Erdei ​utakon 42 csillagozás

Fekete István: Erdei utakon Fekete István: Erdei utakon

Fekete ​István összes vadászati témájú elbeszéléseinek két kötetre tervezett gyűjteményéből az elsőt nyújtjuk most át az olvasónak. A második kötetet, Vadászatok erdőn-mezőn címmel, a jövő évben szeretnénk megjelentetni. A két kötet természetszerűen szorosan egybetartozik. Ebben az elsőben főként azok az írások kaptak helyet, amelyek az író ifjúkori emlékeit idézik fel, a szelíd iróniával átszőtt Matula-történetek, a nagyotmondó, kétbalkezes Pacolai eseteit megjelenítő elbeszélések, Fekete István erdélyi vadászatainak bemutatása, a bravúros szalonkázások, a nagy nyúlvadászatok s az oly sok érdekességgel szolgáló „uhuzások” hosszabb-rövidebb leírásai. A most nyomdai megmunkálásra váró második kötet tartalmazza majd, többek között, azokat az elbeszéléseket, amelyek témáját a hazai „nagyvadak”, a szarvas, az őz, a vaddisznó vadászata szolgáltatta, továbbá az író egyik legjobban megfigyelt, legkedvesebb vadjáról, a rókáról szóló történetek. Fekete István vadászati témájú elbeszélései,… (tovább)

A kötetet összeállította és szerkesztette Véber Károly

Eredeti megjelenés éve: 1987

Tartalomjegyzék

>!
Nesztor, Budapest, 1994
320 oldal · ISBN: 9637523383
>!
Mezőgazdasági, Budapest, 1987
318 oldal · ISBN: 9632324323

Enciklopédia 11


Kedvencelte 5

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Felixa P
Fekete István: Erdei utakon

Ez valami csodálatos!!! Legszívesebben most azonnal beköltöznék egy vadászházba és élvezném a körülvevő természet minden rezdülését, nyugalmát, gyönyörűségét.
A levonás csupán a vadászat miatt… Nem szeretem….

>!
Hoacin P
Fekete István: Erdei utakon

Végtelen az erdő, a csalitokból kiáll az est fekete taraja. Majd bokrok és fák nőnek a derengésből, s a sötétség lefolyik a völgyekbe. „Világos nincs, de a szürkület rálehelt már az éjszakára. A némaság megrezdül, a fenyők tornyában suttogva ébred a hajnal, a távoli csúcsokra derengő világosság ereszkedik. Ölembe ejtem a messzelátót, s úgy érzem, ezért a félóráért érdemes volt élni. Ez a gyönyörű világ nem kívül van már, hanem belül bennem
Korrog a szalonka, kurrog a gerle, lágyan fuvolázik a sárgarigó. Felhőkazlakat hajt a szél, cserszagot lehel az erdő, fellángol az augusztusi nap, égig zsong a nyár, rőzsetűz lenge füstjén száll tova a szeptember, s a kopasz bércek az eget tartják télmarta vállukon…
Nincs is jobb esti mese Fekete István erdős novelláinál, az utóbbi hónapban minden elalvás előtt eme békés világgal tértem nyugovóra. Álomban uhuval barátkoztam, tisztességes ölyvekkel és korhely kakukkokkal tárgyaltam, valamint követtem Matulát és Onucot vadlesen. (A reggeli toalettjükben azért eltekintek ama követéstől… :D „Közben Onuc is elvégezte reggeli toalettjét, ami annyiból áll, hogy kettőt kiköpött a konyhaajtón.” :D)
Tökéletes novellafüzér, egyiket-másikat már olvastam máshol. (Lényegesen kevesebb elgépeléssel. Ennyi sajtóhibát ritkán láttam egy csokorban, ejnye, ejnye, kedves kiadó.)
Az erdei utak számomra megunhatatlanok!

"Háromszor is izentek már értünk, hogy menjünk haza, mert egészen elvadulunk, de azon a véleményen voltunk, hogy elvadulni csak a völgyben lehet, hol por van, füst van, a vonat zakatol, és az emberek mosolyogva mondják egymásnak: – Alázatos szolgája.
Így aztán maradtunk, bár a szülői önkény ilyen levelekben tört ki: „Ha nem jöttök haza, nem küldünk ennivalót…” Barátom – akinél vendég voltam – így okoskodott: – Ha nem megyünk haza, nem küldenek ennivalót. Ebből az következik,. hogy ha hazamegyünk: küldenek. Ez pazarlás volna, tehát maradunk."

2 hozzászólás
>!
Enzo314 MP
Fekete István: Erdei utakon

Az a csodálatos ebben a könyvben, hogy a novellákat olvasva minden a helyére kerül, kívül és belül. Ebben a könyvben nincsenek kudarcok, pedig vannak benne eredménytelen vadászatok, hibázások, korán elvesztett szerettek, családtagok és persze van benne sok öröm, humor, természet és emberszeretet és végtelen megnyugvás abban, hogy ami van, az jó, hogy van, úgy jó, ahogy van.

>!
alaurent P
Fekete István: Erdei utakon

Vadászat, vadászat, vadászat, ez az, amiről szól Fekete István könyve – és az élet, a természet, az állatok tiszteletéről, megbecsüléséről (az elejtett vad előtti tisztelgése a természeti népek imáira emlékeztet, amelyet az áldozatuk teteme felett mondtak el, megköszönve, hogy táplálja őket). Hónapról hónapra mesél a természetről, a kamaszkori cserkészésekről, az első puskáról, az uhuzásról, őzekről, rókákról, vadakról és vadászokról itthon és Erdélyben egyaránt. Csendes humorral írja le a kamaszkor első vadászatait, az – életkortól független – nagy hibázásokat, a lesbeli várakozást, és ugyanilyen finom iróniával ismerjük meg a segítőit, a helyi vadak és ösvények ismerőit, Matula bácsit, és a román Onucot. No meg Pacolait, a kétbalkezes, nagymellényű jóbarátot, aki mindig a rövidebbet húzza. Mint a közismertebb műveiben, itt is áthatja a sorokat a szeretet, az emberség, a hit és a líraiság. Elmerengős olvasmány nyugodt estékre.

>!
oross
Fekete István: Erdei utakon

kellett a lelkemnek. közeledik a nyár, mindjárt jön a Tüskevár!

>!
padamak
Fekete István: Erdei utakon

Tetszett a gyűjtemény, bár a vadászatot nem annyira szeretem, talán mert én magam nem űzöm :) Bár aki ilyen körültekintő hozzáértéssel végzi műveli, azt értékelem. Mert szép, szép, szép!… ahogy az író vadászösztene közben is előtűnik és kibuggyan a lírai véna, ami olyan vágyandóvá teszi leírásait, hogy az ember helyében szeretne lenni, és átélni a szépet, a békéset, a természettel eggyéolvadást…
Az 56 novella mindegyike elolvasható pár perc alatt, amolyan kedvcsinálónak a mindennapok harcaihoz. A leghosszabb, 18 oldalasat pedig különösen újraolvasandónak tartom, az erdélyi havasokban megtörtént néhány nap jókedélyű ábrázolása (címe: A havason). Tetszett még: Az erdő ébredése, Április emlék és az Óév este című.
A szerkesztő az Utószó-ban utal a következő gyűjteményre, ami szintén vadászos, főképp rókás történeteket tartalmaz. Hamarjában bele is vágok!

1 hozzászólás
>!
Eszter_Tóth_12
Fekete István: Erdei utakon

Nagyon szeretem Fekete Istvánnak az írásait. Az Erdei utakon c. vadászati elbeszéléseit már korábban olvastam, és közben sikerült is megszereznem ezt a kötetet. A mű folytatása, a Vadászatok erdőn-mezőn lesz a következő, amit az írótól el fogok olvasni. :) Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet.

>!
evol
Fekete István: Erdei utakon

Sok élmény, sok vadászat, sok megfigyelés.
Annyira érzékletes és gyönyörű, legszívesebben azonnal elköltöznék egy vadászházba, csak puska nélkül.

>!
SzDeni P
Fekete István: Erdei utakon

Számomra ez a könyv idöutazás volt. A makádi Duna ártéri erdeibe.
A vadör édesapámhoz, a mindig jókedvű öreg vadászokhoz. Öket is a természet szeretete vonzotta, a vad kilövése pedig ajándék volt nekik. Gyermek vagyok, gyermek lettem újra. Köszönöm, Fekete István! (Ezt is).

>!
psn
Fekete István: Erdei utakon

Érdemes elolvasni. A Matulás és a Szamos menti/havasok ihlette írások a kedvenceim.


Népszerű idézetek

>!
psn

Este van, de ez a nap nem múlt el, mert vannak napok, melyek nem múlnak el soha.

December

4 hozzászólás
>!
psn

Matulának olyan bagószaga volt, hogy a legöregebb szúnyog veteránok ijedten és enyhe nikotinmérgezéssel zümmögtek tova, másodsorban pedig Matulának olyan bőre volt, hogy azon némely süldőszúnyog esetleg megfenhette szurkálóját, de csípésről szó sem lehetett.

Berekben

>!
alaurent P

És azóta még jobban szeretem a könyveket, mert holt betűikben benne van minden, ami elmúlt, és minden, ami lesz. Benne vannak elmúlt idők, elmúlt emberek, s ezek között vidám emlékű barátom: Matula is.

275. oldal (A könyv)

>!
padamak

Ködök kelnek a völgyek alján, ónos harmat száll a sás levelére. A keleti ég alján világos csík mutatja, hogy egy éjszaka megint lehullt az idő soha vissza nem forduló kerekéről. Álmosan kiált a hajnalban ébredő csóka, és hangjában – amint az végigvág az ébredő erdőn – benne van, hogy közelget immár a nyár végi utak foltos ruhájában is ragyogó vándora, a furulyaszavú szeptember.

199. oldal - Augusztus (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

>!
padamak

Újra megrakom a tüzet, és a szállongó füst megbékéltette szétszaladt gondolataimat. Hová megy a füst, mi lesz belőle? Jó, jó – a párából felhő lesz, a ködből harmat vagy dér, valamelyikből újra eső, de mi lesz a füstből? A selyemnél finomabb kék pántlikája eltűnik valahol a magasságban, mint a tűz sóhajtása. Mint az égő fa lelke, magasba száll, s ami itt lent marad, az kell a földnek, mint a porrá vált ember.

235. oldal - Egy csillag van csak az égen (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: füst
>!
padamak

A temető csendjében elfullad az emberi szó, és a halottak nem kíváncsiak, hogy miket hazudnak az élők.

271. oldal - A könyv (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

>!
psn

Szeretem a havat, és mindig jókedvem lesz tőle. Talán nem is jókedv ez, csak olyan szemlélődő, csendes öröm. A fehérség, a csend és az erdő szeretete.

Szamosudvarhelyi mozaik

>!
psn

… a róka is furfangos állat, de a vidrának inasa sem lehetne.

Herlicska és a vidra

Kapcsolódó szócikkek: róka · vidra
>!
psn

Arra ébredek, hogy fázom, és arra ébredek, hogy a köd lehentergett a völgybe, idefenn pedig kápráztató tündöklésben úszik az erdő. Leírni ezeket a színeket? Miért? Azaz legyünk őszinték: hogyan?

A havason

>!
András_József_Tóth

Sütött a nap, szikrázott a hó, és a délutánba hajló nap vörös ragyogásában véres gyapjú felhőbárányok ballagtak az éjszaka felé.

22. oldal, Januári apróságok (Mezőgazdasági Kiadó, 1987)


Hasonló könyvek címkék alapján

Mess Béla: Erdőzúgás, olykor puskalövéssel
Csukás István: Erdőben jártam
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Fésűs Éva: Kukkantó manó és a Kerekerdő titkai
Ákossy Eszter: A Szeléndekhamari erdő titkai
Schmidt Egon: Erdőn-mezőn nyitott szemmel
Schmidt Egon – Veres László: Az erdők élővilága
Zelk Zoltán: Száll az erdő
Bencsik Antal – Majoros Nóra – Miklya Zsolt – Moskát Anita: Erdőlakók
Horváth Mónika: Mesél az erdő