Kísértés 14 csillagozás

Fekete István: Kísértés

Második ​regényét, a Zselléreket kedvezően fogadó kritikusok és lapjaik szükségszerűen kijelölték azt a szépirodalmi irányt, amely felé a budapesti kulturális életben tájékozatlan, de érvényesülni vágyó vidéki Fekete István figyelme fordulhatott. … A napilapok tárcarovataiban és a szépirodalmi folyóiratok hasábjain másfél évtizeden át folyamatosan alkalma nyílott arra, hogy hagyományos elbeszélésekkel is bizonyítsa tehetségét. Ezekben a gyakran példázatos történetekben narrátortól függetlenített figurákat teremtett, akik általában a polgári középosztály feltételezett érdeklődése-elvárása szerinti helyzetekben találják magukat.
Kísértés című kötetünkbe a megjelenésük alapján – vagyis a keletkezésük kronológiájával azonos sorrendbe – szerkesztettük az életmű 1950 előtt publikált harmadik személyű, tehát bizonyosan elbeszélésként értelmezhető kisprózáit. Némelyikük most lapozható fel először könyvben, de még ennél is fontosabb, hogy ezek az elbeszélések így együtt még sohasem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

Tartalomjegyzék

>!
Lazi, Szeged, 2006
200 oldal · ISBN: 9639690104

Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Habók P>!
Fekete István: Kísértés

Válogatás. Jó volt rátalálni az ismertekre, és örömmel olvastam a számomra ismeretleneket. És mindegyiktől ugyanazt kaptam. Csendes derűt, könnyes mosolyt, bölcs elfogadást. Erdőt, falut, napsütést, vihart, úgy, ahogy én sosem tudnám leírni. Embereket, akiket nem ismertem, de most már mintha… Gondolatokat, érzéseket. Mint Fekete Istvántól mindig.

Bazil P>!
Fekete István: Kísértés

Fekete István hagyományos írásai (más kifejezéssel: nem-vadászelbeszélések) vannak csokorba szedve ebben a gyűjteményben, Sánta Gábor gondos szerkesztői keze által válogatva, kronológiában, ahogy megjelentek az Új Időkben illetve más lapokban.
Legjobban az önéletrajzi ihletésű írások tetszettek, elsősorban a Számadás, melyben apácává lett lánya adja az alapot, és ezt színezi ki gyönyörűen és fájdalmasan.
Legtöbb írásában a hazatalálás illetve a szabadságvágy témáját járja körül, különböző történetekbe ágyazva, melyek mindegyikében megcsillan az ismert és oly csodás stílus, amit szeretek, szeretünk.
Más jellegű írások ezek, mint a nagyközönség által leginkább ismert vadász és állat történetei, de érdemes ezeket is megismerni, mert színesíti a képet, új oldalát mutatja meg az írónak.
Tudatosan játszik az olvasó érzelmeivel, ismert és sokszor elmondott történeteket ír újra, mégis élvezettel olvashatjuk, mert máshogyan ír, mint a nagy és általa (is) csodált elődei.*

Végül egy kis idézet, egy vallomás Az olvasóhoz**:
…Könnyű a fiataloknak kitaposott úton járni – mondhatná a »nyájas« olvasó, de nem gondol talán arra, hogy éppen ő lenne az, aki kifogásolná a kitaposott utak mellett a kitaposott gondolatokat is. Mert csak az út a régi – egyenes út a magyar szellem és kultúra szolgálatában –, a gondolatok újak, a szem más, a leszedett virágok helyén újak nyíltak, a megénekelt emberek helyett újak születtek, a bőségből szegénység és a szegénységből bőség lett. Írók is újak születtek. Új írók, akiknek füle más hangokat hall meg, szeme más színeket lát, tapintásával más köveket simogat, és az írás nagy hárfáján más dalt penget a mindig más emberi lélek kiapadhatatlan mélységéből, mert nem igaz az, hogy »semmi sem új a nap alatt«. A napnak talán nem új, de a sohasem egyforma emberi léleknek – bizony – minden új.
Hát így…

*A kötet végén található Sánta Gábor elemzésből loptam néhány gondolatot, csak kissé magam félére formáltam.
** Fekete István: Az olvasóhoz. Új Idők, 1941. dec. 28.

szuzii>!
Fekete István: Kísértés

Imádom Fekete István írásait. Természet, a világ leírása csodálatos.

szederbori>!
Fekete István: Kísértés

Szeretem Fekete István novelláit.
Alig néhány szó, és élni kezd a táj: megszólal a patak, mesét susog a nádas, megelevenedik a tavasz, a nyár, az ősz és a tél, szerelmet dobol a harkály, a patak langyos locsogással folyik a malom alatt, tarlók felett ökörnyál úszik, a fák suhogva hajladoznak, közöttük fütyörészik a szél, a szőlőben darazsak járnak, és az érett alma szaga bujkál, a pincében öreg gerendák alszanak, varjak kerengenek a levegőben, aztán puha köd ül a tájra, és a szürke égből hullani kezd a hó.
És a tájban mindig ott van az ember története is. Szegényeké, szomorúaké, boldogan haza- vagy egymásra találóké, öregeké, fiataloké.
Nem lehet erről többet mondani, Fekete Istvánt olvasni kell.

padamak >!
Fekete István: Kísértés

Nagyon elgondolkodtató történetek. És megmosolyogtatóak. Meg együttszomorkodtatók. Olyan ember közeliek! Szóval mintha akár velem (idősebb-fiatalabb önmagammal) is megtörténhettek volna.
Szeretem, továbbra is és egyre jobban szeretem és olvasom Fekete műveit. Köszönet az ilyen jellegű válogatásokért is!

Zsuzsanna_Sinka>!
Fekete István: Kísértés

Engedtem a Kísértésnek és elolvastam, kicsit túl hamar is, mert mindig magukkal sodornak a történetek és még egy kicsit, csak egy kicsit, még egy elbeszélést elolvasok belőle.

Erithacus>!
Fekete István: Kísértés

Jó volt, jó volt, Fekete Istvántól mindig azt kapja az ember, amire számít. Színeket, illatokat, hangokat érzelmekbe bugyolálva.


Népszerű idézetek

András_József_Tóth>!

Különcnek, hóbortosnak tartották az emberek, mint ahogy mindenkit annak tartanak, akinek mélyebben járnak gondolatai, mint az övék.

24. oldal, - Végrendelet

padamak >!

Nincs már semmi baj és fájdalom a világon, mert a templom és a lelkek földszagú panorámájában a hit végtelen messzeségéből végignézett a világon az Isten szemével egy kisgyermek, és csendesen azt mondta:
– Béke!

160. oldal - Karácsony (1947) (Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2006)

padamak >!

A tegnap: mélységbe szakadt üresség, a holnap: meredek fal. Lehunyta szemét. Az egyikbe félt belenézni, a másikat nem lehet megmászni.

183. oldal - Számadás (1949) (Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2006)

Szelén>!

A patakon hideg ráncokat vetett a szél, az öreg fűzről leszakadt egy-egy levél, és tántorogva elrepült. Hajnalban sót hintett a rétre a dér.

Vadlibák

Habók P>!

Aztán egyszer csak halkan megjelent a kertek alatt az öregedő legény: az Ősz. Először csak a cinkék vették észre a vén kujont, aki megcsipkedte a gömbölyű almákat, mitől azok szendén elpirultak, de aztán megsárgult a határ, álmosabban kelt fel a nap, és amikor az első varjú károgva végigszántott a falu felett, az emberek is azt mondták: ősz van.

Végrendelet

Habók P>!

Esténként hol itt késett meg Erzsi, hol ott. Ma egy tányért ejtett el, holnap egy poharat. Ha vízért ment a kútra, várni kellett rá… Azelőtt nappal már bekészítette a vizet.
Hát ennek véget kell vetni.
Amikor egyik este Erzsi megint vette a kannákat, Csordásné csendesen csak annyit mondott:
– Hát az én lányom tisztességes, és ha az a legény is tisztességes, akkor jöjjön be a szobába…
– De szegény ám nagyon – sírdogált Erzsi, és úgy tördelte kezét, hogy anyja nagyon megsajnálta.
– Hát ha te nem hívod be, majd behívom én.

Erzsi néni álma

padamak >!

A fákon zúzmara virágzott, a kórók szikkadt szárán tengelicék üldögéltek, és a telefondrótok megzendültek néha, mintha örömös kis üzenetek szaladtak volna bennük. Más élet nem is mozdult a messze határban.

51. oldal - Ünnepi nyúl (1940) (Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: tengelic · zuzmara
padamak >!

Múlt az idő. A falu mind közelebb hajolt tanítójához, és amikor a réteken felnevetett a tavasz, Baka György tanító úr nem azt mondta már, hogy „a lakásomba megyek”, hanem azt mondta, hogy „hazamegyek”.

81. oldal - Ágnes (1942) (Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2006)

1 hozzászólás
Habók P>!

De azért Miska szereti Kati nénit is. Miska mindenkit szeret, mert Miskának tükörfényes lelket adott az Isten, mely csak a jóság fényességében szikrázik. Miska mindenkire nevetve néz, azért rá is visszanevetnek az emberek. Szereti a falu Miskát, s ő ezt tudja.

Marika


Hasonló könyvek címkék alapján

Somlyó Zoltán: Aranykanál
Heltai Jenő: Ismeretlen ismerősök
Mándy Iván: A bútorok
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2008
Békés Pál: Összegyűjtött bélyegek
Kiss Ottó: Az elmerült kert
Tíz igaz történet
Bíró Kriszta: Fércmű
Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf
Kovács László: Érett asszonyok álma