Fészekrablás 10 csillagozás

Fekete István: Fészekrablás

Felsőfokú ​tanulmányai során Fekete István alapos mezőgazdasági képzésben részesült, miközben a széleskörű oktatás révén a gyermekkorától folyamatos gyarapodó természettudományi ismeretei is rendszereződtek és elmélyültek. A haláláig szenvedéllyel űzött vadászat és horgászat kiváló lehetőségeket biztosított a folyamatos tapasztalatszerzésre, és egyúttal korán tudatosította benne, hogy valójában egyetlen dolog érdekli igazán, mégpedig az erdők, mezők és vizek világa. Köteteket lehet összeállítani a természetírásaiból, amelyek közé – tágabb értelemben – a vadászírások éppen úgy odatartoznak, mint az ismeretterjesztő publicisztikák, a szakcikkek és elbeszéléseinek egy része. Gyakran a természet valamely jelensége áll e kisprózák középpontjában, rendszerint egy-egy állatfajhoz kötve. Övék a nézőpont, az ábrázolásmód szakszerűen részletező, a narratíva tónusát pedig a látvány és hangulat impressziói határozzák meg. Az effélék elsősorban „állatos elbeszélések”, mivel az állatok inkább… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tartalomjegyzék

>!
Lazi, Szeged, 2007
218 oldal · ISBN: 9789639690646

Enciklopédia 1


Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Felixa P
Fekete István: Fészekrablás

Igazi gyöngyszem… Ismét egy kellemes olvasmány. Sokszínű válogatás gyűjteménye a könyv. Egy igazán jól sikerült válogatásé… A természet világának ábrázolása újból elvarázsolt. A lapokról a környezet és az élővilág közvetlensége, az író állatszeretete, mély embersége köszön vissza. Újfent egy kellemes olvasmányélmény az írótól.

>!
robinson P
Fekete István: Fészekrablás

Kellemes szemezgetés, baglyos és sok más madárról szóló történetek gyűjteménye. Kiegészülve az elmúlással, vadakkal és kutyákkal. A végén az összefoglaló igen tartalmas és kerek.

>!
padamak
Fekete István: Fészekrablás

Tetszett ez a válogatás, hiszen állatos-erdős-vadgazdálkodós és főleg madaras történetek gyűjteménye! A I-IV. jelzéssel négyféle témát jelöltek, bár nem csupán olyan jellegű történetek vannak benne. A II. a madaras, a III. kutyás, az I. általános természeti, melyeknek szociológiai mondanivalója van, a IV. pedig főként háziállatos.
Nekem legjobban A varjú, A bagoly, és a Szivar temetése címűek tetszettek. Most. Mert még lehet, hogy kezembe kerül. Tényleg az eddigi legnekemvalóbb válogatás ez Feketétől!
De azért neked is ajánlom.

>!
Ditke22
Fekete István: Fészekrablás

Megint igazi Fekete István történetek, lágy, kedves, elringató. Sok sok állat: csóka, galamb, bagoly, sün, kutya, macska, stb. és mellettük mindig egy ember – akinek sorsa összefügg az állatéval vagy épp befolyásolja azt. Minden nyúlfarknyi novella tartalmaz egy-egy lényeges mondanivalót, amelyek szinte csak épp becsillannak, de úgy tűnnek tova, hogy hagynak maguk után emléket… Így tavaszra tökéletes olvasmány.

>!
Zsuzsanna_Sinka
Fekete István: Fészekrablás

Fekete István mindig nagyon jól esik olvasni. :) Megnyugtatja a háborgó lelkecskémet.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

– Csodálatosak vagytok ti emberek. Azt hiszitek, mindent tudtok, és magatokat se ismeritek…

79. oldal

>!
robinson P

Szólt a kakukk, kopogott a harkály s a nagy fák hamvaszöld sátort tartottak az erdő fölé, hogy a visszhang el ne reppenjen idegen határba,

99. oldal

>!
robinson P

A fiatal vércsepár már március első napjaiban megérkezett. Nászúton voltak, de ők ezt nem tudták, azért normálisan viselkedtek.

14. oldal

>!
padamak

Amint fiát biztonságban tudta, újra kihúzta magát az öreg Szarka.
– Halljátok, ti törpék, most az egyszer ti voltatok az erősebbek, de ne találkozzam még egyszer veletek…
A kapu kinyílt egy kicsit jobban, és egy nagyon öreg törpe szólt ki rajta:
– Halld meg te is, Szarka Ákos, hogy mi nem vagyunk erősek, mert erő csak egy van a világon, ami még a magadfajta tolvaj szívében is a legnagyobb úr, és az a Szeretet.

40. oldal - I. Szarka Ákos _(1941)_ (Lazi Könyvkiadó, 2007)

>!
padamak

…a Jó és a Rossz ember feletti játékában nyitott tétel, kifizetetlen számla, behajthatatlan követelés nem marad soha. És ez a nagy játék maga az élet; nem csak a testnek az élete, nem csak a szolga élete, de az Úré is, aki szabad és parancsol a szolgának, ám neki nem parancsolnak, csak az utakat mutatják meg, és magára vessen, ha a szolga rabságba süllyed. Ilyenkor jó, ha közel van a temető, és a mulandóságból megszólal az, ami nem mulandó, megszólal a Szeretet, és azt mondja:
– Fiam, ha lehetne, most felpofoználak.
És a fiú vagy lány érzi, hogy bizony, ez hiányzik, de mintha már meg is kapta volna, egyszerre megtalálja az Utat, és csodálkozik, hogy ezt eddig nem látta. És milyen jó erre az Útra visszatérni! Erre a tegnap unalmas, terhes, poros, keserves útra, mely – csodálatos! – mára érdekes, változatos, virágos út lett, de – sajnos – a tisztaságot csak a szennyes ember érzi igazán, és mit tudja a tapló, hogy mi az íz, és mit tudja a mindig józan, hogy mi az igazi józanság?

51-52. oldal - I. Kró _(1948)_ (Lazi Könyvkiadó, 2007)

>!
padamak

…elgondolom, hogy az általánosítás a legnagyobb bűn a fajok és népek között, mert egy faj sem hős, bárgyú, óriás, törpe, szellemes, szelíd vagy vérszomjas. Egy faj sem lovag vagy rabló, és egy faj sem fuvolázó énekes vagy vérszomjas macska, mert minden népnek megvannak a maga rigói és a maga ragadozó törpéi és óriásai. Ezeket aztán lehet szeretni vagy gyűlölni, de a fajt – általánosságban – soha!

75. oldal - Rigó Mari _(1956)_ (Lazi Könyvkiadó, 2007)

>!
padamak

Az est megállt egy kicsit a faluvégen, és visszanézett a mezőkre, hol sötét volt már minden, csupán a patak sudara látszott. A patakkal nem bírt sem az est, sem az éjszaka, mert a hajnalokat kötötte össze, és a fénnyel tart rokonságot. Így aztán a sötétség nem is vesződött a patakkal, hanem ráborult a falura.
Egy-egy szekér zörgött még valahol, a boltajtó jelzőcsengője megpendült néha, a kutak vályújában megloccsant a víz, de a kertek alatt már az álom settenkedett és a szérűkben már a kazlaknak dőlt a csend.
És ekkor megszólalt a harang. Egyet-kettőt kondult az elején, de aztán tisztán imádkozni kezdett azok helyett is, akik netán elfelejtették volna.

102. oldal - II. A bagoly _(1941)_ (Lazi Könyvkiadó, 2007)

>!
padamak

A vadászatot intéző hivatalos köröknek nem lehet most sürgősebb és fontosabb dolguk, mint a farkaskutya-veszedelem könyörtelen elfojtása. Most még meglátjuk a korcsokban a farkast, de örökre elkéstünk akkor, amikor a korcsokban csak a belső domináns tulajdonságok maradnak meg, és kívülről senki sem tudja megállapítani az ártatlan külső alatt lappangó végzetes tudományt: a gyilkolás vágyát, a szimat élességét, a hajtás taktikáját és a hangtalanság veszedelmét.

Tisztázzák végre a tenni tudók, az odarendeltek, a hatalom birtokosai és a jog őrei az enyém, tiéd, övé fogalmát, kényszerítsék rá azokra is, akik a birtokos névmások közül csak az elsőt ismerik. Mert ez ugyan csak egy donga a tulajdonjog hordójában, de egy dongának a hiánya bőségesen elegendő, hogy borunk az utolsó cseppig elfolyjon.

123. oldal - III. Farkaskutyák _(1934)_ (Lazi Könyvkiadó, 2007)

1 hozzászólás
>!
padamak

Ballagok hazafelé. A nádbugák utánam integetnek, és meghajolnak, mintha félnének, hogy a leszálló nap lángra lobbantja őket.
Mert búcsúzik a nap is. Egy hónappal ezelőtt ilyenkor még lángolva szállt az égen, de elöregedett már a Nyár, és kívánja a hosszú éjszakát. Kívánja, és egyszer csak elalszik, a reggel kiterítve találja a rétaljban, és ravatala lesz az egész messze táj.
Megzendül majd a szél, gyászosan kárognak a varjak és siránkozva szaladnak a széljárta úton a búbospacsirták. S a levegőben mennek, sietve mennek dél felé az utolsó vándorok.
Alszik a nyár, s a pásztortüzek füstje puhán ráterül a ravatalra. S a jeltelen, nagy sírt másnap hajnalban a dér hideg, száraz könnyeivel hinti be az Ősz.

158. oldal - III. Búcsúzás _(1953)_ (Lazi Könyvkiadó, 2007)

>!
padamak

Szép őszi napok jártak akkor. A kökény már hamvaskéken mosolygott a piros galagonyabokrok mellett, az erdő meg búcsúzóan szép volt, mintha takaróját bús háremasszonykezek szőtték volna mesét álmodó, hosszú éjszakákon.
Álomra készült az erdő.
Hol itt, hol ott húzott magára színes leveleket, melyek lustán, himbálózva szálltak az örök ágyba. A magyar őszök csűrbetakarító, áldott keze halkan megrázogatta a fákat, és a pörge kalapú kis makkokat magához rántotta a föld szeretete. A barna avarban aztán eltűntek. Mocorogtak még egy kicsit, talán ásítottak is, de sóhajtott az öreg cser odafent, és talán azt mondta: aludjatok, gyerekek…, és újra színes leveleket küldött le magáról takarónak.
Aztán őszi párák szálltak a völgyekből, és messze nyugatról elindult csillagos, fekete kendőjével az este.

180. oldal - IV. Vaddisznók _(1934)_ (Lazi Könyvkiadó, 2007)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: Életem értelme
Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!
Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
Jennifer Probst: Keresd mindörökké
Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel
Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges Szirén
Schmidt Egon: Madárvendéglők
Dian Fossey: Gorillák a ködben
Hulej Emese: Egy Teleki gróf Afrikában