198 csillagozás

Egy bagoly regénye
Fekete István: Hú Fekete István: Hú Fekete István: Hú Fekete István: Hú Fekete István: Hú Fekete István: Hú Fekete István: Hú Fekete István: Hú

A folyó fölött emelkedő magaspart barlangjaiban emberemlékezet óta baglyok élnek. Az egymást váltó nemzedékek mindig ide hordják zsákmányukat, itt költik ki és nevelik fel fiókáikat, engedelmeskedve a bagolyélet sok évezredes törvényeinek. De sorsuk összefonódott az e tájon élő emberek sorsával is, a tatárjárás, a török hódoltság, a szabadságharc néhány jelenete ott tükröződött nagyra nyitott, figyelő szemükben. Ebben a folyóparti barlangban született Hú is, itt táplálták szülei, de mielőtt kirepülhetett volna, megjelent a barlangban az ember, és magával vitte Hút és két testvérét. Ezzel kezdődik a történet, melynek során Hú sok különös tapasztalatot szerez az emberek világában, míg végül a második világháború kitörésekor visszanyeri szabadságát.

Eredeti megjelenés éve: 1966

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 2013
314 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631194296 · Illusztrálta: Bakai Piroska
>!
Móra, Budapest, 2008
278 oldal · ISBN: 9789631193244
>!
Móra, Budapest, 2008
314 oldal · ISBN: 9789631184525 · Illusztrálta: Bakai Piroska

8 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Kis-Magyar János


Kedvencelte 27

Most olvassa 10

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Fekete István: Hú

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

Fekete István a magyar vadász-, természet- és ifjúsági irodalom, illetve az állatregények legjelentősebb művelője volt. Most egy kihívás kapcsán kerestem olyan állatregényt, amit még nem olvastam tőle, s a Hú címűre akadtam a saját polcomon. Ez azért is érdekes, mert személyes kalandom is volt egy uhu-val a Tolna-megyei Sió parton. De visszatérve a könyvre – 110.000 példány, negyedik kiadás –, bár nem szimpatikus a fiókák elrablása, de az író szándéka szerint ez magyarázza Hú emberközelbe kerülését. A regény a II. világháborút megelőző években indul, s az alatt fejeződik be. A korszak, ill. a cselekmény alkalmat ad az írónak a madár sorsának bemutatása mellett a háborúskodás elítélésére is, ami az egyik fő mondanivaló. Hú különös tapasztalatokat szerez az emberek, ill. a kutya, Mackó közelében élve, de a hálás történetvezetés végül visszaviszi őt a saját családjának fészkébe. Megható, tanulságos történet. Tetszett!

3 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Fekete István: Hú

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

Szárnyakat kaptam és újjászülettem pár napra egy bagoly képében. Láttam halálmezőket, fürödtem vérfolyóban, gyengébbeket gyilkoltam és lakmároztam a testükből, hiszen a természetben egy és igaz törvény uralkodik már oly régóta – életben kell tudni maradni. Hallgattam a puskák dördülését, világokon keresztül utaztam és már én sem tudtam sokszor, hol vagyok…Melyik élet az igazi? Az álom a valóság vagy az ébrenlét? Mikor is voltam én ébren és mikor álmodtam? Nem tudni…Azt tudom, hogy megvetem az embereket és szolgáikat és én egy becses dolgot tartok igazán nagyra, melynek neve: szabadság

2 hozzászólás
>!
bonnie9 +SP
Fekete István: Hú

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

Hű. Azaz: Hú. És egy mély sóhaj. Ennyivel tudtam letenni a könyvet.
Én egy szép és egyszerű természetregényre számítottam, mint a Vuk vagy Bambi. Gondoltam megismerem Hút, majd vele és általa az erdőt, az ott lakók életét a baglyok szemén keresztül. Ennél sokkal többet kaptam.
Valóban megismertem Hút. De téren és időn átívelő valóságain keresztül élő részese lehettem a természetnek a vadak és a háziállatok közt. Ott, ahol a vad kegyetlen, mert túl kell élnie és biztosítania a túlélést utódainak. Ott, ahol a háziállat már inkább ember, mint állat, mert a gondjaikból kiiktatták a legfőbb természeti törvények egyikét, a túlélést. Ahol mindenkinek beszél a neve, ahol még a fákat is meghatódva hallgatom, ahonnan én sem akarok felébredni, mert ez a valóság minden kegyetlenségével együtt szebb és magávalragadóbb.
Aztán láttam egy falut, az ott élők mindennapjaival, a gondolataikkal, a természetközeli szemléletüket. Mindenüket. Mindenüket, mit beárnyékolt a háború szele gondokkal, félelmekkel, kétségekkel. Beárnyékolt, majd elveszejtett. És innen szerettem volna felébredni. Mert a háborút nem a természet diktálja, hanem az ember.
És elgondolkodtam szabadságról, rabságról, valóságról, álmokról, jóról és rosszról, igazságról…
Nyomasztó, mély, naturális, de ugyanakkor megtöri a játékosság, a szépség, a pajkos humor. Mint a természetet. Emberit és állatit egyaránt.
Legkedvesebb részek: Hú és Mackó, illetve a növények párbeszéde.

2 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Fekete István: Hú

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

Gyönyörű történet és iskolapéldája annak, hogyan lehet komolyabb témákat is beleszőni egy teljes más témájú regénybe. Sőt, voltaképpen ebben a regényben négy cselekményszál is fut: egyrészről Hú, a fiókakorában emberi fogságba került bagoly története, az őt fogságba ejtő, illetve fogságban tartó emberek története (aminek egy része vadászat, amiben Hú is részt vesz, mint "csali"), harmadrészt Hú ősi álmai, melyben a régmúlt magyar világba pillanthatunk be és a vége felé bekúszik a második világháború fenyegetettsége és réme is.

A cselekményszálak felosztása pont tökéletes, se egyik-se másik nem válik unalmassá, a vadászati avagy a baglyok vadászati szokásai nem nyúlnak hosszú fejezetekké, így mindig izgalmas és mindig érdekes az, amit olvasunk (olyanokat olvastam, hogy most feltétlen utána fogok olvasni ennek a bagolytípusnak, néha annyira hihetetlen dolgok voltak leírva). Ráadásul az elejétől kezdve körmöt rág az ember, hogy vajon szabad lesz-e valaha is Hú (spoiler :-D).

A vége pedig… a vége szíven szúr… egyrészt örömmel a Hú-vonalon és hatalmas szomorúsággal az emberi vonalon (azt egy kicsit hirtelen-gyorsan lezártnak éreztem, de hát nem róluk szólt a történet, ők mellékszereplők voltak és örülök, hogy az író nem hagyott minket kétségek között, hogy kivel mi történt).

Csillagos ötös történet, nem hiába Fekete István az egyik kedvenc íróm.

1 hozzászólás
>!
AeS P
Fekete István: Hú

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

Ez egy nagyon komoly Fekete István-mű, az eddig olvasottakhoz képest sokkal alaposabban megírt (jó, néha túlírt) és sokkal átgondoltabban szerkesztett könyv. Hú, az uhu története lehetne a szokásos állatmese a szokásos mellékkarakterekkel (ha nem szeretném ennyire, biztos idegesítene, hogy minden ötödik oldalon valaki azt mondja: "Okosan!"), de ez itt sokkal bővebb, a szokottnál nagyobb földrajzi utat tesz meg, merít jeleneteket a törökkori Magyarországról is, miközben sokkal mélyebben bejárja a bagolylelket, mint azt valaha is gondoltam volna.

>!
Sipor P
Fekete István: Hú

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

Gyönyörű regény ez, nehéz és tartalmas gondolatok egy bagoly szemén keresztül.
Hihetetlen, mennyire „messze” élünk a természettől, pedig olyan közel van hozzánk, csak nem vesszük észre.
A korszak, amiben játszódik, mindig a nagymamámat juttatja eszembe, és hogy ő még mennyire közelinek érezte magához a természetet. Bennem ez már sajnos nem igazán van meg.
spoiler

>!
Eszter01 P
Fekete István: Hú

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

Szeretem Fekete István regényeit, szeretem a természetet és az állatokat, de ez a Hú most vontatott volt számomra. Szépen írt, kellemes olvasmány, de lehetett volna kicsit akciódúsabb. :)

2 hozzászólás
>!
tengshilun IP
Fekete István: Hú

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

Amikor Fekete István könyveket olvasok, akkor vagy gyerekké, vagy egy naiv kirándulóvá vedlek vissza, aki nekivág az erdőnek, hegynek, tavi füzesnek, és addig meg nem áll, amíg ember által lényegében érintetlen vadonba nem kerül, vagy esetleg egy távoli falu szélére, ahol a szántóföldek határa már az erdő szélét jelzi, és ahol minden reggel madárkórusra ébred az ember.
De ebben a regényben még többet kaptam. Az első 50-60 oldal valahogy nehezen akart elindulni, majdnem letettem, de mégis kitartottam, és megkaptam érte a jutalmam. Olvastam már Fekete Istvántól, de mindig ér valami meglepetés, és a meglepetés ezúttal nem a szépséges tájleírások okán ért, nem is az állatok életének elképesztően mély ismerete miatt, sőt, még csak nem is azért, ahogy az író (és általa az olvasó is) bebújik egy uhu bagoly bőrébe, és úgy szemléli a világot.
Mindemellett ugyanis Hú az ősei emlékezetén keresztül visszavisz minket több történelmi korszakba, ahol a bagoly éjszakai leskelődései közben az emberi lét hétköznapi, vagy éppen legszélsőségesebb oldalait (háborúk, fogolykiszabadítás, ember- és állatvadászatok, stb.) látja. Mint egy kívülálló, aki érdek nélkül, teljes nyugalomban szemlélődik, legyen akár szó szerelemről, akár esti tanácskozásokról, akár vérről, amit földért, életért ontanak.
Végül pedig a könyv jelenében hamar rájövünk, hogy egy mindennél véresebb kor, a 2. világháború első periódusában járunk, ahol az átlagemberek nagyobb része, mint minden időben, békét akarna, de a sors viharai ide-oda dobálják őket, és szerencsésnek mondhatják magukat, ha élve kerülnek ki az eseményekből.
Ezentúl az alkonyatról mindig a könyvben fel-felbukkanó, véleményem szerint gyönyörű denevérszárnyú alkonyat szókapcsolat fog eszembe jutni.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Fekete István: Hú

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

Alapvetően nem szeretem az állatokat.
De ez most valahogy más volt. Bár határozott meggyőződésem, hogy az állatok jelen esetben az emberi lélek szószólói, általuk közli velünk az író a gondolatait a világról.
Csodálatosan jellemzi Fekete István az állatokat, még a végén megszeretem őket.
Még a részletes, inkább aprólékos tájleírásokat is élvezettel olvastam, elvarázsolóan ír FI. (még engem is el tudott varázsolni!)

>!
Felixa P
Fekete István: Hú

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

Vizuális típus vagyok… Elvarázsolt a részletgazdag tájleírás és az aprólékos természeti jelenségek, az állatok megjelenítése; bár néha ezek kissé hosszúra vagy éppen vontatottra sikerültek. Csodálatos történet az életről egy bagoly főszereplésével az őt körülvevő környezetről.


Népszerű idézetek

>!
Bla IP

Ekkor egy kis szél suhant át a kert felett és megszólalt az almafa, aki amennyire utálja a szelet, ha megvadul, annyira szereti, ha szelíden érkezik. A szél a fák nyelve.

67. oldal

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

Kapcsolódó szócikkek: szél
1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Nem, Laci bácsi, nincs megnyert vagy elveszített háború, csak „Háború” van! Pusztító, öldöklő, embertelen!

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

>!
lamucat

S ha majd az Időben eljön az a korszak, amikor az ember minden barlangot szétrobbantott, amit valami célra fel nem használhatott, bevezetve persze a villanyvilágítást… és minden öreg fát már régenkivágatott, amelynek odvában fészkelhetett volna az uhuk nemzedéke… akkor már késő lesz siránkozni a megbillent természeti egyensúlyon, amelyet helyreállítani sem atombombával, sem mindentudó elektronikus gépekkel nem lehet.

309. oldal

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

>!
bonnie9 +SP

Minden félelmetes között a legfélelmetesebb az ember.

168. oldal

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

>!
Lunemorte MP

Aki apa, az legyen mindenben apa.

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

Kapcsolódó szócikkek: apa
>!
Lunemorte MP

Olyan gazdátlan a világ…

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

>!
Lunemorte MP

A madárnak nincs arca a fájdalom kifejezésére, csak a szeme mutat valami elmélyülést, mielőtt megtörne, ha el kell pusztulnia.

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

>!
Lunemorte MP

– A fene egye meg, valahogy majd csak lesz!

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

2 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Éjfél előtt megmozdult a hűvös levegő, és a rétek rálehelték a falura a lekaszált virágok szomorú, tiszta, halott illatát.

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

>!
Lunemorte MP

Ez az ő ideje. Nincs ember, nincs senki, csak az áldott sötétség és az emlékek, amelyek a vérében vannak.

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Gergely Márta: U-gu
Varga Katalin: Barátom, Bonca
Tersánszky Józsi Jenő: Egy szarvasgím története
Padisák Mihály: A csúcs mindig fölöttünk van
Szentiványi Jenő: Tizenkét halálos perc
Szinnyei Júlia: Erdészház
Döbrentei Kornél: Tiszóka
Gill Lewis: Égi vándor
Szabó Magda: Abigél
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben