22. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Régi ​karácsony 164 csillagozás

Fekete István: Régi karácsony Fekete István: Régi karácsony Fekete István: Régi karácsony Fekete István: Régi karácsony Fekete István: Régi karácsony

Részlet Sinkó Ferenc utószavából: „Varázslatos az Ő világa. A szegénység és a szépség betlehemi csillaga ragyogja be útjait, tájékait, a nádtetős házak fehér falait, még a kamrákat és az istállókat is. Az angyalok éneke hol hallhatóbban, hol halkabban, de szüntelenül szól visszhang és kíséret gyanánt a természet minden hangja, nesze, s minden emberi szó mögött.”

Eredeti megjelenés éve: 1994

Tartalomjegyzék

>!
Magyar Kurír / Új Ember, Budapest, 2018
152 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639981799
>!
Új Ember, Budapest, 2014
148 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637688089
>!
Magyar Kurír / Új Ember, Budapest, 2012
152 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639981799

3 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 21

Most olvassa 15

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 112

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

B_Tünde P>!
Fekete István: Régi karácsony

Már az első oldalak olvasása után tudtam, hogy kedvenc lesz. Ehhez a könyvhöz le kell lassulni, átengedni magunkat annak a békés, varázslatos hangulatnak, amit a novellák atmoszférája teremt körülöttünk. Fekete István történetei szinte elringatják az embert, úgy tud mesélni, olyan szépségesen ír, hogy még a betegséget, a szegénységet is könnyebb az ő tollából olvasva elfogadni. Abba az időbe visznek vissza ezek az elbeszélések, amikor még fontosak voltak az ünnepek, nem csak külsőségek, és nem csak bevásárlólisták kipipálandó tételekkel. Abba az időbe, amikor az ember a természet része volt, ismerte a növényeket, az állatokat, az évszakok változását; amikor az emberek még odafigyeltek egymásra, és segítették egymást, ahogy tudták, még akkor is, ha saját maguknak is igen kevés jutott. Azok a régi karácsonyok, amiről a novellák mesélnek, nem is voltak annyira régen, mégis, mintha fényévnyi távolságra lennének, annyit változott körülöttünk azóta a világ.
És hogy kinek ajánlom ezt a könyvet? Mindenkinek, aki szeretné felidézni, és egy kicsit átélni ezeknek a régi karácsonyoknak a hangulatát.

5 hozzászólás
csgabi P>!
Fekete István: Régi karácsony

Régen olvastam már a szerzőtől, jó volt most kézbe venni a kötetet, és megismerni az elbeszéléseket.
Szívemnek legkedvesebb talán a Roráte című volt, de igazából mindegyik közel került hozzám. Ajánlom nektek.

Sippancs P>!
Fekete István: Régi karácsony

Ami jó télen, annak jónak kell lennie nyáron is!
Így van ez a Régi karácsonnyal is.

Nagy karácsonyimádó énem ellenére félve kezdtem bele a könyvbe, Fekete Istvántól ugyanis még nem olvastam egyetlen történetet sem. Elég volt azonban hozzá néhány novella, hogy eldöntsem, nem ez lesz az utolsó könyvem az írótól.

Nagyon szép és hangulatos könyv volt ez, amiből csak úgy áradt a béke és a nyugalom. A kinti 28-30 fok ellenére is teljesen elmerültem benne, és csak úgy ittam a szavait, a gyönyörű gondolatait. Látszólag egyszerűek és rövidek voltak benne a történetek, mégis annyi élettel, annyi érzelemmel, annyi TISZTASÁGGAL töltötték meg a lapokat, amelyre nincsen jobb szó, mint a csodálat.
Köszönöm, hogy olvashattam!

(Megjegyzés magamnak: szeretnék mielőbb saját példányt a könyvből. Olvasás közben ugyanis végig az lebegett előttem, hogy karácsony estéjén ülök egy kényelmes fotelben, kezemben a könyvvel, és miközben hangosan olvasok, kint hullik a hó, a kandallóban pattogzik a tűz, a férjem pedig a szőke hajú kislányunk fejét simogatja az ölében.)

2 hozzászólás
Inpu>!
Fekete István: Régi karácsony

Szerencsés voltam szüleimmel: sokáig hagytak pancsolni a karácsony misztériumában. Számomra még akkor is angyalkák játszották a mennyei postás szerepét, s a fenyő szúrós ágaival maga a Kis Jézus bíbelődött, amikor társaim a mindentudók fölényességével meséltek a közös fadíszítésről és ajándékcsomagolásról, s csupán szájuk szögletéből integetett felém a gúny apró kis mosolya. Nevetséges lehettem? Talán. Szégyellni való? Visszagondolván, bizonyosan nem. Legszebb karácsony estéim köszönhetem a gyermeki ártatlan hiszékenységnek. Ráadásul, kisvárosi lurkóként az ablak előtt tovasikló szán csengettyűszava vagy az ablakokból áradó gyertyafényes ünnepi derű még valóság volt, megfogható, nem csupán irodalmi giccs. A tovaillanó évek először a havat tüntették el, majd cilindert húztak a misztikum és meghittség varázsára is, mely lassan átadta helyét a megszokásnak, a karácsonylás gyökerét vesztett, üres rituáléjának. Ahogy soványodott a gyermekkor szelleme, úgy hízott bennem jó kövérre a vágyakozás a régmúlt karácsonyok iránt.
Minden könyvbarátnak, ki hasonlóképp érez, becses ajándék lehet Fekete István novelláinak gyűjteménye. A rövid történetek nemcsak visszaadnak valamit nagyapáink karácsonyainak soha vissza nem térő hangulatából, de a részévé válás illúziójával is megajándékozzák az olvasót. Érdemes odafülelni Sinkó Ferenc szavaira:

"Az elmúlt esztendők hosszú sorában, valahányszor felmerült a kérdés a szerkesztőségben, mit is adjunk karácsonyi számunkban olvasóinknak, a legelső, amiben gondolkozás, vita nélkül mindnyájan egyetértettünk, az volt:
– Természetes, valamit Fekete István tollából. S mikor a telefon megcsendült kérő szóval az író budai lakásában, az ő első szava is az volt:
– Természetes, hogy adok."

Ki hozzájut, javallom, olvassa apránként a könyvet. Hagyja, hogy lassan szürcsölve a történetek átmelengessék belsőjét, mint az átfagyott embert a bögre forró leves. Huszonhat novella, huszonhat szép történet a képzeletbeli irodalmi karácsonyfán. Megéri leülni alája!

2 hozzászólás
Szilvi00 P>!
Fekete István: Régi karácsony

Karácsonyra hangolódás Fekete István nélkül? Nálunk Nálam ez elképzelhetetlen!
Idén azért esett erre a kötetre a választásom, mert ez volt nagymamám kedvence. spoiler
Nagyon szeretem ezeket a rövid novellákat. Egytől-egyik gyönyörűek. A régi karácsonyok köszönő viszonyban sincsenek a mai ünnepekkel. Szerettem, mert rövidségük ellenére, teli voltak érzelemmel és megmelengették a szívemet Úgy kellett kényszerítsem magam, hogy ne lapozzak rögtön azokhoz a történetekhez, melyek szívemnek a legkedvesebb. Inkább szépen sorban haladtam és hagytam, hogy a régi idők karácsonyai átjárják a lelkemet. Kedvenceim: A fa (1955) Karácsonykor (1958) A csillag (1964)

Habók P>!
Fekete István: Régi karácsony

Szinte minden novellát olvastam már valamelyik válogatásban, de így együtt még jobb volt olvasni. Fekete gyönyörűen ír, minden mondatát élveztem. Felvidított, meghatott, megnyugtatott. Örömmel találkoztam régi kedvenceimmel (Előnév, A kormányosné), és szívesen fogadtam a két eddig ismeretlent (Tódor, Tengerész voltam.).

Nefi P>!
Fekete István: Régi karácsony

Csodálatos történetek egy letűnt világból, amikor az emberek még figyeltek egymásra, amikor még fontos volt a másik, és a karácsony valódi ünnepet jelentett kicsinek és nagynak egyaránt.

Több ilyen író kell, több ilyen történet és meg kell hallanunk néha a régmúlt idők hangját, mert az valódi értékeket hordoz. Ajánlom mindenkinek, aki a télben keresi a csendességet, a hóban a fehérséget, az emberben az emberséget.

KBCsilla P>!
Fekete István: Régi karácsony

Elmúlt ugyan a karácsony, de a várólistámon maradt, és igazán élmény volt elolvasni.
Nagyon szeretem Fekete Istvánt egyébként is, és mindig egy újabb és újabb oldalát ismerem meg.
Szeretem a nyelvét, a szavait, ahogyan lelkembe markoló mondatokká fűzi össze őket.
Újra vidéken, havas tájon, friss levegőn érzem magam, olyan, mint régen otthon.
Hiába van tele szegénységgel, mert ellensúlyozza a lelke gazdagsága, ahogyan szétárad benne, és ezáltal bennem is a sok szeretet.
Nem mondja ki, hogy szeressük egymást, mint oly sokan, mégis minden rezdüléséből érzem, hogy az embereknek szükségük van egymásra.
Úgy érzem a következő karácsonykor újra a kezembe kell, hogy vegyem.

dokijano>!
Fekete István: Régi karácsony

Varázslatos stílusban megírt novellák, ahogy azt Fekete Istvántól megszoktuk, és nagyra becsülünk. Bensőséges hangulatú, néha vidám, máskor szomorkás élethelyzetekről olvashatunk ebben a kötetben. Remek ráhangolódás volt a karácsonyi ünnepekre.

tmezo P>!
Fekete István: Régi karácsony

Nosztalgikus hangulatba kerültem a történetek által. Bár sok idő van ezek a történetek, és az én gyerekkorom között, mégis találtam hasonlóságot, és a szüleim, nagyszüleim által ismerem ezeket az időszakokat.
A tél, a karácsonyi ünnepek, a téli szünet hasonlóan teltek a mi falunkban is. Több dolog ismerős volt, és jól esett visszarepülni az időben. Sok esetben éreztem a hideget, és a kellemes fenyőillatot, vagy akár a téli erdőben töltött órákat.

>!
Új Ember, Budapest, 1995
160 oldal · ISBN: 9637688080

Népszerű idézetek

Miamona>!

Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.

15. oldal (Roráte)

6 hozzászólás
Szelén>!

Azért jutott ez múltkor az eszembe, mert advent volt akkor is, csillagos advent, amikor a roráték hajnali zsongása úgy áradt szét a sötét utcákra pillogó ablakszemek között, mint a Szépség és Jóság meleg ígérete. Ez volt az az idő, amikor a betlehemes társaságok kialakultak, s egyúttal a tagok is megkapták szerepeiket. Igen, mert más angyalnak lenni és más pásztornak, más gazdának lenni és megint más bojtárnak. Rátermettség kell ehhez, sőt tehetség, nem is beszélve a kellékekről… szakállról, bajuszról, subáról, láncos botról és főleg magáról a betlehemről, melyet a tavalyi tapasztalatok alapján kell megépíteni.

Előnév

4 hozzászólás
Szávitrí P>!

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát csak pislognak.
Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.
Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak, és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt.
Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben, s a jószág betelelt.
Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja mintha aludna, a mai még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére.
A külső mozgás befolyik a templomba, és megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: “Harmatozzatok, égi magasok…”

Roráte c. novella

2 hozzászólás
anni_olvas>!

Ilyenkor – így karácsony táján – a magányos szobák még magányosabbak, a régi puszták még csendesebbek, de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.

Kapcsolódó szócikkek: karácsony
Aquarius>!

Az emberi élet nagy fordulataira rendesen nincs magyarázat.

A fa

1 hozzászólás
sassenach>!

Hát én nagyon szerettem olvasni, ha nem mondták- de ha mondták, azonnal nem szerettem. Ha pedig tiltották, majd meghaltam a betűért.

75. oldal (Karácsonykor)

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
B_Tünde P>!

Így járt el az idő. Amikor a kis bagoly becsukta szemét a baloldali kuckóban, a mókus akkor ébredt a jobboldaliban. És amikor a mókus alkonyattal eldugta az utolsó szem mogyorót a deszkarepedésben, és összegömbölyödött fészkében, a baglyocska akkor röppent ki a nyíláson puhán és hangtalanul, mint a szélhordta falevél.

77. oldal, - December (Új Ember Kiadó, 1995)

Tilla>!

És ilyenkor nem jut eszembe: pénz, jólét, dicsőség, nyers vágy és elmúlt szerelem, csak a múló élet apró örömei, távoli nevetés a szívemben, és emberek, akik halkan járnak valahol a ködben, csendesen szólnak az idő árnyékai mögött, mégis őket hallom, és nem a fájdalom ordítását, a dicsőség nyers kiáltását, vagy a szerelem bódult és rekedt suttogását.
Őket hallom, akiket szerettem, és szerény emberi mivoltukban tiszteltem is, akik – néha – tíz évig hordtak egy pár csizmát, fél évig faragtak egy pásztorbotot, a betűt nem ismerték, de életük maga volt a törvény… és egyedül se tettek soha semmit, amit ország-világ előtt is meg ne tehettek volna.
Őket látom és hallom karácsony hetének emlékező, esti tűnődéseiben; néha vidáman, néha szomorúan, de mindvégig mélyen a szívemben.

Karácsony c. novella

1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

A délután lassan köddé vált, az öreg tölgyre felültek már a varjak, mint az éjszaka baromfiai, s az erdő sötétedő mélységében álomra simogatta a fákat az alkony.

Éjféli világosság c. novella

sassenach>!

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát csak pislognak.

12. oldal, Roráte

Kapcsolódó szócikkek: csillag

Hasonló könyvek címkék alapján

Krúdy Gyula: Jézuska csizmája
Agatha Christie: A karácsonyi puding esete
Szabó Dezső: Az örök karácsony
L. M. Montgomery: Anne karácsonya
Brátán Erzsébet: Decemberi varázslat
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Dickens Károly: Karácsoni ének
J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek
Donászy Magda: A kíváncsi bocs
Miklya Luzsányi Mónika – Miklya Zsolt: Brumnabás karácsonya