Köd 24 csillagozás

Fekete István: Köd Fekete István: Köd Fekete István: Köd

Fekete István poetikus regényeinek kedvelői fokozott örömmel forgathatják a Ködöt. Ez a novellagyűjtemény halász-vadásztörténetek füzérén csillogtatja az író természetlátásának, lírai kedélyének sokszínű villódzását, emberábrázoló erejének nemes értékeit. Gyűjteményét az évszakok változása fogja keretbe: tél, tavasz, nyár, ősz adja egymásnak a kilincset a kötetben, s ebben a négyes beosztásban sorra megelevenednek az író természetjáró múltjának, vadászcserkészéseinek és horgászkalandjainak színes emlékei. Fekete István legjobb vadászíróink úttörése nyomán halad, s az ő eredményeiket teljesíti ki jelképeket látó lírai szemléletével, érzelemgazdag ábrázolásával, erőteljes, tiszta stílusával. Mindenki, aki bele tud feledkezni a tájak szépségeibe, aki szívesen lesi meg erdő-mező titkait, akiben vadászszív dobog, örömmel fogja felfedezni a saját élményeit a Köd gazdag élményvilágában.

Eredeti megjelenés éve: 1960

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 1967
270 oldal · keménytáblás
>!
Magvető, Budapest, 1960
322 oldal

Enciklopédia 4


Kedvencelte 3

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Mariann_ P
Fekete István: Köd

A ködöt nem szeretem, de ezt a könyvet …. nincsen rá szó, amivel kifejezhetném mennyire kedveltem. Pedig sokat vajúdtam, mire megszületett ez a születési évemben írt könyv.
Csak teljesen véletlenül találtam rá.
Az apró betűk miatt nappali olvasás jöhetett csak szóba, elgondolkodtam, hogy vajon majd 60 évvel ezelőtt jobban láttak az emberek ? Nem gondolom, hogy esti pislákoló fényben könnyebben olvastak volna, nappal meg más dolog volt.
Ezt leszámítva egy csodálatos élményen volt részem.
Peregtek a napok, a hónapok, az évszakok, kijegyzetelni lehetetlenség a sok-sok nekem tetsző, sokszor megmosolyogtató részletet
Belecseppenünk a görénycsalád, rókáék, a szúnyogok, őzek, a vércsepár, a csókák, gólyák, pacsirták világába.
A szántáson két nyúl ballag , kutyaasszonyság kicsinyeivel, stb…
A nád a holddal , a patakkal beszélget , de megszólalnak a tölgy-, nyár-, és akácfák.
Matula bácsi is említésre kerül.
Fekete Istvántól nagyon régen olvastam, de most bepótolom, kedvet kaptam másik történeteihez is. Egy kicsit többet kellene ilyen könyveket is a kezünkbe vennünk.

2 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág
Fekete István: Köd

Amikor mocsok idő van kinn, amikor semmihez nincs kedvem, amikor nyugtalan vagyok, amikor valami fáj, amikor szükségem van arra, hogy valaki segítsen meglátni a szépet és a jót a világban, akkor gyakran valamelyik Fekete István könyvet veszem elő. Mert olyan jó olvasni a szép, dallamos mondatait, a kedves történeteket, amelyekben egyszerűen, tisztán, néha humorosan, de mindig nagy szeretettel és tisztelettel ír a természetről, amelynek részei vagyunk mi, emberek is, akár az apró egér, a vérszomjas görénycsalád, a bájos fecske vagy az egykedvű bagoly.
A vadászat nagyon távol áll tőlem, ebben a könyvben pedig sok vadásztörténet van – mégis szerettem.

>!
Rodwen P
Fekete István: Köd

Beültem az ablakba, elővettem a könyvet és hagytam, hogy Fekete István ismét elvarázsoljon. Örültem, hogy a nagyszerű író megmutatta a nagyszerű vadászt, aki királya az erdőnek, együtt él a természettel és aki meglátja a ködben is a szépséget.

>!
Jesper_Olsen
Fekete István: Köd

Nem biztos, hogy ez a legjobb válogatás, de januártól decemberig számos Fekete István-novella kísérhet el bennünket, ha elolvassuk. Nyugalmat ad, hangulatot fest, kedvet csinál az erdőjáráshoz (nekem a vadászathoz nem) és mindezeken túl szép.

>!
padamak 
Fekete István: Köd

Ezt a fajta szerkesztési módot szeretem a legjobban: az év elejétől végéig (itt Szilveszter éjféltől Decemberig) végigszemlélődünk a természetben, a nádasok, erdők, mezők növényeinek, állatainak, és odatévedő vagy éppen ott élő embereinek életében, jókat eszünk, nevetünk, figyelünk, tanulunk, élvezzük, megragadjuk és – megtartjuk. A Szépet. A Jót. A Békességet és az Idillt. A Világosságot… Még akkor is, ha az író legjobban a ködöt szerette, és e kötet 41 novellája közül legalább tízben szerepelteti e csodás természeti jelenséget.
Köszönöm, ilyet még kérek!

>!
majtpetra
Fekete István: Köd

Ahogy eddig mindig Fekete István könyveinél, most is nagyon megragadott a mód, ahogyan ír. Egyszerűen csodálatos a fogalmazása, a szavak annyira élethűen festik le a tájat, hogy szinte érzem a szellőt, hallom a madárcsicsergést, vagy a havat ropogni a talpam alatt, érzem a virágillatot, vagy a faluban terjengő párás szagokat. Némiképp dejavum volt, mert talán volt már olyan rész, mellyel másik regényében is találkoztam, de ugyanolyan lelkesedéssel tudtam olvasni. Mindig ilyen tájban (tél végén, tavasz elején) jön meg a kedvem ezekhez a fajta művekhez. Amikor kint hideg van, bent pedig forró kávéval lehet üldögélni és olvasni az évszakok váltakozásáról, vidám vagy éppen szomorú történeteket. Az ablakot veri az eső, vagy ködös némaságba zuhan a kinti táj, az ember meg csak leül, és a korai sötétedés miatt lámpát gyújtva felvesz egy könyvet, amiben csak könnyed, szinte történet nélküli gyönyörű leírásokat talál… Nos, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy kis nyugalomra vágyik!

>!
molke P
Fekete István: Köd

Egy kincs ez a könyv. Oké, persze, Fekete István, de még ebben a kategóriában is. Csupa csoda elbeszélések, amelyek valóban többnyire vadászkalandokról szólnak, de van egy közös tulajdonságuk: mindben fontos szerepe van a ködnek. Nem feltétlenül a történet szempontjából, sokkal inkább álmok, emlékek, sejtelmek, érzések megtestesítője a köd. Szinte kivétel nélkül nosztalgikus, elmélázó írások, csodás. Milyen jó, hogy megvettem!
Kiemelnék két novellát: No.1. A nád. Na ebben az egyben nincs egy fia vadászatról sem szó, viszont egy gyönyörű mesébe ágyazva megtudjuk, hogyan keletkezik a nádas. Másik a Köd, amely a ködben kavargó érzésekről, gondolatokról, látásmódról szól.
Tisztelettel kérem a moly adminjait, hogy Fekete István könyveire lehessen 5+ csillagot adni!

>!
oross
Fekete István: Köd

természetesen sokadszorra is. s még fogom. időről időre „muszáj” elolvasnom ezeket a novellákat…

>!
Ditke22
Fekete István: Köd

Ismét egy jó kis válogatás Fekete István novelláiból. Igaz, volt benne olyan, ami már visszaköszönt előző válogatásokból, de az írások hangulata és a nagyrészt számomra még új novellák mellett inkább üdítően hatott, mint zavaróan. Őt olvasva mindig megnyugszik a lelkem, lelassul az idő és az élet mégis szép….


Népszerű idézetek

>!
ÁrnyékVirág

Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük.

242. oldal

Kapcsolódó szócikkek: köd
>!
Zsuzsanna_Sinka

Szeretem a ködöt, mely eltakar és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük

242. oldal

>!
ÁrnyékVirág

Este van, de ez a nap nem múlt el, mert vannak napok, melyek nem múlnak el soha.

269. oldal

>!
ÁrnyékVirág

A róka is furfangos állat, de a vidrának inasa sem lehetne.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: róka · vidra
>!
Rodwen P

Lám, jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is, aki kopott és megfáradt, mert mindent, de mindent visszakap az ember: az ütést is meg a simogatást is.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: simogatás
>!
Mariann_ P

Egyszer levelet kaptam egy barátomtól : – Be kell vonulnom-írja –, azt sem tudom visszajövök-e. Van egy kedves kis vizslám, melyet jó kezekben szeretnék tudni. Rád gondoltam. A kutya különben jól mozog. Azonnal küldeném, ha vállalod. Vállaltam. Kíváncsian vártam a kis vizslát az állomáson, és Bob az első meglepetést megjelenésével okozta. Nem volt csúnya, de akkora volt„ mint egy borjú. Eb, aki bánja -gondoltam az ismerkedés után- , csak jó legyen.
Hazaérve inget kellett váltanom, mert Bob olyan tempóban húzott végig hazáig, mintha kergettek volna bennünket. Otthon a szíjat leakasztva , szabadjára engedtem kutyámat, s az vad galoppban ismerkedett az udvar össze szárnyas és négylábú lakójával.Ez a rohanás még negyedóra múlva sem szűnt meg. Szegény pára- gondoltam- , most rázza ki magából a hosszú vonatozást, hadd szórakozzon .
Bobnak azonban lótüdőt adott az anyatermészet, s amikor félóra múlva kinézek az udvarra, annak már minden lakója agyonhajkurászva, féldöglötten pihegett a kerítés mellett, csak Bob száguldott még összevissza. Barátom levelére gondoltam : „ a kutya jól mozog ”. Hát ez igaz. A mozgásban hiba nincs. Bob kiválóan mozog .

177. oldal

>!
padamak 

A nap már lement, fáradt békével nézem az első reszkető csillagot, s a szívemben most formálódik a köszönet s a hála. Este van.

217. oldal - A Szamos mellett (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1960)

>!
Mariann_ P

Az öreg bagoly már emelkedett felfelé, amikor az egyik istálló mellett valamit mozdulni hallott. Kissé lejjebb ereszkedett. Az istálló fala mellett egy óriási egér rágcsált valamit.
-No, még ekkora egeret sem láttam – csodálkozott a bagoly, és elkapta a gyanútlan patkányt. A patkány sivalkodott, és mivel kissé hátul fogta a bagoly, belemart az ellenség lábába. A bagoly majdnem elejtette a fájdalomtól. Most látta csak, hogy nem egérrel van dolga, de eddig még csak hírből – városi rokonsága révén –, tudta, hogy ilyen is van a világon.
A patkány súlyos volt, harapott is, hát leszállt vele az istálló tetejére.
– Te vagy hát az a híres?- kérdezte, és borotvaéles csőrét összecsukta a patkány tarkójában. A patkány eleresztette a bagoly lábát , és nyekeregve sivalkodott volna, de most már a karmok feljebb fogták meg, és csak elnyúlt a gyilkos szorítás alatt.
– Még harap a gazember !- méltatlankodott a bagoly, és megmozgatta karmait a patkányban. Aztán felröppent vele a torony sarkán kiugró gerendára és körülnézett.

237. oldal

>!
Mariann_ P

A szél úgy jár az erdőn, mint a végrehajtó, s a fák sziszegve hajladoznak, mint az adósok.
-Fizetni, adósok, fizetni !
Visszaadni mindent, kamatos kamatokkal, amit az öreg bankár, a Föld adott. Nézzétek a Nyárfát. Az jó adós ! Utolsó sárga levélbankóját is visszaadta már, és most úgy áll a berek szélén, mint a becsületes adós : levetkőztetve és elhagyottan.
A Bükk is tisztességes fajta, a Nyár is, de még a Gyertyán is, aki pedig komisz, tolakodó népség. Először csak egyenként hullatták levélpénzüket az örök, nagy perselybe, de aztán látták, hogy úgyis hiába. Megrázták magukat, lerótták az adósságot, és most békén vannak.

265. oldal

>!
padamak 

A gyalogúton vándor halad.
Szemében visszacsillognak a szeptemberi csillagok. Botjával suhogva csapkod jobbra, balra, nyomában megsárgulnak a rétek, és dérharmatossá lesznek a mezők.
Amikor aztán a hajnal világossága végigszáguld a jegenyék csúcsán, hol tollászkodnak már a varjak, a patak hídjának támaszkodik, és végigtekint fanyar arcával a ködös, deres, varjúkárogásos tájon a vándor, a távoli szüretekre siető Október.

243. oldal - Szeptember (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1960)


Hasonló könyvek címkék alapján

Czifferszky István: A gemenci bak és más vadászelbeszélések
Kittenberger Kálmán: Afrikai vadászkönyv
Székely Tibor: Kumevava, az őserdő fia
Bársony István: Róka a körben
Páll Endre: Vadásztarisznya
Cséplő József: Medvelesen Kanadában
Véber Károly (szerk.): A néma völgyben
Varga Katalin: Barátom, Bonca
Széchenyi Zsigmond: Csui!…
Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…