Képzelet ​és valóság 25 csillagozás

Fekete István: Képzelet és valóság

Különleges kötetet vehet a kezébe a kedves Olvasó. A több mint harminc éve elhunyt író, Fekete István írásainak olyan válogatását jelentette meg a kiadó, amelyek könyvbe gyűjtve még nem jelentek meg. A már négy éve készülő bibliográfiai kutatások ismereteit használta fel a Szent Gellér Kiadó. Most először állíthatja bárki is hitelesen, hogy könyvben még meg nem jelent írások csokrát nyújtja át, olyan írásokat, amelyeket maga a szerzője is érdeklődéssel olvashatna, hiszen „ez az ember tud írni”! Csak a homályos raktárak mélyén megbúvó újságokat kellett leporolni, s a bennük rejlő írások úgy érintik meg lelkünket, mint a párás hajnalokon szálló távoli harangszó.

Tartalomjegyzék

>!
Szent Gellért, Budapest, 2002
158 oldal · ISBN: 9636961824

Enciklopédia 2


Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Habók P>!
Fekete István: Képzelet és valóság

A szokásos Fekete István-történetek a nem tojó tyúkról, az egészségeseknél is lázat mutató lázmérőről, friss házasokról, régi rokonokról…Ugyan új írásokat ígér, de ezek közül is többet olvastam már. Vagy valahová, másik történetbe is beleírta. Mindegy, így is élvezettel olvastam. (Azért az mindig megdöbbent, hogy egy háború kellős közepén milyen apróságokról írnak újságokban…)

Anó >!
Fekete István: Képzelet és valóság

Még talán nem annyira kiforrott írások, mint a későbbi Fekete Istvántól származók, de léleksimogatóak azért, s benne van a nagy író szíve-lelke.
Nagyon megérintett pl. szeretettől fűtött elbeszélése a jó barátról, Kittenberger Kálmánról. Kedveltem háborúellenes írásait is.
Azt hiszem, ha név nélkül jelent volna meg ez a kötet, akkor is ráismertem volna kedves íróm stílusára és keze írására

pável>!
Fekete István: Képzelet és valóság

Néha megrendítő, mint Móricz, de megvallom, hiába vagyok elfogult, túl vegyes válogatás, túl híg a kötet.

Bazil P>!
Fekete István: Képzelet és valóság

Az ilyen válogatás kötetekkel mindig bajban vagyok, mert nem tudom, hogy a benne szereplő írásokból mennyi lesz a számomra valóban új, s mennyi az olyan, amit már ismerek, már olvastam, talán többször is.
De itt az előszót Horváth József, a Fekete István bibliográfia összeállítója írta, s benne leírja azt is, hogy ebben a válogatásban valóban csakis olyan írások szerepelnek, melyek még könyvben soha nem jelentek meg.
Így kaptam 27 „vadonatúj” Fekete István novellát!
És az egyik jobb mint a másik!

Fermin>!
Fekete István: Képzelet és valóság

Sajnos én egy értékelésben nem tudom visszaadni azt a zsenialitást, ahogy Fekete István ír. Szinte mindegy is, hogy mi a téma. Életre kelnek a történetek, még a tárgyak is beszélnek hozzánk. A tájleírások pedig egyszerűen gyönyörűek.
A kötetben szereplő novellák között csak elvétve akadt olyan, ami csak „simán” tetszett, közepes, vagy rossz pedig egy sem volt. A történetek nagyon változatosak. Rengeteg a családi anekdota, de akadnak a szegényekről, vagy a vidéki életről szóló novellák is, ami Fekete István egyik kedvelt témája.
Kedvenc novellát nem tudok kiemelni, mert a kötet több mint a felét fel kellene sorolnom. Inkább azt mondanám, olvassátok!

padamak >!
Fekete István: Képzelet és valóság

A 26, általában rövidke novellából/tárcából nagyon sok nem volt ismerős, úgyhogy ez a kötet számomra az újdonság erejével hatott. Viszont hozta a megszokott jó emberismerőt, aki tudott szomorú, de a legtöbbször jóra forduló végkifejletű írásokat írni – nagyon tudott!
Ebből a válogatásból – na jó, újságcikkek-feltárásból – legjobban az „Imádom!” tetszett, sokatátélt mélyhitű és szépbeszédre nevelő mondanivalója miatt. De jól esett a lelkemnek az Új év fordulata, a Disznósajt vidámsága és a Könyvnap komolysága is. A kötetkezdő Tavaszelő és a kötetzáró kittenbergeres a két leghosszabb, ez utóbbi még ráadásul a többitől feltűnően kisebb betűmérettel is lett publikálva.
Szeretem, hogy ilyen életszerűen sokrétű Fekete!
Ja, és én se értem a könyvborítón a szarvast. Vagy azt csak odaképzelem?

Sistine>!
Fekete István: Képzelet és valóság

Ebben a kötetben nem a Fekete Istvántól megszokott természet és ember kapcsolatát magában foglaló írásokat találunk, hanem főként társadalmi és érzelmi konfliktusokat tárgyaló novellákat, melyek közül a legtöbb városban játszódik. Ennek két fő oka az lehet, hogy ezek az írások főként a háború küszöbén, illetve a háború alatt kiadott írások, és nagy részben városi lapokban (Esti Újság és Új Ember) jelentek meg, aminek olvasóközönsége elsősorban a városi polgárság és az akkori úri osztály tagjai közül került ki.
A témák nagyon változatosak: részben ünnepek köré csoportosulnak (Húsvét, mindenszentek, hamvazószerda, újév), részben a városi élettel kapcsolatosak (Közlekedünk, Kávéházablak, Könyvnap, A sintér, Cigaretta, A hőmérő, Szemüveg, Piros tojások, Száz tojás, Disznósajt), illetve helyet kap a kötetben falun játszódó történet is (Tavaszelő, Kísértés, Végrendelet, Malomban, A bárány, Juli néni). A Szigliget és Emlékezés Kittenberger Kálmánra című írásokat inkább visszaemlékezésnek gondolom, az író életébe kapunk betekintést, hogyan élte meg azt az időszakot amíg a Szigligeti Alkotóházban dolgozott, illetve milyen baráti viszony fűzte őt Kittenberger Kálmánhoz.
A kedvenc írásaim a kötetben a falusi életből vett történetei, közülük is a Tavaszelő, ahol hihetetlenül szépen ír a jégzajlásról a Balatonon és az Új év című írása, aminek barokkos hangulata van, főszerepben egy zongorával…

cisa>!
Fekete István: Képzelet és valóság

Szép, szívet melengető történetek s szomorú történetek csokorba kötve….egy kötetben.
Bár már sok történetet, töredékeket olvastam különböző válogatásban megjelentetve, ezeket még nem olvastam. Kittenberger Kálmánról szólt az utolsó fejezet, egy kedves történet s a vég leírása, s rám ez volt legnagyobb hatással, mert nagyon sajnáltam a hatalmas kitartással s kutatási vággyal megáldott természetbúvárt, hogy oly mostohán bánt vele a sors…

szederbori>!
Fekete István: Képzelet és valóság

A kötetben szereplő írásokkal talán soha sem találkozhattunk volna, ha egy kitartó, és Fekete István műveit nagyon szerető ember, Horváth József nem áldozza idejét és energiáját arra, hogy elkészítse az író műveinek bibliográfiáját.
Horváth József kutakodásai során előbukkantak régi újságok, bennük régi történetek, amelyek egyikéről-másikáról talán már írójuk is elfelejtkezett.
Sokszínű a kötet: találunk benne kedves családi anekdotákat (A bárány, A hőmérő), az író gyermek- és fiatalkorára visszautaló történeteket (Őszi dal, Szekerek, Új év).
Életképek, melynek helyszíne lehet akár a villamos, a kávéház, vagy egy robogó vonat.
Volt olyan a novellák között, amelyikről magam sem gondoltam volna, hogy Fekete István írta. A művek többségét szelíd és finom irónia jellemzi, megértés, megbocsátás, az emberi gyarlóságokat elnéző szeretet hatja át. Egyik kedvencem Juli néni koporsójának története.
De egyet nem értek: mit keres egy szarvas a kötet borítóján?

SzDeni P>!
Fekete István: Képzelet és valóság

Szeretem Fekete István novelláit. Egy kis megnyugvás rohanó világunkban. Sok új, eddig számomra ismeretlen novella a töle megszokott stílusban. Emberközeli írásait csak ajánlani tudom mindenkinek.


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

Szerettem a könyvet mindig és szeretem ma is. Az írást csak olvasással tudom kipihenni, és mint gyakorlott olvasó, sokszor és igaz szívvel sajnálom énem írói részét.
Ó, mert olvasni milyen gyönyörűség! Milyen könnyű, felemelő és -felelőtlen. Az író tartozik kiszolgálni az olvasót, tartozik szórakoztatni, oktatni, kellemessé tenni pihenését, pallérozni… szóval: tartozik…tartozik…
Ezzel szemben az olvasó csak követel. Követel és kritikát mond. Kevés olvasó szereti igazán és fenntartás nélkül az írót s még az a kevés szeretet is megtorpan a személyes találkozáskor.
Ilyen személyes találkozás a könyvnap. Az írók bent ülnek a sátor alatt, az „Olvasó” pedig megáll és végignézi a társaságot.
– Na! Hát ezek az írók!
Nem kérdi. Állítja. Mintha azt mondta volna : ezektől többet várni nem is lehet. És megy tovább.

118. oldal Könyvnap

RKAti P>!

S az új könyveknek furcsa, idegen s titokzatos szaga volt, mintha betűik magát az időt rejtegették volna, mely velük jön el majd villámlással, mennydörgéssel, vagy békés szép napokkal.

Én az új könyvekkel el szoktam bújni, és úgy barátkoztunk, mert a könyvekben lélek van, és nem tartozik senkire, mit mondunk – egymásnak.

Sistine>!

Azóta a kutya önkéntes rabságra vetette magát. Fekszik a kerítés mögött és hiába szólok hozzá, csak néz, és szemében szomorú utálat van. Eddig úgy nézett rám, mint egy rangbélire, mint egy másik kutyára…, most úgy néz rám, mint egy vadállatra. Mint egy emberre!
És én dühös vagyok, mert ember vagyok, mert Morzsának igaza van.

A sintér

padamak >!

Különcnek, hóbortosnak tartották az emberek, mint ahogy mindenkit annak tartanak, akinek mélyebben járnak a gondolatai, mint az övék.

36. oldal - Végrendelet (Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2002)

padamak >!

Mert ez aztán elsötétítés a talpán! A varjú hóna alatt, borult éjszakán, világos van ehhez képest.

110. oldal - Kávéházablak (Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2002)

Sistine>!

Elfordult és kinézett az ablakon. A hold már kétarasznyira volt a somogyi partok felett, és aranyos utat rakott majd az ablakig a Balaton jegén.
Ha marad az idő, át lehet majd menni a jégen, ámbár a jég nem szikrázott, a csillagok nem villogtak és annak a holdfényből rakott útnak a két széle mintha megkásásodott volna. De ezek a tények nem voltak kialkudva, mert Gáspár szeme ugyan kint kalandozott, de füle közben a konyhában járt, ahol csend volt. A csuka egyébként se zajos állat, de mit csinál ez a bolond asszony?

Tavaszelő

Sistine>!

Gáspár böködte a halat, közben megenyhült és szeretett volna visszakanyarodni Rigóhoz. Olyan volt ez az egész ügy, mint egy szakadozott, összekuszált háló, amit csak néz az ember és nem tudja, hol lehet elkezdeni, Gáspár halász volt, mint ahogy minden őse az volt, és világosan tudta, hogy az összezavart szálak kiigazításához türelem kell. Nem, nem szabad dühösen megrántani, mert akkor aztán kibogozhatatlan gubanc lesz az egész, amin már csak a kés segít.

Tavaszelő

Sistine>!

És most hajnal van, vagy éjszaka, vagy az ördög tudja mi, mert az a ködös félsötét rosszabb a sötétségnél is. Az óra végre meggondolta magát:
– Cink – cink – cink – cink – selypítette.
– Négy – gondolta Gáspár, és megtalálta helyét a világban.
Négy. Ötre összeszedem magam, nyolcra odaát vagyok.

Tavaszelő

Sistine>!

Tera ült egy darabig a széken, borzasan, álmosan és sötéten. A gerendákat emelgető düh csendes haraggá apadt, s ahogy múlt az idő, ebből a haragtengerből kiemelkedtek az elhagyatottság, meggyötörtség, kisemmizettség tanácstalan zátonyai.

Tavaszelő

Sistine>!

A szoba tele lett, mintha a nemzedékek lánca mozdult volna meg benne, s az öregasszony az ujján számolgatott.

Tavaszelő


Hasonló könyvek címkék alapján

Bächer Iván: Utóíz
Gárdonyi Géza: Az utolsó boszorkány
Karácsonyi ajándék
Szerb Antal: Szerelem a palackban
Krúdy Gyula: Az álombeli lovag
Móricz Zsigmond: Tyúkleves
Kosztolányi Dezső: Horoszkóp
Jókai Mór: Az istenhegyi székely leány
Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt
Krúdy Gyula: Delikátesz