Harangszó 2 csillagozás

– Ott van az a kis hársfa… a temető sarkában… oda szeretnék…
Nem tudtam szólni, csak szorongattam hidegülő kezét ígéretképpen… és meghalt még azon az éjjelen.
Reggel megásattam a sírját a kis hársfa alatt és hiába törtem a fejem, hogy miért éppen oda kívánkozott… amikor menyecske lánya jött sietve a temetőbe.
– Nem jó helyre ássák, ifiúr… szegény édesanyám meghagyta, hogy melléje temessék…
– Nem lehet, Naca, Király bácsi ide kívánkozott és én megígértem neki…
Amikor duzzogva elment az asszony, elmosolyodtam magamban, mint a cinkos, aki segített kifogni az asszonyokon, akik a kis temető túlsó sarkában voltak eltemetve és megértettem öreg barátom, aki – három asszony után –, végre – egészen egyedül akart maradni…
A temetésen suttogva hullott a hó s a dombtetőről a párás végtelenségbe lehetett látni.
Karácsony másnapja volt éppen.

220. oldal (Vörösváry Publishing, 1975)