosan sokáig velem lesz majd.
Sokat gondolkodom azon, h egy mai Bütyök, vagy egy mai Tutajos meddig bírta volna ki a telet, vagy azoknak a dolgoknak a hiányát, amik ma mindannyiunkat körülvesznek, a luxuscikkeink nélkül.
Vagy kiülnének-e csak hallgatni a csendet, és nézni a táj olykori változatlanságát.
Nagyon szerettem ezt a könyvet, ahogy süt belőle a szeretet, és a törődés, és itt most nem csak az emberek közöttire gondolok, hanem a természetre is.
Nagyon örülök, h végre elolvastam!

havas>!
Fekete István: Téli berek

A regény tkp. a Tüskevár folytatása. Élet a berekben. Télen.

Nem tudom, miért is tekintik elavultnak néhányan ezeket a Fekete István-regényeket, de egyet mondhatok: a természetben élés sose biztonságos. Se felnőttnek, se kamasznak. Ahogy Matula (de István bácsi is) mondja, a berekben nem lehet okoskodni. Ha betartod a (játék)szabályokat, a negyvenéves tapasztalatok intésére figyelsz, akkor lenyűgőző. Varázslatos.
Jobban tetszett, mint az első rész, azt hiszem. Pompás (táj)leírásai, a becsületszó értéke, a „szabályok” picit erőteljesebbnek / precízebbnek tűnő megfogalmazása, íratlan törvénnyé avatása kvázi egyszer s mindenkorra „beavatja” a két legényt a természettel együttélésbe, az életbe, és megkozkáztatom, a felnőtté válás igen döntő fokán. Megértik, hogy a felnőttek a berekre (de nem csak!) vonatkozó intelmei nem vicc. (Egyébként is messze áll Gergő bácsitól a szószátyárság.)
A barátság, az első szerelem, a tisztesség és megfontoltság mikéntje felerősödnek. Az, hogy lehet hallható csendben örülni és boldog lenni (mert együtt vannak, mert figyelnek egymásra, mert…), és / de ugyanúgy lehet hangoskodással, fölösleges lázadozással békétlenné kerülni önmagunkkal, másokkal.
A tragédia a regény végén, akár egy tanóra befejező mozzanata lehetne: rögzíteni a tanultakat. Hogy az adott szó kötelez. És nem biztos, hogy amit szeretnénk magunknak, az szükséges is nekünk (vagy jó). (Talán nem brilliáns ötlet egészen, hogy Tutajos végignézte a pesti fiú eltűnését a jég színéről, DE talán akkor nem vésődtek volna bele igazán az öreg "leckéi") Gyönyörűséges regény!
És egy apróság: merem állítani, hogy még mindig többet nyújt, mint teszem azt egy vámpír-regény (vagy mi :D)

10 hozzászólás
Rodwen P>!
Fekete István: Téli berek

„A nyár a bölcső és a tipegés, de a tél a nagy iskola és a próbatétel.”

Hát ez a kaland is véget ért…
Álmos ablakszemével tekint vissza rám Matula kunyhója, susogva integet a nád, elköszön a magasles, az égerfa…
Az a fajta kaland volt ez, ami nem csak ad, de valamit el is vesz, csakúgy mint maga a berek. Nem leszel tőle sem egészen szomorú, sem egészen vidám. A természet is ilyen: néha képes odaadni mindenét, önzetlen, de olykor rideg és kegyetlenné válik… de mindig tanít valamire és leckéi életre szólóak.
Ezt az olvasást nem lehet annyival leírni, hogy „tetszett”. Nincs is olyan szó vagy akár mondat, de hosszú oldalakba sem tudnám belesűríteni Nancsi néni gondoskodását, István bácsi pótatyai szeretetét vagy magát Matula Gergelyt, akik az emberré válás útján terelgették azt a két ifjút, akikre én már szinte barátként gondolok: Tutajos és Bütyök.
Most becsukom a könyvet, de ezzel együtt szívembe zárom a „gunyhót”, Csikasz ugatását, a cinegéket, a sült csuka illatát, a frissen hullott hó hidegét és mindent amit a berek adott.

15 hozzászólás
ptagi P>!
Fekete István: Téli berek

Kissé félve kezdtem hozzá, mert régen volt már, amikor a Tüskevárat olvastam, és mi lesz, ha fontos részletekre nem emlékszem? Jó, láttam a TV-ben is a sorozatot nagyjából tucatszor, de ki tudja?
Nos, minden ilyen félelmem köddé vált nagyjából 2 oldal elolvasása után.
Hihetetlen gyorsan és intenzíven szippantott magába újra a Berek (igen, nekem így nagybetűvel, vagy még inkább BEREK) világa. Főleg, hogy amíg olvastam a mínuszokról és nyakig érő hóról, addig itt is megmutatta magát a tél egy hét erejéig.*
Hihetetlen, de mégis rettentő valóságos, hogy pár hét a természet törvényei adta keretek között, és a nyegle, kajla kamaszokból is tud felelősségteljes ember válni. Időnként szoktam mondani, hogy azért én most is elküldeném a fiúkat egy kis katonásdira**, de lehet, hogy inkább azt mondom ezután: „matulásdira”. Mert bámulatos, micsoda bölcsessége van az öregnek, micsoda pedagógiai érzéke (szerintem hozzá képest minden suttogó vekerdi ranschburg monnyon le) !
És milyen gyönyörű és szemérmes az első szerelmek kibontakozása! Nem ám „-Kő kóla? -Aha, meg hát!”, meg bojleres-csücsörítős-ribiképzős képek lájkolgatása. Nem! Titokban találkozgatás, kapualjban elsuttogott vallomások, illatos levélpapír, várakozás, reménykedés, ragaszkodás, őszinte szeretet.

Most azt gondolom, hogy rendszeres téli olvasmányom lesz ez a könyv.

És új kedvencet avattam Fekete István személyében is.

* lehet, meg kéne próbálnom valami nyári olvasmányt is, vagy legalább is tavaszit – vajon azzal is működne?! :)
** mert a kibicnek semmi sem drága ugyebár… :P

10 hozzászólás
Minden_hétre_egy_könyv_kihívás P>!
Fekete István: Téli berek

De szerettem ezt a részt is. :) igaz, még szívesen olvastam volna a szereplőkről. :)

Ibanez P>!
Fekete István: Téli berek

„…emberek jöttek-mentek, szerettek és veszekedtek az emberek mesterséges világában, de a berek minderről nem tudott, puhán takarózott, kizárt minden zajt, lármát, tülekedést, flancot, hazugságot, és önmagába zárkózva olyan távoli lett mindentől, mint a rejtett, kedves gondolat.
A kis ház is megfehéredett, összehúzódott, becsukta ablakszemét, mintha helyet kérne a nagy dunyha alatt, amelynek puha, fehér pehelytömését most szitálja a tél vastagon és bőkezűen.”
    
Végül ugyanannyi csillagot kap, mint a Tüskevár, méghozzá azért, mert ismét huzavona volt. Most a téli leírások valami gyönyörűek voltak, ráadásul a „gunyhóban” töltött időszak is jó volt, bár azért kiráz a hideg, hogy miért kell minden állatot öldökölni (például a farkast miért kellett volna…)… Amúgy is szeretem a telet, úgyhogy most jobban bele tudtam képzelni magam a téli berek világába, a csöndbe, a ropogó hóba, a fehérségbe…
    
„Amikor felérkeztek, ámulva néztek körül, hogy ez az ötméteres magasság is mennyire kitárta a berek nádas, bokros, havas síkságát. Innét be lehetett látni a kanyargó csapásokra, a jeges öblökbe, a Tüskevár kis dombjára, a sík vizek karéjaira, a zsombékosok ezer buckáira. El lehetett látni a Zala hídjáig, Badacsonyig és Szigligetig, a faluig, mert úgy feküdt előttük a táj, mint egy térkép, amelyet nem egészen felülről néztek ugyan, hanem kicsit oldalt.”
    
Ugyanakkor a nagyon nagy negatívum az maga Tutajos, az elején pár pofon elkelt volna őkelmének, de a lelki vívódásai gyorsan unalmassá váltak, a berekbe voltaképpen valahol a 150. oldal után jutunk csak ki, szóval a könyv majdnem fele nem is a berekben játszódik… A kötet nyertesei most is Matula persze, no meg a két kutya, Bikfic és Csikasz és persze a berek… Sőt, a végére egy tragédiát is kapunk, ami nagyon meglepett. Kicsit többnek éreztem a könyvben a szocialista vonalat is (a tehenészet és a többi révén). Persze ez abban a korban kötelező volt, még ahhoz képest meglepően kevés ilyen van a Fekete-könyvekben.
    
„Ilyenkor ítélkezik a tél, aránylag egyszerűen, ámbár kegyetlenül. Élet vagy halál. Más paragrafus nincs a törvénykönyvében. Aki bírja a hideget és koplalást, az marad, aki nem, az elmúlik. Aki megőrzi az inak rugalmasságát, a szárnyak gyorsaságát, a szemek élességét, a rebbenés, menekülés, kitérés ösztönös reakcióit, az eléri a tavaszt, és megszerzi az időt, hogy szeressen, fészket rakjon, barlangot kaparjon, és szaporodjék; aki nem, az elpusztul, mert nem érdemli meg, hogy fiaiban a puhaságot, gyengeséget, tehetetlenséget tovább szaporítsa.
A berekben nincs protekció, és a tél nem ismer pótvizsgát. Itt állandóan tudni kell az egész anyagot, mindennap felelni, súgni nem lehet, és egyetlen rossz felelet az élet teljes bukását jelenti.
Ilyen napokon, mint a mai, az éhség vizsgáját kell letenni, mert mozogni nem lehet. Ilyen napokon a hideg vizsgáját kell kiállni, ami ellen készülni ott volt az egész nyár, és ott volt a tele markú, szelíd ősz. Aki elég zsírt rakott magára, az fűtheti testét, aki ezt elmulasztotta, az megfagy vagy legyengül, és így jut a ragadozók konyhájára.”
    
Összességében azonban nem volt rossz, jó passzban olvastam, s tény: Matulához én is kimennék pár hétre :-D Bár a halat nem pucolnám és nem nyúznék állatot :-D Csak mondjuk megfigyelni és fotózni :-D
    
„A bokrok hószoknyát eresztettek, a fák hajlásaiban megült a hó, és néhol peregni kezdett, mintha a napsugarak fényes kis vonalzói érintették volna meg az ágakat.
A somogyi dombok kékes láncán közel jöttek a távoli erdők, a berekben, távol, barnult meg a nád, mint egy végtelen szérű, a Balaton jege úgy csillogott, nem lehetett ránézni, és a Badacsony fehér teteje elveszett a magas ég fehérségében.”
    
A könyv legszebb jelenete szerintem a karácsonyi!

„… a három embernek kimondhatatlan, leírhatatlan békesség szállt a szívére.
És ebben a döbbent csendben most már nem lehetett tudni, hogy honnan jön a harangszó, mert ott volt mindenütt, mint a szél orgonája az erdők felett, ott volt a kunyhóban és a havas berekben, hómezőkön, kívül és belül, nem kérdezett semmit, nem mondott semmit, csak volt – talán kezdettől fogva, mint a jóság simogató örök vágya, hogy elmúljon, ami rossz, épüljön, ami rom, gyógyuljon, ami seb, puhuljon, ami harag, olvadjon, ami fegyver, s ne szálljon soha harangszó a bosszú és fájdalom üszkei felett… ne szálljon sehol a világon.
És nem lehetett megmozdulni ebben a csendben, ami elment, és visszajött mint a szeretet emléke, mint a simogatás, ami régen elmúlt, s nem múlik el soha, mint egy táj, amelyben csak távoli mezők vannak, és méhdongás, mint egy ünnep, amelynek nincs kezdete, és nincs vége, mint a csillagos éjszaka, amelyben ott van már a hajnal, mint a fészek, amelyből holnap biztosan kirepülnek a fiókák; mint az ölelés, virágok, emberek és világok ölelkezése, amiben nincs más, csak Szeretet…
Állt a három ember, és elnéztek valahova messze, mert halkult a harang, távolodott, aztán elhallgatott, és ott maradt a levegőben.”

Mariann_ P>!
Fekete István: Téli berek

Sokkal több ilyen könyvet kellene olvasnunk.
Viszahozza a gyermekkort, de amúgy meg kegyes volt hozzánk az idei tél, hóesés közken olvashattam. Ha kinézek az ablakon, fehér a táj. ♥
Idecsempészte a tél hangulatát.
Nagyon szerettem. ♥♥


Népszerű idézetek

pontosvesszőparipa_Niki>!

– Ami volt, az nincs… ha bele nem esünk újra.

304. oldal (Móra, 1977)

5 hozzászólás
Tíci>!

Az igazi boldogság néma, mint a harmatcsepp közepe, mint a titkos vágy, melyet nem kiált el senki.

108. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
Sárhelyi_Erika I>!

– Szép kis kutya… Megsimogathatom? … És mi a neve?
– Bikfic. Nyugodtan megsimogathatja.
Hát így kezdődött, mert minden így kezdődik. Két kérdéssel s egy kis simogatással.

13. oldal (Móra, 1977)

Tíci>!

Az egyik fa ága tövében egy kis cinege ül, és várja az elmúlást. Valahol légpuskával lőtték meg, eddig elrepült, és nincs tovább. Az a fiú, aki meglőtte, most párnás ágyban alszik, és este felelősségre vonta anyját, hogy a szoba nem elég meleg. Előzőleg orvosságot vett be, mert úgy érezte, fájni fog a feje. Ez a fiú rendkívül érzékeny a legkisebb fájdalomra is, és ha az ujját elvágja, orvos köti be, de megkívánja, hogy vérmérgezés ellen injekciót kapjon. Ha a hivatalos orvos nem teljesíti kívánságát az injekciót illetőleg, addig gyötri anyját, míg az pénzt ad, és privát orvostól kapja meg az „életmentő” szérumot, amire semmi szükség nincs. Ennek a fiúnak nincs apja, mert a szülei elváltak. (Az állatok nagy része sosem válik el, amíg a gyermekeiket fel nem nevelték.) És ez a fiú, ha csak ezredrészét érezné annak az elhagyatottságnak, félelemnek, fájdalomnak, mint az a kis madár a dermesztő és másnaptalan éjszakában, talán megkeresné az állandóan szerelmes apját, és hozzávágná a légpuskát, mert nem tartott be sem emberi, sem állati, sem erkölcsi, sem természeti törvényeket, mert ölni tanította meg a fiát, ahelyett, hogy élni tanította volna.

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cinke
Almost_Zed>!

Ez a Jóska is jó lenne halálnak, olyan nehezen gyün…

122. oldal (Móra Könyvkiadó, 1984)

madárka>!

– Alszol még, Bütyök?
– Szervusz, Tutajos, jó reggelt, Gergő bácsi! Nem alszom, Gyula.
– Bütyök, te még a pokolban is udvarias leszel.
– Azt hiszed, Tutajos, oda kerülök?

161. oldal (Móra, 2012)

Sárhelyi_Erika I>!

– Mi az, hogy „sznob”, István bácsi?
– Hát tudod…, hogy is mondjam? Aki nem előkelő, csak előkelősködik. Olyan embereket utánoz, akik valóban előkelőek; olyan fára kapaszkodik, ami végeredményben csak uborkafa, csak külsőség, belső tartalom nélkül, egyszóval olyan velencei tükör, amit Bécsben csináltak, és a piripócsi ócskapiacon neveztek ki velenceinek.

156. oldal

pontosvesszőparipa_Niki >!

– Ilyen hidegben nincsenek boszorkányok, mert odafagynának a söprűnyélhez, legfeljebb Nancsi okoskodik néha.

224. oldal (Móra, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Nancsi néni
robinson P>!

Esett a hó már három napja, és betakarta a világot. Betakarta a földet és lefüggönyözte a látóhatárt, és hogy mi volt mögötte vagy alatta, azt látszólag nem lehetett tudni.

98. oldal

Kapcsolódó szócikkek:
Belle_Maundrell >!

– Nancsi néni, kínálja meg a vendéget . A bacilusok nem szeretik a törkölyt…

36. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a szekrény
Erich Kästner: A repülő osztály
L. M. Montgomery: Anne karácsonya
E. T. A. Hoffmann: Diótörő és Egérkirály
E. T. A. Hoffmann: Diótörő
Balázs Ágnes: Lufi és Szamóca
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Erich Kästner: Emil és a detektívek / A repülő osztály
Ulrike Rylance: A karácsonyfarablás
Jeff Kinney: Lépjünk le!