Köd 37 csillagozás

Fekete István: Köd Fekete István: Köd Fekete István: Köd Fekete István: Köd

Fekete István poetikus regényeinek kedvelői fokozott örömmel forgathatják a Ködöt. Ez a novellagyűjtemény halász-vadásztörténetek füzérén csillogtatja az író természetlátásának, lírai kedélyének sokszínű villódzását, emberábrázoló erejének nemes értékeit. Gyűjteményét az évszakok változása fogja keretbe: tél, tavasz, nyár, ősz adja egymásnak a kilincset a kötetben, s ebben a négyes beosztásban sorra megelevenednek az író természetjáró múltjának, vadászcserkészéseinek és horgászkalandjainak színes emlékei. Fekete István legjobb vadászíróink úttörése nyomán halad, s az ő eredményeiket teljesíti ki jelképeket látó lírai szemléletével, érzelemgazdag ábrázolásával, erőteljes, tiszta stílusával. Mindenki, aki bele tud feledkezni a tájak szépségeibe, aki szívesen lesi meg erdő-mező titkait, akiben vadászszív dobog, örömmel fogja felfedezni a saját élményeit a Köd gazdag élményvilágában.

Eredeti megjelenés éve: 1960

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 1967
270 oldal · keménytáblás
>!
Magvető, Budapest, 1960
322 oldal

Enciklopédia 16


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Mariann_ P>!
Fekete István: Köd

A ködöt nem szeretem, de ezt a könyvet …. nincsen rá szó, amivel kifejezhetném mennyire kedveltem. Pedig sokat vajúdtam, mire megszületett ez a születési évemben írt könyv.
Csak teljesen véletlenül találtam rá.
Az apró betűk miatt nappali olvasás jöhetett csak szóba, elgondolkodtam, hogy vajon majd 60 évvel ezelőtt jobban láttak az emberek ? Nem gondolom, hogy esti pislákoló fényben könnyebben olvastak volna, nappal meg más dolog volt.
Ezt leszámítva egy csodálatos élményben volt részem.
Peregtek a napok, a hónapok, az évszakok, kijegyzetelni lehetetlenség a sok-sok nekem tetsző, sokszor megmosolyogtató részletet
Belecseppenünk a görénycsalád, rókáék, a szúnyogok, őzek, a vércsepár, a csókák, gólyák, pacsirták világába.
A szántáson két nyúl ballag , kutyaasszonyság kicsinyeivel, stb…
A nád a holddal , a patakkal beszélget , de megszólalnak a tölgy-, nyár-, és akácfák.
Matula bácsi is említésre kerül.
Fekete Istvántól nagyon régen olvastam, de most bepótolom, kedvet kaptam másik történeteihez is. Egy kicsit többet kellene ilyen könyveket is a kezünkbe vennünk.

2 hozzászólás
ÁrnyékVirág P>!
Fekete István: Köd

Amikor mocsok idő van kinn, amikor semmihez nincs kedvem, amikor nyugtalan vagyok, amikor valami fáj, amikor szükségem van arra, hogy valaki segítsen meglátni a szépet és a jót a világban, akkor gyakran valamelyik Fekete István könyvet veszem elő. Mert olyan jó olvasni a szép, dallamos mondatait, a kedves történeteket, amelyekben egyszerűen, tisztán, néha humorosan, de mindig nagy szeretettel és tisztelettel ír a természetről, amelynek részei vagyunk mi, emberek is, akár az apró egér, a vérszomjas görénycsalád, a bájos fecske vagy az egykedvű bagoly.
A vadászat nagyon távol áll tőlem, ebben a könyvben pedig sok vadásztörténet van – mégis szerettem.

Rodwen P>!
Fekete István: Köd

Beültem az ablakba, elővettem a könyvet és hagytam, hogy Fekete István ismét elvarázsoljon. Örültem, hogy a nagyszerű író megmutatta a nagyszerű vadászt, aki királya az erdőnek, együtt él a természettel és aki meglátja a ködben is a szépséget.

Zoltán_Bálint>!
Fekete István: Köd

Nagyon hangulatos gyűjtemény Fekete István novelláiból, amit nagyon jól esett elolvasni. Több témája is a vadászat volt, amely nagyon nem foglalkoztat, de ezeknek a történeteknek is olyan volt a hangulata, hogy igazán jó élmény volt olvasni. Szóval csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a könyvet.

padamak>!
Fekete István: Köd

Ezt a fajta szerkesztési módot szeretem a legjobban: az év elejétől végéig (itt Szilveszter éjféltől Decemberig) végigszemlélődünk a természetben, a nádasok, erdők, mezők növényeinek, állatainak, és odatévedő vagy éppen ott élő embereinek életében, jókat eszünk, nevetünk, figyelünk, tanulunk, élvezzük, megragadjuk és – megtartjuk. A Szépet. A Jót. A Békességet és az Idillt. A Világosságot… Még akkor is, ha az író legjobban a ködöt szerette, és e kötet 41 novellája közül legalább tízben szerepelteti e csodás természeti jelenséget.
Köszönöm, ilyet még kérek!

Jesper_Olsen>!
Fekete István: Köd

Nem biztos, hogy ez a legjobb válogatás, de januártól decemberig számos Fekete István-novella kísérhet el bennünket, ha elolvassuk. Nyugalmat ad, hangulatot fest, kedvet csinál az erdőjáráshoz (nekem a vadászathoz nem) és mindezeken túl szép.

majtpetra>!
Fekete István: Köd

Ahogy eddig mindig Fekete István könyveinél, most is nagyon megragadott a mód, ahogyan ír. Egyszerűen csodálatos a fogalmazása, a szavak annyira élethűen festik le a tájat, hogy szinte érzem a szellőt, hallom a madárcsicsergést, vagy a havat ropogni a talpam alatt, érzem a virágillatot, vagy a faluban terjengő párás szagokat. Némiképp dejavum volt, mert talán volt már olyan rész, mellyel másik regényében is találkoztam, de ugyanolyan lelkesedéssel tudtam olvasni. Mindig ilyen tájban (tél végén, tavasz elején) jön meg a kedvem ezekhez a fajta művekhez. Amikor kint hideg van, bent pedig forró kávéval lehet üldögélni és olvasni az évszakok váltakozásáról, vidám vagy éppen szomorú történeteket. Az ablakot veri az eső, vagy ködös némaságba zuhan a kinti táj, az ember meg csak leül, és a korai sötétedés miatt lámpát gyújtva felvesz egy könyvet, amiben csak könnyed, szinte történet nélküli gyönyörű leírásokat talál… Nos, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy kis nyugalomra vágyik!

Fodor_Júlia>!
Fekete István: Köd

A novellák gyönyörű természetleírásokat tartalmaz. Elkápráztat, kikapcsol a hétköznapok világából. Ott vagyok az író által leírt gyönyörű teremtett világban. Rávezet arra, hogy nyitott szemmel és nyitott szívvel járjak és éljek.Nehéz idézetet választani, hiszen a könyv minden lapja egy csoda. „ Az alig világító gyalogút fürgén szaladt el alattunk. Lassan bokrok és fák nőttek a derengésből, és a sötétség lefolyt a völgybe.”


Népszerű idézetek

robinson P>!

Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.

242. oldal

Kapcsolódó szócikkek: köd
2 hozzászólás
robinson P>!

Vénül a nyár.
Esténként pirosítót rak magára, hogy ne lássék a pókháló a szeme sarkában, és reggelenként vetetlen ágy marad utána. Szoknyája gyűrött és puha, meleg karjai – melyekkel pedig, ó, hogy tudott ölelni – aszottak és szárazak lettek, mint a tarlók, melyeken a zizegő, telt kalászoknak csak az emléke jár.
Öreg a nyár.

186. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nyár
robinson P>!

Sóhajtott az erdő.
A harmatcseppek halk koppanásokkal jártak az avaron, és a domboldalak lágy ködtakarót húztak arcukra, hogy jobban egyedül legyenek.

210. oldal

robinson P>!

A fiatal vércsepár már március első napjaiban megérkezett. Nászúton voltak, de ezt ők nem tudták, azért normálisan viselkedtek.

46. oldal

2 hozzászólás
robinson P>!

Amikor aztán a hajnal világossága végigszáguld a jegenyék csúcsán, hol tollászkodnak már a varjak, a patak hídjának támaszkodik, és végigtekint fanyar arcával a ködös, deres varjúkárogásos tájon a vándor, a távoli szüretekre siető Október.

203. oldal

SinkaZsuzsanna>!

Szeretem a ködöt, mely eltakar és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük

242. oldal

robinson P>!

A tavasz eleje jól kezdődött. Sok esővel. Megmozdult a vetések és a rétek világa, zsendültek a füvek és fák, sárgult a gólyahír, és a békanemzetség zenekara már összetanult muzsikával köszöntötte Szent György havát, amely tudvalevőleg egyúttal a Bika hónapja is.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tavasz
ÁrnyékVirág P>!

Este van, de ez a nap nem múlt el, mert vannak napok, melyek nem múlnak el soha.

269. oldal

ÁrnyékVirág P>!

Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük.

242. oldal

Kapcsolódó szócikkek: köd
robinson P>!

Az öregember a nyakába akasztotta a puskát, tarisznyát, és kiállt az ajtóba. Tűnődött egy kicsit, várt, mert azt hitte: eljön talán valaki a régiek közül. De nem jött senki.

7. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Czifferszky István: A gemenci bak és más vadászelbeszélések
Kittenberger Kálmán: Afrikai vadászkönyv
Székely Tibor: Kumevava, az őserdő fia
Bársony István: Róka a körben
Páll Endre: Vadásztarisznya
Cséplő József: Medvelesen Kanadában
Véber Károly (szerk.): A néma völgyben
Varga Katalin: Barátom, Bonca
Széchenyi Zsigmond: Csui!…
Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…