70. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Hajnal ​Badányban 250 csillagozás

Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban

Mélyen az erdőben húzódik meg a badányi vízimalom, amelyben két gyermek él a múlt század közepén, Panni, a molnár kislánya és Matyi, a szolgálatba szegődött árva molnárinas. Ahogy nőnek, szenvedélyes szerelem támad a két fiatal között, amely keresztezi a család házassági terveit. Hogyan küzdenek meg a fiatalok a boldogságukért: a gyilkosság gyanújával börtönbe csukott fiú, s az új erdészsegéddel tervezett házasság ellen tiltakozó lány.
A természet fenséges panorámája környezi a fiatalok romantikus szerelmét, amelyet a tőle megszokott finom lírával rajzol meg az író.

Eredeti megjelenés éve: 1942

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Csíkos könyvek

>!
Móra, Budapest, 2010
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631187762 · Illusztrálta: Győrfi András
>!
Móra, Budapest, 2010
206 oldal · ISBN: 9789631193251 · Illusztrálta: Győrfi András
>!
Móra, Budapest, 2006
224 oldal · ISBN: 9631181200 · Illusztrálta: Győrfi András

9 további kiadás


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Nemes Tallós Gyula · Tallós Panni

Helyszínek népszerűség szerint

Badány


Kedvencelte 60

Most olvassa 4

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

Wiggin77>!
Fekete István: Hajnal Badányban

Nincs még egy olyan író, aki ennyire el tudna varázsolni. Sorait olvasva ültem meghitt vacsora mellett, miközben a bor mellett a család melege fűtött, ültem egyedül nyári alkonyatban, az aludni készülő természet neszeit hallgatva, békében, derűvel. Pecsenye illatát szagoltam és hallgattam a cigányt, ahogy húzza az édes-búst, a téli estén megrövidítve az emberek távolságát. Suhantam hideg téli éjszakán sebes szánon, miközben a csípős szél könnyet fakasztott a szemeimből, és mégis, belül csuda meleg volt! Átéltem karácsonyt és húsvétot, az elmúlás fájdalmát és az újjászületés csodáját. A férfias betyárbecsületet és a mindig reménykedő szerelmet.

Fekete István könyve evangélium, az élet ünneplése, szeretete, annak minden szépségével és bánatával együtt. Kedvenc!

„Ez a legigazibb és a legnagyobb csoda, a jóság és szeretet csodája, mert a halál csak elmúlni tud, de születni, szeretni, teremni csak a végtelen Élet!”

5 hozzászólás
Lunemorte P>!
Fekete István: Hajnal Badányban

„Ez a legigazibb és a legnagyobb csoda, a jóság és szeretet csodája, mert a
halál csak elmúlni tud, de születni, szeretni, teremni csak a végtelen Élet!"

Ismét egy lélekemelő könyvet olvastam Fekete Istvántól. Jól esett már a szívemnek! Érdekes, eddig az író egyik könyvében sem csalódtam, szerintem nem is fogok sosem.
Csodálatos leírások faluról, erdőről, természetről, szépséges ifjúkori szerelmi történet, ahol semmi sem biztos. Végig izgalmas és letehetetlen a regény. Ráadásul még egy holló is megjelenik, bár nem volt akkora szerepe azért, mint a Fekete István: Húban szereplő bagolynak. Mégis jó minden így, ahogy van. Az évszakok váltakoznak, telnek az évek, de egy valami sosem változik. Hogy mi? Jöjj rá magad és olvasd el ezt a könyvet! :)

Rákhely_Mónika>!
Fekete István: Hajnal Badányban

A régen tapasztalt Fekete István-varázs ma is működik, 3 estére kiszakított a jelenből, a badányi malom környékén éltem, egy voltam a természettel, de ugyanúgy Pannival, Mátyással, Miskával. Húztam, minél tovább tartson ez a varázs, szerencse, hogy oly sok (újra)olvasni való van tőle ❤

SteelCurtain>!
Fekete István: Hajnal Badányban

Maga a történet végtelenül egyszerű. Ám az, hogy egyszerűen átsiklottam a bejáratott sémák felett, s a néhol banalitásba merülő sztori ellenére faltam a sorokat, az egyértelműen Fekete Istvánnak köszönhető. Ahogyan Rejtő Jenő a maga zsenialitásával az egekbe emelkedett a ponyva világából, úgy Fekete István a népszínművek hamis romantikájából emelte elérhetetlenül magasabb szintre ugyanazt az idillikus képet. Van itt erdő, cigány, vízimalom, szerelem, halál, árva gyerek, meg betyár, vagyis minden amiből egy felejthető giccsparádét lehet varázsolni. De az igazi varázsló számára mindez csak újabb alkalom bebizonyítani, hogy az a nyelv, melyet sokszor oly szürkén használunk mi köznapi halandók, valójában csodákat rejtegető, tündéri világ, Ali Baba kincses barlangja. Fekete István otthon van ebben a barlangban, ez az otthona, melyet szívesen megoszt minden olvasójával. Ebben a varázslatban szívesen elmerül, és önfeledten barangol benne a magamfajta zord realista is.

Roszka>!
Fekete István: Hajnal Badányban

Gyönyörűen megírt történet, emberségről, szerelemről, betyárokról, egy árva kisfiúról.
Ez a könyv olyan stílusban van megírva, hogy öröm olvasni. Itt még a tárgyak is beszélnek.
Történet az árva gyermekről, akit befogad egy molnár, és nem cselédként, hanem családtagként kezeli. A tájleírásai valami gyönyörűség, szinte érezni a hideg teleket, forró nyarakat. A malom is életre kel benne.

kratas P>!
Fekete István: Hajnal Badányban

Ez itt maga az élet, a természet, az emberek, itt mindennek szíve van, él és beszél és létezik.
Egyszerű történet, egyszerű boldogság, de olyan szép volt. Megnyugtatott, elvarázsolt, olvasás közben hallottam a malom zúgását és éreztem az erdő illatát.
Legkedvesebb szereplőm pedig Miska lett :)

ppeva P>!
Fekete István: Hajnal Badányban

Meglepődtem a könyv végén a korhatár jelzőn: TIzenhárom éven felülieknek. Akkor jó, pont annyi vagyok. :)
Régóta tervezem – spoiler –, hogy elolvasom, de valahogy mindig elkerültük egymást. Most annyira jól esett!

2 hozzászólás
Ibanez P>!
Fekete István: Hajnal Badányban

„A som hát kivirágzott. Éjszaka még didergett egy kicsit, de a déli napsütésben elfeledte minden baját, és szelíden ringatta a kis sármányt, aki ugyan énekelni nemigen tudott, de apró füttyeiben szerelem és tavasz nevetett.”

Ahhhh… talán ez lett az egyik kedvencem Fekete Istvántól, és hogy ezt miért nem olvastam eddig! Tökéletesen ötvözi a természetről szóló leírásokat és a regényes cselekményrészt a malombeli emberekről és ismerőseikről. A kedvenc részeim, amelyeken a legjobban mosolyogtam a patak megszemélyesített bekezdései voltak, főleg, mikor elkészül a malom és a patakot visszaterelik és szembetalálja magát a lapátokkal :-D

"…visszaeresztették a patakot régi medrébe.
– Végre! – nyújtózkodott a patak, és alig várta, hogy ugorhasson a régi zúgónál, hogy felkiálthasson az öreg kőrisnek. De a patakot többféle meglepetés érte. Először is a zúgó előtt tóvá kellett szélesednie, és csak mikor ezt megtöltötte, ért oda, ahol valaha vidáman és szabadon ugrott le a mélységbe.
– Mi ez? – ámult a patak, amikor egy híd árnyéka simogatta meg a hátát. – Mi ez? – dühöngött a patak, amikor a malomfejhez ért, ahol felduzzadt vizét padlók szorították össze. – És mi ez?! – ordított a patak, amikor a nagykerék rávigyorgott száz, lapátos fogával. – Miért állsz az utamban? Eltiporlak, te!… – és nekiugrott a lapátoknak.
– Ha bírnál velem! – kajánkodott a kerék. – Ha elég erős lennél, vizecske…
A patak hörögve kapaszkodott a kerékbe, a kerék megcsikordult, lassan átfordult, visszajött, és sose lett vége."

Matyi rögtön szimpatikussá válik, amit azonban sajnáltam, hogy Tallós a végére ellenszenvessé kezdett válni, s még jobban azt sajnáltam, hogy spoiler. Az erdész persze rögtön ellenszenves, ugyanakkor nagyon hirtelen ki is lép a történetből, arra számítottam, hogy majd spoiler. A szegénylegények vonal külön tetszett, hogy mennyire összefognak a végén, "jó tett helyébe jót várj” alapon (is). No meg persze Miska, őt se hagyjuk ki a sorból :-D

Ja, igen, másik nagy kedvenc ez volt! :-D Hát ki ne emlékezne a részeg libákra a Vuk-ból :-D
"– Mi az, mi az, egy ember? – dülöngéltek a kacsák.
– Nini, egy ember, de nem félünk ám, ugye, kacsa testvér? – gágogták részegen a vadlibák, és Matyinak csak annyi dolga volt, hogy összeszedje őket."

Gyönyörű történet, aki még nem olvasott az írótól, ezt bátran lehet ajánlani!

"– Mit akarsz? – zúdult fel az egész világ a tél ellen. Azért jöttél, hogy aludjunk benned, vagy azért, hogy megölj bennünket?
A tél még válaszolni se tudott, már végigjajongta a bagoly az erdőt:
– Megmondtam. Ugye, megmondtam? A tél a halál. Meghalunk, mind meghalunk… Jaaj…, meghalunk… És a tél belátta, hogy ebből baj lesz, de különben is utálta a baglyot; akkor éjjel összehúzta magát, és engedte, hogy puha hófelhők boruljanak a világra."

1 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Fekete István: Hajnal Badányban

Messziről jött bükkfa azt mond, amit akar.

Mi valahogy nem lettünk egymásnak teremtve. Tetszettek a leírások, tetszettek a megelevenedő kövek, fák. Több minden nagyon betalált pl a befogadott árva, a temetés.
De valahogy mégsem éreztem azt a „szerelmet”, mint pl a Tüskevárnál.
Ez most valahogy nekem nem…
Lehet, h nem vagyok még kész erre a könyvre, majd egyszer újra nekifutok.
Pedig még ismerős helyek is vannak benne, pl Koplaló, a nagynéném anyja, és a nagymamám tesójának a férje is onnan való. Mintha „világváros” lenne…

Vackor6 P>!
Fekete István: Hajnal Badányban

Mélységes szerelembe estem a gyönyörűségesen megszőtt gondolatokba, és Fekete István gazdag érzelmekkel teli megszemélyesítéseibe. Annyira, de annyira szeretnivaló, ahogy a természettel való bensőséges kapcsolatot ábrázolja. Nem tudok nem odalenni érte.


Népszerű idézetek

Bla I>!

Öregedett a nyár szíve, és a leszálló nap vörös arcába kukorica dugta susogó, sásos levelét.

17. oldal

Lunemorte P>!

– Örökké csak nem sírhatunk.

136. oldal, Móra Ferenc Könyvkiadó (1974)

1 hozzászólás
padamak>!

Ez a legigazibb és legnagyobb csoda, a jóság és szeretet csodája, mert a halál csak elmúlni tud, de születni, szeretni, teremni csak a végtelen Élet!

236. oldal - 13. fejezet, utolsó mondat (a NESZTOR szedőüzem)

ÁrnyékVirág>!

Panni ekkor megérezte, hogy hiába jár az idő, s az időtlen patak hiába hoz új hullámokat, az ő arcuk mindig visszanéz, és a lányok, az anyák, a családok élete el nem múlik soha.
Ez a legigazibb és a legnagyobb csoda, a jóság és a szeretet csodája, mert a halál csak elmúlni tud, de születni, szeretni, teremni csak a végtelen Élet!

310. oldal (utolsó mondat)

Lunemorte P>!

Húsvét van – gondolta, és még az arcára sütő napban is érezte, hogy ünnep van az egész világon.

88. oldal, Móra Ferenc Könyvkiadó (1974)

Kapcsolódó szócikkek: húsvét
4 hozzászólás
Renkou>!

Mert ősz lett közben.
Az erdei ösvényeket átszőtték hallgatag pókok, a galagonya bogyója pirosan fürdött a napban, a legelők tarlott oldalán már csak délben ugráltak a szöcskék, a katáng virága elfakult, az erdő aranyos bíborba öltözött, mert szép akart lenni, mint az öregedő asszonyok, ha elbúcsúznak valakitől, akit szerettek.
Elhidegült a patak is. Méregzöld színe kékre vált, mint a pala, és nem táncoltak már felette szitakötők. De az apró halak még szökelltek benne, csak úgy mozgott a víz utánuk.

144. oldal (1974-es kiadás)

Kapcsolódó szócikkek: erdő · galagonya · katáng · ősz · pók · szöcske
Lunemorte P>!

Mindenkinek nem lehet kedvére tenni. Neked az első te magad vagy. S azután jönnek a többiek.

156. oldal, Móra Ferenc Könyvkiadó (1974)

3 hozzászólás
Bla I>!

Az erdőben a haldokló tél sóhajtott, az utakon langyos párák ringatták a tavaszt, és az égen, túl a tavaszon és a télen, felhőselymek hamvában úszott a hold.

5. oldal

Lunemorte P>!

– Mennyit jár a szád, és milyen üres vagy!

42. oldal, Móra Ferenc Könyvkiadó (1974)

Lunemorte P>!

Az természetes volt – maga is látta akárhányszor –, hogy a holdban valaki hegedül, és valaki meghal, ha csillag szalad le az égről.

21. oldal, Móra Ferenc Könyvkiadó (1974)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

L. M. Montgomery: Az arany út
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
F. Nagy Gábor: Gólyafészek
Hollósy Tóth Klára: Örök megújulás
Fehér József: Örömtündér
Ismered az évszakokat?
Maria Turtschaninoff: Maresi
Catherine Rider: Csók New Yorkban
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út
Henning Mankell: A fiú, aki hóban aludt