60. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Hajnal ​Badányban 317 csillagozás

Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban Fekete István: Hajnal Badányban

Mélyen az erdőben húzódik meg a badányi vízimalom, amelyben két gyermek él a múlt század közepén, Panni, a molnár kislánya és Matyi, a szolgálatba szegődött árva molnárinas. Ahogy nőnek, szenvedélyes szerelem támad a két fiatal között, amely keresztezi a család házassági terveit. Hogyan küzdenek meg a fiatalok a boldogságukért: a gyilkosság gyanújával börtönbe csukott fiú, s az új erdészsegéddel tervezett házasság ellen tiltakozó lány.
A természet fenséges panorámája környezi a fiatalok romantikus szerelmét, amelyet a tőle megszokott finom lírával rajzol meg az író.

Eredeti megjelenés éve: 1942

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Csíkos könyvek

>!
Móra, Budapest, 2010
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631187762 · Illusztrálta: Győrfi András
>!
Móra, Budapest, 2010
206 oldal · ISBN: 9789631193251 · Illusztrálta: Győrfi András
>!
Móra, Budapest, 2006
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631181200 · Illusztrálta: Győrfi András

10 további kiadás


Enciklopédia 35

Szereplők népszerűség szerint

Kapás Jancsi (Gyík) · Nemes Tallós Gyula · Tallós Panni

Helyszínek népszerűség szerint

Badány


Kedvencelte 71

Most olvassa 5

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Annamarie P>!
Fekete István: Hajnal Badányban

Ahogy elkezdtem olvasni Fekete István sorait, hogy „Az erdőben a haldokló tél sóhajtott, az utakon langyos párák ringatták a tavaszt, és az égen, túl tavaszon és télen, felhőselymek hamvában úszott a hold”, abban a pillanatban elkezdtem lassulni. Egyetlen mondattal megérkeztem abba világba, melynek titkát be akarja mutatni nekünk a szerző. Képekkel dolgozik, számunkra ismeretlen érzésekkel ajándékoz meg, amikor a természet arcait és a fák között lopakodó ezerféle élő valóságot ábrázolja. Valaha ismertük és tudtuk ennek a világnak a nyelvezetét, de mára végtelen távolságba kerültünk attól, ami valaha az igazi életterünk volt. Mondhatni genetikailag örökölt ősképekkel, ősérzésekkel, ősvalósággal találkozunk. Azzal a harmóniával, ami az ember eredeti természete….

…Fekete István egy olyan térbe és időben visz el minket, ahol még minden sokkal egyszerűbb és érintetlenebb volt. A romlatlan szerelem tisztasága mindannyiunkban felidézi a magunk ártatlan odaadásának korszakát, bármikor és bármennyi ideig tartott, vagy épp tart is. Ez a romlatlanság számomra nem csupán a szerelem, hanem minden emberi kapcsolat játssza mentes szépségét jelenti. Természetesen a történet hűséges az adott korszakhoz. Az 1850-es éveknek is megvolt a maga küzdelme, kilátástalansága, de gyönyörűen kidomborodik belőle a kisember vágya és öröme. Jól esett úgy részese lenni ennek a regénynek, hogy bátran hagyatkozhattam arra, nem ér majd elviselhetetlen sokk a következő lapon, mert a nehézség és tragédia is csak a maga valóságában terheli az életet.
Bevallom, rám leginkább a szöveg szerkezete hatott, ahogyan a természet képeivel vezetett a szerző. Ugyanakkor, ez a környezeti világgal szoros összeköttetésben lüktető élet a maga tisztaságában, szinte elválaszthatatlan hódolatomtól. Itt még a betyárok is úri emberek.
Mire a regény végére értem, egészen tisztán tudtam és éreztem, hogy miért képes menedéket adni a mindennapok őrjítő taposómalmában a Badányi malom küzdelmese élete.

Teljes bejegyzés: https://annamarie-irkal.blogspot.com/2021/05/fekete-ist…

2 hozzászólás
Wiggin77>!
Fekete István: Hajnal Badányban

Nincs még egy olyan író, aki ennyire el tudna varázsolni. Sorait olvasva ültem meghitt vacsora mellett, miközben a bor mellett a család melege fűtött, ültem egyedül nyári alkonyatban, az aludni készülő természet neszeit hallgatva, békében, derűvel. Pecsenye illatát szagoltam és hallgattam a cigányt, ahogy húzza az édes-búst, a téli estén megrövidítve az emberek távolságát. Suhantam hideg téli éjszakán sebes szánon, miközben a csípős szél könnyet fakasztott a szemeimből, és mégis, belül csuda meleg volt! Átéltem karácsonyt és húsvétot, az elmúlás fájdalmát és az újjászületés csodáját. A férfias betyárbecsületet és a mindig reménykedő szerelmet.

Fekete István könyve evangélium, az élet ünneplése, szeretete, annak minden szépségével és bánatával együtt. Kedvenc!

„Ez a legigazibb és a legnagyobb csoda, a jóság és szeretet csodája, mert a halál csak elmúlni tud, de születni, szeretni, teremni csak a végtelen Élet!”

5 hozzászólás
Rákhely_Mónika P>!
Fekete István: Hajnal Badányban

A régen tapasztalt Fekete István-varázs ma is működik, 3 estére kiszakított a jelenből, a badányi malom környékén éltem, egy voltam a természettel, de ugyanúgy Pannival, Mátyással, Miskával. Húztam, minél tovább tartson ez a varázs, szerencse, hogy oly sok (újra)olvasni való van tőle ❤

Lunemorte P>!
Fekete István: Hajnal Badányban

„Ez a legigazibb és a legnagyobb csoda, a jóság és szeretet csodája, mert a
halál csak elmúlni tud, de születni, szeretni, teremni csak a végtelen Élet!"

Ismét egy lélekemelő könyvet olvastam Fekete Istvántól. Jól esett már a szívemnek! Érdekes, eddig az író egyik könyvében sem csalódtam, szerintem nem is fogok sosem.
Csodálatos leírások faluról, erdőről, természetről, szépséges ifjúkori szerelmi történet, ahol semmi sem biztos. Végig izgalmas és letehetetlen a regény. Ráadásul még egy holló is megjelenik, bár nem volt akkora szerepe azért, mint a Fekete István: Húban szereplő bagolynak. Mégis jó minden így, ahogy van. Az évszakok váltakoznak, telnek az évek, de egy valami sosem változik. Hogy mi? Jöjj rá magad és olvasd el ezt a könyvet! :)

Porcsinrózsa>!
Fekete István: Hajnal Badányban

Fekete István rajongójaként elfogult vagyok. Számomra úgy tűnik, hogy senki nem formált a magyar irodalomban ilyen megindító, lírai szépségű gondolatokat az évszakokról, a természetről. Ez csakis azért lehet, mert Fekete István számára minden, és mindenki élő valóság. Ember, állat, tárgy, természeti jelenség szerves egységben munkálkodik egymásért, egymás hasznára, és munkájuk közben olyan harmónia bontakozik ki, amelynek az olvasó is vágyik a részese lenni.
Szomorúság ül a lapokon s a szívekben, amikor szereplői haláláról beszél. Ők azonban nem múlnak el teljesen. Emlékeztetőül utódaikra hagyják kezük munkáját, gondolataikat, erkölcsi tartásukat. Aztán észrevétlenül egybeolvad az idő múlásában élet és halál, ember és természet.
A fiatalok újraélik az időtlen és kortalan érzéseket : gyászt, fájdalmat, bánatot, veszteséget. De újra élik az ifjúság szépségét, a vágyódást, a szerelmet. Így kapcsolódik össze a nemzedékek láncolata, az élet örök körforgása nem lesz hiábavaló.
Megindítóan szép regény ez az emberi lét törékenységéről, a kiszolgáltatottságról, és a reményről, mely valahogy mindig makacs útitársunk a reménytelenségben.
Mélységeit szerencsére inkább a felnőtt olvasók értik. A gyerekek nem tudnák elhordozni, bár a könyv „ifjúsági” címkés.

6 hozzászólás
SteelCurtain>!
Fekete István: Hajnal Badányban

Maga a történet végtelenül egyszerű. Ám az, hogy egyszerűen átsiklottam a bejáratott sémák felett, s a néhol banalitásba merülő sztori ellenére faltam a sorokat, az egyértelműen Fekete Istvánnak köszönhető. Ahogyan Rejtő Jenő a maga zsenialitásával az egekbe emelkedett a ponyva világából, úgy Fekete István a népszínművek hamis romantikájából emelte elérhetetlenül magasabb szintre ugyanazt az idillikus képet. Van itt erdő, cigány, vízimalom, szerelem, halál, árva gyerek, meg betyár, vagyis minden amiből egy felejthető giccsparádét lehet varázsolni. De az igazi varázsló számára mindez csak újabb alkalom bebizonyítani, hogy az a nyelv, melyet sokszor oly szürkén használunk mi köznapi halandók, valójában csodákat rejtegető, tündéri világ, Ali Baba kincses barlangja. Fekete István otthon van ebben a barlangban, ez az otthona, melyet szívesen megoszt minden olvasójával. Ebben a varázslatban szívesen elmerül, és önfeledten barangol benne a magamfajta zord realista is.

Roszka>!
Fekete István: Hajnal Badányban

Gyönyörűen megírt történet, emberségről, szerelemről, betyárokról, egy árva kisfiúról.
Ez a könyv olyan stílusban van megírva, hogy öröm olvasni. Itt még a tárgyak is beszélnek.
Történet az árva gyermekről, akit befogad egy molnár, és nem cselédként, hanem családtagként kezeli. A tájleírásai valami gyönyörűség, szinte érezni a hideg teleket, forró nyarakat. A malom is életre kel benne.

Ibanez P>!
Fekete István: Hajnal Badányban

„A som hát kivirágzott. Éjszaka még didergett egy kicsit, de a déli napsütésben elfeledte minden baját, és szelíden ringatta a kis sármányt, aki ugyan énekelni nemigen tudott, de apró füttyeiben szerelem és tavasz nevetett.”

Ahhhh… talán ez lett az egyik kedvencem Fekete Istvántól, és hogy ezt miért nem olvastam eddig! Tökéletesen ötvözi a természetről szóló leírásokat és a regényes cselekményrészt a malombeli emberekről és ismerőseikről. A kedvenc részeim, amelyeken a legjobban mosolyogtam a patak megszemélyesített bekezdései voltak, főleg, mikor elkészül a malom és a patakot visszaterelik és szembetalálja magát a lapátokkal :-D

"…visszaeresztették a patakot régi medrébe.
– Végre! – nyújtózkodott a patak, és alig várta, hogy ugorhasson a régi zúgónál, hogy felkiálthasson az öreg kőrisnek. De a patakot többféle meglepetés érte. Először is a zúgó előtt tóvá kellett szélesednie, és csak mikor ezt megtöltötte, ért oda, ahol valaha vidáman és szabadon ugrott le a mélységbe.
– Mi ez? – ámult a patak, amikor egy híd árnyéka simogatta meg a hátát. – Mi ez? – dühöngött a patak, amikor a malomfejhez ért, ahol felduzzadt vizét padlók szorították össze. – És mi ez?! – ordított a patak, amikor a nagykerék rávigyorgott száz, lapátos fogával. – Miért állsz az utamban? Eltiporlak, te!… – és nekiugrott a lapátoknak.
– Ha bírnál velem! – kajánkodott a kerék. – Ha elég erős lennél, vizecske…
A patak hörögve kapaszkodott a kerékbe, a kerék megcsikordult, lassan átfordult, visszajött, és sose lett vége."

Matyi rögtön szimpatikussá válik, amit azonban sajnáltam, hogy Tallós a végére ellenszenvessé kezdett válni, s még jobban azt sajnáltam, hogy spoiler. Az erdész persze rögtön ellenszenves, ugyanakkor nagyon hirtelen ki is lép a történetből, arra számítottam, hogy majd spoiler. A szegénylegények vonal külön tetszett, hogy mennyire összefognak a végén, "jó tett helyébe jót várj” alapon (is). No meg persze Miska, őt se hagyjuk ki a sorból :-D

Ja, igen, másik nagy kedvenc ez volt! :-D Hát ki ne emlékezne a részeg libákra a Vuk-ból :-D
"– Mi az, mi az, egy ember? – dülöngéltek a kacsák.
– Nini, egy ember, de nem félünk ám, ugye, kacsa testvér? – gágogták részegen a vadlibák, és Matyinak csak annyi dolga volt, hogy összeszedje őket."

Gyönyörű történet, aki még nem olvasott az írótól, ezt bátran lehet ajánlani!

"– Mit akarsz? – zúdult fel az egész világ a tél ellen. Azért jöttél, hogy aludjunk benned, vagy azért, hogy megölj bennünket?
A tél még válaszolni se tudott, már végigjajongta a bagoly az erdőt:
– Megmondtam. Ugye, megmondtam? A tél a halál. Meghalunk, mind meghalunk… Jaaj…, meghalunk… És a tél belátta, hogy ebből baj lesz, de különben is utálta a baglyot; akkor éjjel összehúzta magát, és engedte, hogy puha hófelhők boruljanak a világra."

1 hozzászólás
kratas P>!
Fekete István: Hajnal Badányban

Ez itt maga az élet, a természet, az emberek, itt mindennek szíve van, él és beszél és létezik.
Egyszerű történet, egyszerű boldogság, de olyan szép volt. Megnyugtatott, elvarázsolt, olvasás közben hallottam a malom zúgását és éreztem az erdő illatát.
Legkedvesebb szereplőm pedig Miska lett :)

ppeva P>!
Fekete István: Hajnal Badányban

Meglepődtem a könyv végén a korhatár jelzőn: TIzenhárom éven felülieknek. Akkor jó, pont annyi vagyok. :)
Régóta tervezem – spoiler –, hogy elolvasom, de valahogy mindig elkerültük egymást. Most annyira jól esett!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

ÁrnyékVirág P>!

Az erdőben a haldokló tél sóhajtott, az utakon langyos párák ringatták a tavaszt, és az égen, túl a tavaszon és télen, felhőselymek hamvában úszott a hold.

(első mondat)

Annamarie P>!

Tudta, hogy a nádasban nappal vízilányok járnak, akik vesztükbe csalogatják a vándorlegényt, éjjel pedig lúdvércek imbolygatják kék tüzüket. Ahol a kis láng libeg, ott kincs van. Hordókban arany, ezüst, és zacskókban drágakő.

20. oldal

2 hozzászólás
Bla IP>!

Öregedett a nyár szíve, és a leszálló nap vörös arcába kukorica dugta susogó, sásos levelét.

17. oldal

Lunemorte P>!

– Örökké csak nem sírhatunk.

136. oldal, Móra Ferenc Könyvkiadó (1974)

1 hozzászólás
padamak>!

Ez a legigazibb és legnagyobb csoda, a jóság és szeretet csodája, mert a halál csak elmúlni tud, de születni, szeretni, teremni csak a végtelen Élet!

236. oldal - 13. fejezet, utolsó mondat (a NESZTOR szedőüzem)

Annamarie P>!

A fiatalember vérében születő idők nyara lobogott, az öreg a tavasznak csak bársonyos melegét érezte.

9. oldal

ÁrnyékVirág P>!

Panni ekkor megérezte, hogy hiába jár az idő, s az időtlen patak hiába hoz új hullámokat, az ő arcuk mindig visszanéz, és a lányok, az anyák, a családok élete el nem múlik soha.
Ez a legigazibb és a legnagyobb csoda, a jóság és a szeretet csodája, mert a halál csak elmúlni tud, de születni, szeretni, teremni csak a végtelen Élet!

310. oldal (utolsó mondat)

Lunemorte P>!

Húsvét van – gondolta, és még az arcára sütő napban is érezte, hogy ünnep van az egész világon.

88. oldal, Móra Ferenc Könyvkiadó (1974)

Kapcsolódó szócikkek: húsvét
4 hozzászólás
Lunemorte P>!

Mindenkinek nem lehet kedvére tenni. Neked az első te magad vagy. S azután jönnek a többiek.

156. oldal, Móra Ferenc Könyvkiadó (1974)

3 hozzászólás
Renkou P>!

Mert ősz lett közben.
Az erdei ösvényeket átszőtték hallgatag pókok, a galagonya bogyója pirosan fürdött a napban, a legelők tarlott oldalán már csak délben ugráltak a szöcskék, a katáng virága elfakult, az erdő aranyos bíborba öltözött, mert szép akart lenni, mint az öregedő asszonyok, ha elbúcsúznak valakitől, akit szerettek.
Elhidegült a patak is. Méregzöld színe kékre vált, mint a pala, és nem táncoltak már felette szitakötők. De az apró halak még szökelltek benne, csak úgy mozgott a víz utánuk.

144. oldal (1974-es kiadás)

Kapcsolódó szócikkek: erdő · galagonya · katáng · ősz · pók · szöcske

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!
Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Debbie Macomber: Szerelem karácsonyra
Padisák Mihály: A csúcs mindig fölöttünk van
Csóti Lili: Hetedvérig
Jókai Mór: A cigánybáró
Louisa May Alcott: Jó feleségek
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
Amy Harmon: Arctalan szerelem